soroló

„listen, fraulein rutledge, it’s time to get your schiesse together.”

ez a finálé nem csak évad összegzése volt, hanem kicsit az elmúlt három évad tetőpontja is -hailey pont úgy ment meghallgatásra, mint a pilot-ban, és végre beteljesedhetett az a szerelem, amire az elejétől kezdve várunk (btw, gael garcía bernal erőt tud nekem adni azzal, hogy 168 centisen nőcsábászt játszik)... messzire jutott már hősnőnk a kezdetektől, de azért még mindig le-lenyomják őt az írók a padlóra -de ő szerencsére pont nem az a típus, aki feladná a bukkanók miatt (hehe, kábé a legjobb ötlet volt, amit manapság láttam, hogy hailey ’elkapta’ rodrigo-tól a mozart-lázat). a mellékszálak (thomas és gloria, thomas és cynthia) is nagyon aranyosak voltak, nem véletlen, hogy végigvigyorogtam az egész epizódot. így kell magasra tekerni a feelgood-ot a végén, hogy a néző lebegve várja a folytatást. ($$12.19.)

az a jó a zenében, hogy sokféleképpen lehet játszani, hogy lehet vele kísérletezni, mixelni, és ha valaki értő kézzel és füllel nyúl az alapanyaghoz, akkor garantált, hogy minőségi lesz a végeredmény... a mozart készítői nem restek újítani, kísérletezni, megcsavarni a formulát, új impulzusokat adva a nagy egészhez -és szinte minden esetben sikert érnek el. nem vált az évad kárára, hogy két különböző félből rakták össze, hogy a velence-i rész más hangulatot hozott mint a new york-i folytatás (amibe ráadásul beékeltek egy dokumentum-epizódot is, ami megint egy újabb hatásmechanizmust használt sikeresen). és közben mégis egységes maradt szerethetőségben, tele volt szívmelengető karakter-pillanatokkal, plusz meglepetés-vendégekkel emelték magasabbra a fényét. és mindent áthatott az az isteni zene. egyszerűen jó volt nézni idén is.

„the molto espressivo, really think, go for it.”

áh, a maestro már a kamera túloldalán is dirigál -welldone, mr.bernal, welldone... egyébként magának színészként szerzett a részhez egy rodrigo-san goofy-s és mégis szívmelengetős szálat (ahol aztán meglehetősen furán vágta a bankban játszódó jeleneteket, de ez is növelte a goofy-ságot). hailey-nél meg aggódtam, hogy tönkreteszik az első nagy szereplését (elsősorban thomas a kényszeres kibicelésével), de aztán olyan jó volt látni a mosolyát a végén, hogy nem is akarok mást köré ezentúl, csak hatalmas sikert... ($$12.19.)

„are you ready for the changes, hailey?”

mennyi történés, mennyi érzelem fér bele szűk harminc percbe... mindenféle kitérők után a fő karaktereinkre került a hangsúly, kicsit szükség is volt erre, hogy jobban építgessük őket. mert tényleg komolyan gondolják, hogy hailey-t a karmesterség felé terelik, és jól átjön a szenvedélye, működik a tanulási folyamata is. eközben thomas és gloria szenvednek egy kicsit a kapcsolatuk felett, sosem könnyű a romantikával megbirkózni... de aki igazán küszködik, az rodrigo, főleg azért, mert most jött el az ideje, hogy a gyászára tudjon koncentrálni, hogy maga módján újra összerakja magát (itt aztán tényleg volt minden, az érzelmes pillanatoktól a viccesekig). ($$12.18.)

„i just closed my eyes and i was letting the instrument just come to me, and i just felt free like that, you know?”

roman coppola szeret kísérletezni a sorozat játszóterén (emlékezzünk csak a csodás lovas/partis epizódra az első évadból), de ezzel nincs baj, ez pont az a show, ahol elfér, ha valami új formába öntik a mondanivalót... bár én jobban örültem volna, ha a végén kiderül, hogy jason schwartzman annyira beleélte magát a szerepbe, hogy ő maga dirigálta le ezt az ál-dokumentum darabot. mert sok minden igaznak érződött az epizódban, és így lett volna igazán autentikus (például hogy igazi börtönben, igazi rabok előtt folyt a forgatás)... és belőle is kinézem, hogy ugyanilyen excentrikus lett volna a végeredmény, mert az ifjú coppola nagyszerűen imitálta a kezdő dokumentum-filmesek összes kliséjét és hibáját, minden túl van művészieskedve, beveti az összes trükköt, ami a stílusra jellemző, a kézikamerát, a furcsa vágásokat, a kimerevített képet. és tök jó, hogy ez az egész kulimáz nem telepszik rá a nagy üzenetre, miszerint ’a zene felszabadít’. ($$12.17.)

