soroló

„an action committed in anger is an action doomed to failure. o said our grandfather, genghis khan.”

vannak pillanatok, amiket az ég kék egébe írtak, és egy nagy jurtaként borulnak rá a nagy egészre... azaz az ember a fináléban elvár néhány eseményt, ami logikusan következik az évad szálaiból, így oda a meglepetés ereje, viszont az ezek láttán érzett megelégedettség megfizethetetlen... el kellett jönnie a kurultájnak, de az volt a jó, hogy ennek nem a választós részét láthattuk, hanem a két jelölt verbális összecsapását, az érveiket magukkal szemben és az ellenfelük ellen. és közben még a rokonaiknak és szövetségeseiknek is jutott szó -a háttérben, fülekbe suttogva... de le kellett zárni a hercegnő történetét is, mielőtt túlságosan rátelepedett volna a nézőkre, fájdalmasan, igazi drámaként... és persze idén is el kellett buknia a főkolomposnak, mert a néző csak akkor érzi magát jól, ha a végén a legnagyobb cselszövőt lógni látja a város kapuja felett (főleg úgy, hogy az vihette be neki a végső döfést, aki ezt a leginkább megérdemelte)... bár egyébként a vége előtt nem sokkal még azt hittem, hogy hangosan kell majd szidnom az égi lovasokat, hogy kétségek között hagynak minket, de aztán szerencsére jó lett az arány a nyitva hagyott és lezárt szálak között. ($$07.21.)

tavaly azt írtam, hogy jó alapokat építettek, amire legközelebb már erősebb várat lehet felhúzni, és ezt a fohászt meg is hallgatták a készítők, mert jól kufárkodtak idén a karakter-alapanyagukkal. az mondjuk még mindig furcsa, hogy marco polo néven árulják a portékájukat, mert a címadó hős nem emelkedik a többiek fölé, így a külön futó szálak is egyenrangúak lesznek -sőt, érdekesség tekintetében többen is a címadó hős fölé nőnek... a nagy kérdés idén az volt, hogy tudnak-e olyan erős ellenfelet kreálni, mint amilyen tavaly a tücsök-miniszter volt, és ha összeadjuk az idei ellenfeleket, akkor azt kell mondanom, hogy sikerült ez. mert míg a nagy intrikus ahmed-et jól építették fő-gonosszá, addig a kán kajdu személyében inkább ténylegesen ellenfelet, mint ellenséget kapott (mindkettejüknél túl tudtak lépni a fekete/fehér kliséken, így kissé megingatva a nézőket, hogy kihez is kéne húzniuk). de kaptunk szemelvényeket a múltból is, hogy összetettebb legyen a motivációs háttér is. koncentráltabb volt az egész évad, nem húztak kétfelé a szálak, mint tavaly. viszont az is jót tett a hangulatnak, hogy több időt töltöttünk a szabadban. összességében mindenhol előrelépést éreztem, talán csak a szexualitás terén voltak visszafogottabbak az alkotók -bár ha azt nézem, hogy ahmed-et egy műfarokkal dugta seggbe a kínai kurtizán, lehet hogy át kéne gondolnom ezt az állításomat... remélem, hogy a netflix-nél úgy érzik majd, hogy van annyi a történetben még, hogy újra kinyissák a pénztárcájukat, ha másért nem is, hát a magyar filmipari munkások kedvéért...

„a mongol without a horse is like a hawk without wings! the bodies of those mighty mares may burn in the fire below. but their noble souls look down on each and every one of you from the eternal blue sky above.”

