soroló

„you think one man in a silly little costume will make a difference?”

meg kellett próbálni a törvényes utat is, hogy lássuk, hogy egy ekkora hatalommal rendelkező embernél az nem elég, igenis elő kell venni az ököljogot is. meglepett, hogy steven deknight vállalta magára a rendezést, de ha már húzott egy ilyen sutter-est (a zenés temetői jelenet simán lehetne hommage egy samcro epizód kezdésnek...), nem vallott szégyent. nem kellett tovább takargatni semmit, itt volt az ideje a nyílt kártyáknak, és minden blöff nélkül ki is játszották a tutit. olasz operára fogták el a bűnszervezet tagjait, hogy kétségünk se’ legyen, hogy egy maffia-sorozatot nézünk. véget értek az emberi pillanatok, kifejlődött az a vezér, aki a képregényekben is oly’ sok fájdalmat okoz a newyork-i hősöknek. és a doboz mélyére került az egyszerű fekete ruha (pedig már nagyon hozzászoktam), és ránk ragyogott a szimbólum. hogy aztán egy ikonikus utolsó képpel küldjenek el minket várakozni. most nézzem a falat addig nyugtatásul...? ($05.21.)

valahogy sehol sem látom azokat, akik 2009-ben azon keseregtek, hogy a disney felvásárolta a marvel-t, és gyerekessé fogják tenni az egészet... mert bizony ez is marvel, kedves gyerekek. fáj visszagondolni, hogy pár évvel ezelőtt néhány megszerzett daredevil-füzet lelkes elolvasása után mekkora csalódás volt a filmváltozatot végigszenvedni, látni a kihasználatlan potenciált ebben a fantasztikus alapanyagban. a karakter őszinte rajongójaként a bejelentés óta zizegtem, mert tudtam, hogy a marvel és a netflix ezt nem cseszhetik el. és nem is tették. vonzódom a street level hősökhöz, a realista megközelítéshez, így nem kérdés, hogy mennyire odáig voltam a sorozat szemlélet-módjától, és nem csak a mocskos sikátorokban gengsztereket üldöző, sebektől tarkított hőstől, de az egész noir-jegyek hiteles beépítéséért és az esendő emberi karakterekért is. hogy voltak következmények. hogy mindenki azáltal lett félelmetesen hiteles, hogy közel hozták hozzánk őket (igen, még a negatív karakterek többségét is), és el is távolították őket kicsit (igen, még a hős sem makulátlan, szerencsére). és mindehhez jött még a szépen fényelt fényképezés, az ámulatba ejtő akció-koreográfiák, az okosan adagolt múlt-darabkák elhelyezése, az erős színészi játék, a moralitáson való gondolkoztatás. és ha belegondolok, hogy mindez még csak a kezdet volt (ja, nem, ’kezdődik!’...), egész beleszédülök a lehetőségtől, hogy hová fejlődhet még a marvel filmes univerzuma. nagyontetszett. (mert én értem, hogy miért vettek vissza a tempóból az évad második felében...)

„i can’t do this alone.”

ez továbbra sem az a sorozat, ahol ne lennének következmények. ha eldördült egy fegyver az előző rész végén, akkor végig kellett néznünk minden oldalról az ebből adódó eseményeket és lelki folyamatokat. lehet, hogy elcsépelt volt az álommal nyitás, de érthető karen parája, plusz jól jött a fisk-látomás a végén, amikor egy pillanatra még akár el is bizonytalanodhattál, hogy most tényleg ott van-e fizikai valójában. de ott kellett lennie, mert ez a halál nagyon is benne volt abban a bizonyos pakliban (viszont az eddigi erőszak-orgiához képest meglepően visszafogottan volt fényképezve). azért nem maradtak el az ördögi akciók sem, végre láthattunk nappali küldetést is azokon a híres víztartályokkal teli háztetőkön, és jól működött a drog-laborban lejátszódott rész is. de érdekes, hogy a sorozat második felét tették inkább ilyen lélek-nehézzé. ($05.21.)

