soroló

„we’ll be playing a dangerous game of chess on a three-dimensional board.”

két zenés montázs is volt az epizódban -mondhatjuk, hogy ezek miatt ez lett a leg-samcrow-sabb epizód ebben az első évadban (hát így visszagondolva még motorozós vágóképek sem voltak igazán). pedig azt hittem, hogy sutter bácsi a végére tartogatja a tejszínhabot, de csak egy kis hajtógáz jött csak ki a flakonból... ugyanis belengették nekünk az epizód felében, hogy érkezik az eredeti reaper crew tárgyalni és partizni egyet (még egy apró jax namedropping is akadt) -erre bemotorozott két tag, akik közül csak az egyikük volt ismerős arc... (az egy másik kérdés, hogy mennyire örülök annak, hogy ennek az arcnak még fontos szerepet szánnak a későbbiekben, mert elég légből-kapottnak érzem ezt a húzást.) ahogy várható volt, a reyes tesók küldetése hozta a legtöbb feszültséget az epizódba -bár én azt hittem, hogy a hűtőkamrában a papának lesz annyi hidegvére, hogy megoldja a fiai helyett a problémát, de aztán a srácoknak kellett vállalni a lélekölő feladatot. kíváncsi leszek, hogy ez mennyire hat majd a lelkükre, mert most még inkább csak a sokk látszott csak rajtuk -és én akkor fogok igazán rákattanni a sorozatra, ha kellően rágjuk majd ezeket a lelki folyamatokat... (##11.25.)

tisztelem kurt sutter-éket azért, mert testvér-sorozat címén nem ugyanazt adják el nekünk még egyszer -és nem (csak) arra gondolok, hogy egy másik motoros banda van a fókuszban, vagy hogy délebbre került a cselekmény... mert felvarrós bőrmellények ide, klubházas bütykölések oda, ez bizony egy kartelles történet, amibe többé/kevésbé be van vonva egy motoros klub is... először úgy is tűnt, hogy túl van bonyolítva a viszonyrendszer, de aztán jól mozgatták előre az eseményeket, tisztult a kép -és sokat köszönhetnek sutter-ék a határnak, hogy mindkét oldalt be tudják mutatni. mert számomra a mexikói jelenetek miatt lett érdekes a show, az ottani lázadók lopták az mvp címet (élükön a csodás adelita-val). de ezt azért is tudták megtenni, mert maguk a klubtagok kevéssé tudtak izgalomba hozni, vagy mondjuk inkább azt, hogy nem kapták meg a lehetőséget, hogy kötődjünk hozzájuk... és ez az igazi vonzalom hiánya okozta a hektikus nézésemet is, nem mindig volt kedvem visszatérni a poros határmenti kisvárosba... viszont a potenciált érzem, főleg azután lendült meg a sorozat, hogy elkezdték az igazi kavarást a hatóságokkal -ha erre megyünk tovább jövőre, akkor könnyebben nyomok majd én is a play-re...

„you cannot double-cross the u.s. government. we’re not escobar. we don’t own a country.”

az epizód nézésének vége-felé villant be, hogy mennyire megváltozott a felállás a kezdetek óta, hogy milyen nehéz rámondani bárkire is, hogy ő a sorozat fő-gonosza -mert szép organikusan módosul az, hogy mit gondoljunk a karakterekről... mert gallindo jr-ról könnyű volt feltételezni, hogy ő lesz a nagy nemezis (a magánélete és a biznisze miatt is, ráadásul kíméletlennek is tűnt), most viszont egy ügyes húzással kimozdították ebből a pozícióból -ugyanis addig lavírozott, amíg a lázadók oldalán találta magát. de akkor így az államügyészi hivatal tölti be a főgonoszi űrt...? (két negatív karaktertől ráadásul búcsúztunk is ma, mert gallindo pontosan tudta, hogy mivel erősítheti meg adelita szövetségét -ha tálcán nyújtja át azokat, akik a családja lemészárlásáért felelősek)... a hosszabb játékidőt ma beszélgetésekkel töltöttük fel, főleg az elején, amikor angel megtudta az öccse titkait, és nem csak alkoholba és verekedésbe fojtotta a bánatát, hanem ki is kellett beszélnie a sértettségét... (animal alert: próbáljuk kiszedni a szimbolikát a ’csörgőkígyó megeszi a patkányt’ képből...) (tipikus tesztoszteron-túltengés az, amikor problémát okoz az, hogy egy nő is részt vesz egy megbeszélésen -hát ha még kettő is...) (##11.25.)