wow, azt hittem, hogy engem már nem lehet meglepni -de a kezdőjelenettel könnyedén sikerült... mondhatjuk, hogy kubláj ellencsapása minden szinten brutális volt, mert nem kímélt sem embert sem állatot, így bár a szemünk élvezte a látványt, a szívünk azért szomorúságba facsarodott a fájdalomra gondolva... és aztán megindult a véres összecsapás is, hogy ne legyen hely egy pillanatnyi lélegzet-vételnek sem. és bár többször azért ki kellett meresztenem a szemem, hogy épp ki is csapkod a kardjával az hagymázas ellenfényben, azért mindenképp dicséret illeti a rendezést, mert volt benne bőven stílus és izgalom. az meg külön öröm volt, hogy nem szakították meg a kegyetlen éjszakát, így a huszadik percnél érkezett csak a főcím... bár maga a rész a rövidségével tüntetett, és nem is fogott át nagy időintervallumot, azért a csata mellett is történtek kulcs-események benne. máris megérkezett a kán örököse, hogy a sok gond mellett azért legyen egy apró kis öröm is. maga az uralkodó eléggé megzuhant ahmed miatt, de talán most már jobb tanácsokat fog kapni a körülötte lévőktől. viszont érdekes, hogy pont most indult el egy repedés a marco-val való kapcsolatában, ebből még később komoly gondok lehetnek... ($$07.21.)

„this is what i’m meant to believe? not the wayward, greedy merchant of venice, but the warrior of god?”

no, hát ki várt volna szívélyes családi összeborulást...? szervesen következett ez a rész az előzőből, egy kicsit essünk-túl-rajta érzetet is keltett így az elején, de aztán megtalálta a drámai hangját, ezért nincs okom panaszkodni... mert 1: nem csak simán egymásnak ugrasztották a két polo-t, hanem sokat beszéltették is őket -míg marco-ban elkezdett csillapodni a felgyülemlett harag, és megfogantatott a kétely szikrája... mert 2: lett annak súlya, hogy a kán rájött az al-régense árulására, és ezáltal még sötétebb fénytörésben láthatjuk a kegyetlen ölelést az évad kezdetén... mert 3: most már kezd belesajdulni a szívünk a hercegnő lázálmába, hogy sehogy sem tud kikeveredni az őrületből -még a szerelme segítségével sem... mert 4: a látványos girl-power harc után mei lin-nek ismét el kellett hagynia a lányát, mert tudja jól, hogy csak így garantálhatja a biztonságát... tudom, hogy ez nem hbo, de úgy tűnik, reménykedhetünk abban, hogy itt is a kilencedik epizód lesz az évad csúcspontja, ahogy az a konkurenciánál szokás... ($$07.20.)

„taking what you want is the way of great men, kaidu. never find solace in settling. attain or die exhausted in the endeavor.”

abból tudod, hogy megöregedtél, hogy jobban értékeled a csendes reggeli beszélgetős jelenetet, mint a kard-csörgetést -de tehetek én róla, hogy ilyen jó volt marco kémiája a rejtélyes lánnyal...? bezzeg ha kungfu-mozdulatokat hoznak be a show-ba, azokat mindig nagyon élvezem. ahogy annak is örültem, hogy szépen befűzték a nagy egészbe a hunder eyes kisfilmet is, így lett teljes ez a szerelemmel és fájdalommal terhes történet... annak már kevésbé örülök, hogy a kedvenc női karakteremet, khutulun-t elvitték ebbe a folyton morcos irányba, mert sokkal jobban állt neki tavaly a férfiakkal való keménykedés... fontos ponthoz érkeztünk a sztoriban, mert ahmed-re végre rávetült a gyanú árnyéka, és az a jó, hogy ez nem csak légből-kapottan hullott valakinek a fejére, hanem meg volt alapozva, kellett hozzá az évadnyitóban felépített mei lin/marco kapcsolat, és persze az is, hogy egy anya mindent megtenne a gyermekéért (ahogy ez köztudott)... továbbra is kísért a múlt a sorozatban, most meghallgathattuk kubláj trónra-kerülésének teljes történetét -ez azért fontos, mert az akkori kétes győzelemre épül most sok következmény. ($$07.20.)

