soroló

„only men need to be loved, sweetheart. women need to be wanted.”

a rész első harmada után le akarod írni, hogy lám, elbukott a kisherceg, minden darabokra hullik, aztán jön egy jó kis sutter-csavar, és vigyorogsz ezerrel, mert elfelejtetted, hogy a samcrow-t nézed. méghozzá igazi esszenciális változatot, kis akcióval, durvulással, női manipulációval, és rengeteg igazi mély karakter-drámával a két zenés montázs között. aztán a végén rájössz, hogy tényleg minden hullik szét darabjaira és a kisherceg is a szakadék szélén táncol. (**12.11.)

mit tegyen az ember, ha már tavaly is kikiáltotta a sorozatot a legjobb (jelenleg futó) drámának, erre idén rátesznek még néhány lapátot...? hát örüljön, bazdmeg, és ennyi! mert minél jobban fáj a karaktereknek, a néző annál jobban élvezi. és most nem csak egy jó adag szart öntöttek a nyakukba, hanem még jól gyomron is vágták őket, hadd görnyedjenek térdre. baromi érdekes kísérlet ez, hogy mit tesz alapvetően jószándékú emberrel a kalapács súlya. hogy a benne szunnyadó ördögöt hozza-e ki. van-e megváltás, vagy mindahányan elbukunk a gyengeségeink miatt? mások kegyetlensége kihat-e ránk? komoly lélek-búvár mélységek ezek. és mi ezer örömmel veszünk részt benne. nagyontetszett. nehéz lesz kivárni a jövő őszt, nem egy megnyugtató lezárás ez, megannyi kérdés a széteső klub körül. de kiböjtöljük, úgy ám.

„revenge is never about the greater good.”

a klub megszavazza, hogy clay nem lehet többé tag, majd jax jól meg is agyalja. és ezután jön a főcím... sutter-ék a kegyetlenebb utat választották clay-el kapcsolatban, neki a halálnál sokkal rosszabb, hogy le kell vennie a colort, minden értelemben (jól érzékeltetik ezt a zokogós és a tetkótlanító jelenetekkel). és ez még csak az egyik szál, sűrű nagyon a szövet idén. gond van a mexikóiakkal, az írekkel, wendy-vel. apropó. jax érzi, hogy végleg elveszhet, ha továbbra is ezen az úton jár, mégis egyre lépi át a határokat. de lesz-e lehetőssége még időben visszatáncolni? és ki nem fogja megérni a jövő évet? ahhh, gyilkos lesz ez a várakozás... (**12.01.)

„i’m an outlaw, cabron, not a suicide bomber.”

ajjaj, a szar-vár összeomlani készül -de aztán hirtelen kiderül, hogy a tartó-gerendák állva maradnak. jax tervei beérni látszanak, a forrófejűség, a masszív bosszúvágy viszont még visszaüthetnek. de legalább nagyszerű jeleneteket szülnek nekünk, mint mikor mindent elmesél bobby-nak és chibs-nek. de egyébként is csodálatos karakter-pillanatokkal bástyázták körbe a főépítményt, őszinte emberi momentumokkal -ott volt a tara és unser kórházi mosolygása, tig mormogása clay-nek, a felszabadult üvöltés a lövöldözős menekülés után, nero megzuhanása. és ne mondja nekem senki, hogy nem szurkolt donald logue-nek, hogy üsse még erősebben sutter-t, ahogy ő szokott minket bántalmazni... (**11.28.)

„it’s a simple choice, juice.”

nagyon tetszik, hogy jax minden darabkát úgy forgat, hogy clay bukása jöjjön ki a dologból. igaz, néha a bosszútól elborul az agya, olyankor még a régi ismerősei sem ismernek rá. képesek voltak ma is egy csomó szálat belegyűrni a (megnövelt) játékidőben. nyugi, a durvulás sem maradt ki, ki más szállítaná, ha nem otto (meg kicsit chib). és ki máson csattanna az ostor, ha nem tará-n. lesz-e robbanás a végén? clay már begyújtotta a kanócot. (**11.16.)