„the only thing i remember from sunday school is the martyrs the saints, the saviors they all end up the same way. bloody and alone.”

csak akkor realizáltam, hogy másfél rész óta nem láttuk a fekete ruhát, amikor matt nyögve újra felvette azt -néha vannak hátrányai, ha valami brutális történik a hőssel... tudjátok mi jön, ’persze nem unatkoztam addig sem, amíg nem jöttek a pofonok...’, és miért tettem volna. tök természetesen jönnek a sorozatba a tanulságok levonásai, a vallásos elmélkedések, és az, hogy még emberibb arcát mutatták az ellenfélnek. mindenféle szükséges lépések ezek, hogy az év végére felépüljön az igazi hős, és megfelelő ellenfelet kapjon magával szembe. a kötelező elemek mellett jött a meglepetés -karen page. az még nem volt az, hogy bajba került, mert az egész jelenet felépítéséről ordított, hogy valami történni fog (még a villódzó lámpát is bevetették), de az az út, ahová a szép szöszit vitték, mindenképp a ’nabazdmeg’ típusúak közé tartozik... ($05.20.)

„we’re gonna be the best damn avocados this city has ever seen.”

kicsit azért olyan ’kötelezően nemszeretem’ epizód lett, mint amilyennek vártam, és kezd már eléggé bosszantani, hogy míg ésszel felfogom, miért van szükség az ilyen részekre, mégis nehezen tudom befogadni az ilyen ’csalódtam benned’ típusú drámákat. szerencsére jól ellensúlyoztak a flashback-ekkel, amik jópofák voltak, és olyan jó volt látni az őszintén mosolygó matt-et, akinek a vállát még nem nyomja egy egész városrész súlya. de ide helyezték el az első akcióját is, amiben már felfedezhetőek voltak a későbbi elemek -a jogossák és a brutalitás... örülök, hogy karen nem csak egy kávét főző titkárnő, hanem kifejezetten okos nőnek mutatják be, akinek van érzéke a nyomozáshoz. (btw nők, görög csaj, aki tetszett az egyetemen matt-nek, értjük ám! (kacsint)) (ja, és ne tessék spórolni rosario bérén...) ($05.20.)

„basic tenet of both law and war, know your enemy.”

kicsit ’muszáj’ epizódnak tűnt az elején (a felirattal nem jelzett flashfoward-ot kivéve), ami levezeti az előző sokkot, és felkészít a következőre, de aztán egyre olyan dolgok történtek benne, amitől az egyik legfontosabb epizóddá vált. a legfontosabb, hogy a hős és antihős végre személyesen is találkoztak -kétszeresen is, maszkban és anélkül. az első még csak nem is hozott verbális csetepatét (mert matt ügyesen kihátrált (btw, előtte tetszett, ahogy a sármját használta)), a második meg azért nem, mert az öklöké volt a főszerep. bár fájdalmas volt, de látnunk kellett, hogy mr.fisk nem csak a gondos tervezésben és a közvélemény manipulálásban erős, de fizikailag sem egyszerű legyőzni. főleg nem egy ilyen esendő hősnek, mint a hell’s kitchen ördöge. továbbra is sokat rágódunk lelkileg, és továbbra is újabb-és-újabb sebek keletkeznek a bőrön és a húsban. és nem csak ezek voltak a lelki mélypontok, hanem a halál utáni megzuhanás is szíven tudott ütni. sötétek a felhők new york felett... ($05.19.)

„kick him!”

az erőszak legfőbb krónikása, steven s. deknight nem engedhette ki a kezéből ennek az epizódnak a megírását... egyébként az első pillanatban reménykedni kezdtem, hogy egy egész epizódot szentelünk wilson fisk-nek, de azért nem panaszkodom, hogy pár perc jutott a többieknek is -így is megvan, hogy melyik epizódért fog vincent d'onofrio emmy-t és golden globe-ot kapni... azok az erős történetek, ahol a fő karakterek kellően több-pólusúak, és nem árulok el nagy titkot, ha ezt egy erős történetnek tartom. mert a hős nem érződik makulátlannak, kétségek gyötrik szüntelen, addig a nemezise sem eredendően gonosz, csak rosszra használja a lehetőségeit és a vízióját. és persze rosszul is nevelték... tetsztet, hogy nem rágták a szánka a dolgokat a flashback-nél, elég volt a képekre nézni, a zenét meghallani, és tudtuk, mikor járunk. vagy nem tudom, kinek szúrt még szemet, hogy már korábban is látszottak a verés-foltok anyun. ...aztán addig sikerült fokozni a feszültséget mind a két idősíkban, hogy az epizód végére már alig pihegtem... ($05.19.)