„what power does the great khan have? all of this is an illusion of power! real power comes from being true to one’s self.”

marco polo szexuális kalandozásai, második rész... ideje volt, hogy marco mester túllépjen a szívzűrjein, és elvarázsolódjon egy különleges hölgytől, aki világlátott, művelt, szépen énekel, és tüzes az ágyban... bár látható, hogy azért a hercegnő is fontos maradt a számára, de ezt vehetjük egy pusztán baráti segítségnyújtásnak is... valahogy számomra nem volt kérdés, hogy az ’igazi hercegnő’ csak egy head-karakter, talán túl egyértelműek voltak a jelek, főleg azt kell figyelni egy ilyen gyanú esetén, hogy beszél-e mással a rejtélyes alak... érdekes látni, hogy a két jelölt mennyire eltérő módon készül a választásra, mert az eddigiek alapján pont fordítva vártad volna a cselekedeteiket -mert most kajdu az, aki sötét cselszövésekbe és titkos szövetségbe keveredik, és a kán akarja hagyományos módszerekkel meggyőzni a szavazó-bázisát, azaz lemegy közéjük gazsulálni, italt és kurvákat ad nekik, és persze cirkuszt, tűzijátékot, azaz mindent, amivel az egyszerű lelkeket le lehet nyűgözni... ($$07.19.)

„your optimism smooths the road ahead. it's what makes us human thinking we are administrators of the fates.”

még ha ma fájóan aktuális is a téma, azért bátor dolog öngyilkos merénylőkkel kezdeni egy epizódot... de egyébként sem vádolhatóak töketlenséggel mostanság az írók, úgy is tele volt pakolva súlyos jelenetekkel az epizód, hogy érezhetően csak felvezetésnek szánták a későbbi zúzásokhoz. ami elsőre kicsit furcsának tűnt, az a hirtelen támadt nagy ellentét az al-régens és marco között, mert én nem figyeltem fel rá, hogy lettek volna ennek előzményei. viszont az tetszik, ahogy felépítik a pókháló közepén ücsörgő nagy cselszövőt, főleg most, hogy egy flashback-kel meg is erősítették a motivációs hátterét (egyébként ez azért ütött komolyabbat, mert az első múlt-ugrásnál csak arra gondolhattál, hogy a különbségeket akarják hangsúlyozni, hogy ilyen-volt-és-ilyen-lett, aztán a jókedélyű srác betoppant a bordélyba, és minden megváltozott. azért is respekt, hogy nem rágták a szánkba a sokkoló tényeket, csak egy egyszerű dallamra kellett emlékeznünk...). a végére aztán kikristályosodott, hogy marco gyanakszik a hataloméhes és áruló kurafira, úgyhogy nem tartom már hibának, hogy a rész elejétől marakodtak... nem csak ahmed esetében van egyre fontosabb szerepe a múltnak, de a kék hercegnőnél is sok mindent meg fog változtatni, és az ősi mongol hagyományok is egyre erősödnek fel a nagy események felé közeledve -a nagy örömömre, mert az ilyen szertartások hangulata mindig sokat hozzá tud adni egy történelmi sorozathoz. ($$07.17.)

„power games of men come hand-in-hand with an election.”

mindenki a tűzzel játszik -ahogy a rendező is, aki jó szemmel komponálta bele a tüzet többször is a képeibe, legyen az egy fáklya, vagy a múlt sötétségét szimbolizáló árnyjáték, vagy csak a lemenő nap fénye a nagy pusztaságban... kicsit elfelejtkeztem a nagy bajban hagyott kán-fiakról, de aztán hamar aggódni kezdtem értük, pedig lehetett tudni, hogy túl fogják élni, mert mindkettejüknek lesz még szerepe a történetben, ez nem kérdés. úgyhogy nem is igazán a feszültség fokozására használták a keresésüket, hanem arra, hogy végleg konfrontálják a kurultáj két jelöltjét. és megint jól kijött a kettejük közti habitus-béli különbség, valamint a kölcsönös tisztelet, ami néha átcsap azért tiszteletlen szavakba. aztán a verbális párbajokat szépen fokozták fel addig, amíg csak el lehetett menni anélkül, hogy vér pettyezné be a ruhájukat. jól fog működni ez a régi eszmék vs haladó szemlélet ellentét, érzem... eközben igen messze is kitekintettünk a mongol tájakról, mert úgy tűnik, hogy a belviszályoknál sokkal nagyobb fenyegetés érkezik majd a határon túlról. (azért vicces, hogy elnézve a pápát játszó színészt, nem tudtam eldönteni, hogy gabriel byrne-t látom-e, mert hasonlított is önmagára meg nem is, meg a hangja sem a megszokott volt -de az imdb szerint jól gondoltam, hogy ő az...) ($$07.11.)