„i don’t want to bring your husband down, señora. i want to build him up, empower him.”

mi tisztességes állampolgárok naivan azt hisszük, hogy a rendvédelmi szervek csupán azért dolgoznak, hogy betartassák a törvényt -pedig láthattuk már eleget hollywood (torz?) tükrén át, hogy a saját hatalmi érdekeik mentén cselekszenek sokszor, túllépve a törvényes kereteken. és mr.potter most úgy csavarja a szabályrendszereket, hogy a néző sem háborodik fel az amorális tettein, inkább szórakozik -de egyébként az összeesküvés-hívő énünk készségesen elhiszi mondjuk a cia-ról, hogy támogatnak bizonyos kartelleket, hogy olyan mederben haladjon a szervezett bűnözés, amibe ők akarják terelni azt... a nagy akció gallindo-ék ellen további löketet adott a feszültségnek, mert nem lehetett tudni, hogy ezekiel mennyire lesz veszélyben ezek után... az anya-ölést nem vettük talán annyira komolyan, mint kellene, két cigi után már coco is tudott poénkodni a helyzeten. de baszki, nem lehetnek ilyen átlátszóak sutter-ék, a hátsó-lámpa kitörésének pillanatában tudtam, hogy mi lesz az epizód befejezése... (oké, állat-fétis, és oké, hogy a patkány az árulás szimbóluma, de ha ennyire az orrunk elé rakják a szőrös dögöket, az már didaktikusnak hat...) (ha sutter nem is rendez az évadban, azért a jó barátját, peter weller-t meghívta a kamera mögé.) (##11.24.)

„vengeance is just the match. you know that. fire is much more complicated.”

ejj, de nehezen tudom minden héten rávenni magam, hogy elindítsam az új részt... és nem a minőséggel van bajom, vagy hogy unatkoznék alatta, igazából... izé... a fene se’ tudja, hogy mi bajom van... azt mondjuk eléggé érzem, hogy dörmögő motorok ide-vagy-oda, nekem a klub mellékes ebben a történetben, és az évad igazi sztárjának adelita-t érzem (és nem csak azért, mert carla baratta-t szívesen nézi a férfi-szem), hanem mert nagyon érdekes figyelni azt a lavírozást, amivel életben tartja a mozgalmát, az erős és okos nőt, akinek gondosan kimunkált terve van mindenre -ugyanakkor az érzelmei is folyton feszítik szét belülről (nem is tudom, hogy melyik párbeszéd tetszett jobban, a múltfeltárás az idősebb reyes-zel vagy az alkutétel galindo jr-ral). és ez a bonyolult mexikói viszonyrendszer az, ami igazán megpörgeti nálam a show-t, a kartellek és a korrupció által fojtogatott vegetálás... ehhez képest azt, hogy pár ember bőrnadrágban morog, és néha fegyvert vesz más bőrnadrágosoktól, eléggé elértéktelenedik... viszont a hatóság eléggé aktivizálta ma magát -és nem csak arra gondolok, hogy ez-nél a rendőri brutalitás szemléltetése erősen megmutatkozott- hanem hogy pont most kezdték úgy gondolni, hogy összeszorítják a markukat a kartell körül (sutter-ék megint becsempésztek egy ex-samcrow karaktert ide, ügyes húzás)... (a családi erőszak szálát még emésztem, majd meglátjuk hova fut ki.) (miért kell mindig valami állatfajt beexponálni az epizódokba? ez valami fétis...?) (##10.22.)

„hit that location. slaughter every fucking one of them.”

az első percekben nem tűnt jó ötletnek, hogy a hétvégi munkából hazaérve ezzel az epizód lazuljak le, mert úgy nézett ki, mintha megint ugyanazokat a köröket futnánk, mint eddig, aztán két érdekes szál is elindult, és én máris éberebb lettem... pedig ebből az egyik csak egy side-küldetés volt, ezekiel egy kislány pesztrálását kapta feladatul, ami sutter-módra azt jelentette, hogy kikövezték a sztorit egy nyakon-szúrt hullával, egy lángoló kamionnal, egy rendőrség elöli meneküléssel és egy kislánnyal, aki gond nélkül ajánlaná fel a testét hálája jeléül... de nálam jól működött ez a gebaszt-gebaszra halmozó al-küldetés (és bár az autós üldözés kissé kaotikus volt, azért felix alcalá egy-két szép képet ide is be tudott csempészni (lásd pl. a termőföldön való bujkálást))... tetszett az az intelligencia is, ami a lázadókból árad, ahogy végig tudják vinni a trükkös akcióikat, és nem csak ésszel múlják felül az ellenfeleiket, de az érzelmeikkel is jól játszanak. vagy csak gallindo jr lett óvatlan a fia közelségétől... (továbbra is csak pár szépia képen csepegtetik a szomorú múltat, de talán enélkül is megértjük már ezekiel tetteit, nem tudom, hogy igazán szükség van-e ezekre.) (ja, és az elején nem értettem, hogy minek exponál a rendező a vörös macskára, de aztán lett szerepe a dörgölőző doromb-gyárnak a későbbiekben.) (##10.14.)