„whole world around you, matty, and it is friggin’ huge. and all you need are the guts to let it in.”

scott glenn, mint vak mentor? nyilvánvaló választás, egy percig sem lepődtem meg. és az egy dolog, hogy még mindig van szufla az öregben (mindent azért nem csinálhatott a dublőr), és azért jött, hogy láthassuk, milyen lenne matt érzelmek nélkül, számomra az volt a lényeg, hogy végtelenül szórakoztató figurát hozott, ez a fanyar humor tökéletesen áll neki. nem hiányoltam a sorozat elejéről, hogy megtudjam, honnan szerezte hősünk a segg-szétrúgós képességét, de ha meg akartál mutatni itt az évad közepén hangulatos flashback-ekben a hogyant, ám legyen. főleg scott glenn-nel... (de nem csak az öreg mentoron vigyorogtam végig, a latino öreglány is nagyon szórakoztató. és milyen aranyos volt karen, amikor realizálta mellette, hogy mi is a szitu foggy-val.) ($05.19.)

„-i’m not big on guns.

-great. little stick, much better.”

hát tényleg nem kapunk egy szusszanásnyi időt sem...? egy egész epizódot rászántak az előző rész végének tovább-görgetésére, és wow, ennyi feszültség nem férhet el 50 percben... és ezt azért értékelem mindig nagyra, mert tudatilag tisztában vagyunk az ilyen történetek felépítésével, hogy a hős ki fog jutni szorult helyzetéből, mégis el tudják hitetni velünk, hogy akár másképp is alakulhat a nagy gubanc. a nagy aggódás közepette jött el egy fontos pillanat, a hős és a nemezis első beszélgetése, ami szerencsére okosan volt megírva, még ha nagyon hangsúlyozni is akarják nekünk a hasonlóságokat a két ellentétes fél között -mert mi pontosan tudjuk, hogy a különbségek fogják elbillenteni az igazság mérlegét (kacsint). (talán felesleges már dicsérnem a verekedős koreográfiákat, de azért ki kell emelnem, hogy a csatornában lévő matt vs géppuskások jelenet megint hideglelős volt.) ($05.18.)

„masked vigilantes, crazy russians... i’m getting my stun gun out of storage.”

azt hiszem, sikerült felbérelni a legtökösebb írókat hollywood-ban. vagyis leginkább azokat, akik nem tökölnek... már egyből az elején örültem, hogy nem húzzuk el a szerelmi szálat (persze tettek bele lelkizős csavart, de akkor is öles léptekkel haladunk a többiekhez képest), és csak ezután jött az, hogy eszkalálódott a helyzet az oroszokkal. már nem csak azt ismerhetjük, hogy az ember, akit nem nevezünk nevén milyen lelkülettel rendelkezik, de érezhetjük a fifikát is a tervei mögött -mondjuk azzal, hogy matt-re keni a dolgokat, klasszikusan akarja azokat a népszólás-béli legyeket lecsapni, megszabadulni némi kellemetlenségtől, és újraosztani a profitot. hogy ki sérül meg mindeközben? kit érdekel... (a karen-foggy párost sem akarom hanyagolni, de csak aranyos mellék-szálként funkcionálnak, nem lehet sokat értekezni róluk...) (hmmm, feldúsult a kézi-kamera használata. de voltak egyéb ötletességek is a rendezésben, a taxiban ülő kör-kamera különösen tetszett.) ($05.18.)

„if he had an iron suit or a magic hammer, maybe that would explain why you keep getting your asses handed to you...”

annyira szeretem, amikor valami ennyire tudatosan van felépítve -először megismertük a hőst, majd egy fontos nőt az életében, aztán jöhetett a b-szál kiterjesztése az újságíróval, most pedig a negatív szereplők felé fordult a figyelem. először az oroszok voltak a középpontban (sok eredeti beszéddel!), majd jöttek a vezér percei, akinél a magánéleti esetlenség és a rész végi brutalitás után nem hiszem, hogy sokat kéne építkezni, kompletten kész van a karakter... persze a gonoszok azért (is) kellenek, hogy jól szét lehessen rúgni a seggüket, és az a durva, hogy az ember még annak is nagyon tud örülni ennél a sorozatnál, ha nem látja a küzdelmet, csak hallja... (már máskor is rájöttem, hogy azért jó a vidéki kiküldetés, mert a korlátozott internetnél az embernek jut ideje olyan sorozatokat nézni, amik már a körmére égtek...) ($05.17.)