„a living, breathing pin cushion for the sins of all and everyone!”

jó látni elizabeth sarnoff nevét a stáblistán, végre a lost után megint egy nézős sorozatomhoz került. bár fura, hogy pont ezzel az epizóddal mutatkozik be a nagy mongol pusztán, mert kifejezetten férfias témákat boncolgattak végig, gyermekek váltak végre férfivé (örülök, hogy végre magunk mögött hagytuk a töketlen dzsingim-et, de marco-nak is kellett némi bátorság-beöntés a vadonban), és hát ha a férfiak vezetővé akarnak válni, akkor a felelősség terhét is a vállukra kell venni... a kevés női szálban sem volt köszönet, mert a kán-né megint bizonyította kegyetlenségét -és ennek a levét már megint a hercegnő itta meg... de sebaj, még az is lehet, hogy hamarosan női kán vágtat majd végig a pusztán -na persze, majd ha lesznek sárkányai erődemonstrációnak... (jót tett az epizódnak, hogy a kán végre kimozdult a gondoktól sűrű levegőjű trón-teremből, és kalandozott egyet a szabad ég alatt. mondjuk benedict wong-nak teljesen mindegy, hogy milyen háttér előtt kell játszania, mindig erős alakítást nyújt. ja, és szerencsére nem múlt el nyomtalanul, hogy egy ártatlan gyermek múlt ki nemrég a kezei közt.) ($$07.09.)

„he’s not a boy, he’s a symbol. of a time, of a people, of a way of thinking. he’s hope to a vanquished foe. and while he lives, hope lives.”

tágra nyílt szemmel nézem a show-t mióta megtudtam, hogy ezt az évadot már nem kazasztán-ban forgatták, hanem jórészt nálunk -és ha figyeltétek a vadkan-vadászós részt, ennél tipikusabb magyar közép-hegységes hátteret már nem is találhattak volna... nem gondoltam, hogy marco-ék máris hazaérnek a gyermekkel, de nem baj, hogy a vadonban lévő kergetőzésük ilyen hamar véget ért, mert így bekapcsolódhatnak az intrikákba a kínai nénivel, és az ifjú császár is jó katalizátora lesz a konfliktusoknak. főleg most, hogy már csak egy élettelen test a padlón... továbbra sem törekednek arra, hogy pozitív színekkel ruházzák fel a kánt, van hibája bőven, főleg a befolyásolhatósága, és persze a ragaszkodása a hatalomhoz. érdekes, hogy a választási ellenfele viszont egy kifejezetten megnyugtató jelenség, egy olyan ember, aki láthatóan sosem hoz gyomorból döntést (bár azt nehezen viseli, ha meg kell alázkodnia valaki előtt -vagy ha alkohollal kínálják...). így a nézőnek sem lesz könnyű döntenie arról, hogy kinek szurkol majd a nagy megmérettetésen. (polo mester visszatérésekor egy helyen vártam volna több drámát -amikor találkoztak a hercegnővel, valahogy nem égette meg a képernyő szélét a fájó szenvedély...) ($$07.06.)