„we lock this shit down today, we’re one step closer to pushing out galindo. the club wins. we win. then it’s all just putas and plata.”

a határ-menti sakktábláról hiányzott még egy fontos figura -a brutalitásra hajlamos, pénzéhes mexikói rendőr... bár ott volt ez a határon túli kaland (most már a hagyományosnak mondható túlbonyolítással, mert nem csak a rendőrség vonódott be az ügyletbe, de veteránok és egy afgán tolmács is -na meg persze a gyerekharcosok, akikre még mindig nem tudom, hogy miként tekintsek, mert furcsa látni, hogy ennyire szenvtelenül kezeli a sorozat ezt a húsba-vágó vonalat), de leginkább az érzelmi gubancokba mentünk bele, főleg emily körül kavarognak a zavarok, hiszen ő maga sem tudja, hogy mit akar, bűntudata van ezekiel miatt, utálja, hogy a férje láncok között akarja tartani, mégis vonzódik mind-a-két férfihoz... hogy további bonyodalmak épüljenek a sorozat sűrű szövésű szerkezetébe, elkezdődött (a teljesen jogos) ujjal mutogatás a klubbon belül, azaz szorulni fog a hurok az árulóként viselkedő srácok körül... (ugye ti is szeretnétek, ha edward james olmos megmutatná, hogy milyen az, amikor visszatér a régi brutális énje, nem csak én...?) (##10.08.)

„shit has slid downhill so fast. the rebels were an x-factor no one saw coming. now we need more than the things that your photographic memory can record.”

na, a motoros bandák, a drog-kartell, és a mexikói lázadók mellé már csak a redneck-ek hiányoztak a pálmafák alól... és persze nem érik be sutter-ék annyival, hogy önbíráskodó határőröknek ábrázolják őket, akik kedvtelésből néznek bele a távcsöves puskák célkeresztjébe, hanem az ő szálukat is meg kell bonyolítani egy kis gyógyszer-csempészettel... na nem mintha a magánéleteknél nem azt érezné az ember, hogy mindig rá akarnak tenni még egy lapáttal a titkok feltárásánál -mert mindenkinél ott sötétlik a múlt, van eltitkolt gyermek, van megváltoztatott személy-azonosság. nem lehet, hogy túl közel volt a mexikói határ, és átszivárogtak a szövegkönyvbe az ottani kulturális hatások...? de ez még változhat, ha lerántottuk a leplet ezekről a foltokról, tényleg érdekessé és fontossá válhat a magánélet is. például túlléptünk a szöszinél is a gyerekén való aggódáson, sőt, kifejezetten intelligens karakternek akarják beállítani -csak kár, hogy a férjével kapcsolatos naivitását nem tekerték le egy kicsit jobban ugyanezzel a mozdulattal... a klub-élet rendben van, ott a vér a pucában, összeakaszkodnak a srácok akár a nagyobbakkal is -plusz én tökre bírom, amikor az öreg mayan alvarez tanácsokat osztogat. (##09.27.)

„you did what a mother does. followed your instincts. sometimes that’s all we have.”