„here in this courtroom the judgment is yours and yours alone.”

(bár tartottam egy komolyabb szünetet, de a második rész hangulata annyira bennem maradt, hogy nem okozott semmi gondot a folytatás.) azért az ember el-elmereng, hogy miért is akar egy olyan képregény-adaptációt nézni, ami egyáltalán nem olyan, mint egy képregény-adaptáció... nagyon tetszik, hogy mindennek hagynak teret, van idő arra, hogy két ember hosszasan beszélgessen a hudson folyó partján; ha behoznak egy új karaktert, akkor az ő háttértörténetét is ki tudják fejteni -mert bizony itt a harmadik epizód, és még mindig jönnek az állandó szereplők. és hát a fő-gonoszra még csak az utolsó pár percet szántuk, addig szépen építették fel a mítoszát, rejtegették, amíg lehetett. láthattuk a srácokat tárgyaló-teremben is, szerencsére matt-nek sikerült tényleg erős védőbeszédet írni, egy pillanat alatt elhisszük neki, hogy jó a szakmájában, nem csak ahhoz ért, hogy éjszaka leüsse a kellemetlen alakokat. viszont ott a sikátorok sötétjében már nem az a jófésült marvel szuperhős, van benne is bőven sötétség. bár azon sem lepődtem volna meg, ha nincs az epizódban verekedés. ($05.13.)

„do you mind telling me how a blind man in a mask ends up beaten half to death in my dumpster?”

hogy ez milyen jól volt felépítve... a nyitó-jelenetet látva meg voltam győződve arról, hogy most majd feldobják az inzertet, hogy ’x órával korábban’, ahogy szokás tévés körökben, de szerencsére nem így lett, csak elmesélve hallottuk, hogy mi történt, és nem is hiányzott, hogy lássuk is (érted...? (kacsint)). kifejezetten tetszett, hogy egész a végéig visszafogták az akciót (volt így is elég feszültség a részben (plusz informatív karakter-építés)), mert így kellően nagyot robbanhatott, amikor a fenyegető szavakat felváltotta az öklök tánca (egy brutálisan jó vágatlan verekedéssel). megérkezett az isteni rosario is egy ígéretes szereppel, és az sem zavart, hogy ki-kitekintettük a kanapén való agonizálásból foggy-ékra, mert ők meg (többek között) a városrész bemutatását erősítették. és a flashback-ek sem ballasztnak voltak, hanem segítenek megérteni matt-et (minden pr duma nélkül mondom ezt). még csak két rész telt el, de érzem az erőteljesen növekvő vonzalmat. ($04.24.)

„if there’s a stunning woman with questionable character in the room, matt murdock’s gonna find her and foggy nelson is gonna suffer.”

katolikus bűntudat és kőkemény bunyó -ennyi kell egy ideális karakter-bemutatáshoz... pontosan ilyen bemutatkozást vártam a marvel és a netflix kapcsolat első gyermekétől, hogy behúzzák a felhőket az égbolt elé, hogy olyan mocsokba fürdetik a város mélyebb rétegeiben lakó hőst, amilyenbe a fenn repkedő szupersztárokat nem lehet. persze most még ez inkább csak remény, mert még csak az első lépéseket tettük meg az alámerüléshez, de az irány kifejezetten erre mutat, és én ennek nagyon örülök. pedig várhatóan fájni fog. mert az már jól látszik, hogy a hell's kitchen-i alvilág nem a kíméletességéről híres, amikor a piszkos ügyleteit intézi. tetszik, hogy az újjáépítős mutyit kötötték az avengers-filmhez (és milyen jó, hogy egy sorozat kapcsán van idő azzal foglalkozni, hogy mi történik akkor, amikor levonulnak a nagy hősök a színpadról), és hogy egy ügy kapcsán fogunk belemélyedni a fertőbe. (ja, és deborah ann woll megint sokat sírhat. arról már nem is beszélve, hogy a legelső jelenetében vérben úszik, mintha csak a trueblood forgatásáról esett volna be…) ($04.15.)