„nesting birds and well-fed dogs always return to the walls of their master.”

tízezer lángoló kínai fecske repül kétségbeesve az éjszakai égbolton -azt hiszem nem kell ennél hatásosabb kezdés egy évad nyitányaként... (és még csak nem is öncélú látványosság volt a prológus, hanem egy későbbi konfliktust alapoztak meg vele.) bár a ’marco polo’ cím azt sugallja, hogy van egy abszolút főszereplőnk, de szerencsére többen is vele egy szinten helyezkednek el a ranglétrán, így nem zavaró, hogy párhuzamosan több helyszínen szövik tovább a történetet. hősünk végre igazi ’marcopolós’ kalandokba keveredett a dél-kínai mocsárvidéken, működik is a kalandfilmes hangulat, és jó látni, hogy messze hagytuk már a kezdetek tutyimutyi főszereplőjét, már oda tud csapni, ha kell, de azért az eszét sem az erszényében hordja (mondjuk ha továbbra is ennyi alkoholt dönt magába, akkor még lehetnek gondok...). eközben mongóliában azt kapjuk, amit eddig megszoktunk, látványos esküvőt és intrikákat nagy mennyiségben, mert attól, hogy a nagy kán most már nagy császár is egyszemélyben, nem hogy csökkent volna, hanem nőtt az ellenségei száma. (ezek a külön szálak akkor főleg jól fognak együtt működni, ha így össze-montázsolják őket, ahogy a végén is tették -akkor meg különösen, ha az esküvői dobok vezetik a ritmust...) ($$07.04.)

„the great khan wants a report on how you fight blindfolded.”

ha már kényszerből másfél éves hiátus van egy sorozat két évada között, nem hülyeség helykitöltésnek készíteni egy rövid speciális epizódot -ha van rá anyagi forrás és ötlet. és nem tűnt elvetélt ötletnek a marcopolo alkotóitól, hogy épp’ hundred eyes-t állítsák ennek a speciális résznek a középpontjába. bár én arra gondoltam, hogy megnézzük pár röpködős verekedését, és azzal el is megy a félóra, de a nyitójelenet után inkább az életét meghatározó megvakulással foglalkoztunk, így legalább még egy főszereplőt be lehetett hozni az epizódba. és hát mi más lett volna a megcsonkítás (elég durván, kígyó-méreggel), ha nem példa-statuálás. mert minden lénynek a földön azt kell tennie, amit a kán óhajt, még ha ez fájdalommal is jár együtt... ($$07.04.)

„this wall must break before me or i die trying! there’s nothing else!”

a fináléban az ember mindig várja a nagy durranást. csak arra kell vigyáznia, hogy nehogy túl sokáig tartsa vissza a levegőt, mert akár az epizód feléig türelemmel kell lennie, mire minden puskapor a megfelelő helyre kerül. ismét a fal lábánál találtuk magunkat, ahol nagy volt a tét -mindenki számára. úgy tűnik, a nagy elszántság sem szül mindig pozitívumot, bár megértjük, hogy a kán miért vált ilyenné a legutóbbi támadás óta, azért szívvel nehezen tudjuk követni (és vannak ezzel így karakterek is, de ezek a szálak inkább már tovább vezettek minket a jövő évbe). marco-nak az élete volt a tét, de persze egy kis izgalom után jól működött a terve. a gonosz miniszter-elnök meg végig nyugodt tudott maradni, vagy legalábbis az utolsó pillanatig buzgott benne az önbizalom. tévés költségvetéssel nézve jó volt a csatajelenet, egy kicsit sajnálom, hogy a szemem mindig kiszúrja a digitális kamera lábnyomát, mert történelmi sorozatokban elidegenítőnek érzem (kivéve, ha soderbergh vesz a vállára egy ilyen masinát...). mindent alárendeltünk ma a fal elleni küzdelemnek, talán a meztelenségből is kaphattunk volna útravalót a következő hónapokra... ($01.13.)