„this ain’t gonna be such a beautiful, sunshiny day here in the splendor of the lakes.”

szegény jax, annyira jól keveri a kártyákat, erre valaki mindig borítja az asztalt, muszáj észnél lennie, rögtönöznie. és nem is csinálja rosszul. egy halott nomádból is kihozza a maximumot. nagyon bírom jimmy smiths-t, és olyan jó, hogy ezerarcú, nem is tudom, hogy tetszett jobban, kattantként a million dollar hotel-ban, mániákusként a dexterben, ártatlan jóságként a starwars-ban, vagy csupaszív striciként most. sutter meg újabb bizonyítékkal szolgált a perverziójára. magamhoz nyúlok, olyan jó ez az évad, még mindig. (**11.10.)

„betrayal’s an awful thing.”

a nehéz éjszakát egy strapás nap követi. balanszírozunk az igazság/hazugság kettőse között, de mint tudjuk, a titkok mindenképp a felszínre kerülnek egy idő után. ejj, de jól van ez megint megírva, hogy gemma mélyrepülésére építik rá clay lebuktatásának a kulcsát. de jax nem csak egy hidegen számító mastermind, ahogy lelövi azt a négert, hát nem tudom, hova akarják eljuttatni a srácot... fura ezt mondani, de még fáradtan, éjfélhez közel is a samcrow adja a legnagyobb élményt mostanság, pedig hát nem egy könnyed matiné... (**11.02.)

„charming’s become a very messy place since you guys showed up.”

tegye fel a kezét, aki kurvaanyázott az utolsó jelenet láttán? mindenki? köszi sutter, bazdmeg... na, mintha előtte olyan nagyon finomkodtak volna az író-szobában. rámentünk a betöréses ügyre, de természetesen nem olyan következményei lettek, mint vártuk, haláli lett, csak nem úgy, ahogy vártad. clay-t ismét nevezném a ’világ legszarkavaróbb embere’ versenyre, komolyan tolja az öreg, hogy mindenből jól jöjjön ki. a rész közepe felé szerettem volna azt írni, hogy gemma végre beütötte a buksiját a medence aljába, és innen már csak felfelé vezet az út, de sajnos sikerült ismét rám cáfolnia. és akkor most jelentkezzen az, aki szívesen nézte, hogy végre valaki jól behúz egyet joel mchale-nek...? (**10.26.)

„she’s collateral damage.”

kijelenthetjük, hogy sutter-bácsiék nem kavicsot dobtak a vízbe, hanem egy kurva nagy sziklát. és most nem csak azt számolom, hogy négy halott volt egy epizód alatt. látjuk, hogy hova jutatták jax jellemét az opie-val történtek. gemma ihatja meg a kavarásának a levét, hullák és kiábrándult emberek hevernek mögötte az úton. clay-nél erre még várni kell egy kicsit, de legalább már jól láthatóan kikerült a neve mellé a tábla: this is the man behind the curtain. az utolsó, leleplező jelenet arra is jó volt, hogy rádöbbenjek, hogy baszki, vége a résznek, úgy belemerültem a világába. még a community-s cameo sem tudott kizökkenteni... (**10.20.)

„have you ever had your dick sucked by a southern girl with a huge cock?”

ennyi biznisz így éhgyomorra... mindez változatos formában, érvekkel, érdekegyeztetéssel, zsarolással, vagy bunyóval és motor-robbantással, kinek-kinek gusztusa szerint. ehh... sitcom-okat megszégyenítő humor-mennyiséggel sikerült telepakolni az epizódot, az egész blackmail vonal fekveröhögős volt, dagistúl, trannystúl, segg-harapástúl. ugyanakkor nem maradt el a drámai tarkón-vágás sem, várjuk a feldühödött sherrif-et a jövőben. ja, és a frászt hozták rám, hogy mi lehet a dobozban... (**10.12.)