kicsit a kontrasztokra építkezett a mai rész -kezdtük a lázadókkal, akik szimpatikus (és empatikus) csapatnak vannak beállítva, annak ellenére, hogy nem félnek bemocskolni a kezüket a céljai eléréséhez (lásd csecsemőrablás, drog-árusítás), közben meg a határ túloldalán ott voltak a rend őrei, akiknek papíron a jófiúknak kellene lenniük, és simán elhozták az ’epizód legnagyobb köcsögei’ címet... kitártuk ma a nemzetiségi kaput, a latinók és a kínaiak az indiánok kaszinójában találkoztak, hogy kezet rázzanak üzleti ügyekben, valamint hogy keményen példát statuáljanak... ez utóbbi azért is kellett, mert folyton a felszínen akarják tartani a kettős játszmákból áradó feszültséget -és sikeresen is teszik ezt (még?)... ha már ellentmondások, gallindo jr-nál is azt érzem, hogy összetett személyiséggé akarják formálni, nem ragadnak meg a tucat-drogkartell-főnök kliséknél. mert látjátok, nem csak megölni képes a gyerekeket, de hatásosan be is tudja őket sorozni (gyerek-)kémnek a szervezetbe -sőt, a hálószoba sötétjében ő is esendőnek mutatja magát... a kedves felesége még épp a határon belül táncol nálam a drámájával, de jelenleg megérthető még, amiért ki van készülve a gyermeke eltűnése miatt... edward james olmos végre kimozdulhatott a húsos pult mögül, meg is mutatta, hogy nem sok keményebb ember van nála a környéken... (##09.19.)

„earn trust. if not, they’re gonna skin you alive.”

még csak a második rész, de máris szügyig járunk a füstölgő hullákban... kicsit azt is érzem, hogy nem igazán hagyják lélegezni az anyagot, folyamatosan kapjuk az infókat, fedik fel a rejteget titkokat, a többi időben meg felpörgünk, motorra pattanva autós-üldözünk vagy csak kiosztunk pár pofont. hiányoznak a csendes pillanatok... valószínűleg a határ és a mexikói rögvalóság tehetnek róla, de máris sokkal magasabb szinten tobzódik az erőszak a sorozatban, mint az anya-sorozat a kezdeteinél. és ez még fokozódni fog, amikor igazán elszabadulnak a kölcsönös megtorlások hullámai -az már most látszik, hogy a kartell-főnököt igazi gecinek akarják ábrázolni, akinek egy percig sem okoz álmatlanságot, ha egy ártatlan gyerekkel kell kegyetlenkednie (mert ez még akkor sem oké, ha a családja miatt nem tud tisztán gondolkozni)... az meg igen gyanús, hogy a főhősünknek sutter-ék szuperhősi tulajdonságot is adtak, mert már másodszor válik fontossá az, hogy jó megfigyelő, hogy egy motoron suhanva is simán megjegyez egy út menti rendszámot... (örülök, hogy chucky-nak sikerült új munkát találnia a testi fogyatékossága ellenére is -ilyen cameo-kat várok továbbra is sutter-éktól, mint régi-rajongó-simogatást...) (##09.12.)

„la sangre es la sangre.”

mindig érdekes kísérlet egy elismert sorozatnak kvázi-folytatást kreálni egy új alkotás képében, mert lesznek majd ős-rajongók, akik húzzák a szájukat, hogy miért nem pont ugyanazt kapják, mint régen, az új nézők viszont esetleg vonakodhatnak belevágni, mert attól tarthatnak, hogy elvesznek majd az utalás-halmazban. jelentem kedves olvasóim, hogy kurt sutter-ék úgy tűnik, hogy megtalálták a vékony mezsgyét a kerítés mindkét oldalán... mert a nagy testvér árnyékából leginkább a tesztoszteron-szagú maszkulanitást emelték át (az átható benzin- és olaj-szagot, a tekintélyes arc-szőrzeteket, a felelőtlen lövöldözéseket), de maga a történet önálló lábakon áll, az utalások kimerülnek egy-egy karakter felbukkanásában (azért a börtönös flashback-nél kihagyott kettőt a régi rossz szívem), de azért lehet érezni, hogy a régi sorozat kaszásai is ott ülnek a nyeregben nem messze a fő tűztől... tudatosan más utat is akartak, mint amit anno jax-nek szántak (hősünk most egy prospect), de a terhelt múlt és a bűnbe ágyazódás most is adott, ahogy a nagy kérdés is ismerős már: lehet-e jó útra téríteni egy ilyen klubot, amit a korábbi felsővezetés tévútra vitt...? (a brutalitás már a samcrow-ban is jelen volt (pl. hát-tetkó leégetés), viszont az új fx-politikának hála már a káromkodásokat sem kell nélkülöznünk...) a régi sorozat iránti nosztalgikus szeretetet félretéve is tudom azt mondani, hogy gondolkozás nélkül maradok a nyeregben, mert érdekesen vázolta fel ez a pilot a határ két oldalának törékeny viszonyait, jól megcsavartak egy-két karaktert ahhoz, hogy várjam azt, hogy felemelkedjenek vagy elbukjanak... (##09.03.)