miért néz az ember történelmi sorozatokat? mert akkurátusan szeretné azt viszontlátni, amit éveken át tanult? nem hiszem. nekem legalábbis ez nem igazán fontos. sokkal inkább a korhangulat elcsípése. hogy el tud-e repíteni a sorozat több héten át egy régmúlt világba -ahol az emberek pont olyan kicsinyesen harcoltak a hatalomért, mint mostanában teszik. csak szebb ruhákban... tehát fontos az intrika. de azt is tudom értékelni, ha az akkori emberek gondolkozása / szokásai beszivárognak az alkotásba, ahol az írók kicsit el tudnak szakadni a mai gondolkozástól, természetesnek vesznek olyan tetteket, amik ma már megvetendőek. és az sem árt, ha nem finomkodnak, ne felejtsük el, hogy a történelmet mindig is vérrel és spermával írták. akkor nézzük konkrétan a marco polo-t. a hangulata működött, alig vártam, hogy újra-és-újra elmerüljek benne, nagyszerűen szórakoztam tíz órán át, maximálisan el tudom ismerni minden audiovizuális erényét, szívesen kalandoztam ezekkel a karakterekkel -tehát szívem szerint már csapnám is rá a maximális billogot, de azért öreg róka vagyok én ahhoz, hogy csak a szívemmel (és a farkammal) gondolkozzak. mert bizony azért ezek a karakterek lehettek volna mélyebbek is, egy kicsit összetettebbek, de leginkább annak szeretném betudni a vázlatosságukat, hogy túl sokan voltak, így elaprózódott a rájuk fordítható idő. dehát erre való a sorozat-formátum, hogy jövőre a már meglévő alapokra építkezzenek. addig viszont szigorúan összevonom a szemöldököm, és kimondom az ítéletem: tetszett.

„all kings shall fall before him.”

váltsunk egy kicsit bírósági drámává, olyan még úgysem volt a sorozatban -igaz, itt már előre eldöntetett a vádlott sorsa, úgyhogy a nagy védőbeszédek nem sokat érnek. és bár tudjuk, hogy hősünk valahogy ki fogja venni a nyakát a kötélből, azért jóleső feszültséget okozott ez a feje felett hintázó damoklész kardja. és pont ez a ’vajon hogy ússza meg?’ kérdés volt a legizgalmasabb a részben. és nem valami hirtelen fordulatot szedtek elő megoldásként, hanem egy karakterből jövő logikus lépést. eközben kiderült, hogy ki a legnagyobb intrikus az udvarban, és bár ahmed is serényen keveri a kevernivalót, szerintem a kánné lett a nyertes, aki finoman, nőiesen irányít sok szálat a maga szájíze szerint. a múltheti epizód levezetője volt ez, ráadásul a finálé előtt állva nem rakhattak bele nagyobb durranásokat, de így is könnyen elpörgött ez az egy óra is. (és nem tudom, hogy ti is olyan perverz szemmel nézitek-e, mint én, de olyan szemérmesek lettek a színésznőink, hogy egyetlen cici sem volt az epizódban...) ($01.10.)

„there’s no good in anything until it’s finished.”

kilencvenmillió dollár ide-vagy-oda, még így sem fér bele komolyabb csatajelenet -bár volt benne ötlet, ahogy megoldották az elkerülését. és egyébként is, a fal és a harc árnyékában kellő mértékű feszültség rejlett, hogy elvigye a hátán az epizódot. a háborús helyzetben feszültebbek az emberek, főleg a két fő ellenfél személyes találkozója idején, vagy amikor bosszúvágy fűti a tetteket, és ezekben a nyomasztó időkben jó egy kicsit megfürödni az emberi pillanatokban, mély beszélgetésekben, szenvedélyes szeretkezésekben. és bőven szolgáltattak ilyen pillanatokat, van, amikor azt érzi az ember, hogy nem csak azért jó, hogy sok női karakter van a sorozatban, mert gyakran tudják őket vetkőztetni... (tetszik, hogy nem makulátlanok a karakterek, a herceg egyre pukkancsabb, ahmed már több résszel ezelőtt elveszítette a bizalmunkat, és marco mester sem csak diadalmasan üli a lovat és a nőket...) ($01.08.)