„we need a thumb and a tit.”

mindenki tudja, hogy milyen nehéz lehet egy olyan rész megírása, ami a múlthetit követi. de valahogy folytatni kell a történetet -az életet. az érdekes az, hogy megfordították a várható eseményeket, először volt pörgés (ashley tisdale-lel motorozás, bizniszelés, catfight), és csak utána álltak meg gyászolni egy szívszorító pillanatra. de így megy ez gyakran a valóságban is. tetszett, hogy mindenki személyes emléket rak a koporsóba, szép szokás. jax ismét felnőttebb, vezetőbb lett egy picit, gyönyörű íve van az építkezésnek. ...emeljük poharunk, nyugodj békében, barátom! (**10.05.)

„the cost of doing battle.”

mibe keveredtetek srácok -harc a rácsokon belül és kívül. és ha lesz is győzelem, milyen áron...? lehet azt gondolni elsőre, hogy a női gondok csak kitöltötték az epizód maradék idejét a zúzás mellett, de itt is lesznek következmények, figyeljétek majd meg. a börtönbeli eseményekről nehéz úgy írnom, hogy ne csapkodnám dühösen a billentyűzetet, annak ellenére, hogy megértem az okokat (jax fejlődéséhez szükség volt erre a sokkra), de mégis szívszorító volt látni az egyik kedvenc karakterem halálát. még úgy is, hogy sutter bácsi jó előre világgá kürtölte, hogy mire készül, plusz az epizód felétől érezhető volt, hogy ki lesz az áldozata ennek az értelmetlen háborúnak. (tudom, hogy tök felesleges, de charlie hunnam-ot a díjátadók figyelmébe ajánlanám. meg a sorozatot is...) (**09.27.)

„do you, tara, take jackson to be your lawfully wedded husband?”

egy ütős kezdés után a következményekkel kellett foglalkozni -méghozzá pont így, mint itt, a karaktereken keresztül. jax igazi vezetőként próbál lavírozni a sok szaron át, tara tanulja, hogyan legyen tökéletes társ ebben. tig összetörve is kemény legény. a lazasági versenyt megint jimmy smith nyeri. sutter bácsiék bemutatják a romantikus oldalukat is, de azért nem viszik túlzásban, sehol máshol nem látnál esküvőt egy kuplerájban... lehetne még kiemelni egy csomó apróságot (a gyűrűk, opie visszatérése, üldöző lerázása), de inkább általánoskodjunk: erős párbeszédek és színészi játékok, mint mindig. peter weller-ről meg tudjuk, hogy a kamera mindkét oldalán erős. (**09.20.)

„i am gonna cut your ugly, black head off.”

fucking hell, beleborzongtam a kezdésbe! ahogy jax narrációjára motoroztak a srácok, plusz körkapcsolás volt a jelenlegi állapotokra, wow... nem kell mondanom, mekkora vigyorral abszolváltam a főcímet, a szomorú esős időben is örülhet az ember az ősznek, újra itt a samcrow! és sutter bácsi nem szarozik, jól tarkón csap a lapát kezével, ha drámára vágytok, hát tessék, megadom nektek (még cinikusan kis is szól tara segítségével, a ’már megint milyen szar történt?’ kérdéssel...). úgy néz ki, idénre is bitang erős ellenfél jutott (harold perrineau-t még szokom a szerepben), öltönyös gengszter még úgysem volt a sorozatban, nem? de jimmy smith stricije is érdekes lesz, tudom. a személyes drámák? megvannak, köszönik szépen, gemma mélyponton, clay romokból építi újra magát, tig meg -áhh, nézzétek meg az epizódot... sisak fel, hosszú út vár ránk, igazi mazochista trip, fájni fog, de piszokmód örülünk majd neki. (**09.13.)