„do not use a battering ram when an arrow will do.”

lehet azt gondolni, hogy a férfiak irányítanak mindent, hogy csak ők tudnak gondolkodni, hogy ők értenek a politikához vagy az ország vezetéséhez -aztán mindig megtaláljuk a nőket, akik a háttérből irányítanak mindent igazából... persze nem azt akarom mondani, hogy töketlen lenne a kán, de azért jól jönnek neki azok a tanácsok, amiket a felesége ad neki. nem lenne kisebb harcos bjamba, ha nem dobbanna egy nőért a szíve. még az önvezérelt kancellárnak is a gyengéi a nők, egész pontosan egy beteges szerelme van, de ebbe talán most ne menjünk bele mélyebben... biztosak lehetünk abban, hogy a nők nagyobb manipulátorok, mint a férfiak valaha lesznek, bár a háború elkerülésében ők sem mindig jeleskednek, de minden trükköt bevetnek, ha egy esküvőt szeretnének összehozni... (az intrikálás mellett a férfias verekedések is megvoltak, talán most először mozdultunk el a repkedős kungfu irányába egy kicsit, de jól áll ez a stílus a sorozatnak, úgyhogy nincs gond.) ($01.07.)

„the khagan has my sword and my shield. i will meet minds with metal, my lady. the great khan is secure.”

nem csak a hárem tagjait csupaszítják le, hanem a karakterek rétegeit is lehántják... mindig egy picivel több információt csepegtetnek a hercegnőről, talán most kaptuk az eddigi legfontosabb relevációt -egyből a cold open-ben, csak hogy felkeltsék a figyelmünket. az orgyilkosos szál sincs felejtve, marco mesterék columbo-i módszerekkel kérdeznek ki mindenkit. és hát a meglehetősen gyakran pucérkodó kínai nénink is elszánt tettekre kényszerül, tudván, hogy a lánya a szadista bátyja kezében van -kár, hogy a végén oly’ csúnyán elvágták az ő megpróbáltatásait... de egyébként, ha visszagondolok erre az egy órára, a nők kiemelt szerepe jut eszembe először, a hercegnő, a kánné, az özvegy császárné és a harcias amazon-lány is fontos szerephez jutottak. többségük ruhában... ($01.05.)

„i am destined for paradise. that is all i know and all i will ever claim to know.”

semmi tökölés, egyből a heti konfliktussal kezdtük, amire aztán szépen lehetett építkezni egy órán keresztül. és amire majd lehet a későbbiekben is, mert jól elhintették, hogy áruló van a sorok között -ilyenkor az ember mindig számbaveszi az ujjain, hogy kik a gyanúsak, aztán jól kihúzza őket a listáról... sötét volt a hangulat a kán udvarában az esemény miatt, a herceg tépelődése miatt, a megkínzott sikolyai miatt (azért a felvágott száj milyen gonosz trükk volt...). nem is baj, hogy kimozdultunk kicsit marco mesterrel. lehet, hogy velem van már a baj, de nekem elég áthallásos volt ez a hashshashin-szál, öngyilkos merénylők, akik a paradicsomba vágynak, miközben egy afganisztánra erőteljesen hajazó területről érkeznek, ahol fontos a mákból készült halucionid (?) anyag. mondjuk, úgy tudom, hogy iszlám hitűek voltak eredetileg is, úgyhogy csak nem képzelődöm... (+szex-kaleidoszkópot minden részbe!) (++12.30.)

„your currency is the fear of war.”

a láz meg a köhögés megtámadhatta az elmúlt napokban a memóriámat, mert teljesen elfelejtettem, hogy a kígyónál hagytuk abba legutóbb... kicsit nehezebben is hangolódtam rá, mint eddig, de utólag azt kell mondanom, hogy ez csak a fokozatos felépítés miatt lehetett, muszáj volt lassan kezdeni, hogy a vége kiemelkedhessen (ez magyarázkodásnak hat, pedig tényleg így gondolom). csak ha visszagondolok, akkor látom csak, hogy mennyi mindent sűrítettek ebbe az egy órába. a dél-kínaiakkal való ellentét ma csak verbálisan volt jelen, de csak azért, mert még nem dőlt el a fallal körülvett városban, hogy ki lesz a tényleges vezető, fájdalmas hátba-szúrások árán billen át a hatalom. ismét lehetőség adódott, hogy marco apja iránti összetett érzéseit boncoljuk kicsit. a kán udvara is fel-felparázslik a miniszterek és a herceg közötti nézet-különbségek miatt. csak az uralkodó ágya marad hideg... (mindig elborzadva olvastam az arany lótusz történeteket, de itt még kegyetlenebbül volt ábrázolva, ahogy fokozták fel a mesével a fenyegetést, és roppantak a kis csontok, brrr...) (++12.28.)

„it is in our nature to seek our brother’s possessions. and be willing to destroy to obtain them.”

azért nem mondhatjuk, hogy ne lenne férfiakra optimalizált a sorozat. nyitásként két pofás verekedést kaptunk, aztán jöttek a cicik sorban... a múltheti testvér-gyilkosság nem múlhatott el nyom nélkül, egy ilyen tettnek lélekformálónak kell lennie, akármilyen kíméletlen vezető az ember. de egyébként is a karakterek kibontására használták a mai részt, kevésbé haladtunk előre. egyre többet tudunk meg a kán udvarában élőkről, a királynőről, a miniszterekről, a bordély új lakóiról. máris kaptunk egy új rokont az égi mezőkre eltávozott harcos helyett. marco mester az elérhetetlen szépség mellé begyűjtött egy tűzrőlpattant menyecske skalpot is (várható volt a családi kapcsolat csavar, de jópofán adták elő). bár a ruhában dugás nem olyan menő -mint a háremben bemutatott húsvásár, mi...? (++12.20.)

„all mongol women are born to the horse and the bow.”

kicsit más címmel kellett volna csatasorba küldeni a sorozatot, mondjuk a ’marco polo és a különleges közép-ázsiai világ bemutatása’ talán megfelelő lett volna (bár nem igazán néző-csalogató...). mert bár hősünk sokat van a képen, szököget is, meg megcsapja a szerelem fuvallata, azért most még elég passzív szereplő, pontosan azt teszi, amit a kán kér tőle -megfigyel. és bizony van mit, mert sok kis szokást rejtenek el nekünk a készítők a történetben, és hát a testvér-harc is igen hamar eszkalálódott. és vannak olyan részek, ahol teljesen hiányzik a hős szemén át való szűrés, de az sosem baj, ha jobban megismerjük az ellenfelet is. valahol sajnálom, hogy máris megkaptuk az előzetes óta elhíresült pucér-kardozást, ugyanakkor nem tudtam levakarni a (khmm) mosolyomat, miközben néztem. összességében szépen haladunk dűnéről dűnére, működik a hangulata, jó benne lenni ebben a felfedezésre váró világban. (++12.18.)

„we are all prisoners here. prisoners and privileged guests. one and the same.”

ismeritek a portfóliómat, várhattátok, hogy ez a sorozat is hamarosan sorra kerül. mert jól kell lakatni az emberben lakó bölcsészt... ráadásul ez egy olyan korszakban és kultúrában játszódik, amit talán kevésbé dolgoztak fel -a nyugati alkotók. és mégis, ebben volt a legerősebb ez a nyitórész, a messzi keleti viszonyok bemutatásában. mert valljuk be, a karakterek még meglehetősen vázlatosak és sematikusak itt az elején, a főhős eddigi életén is csak végigszaladtunk, mert az írók inkább azt tartották szem előtt, hogy hova akarnak eljutni, melyik ponttól tartják igazán érdekesnek a történetet, így az azt megelőző időszakon csak végigszaladtunk. viszont az nem volt zavaró, hogy egyből bedobtak a mélyvízbe a hatalmi viszonyokat illetően, jók az alapok az udvari intrikákra, különböző ellentétekre. a pucér testek látványából az is könnyen leszűrhető, hogy a starz-ra készült eredetileg a sorozat... de lehet, hogy jobban jártunk a netflix-szel, látszik a nagyszabású díszleteken, a részletes jelmezeken, hogy nem spóroltak egy centet sem, ha már így belemerültek a történelembe. a többi meg majd kialakul idővel. remélem. mert szükségünk van ilyen alkotásokra. legalábbis nekem mindenképp. éhes a bölcsész... (++12.17.)