„i love this fucked up orchestra. i’d take a bullet for it.”

tudom, hogy baromira elhasznált már bizet carmen-je mozgóképek kísérőjeként, de mennyire jó volt már ma is, ahogy erre a dallamra vonult a két tárgyaló-fél... mert igen, végre egy helyre terelték a teljes csapatot egy mondvacsinált indokkal (keresztelő), és elkezdték közelíteni az álláspontokat -hogy szó szerint bezárással vessenek véget a kizárásnak... eközben persze elfértek még apróbb sztorik is, amik közül nekem hailey újabb bizonytalan lépései tetszettek a legjobban, amiknél maestro pembridge is nagyszerű partner volt. (európa újabb diadala, jön a sorozatba a ’30-as évek csehszlovákiája is.) ($$12.16.)

„c’est ton amour”

...azért megadták a módját ennek a nagy koncertnek... arra számítani lehetett, hogy nem húzzák tovább az évad felénél az olasz szálat, de arra nem gondoltam, hogy ennyi érzelemmel feltöltve hagyjuk hátra a csatornákat. már a helyszín-választás is működött, hogy hajókon kezdődött a nagy előadás, aztán jött a neves vendégszereplő, és fokozták fel szépen egyre a drámai hatást -merthogy lehettek itt volna bármilyen szép dallamok, meg ezernyi lampion, ha az érzelmek nincsenek rendben, üres látványosság maradt volna az egész. szerencsére ezeket az érzelmeket biztosították la fiamma olaszos dühével, plusz ehhez jött még egy némiképp váratlanul lecsapó szomorúság-adag is -de hé, az operák vége is mindig tragédiába fordul, itt sem jöhetett a happyend... rodrigo ezek után komoly változás elé néz, és nem azért, mert valaki végre levágta a padawan-tincseit... ($$12.15.)

„si, andiamo fornicato, but it was beautiful. it was mature, it was eccentric, it was athletic, it was artistic! you should have seen it, it was incredible. what’s the problem with that?”

tempót váltottunk, kicsit szokatlan is volt a sorozattól ez a rohanás -bár nem mondom, hogy nem volt szórakoztató nézni, ahogy mindenki pörög meg bulizik és magas fokon ég... szegény rodrigo csak egy nyugodt szex utáni másnapot szeretett volna, de a nyakába szakadt az egész batyu probléma, úgyhogy vehette a nyakába a csatornákat is, hogy legalább a bajok egy részét helyrehozza. és persze hogy a maga latinos túlzásaival intéz mindent, de pont ezért szeretjük... szegény hailey-ben nincs meg ez a tűz, még simán megeszi a többi zenész reggelire, pedig láthatóan élvezi azt, amikor a kezébe kapja a karmesteri pálcát -el tudom képzelni, hogy ez lesz majd az útja a jövőben. ($$12.14.)

„you think that i’m too tentative?”

rodrigo-nak elő kell szednie a tanári énjét, mert kezelnie kell tudni a dívát, aki az öregedő dívák összes tünetét produkálja, bizonytalan magában, utál mindent és mindenkit, de a maestro-ban jól tudja kezelni a helyzetet -egész addig, amíg az ágyban nem kötnek ki... (és igen-igen-igen, európában vagyunk egy európai színésznővel, aki persze hogy bevállalta a pucérkodást, ahogy illik...) de nagyon szép volt az a jelenet is, amikor hailey-t tanította vezényelni -persze ez utóbbi rodrigo lelki világára is ösztönzően hatott... ’eközben new york-ban’ rovatunk: a sok veszekedés mellé kellett egy danny glover vendégszereplőként, aki a maga zen-nyugalmával hozott új színt a rohanó városba. ($$12.13.)

„this is a hop, skip, and a fucking jump through robocop’s anus, and you know it. i mean, what is it?”

az európai nyugalom mellé kell kontrasztnak a new york-i káosz? maximum azért, hogy a zenekar tagjai is dobjanak egy helló-t... vagy azért, hogy lássuk, hogy milyen kétségbeesett kísérletek zajlanak a szimfónikusoknál, hogy a sztrájk alatt becsábítsák a közönséget. ilyenkor jól jön a modern művészet... igaz, hogy olaszországban is kacérkodunk a kortárssal, de ott jól ellenpontozzák ezt a klasszikusok súlyával... meg nem is igazán a művészetekre figyelünk itt, sokkal inkább arra a csodás háromszögre, ami kialakulóban van a művésznő, haley és rodrigo között. ($$12.12.)

„whatever you do, please, do not make love with her. no fornicate. no fornicate. grazie.”

a velence-i turisztikai hivatal köszönte szépen az ingyenes imázs-filmet -én is kedvet kaptam, hogy pakolni kezdjem a bőröndömet, és szaladjak gondolázni egyet a csatornákon... erős bizonyítékot kaptunk arra, hogy érdemes eredeti helyszínen forgatni -és arra, hogy az olasz háttér és az olasz opera mennyire harmonikus egységben áll egymással... és ha már talján-földre hozták a sztorit, illet felkeresni az olasz filmművészet egyik nagyasszonyát is, hogy vállaljon szerepet a sorozatban, és ugye nem kell mondanom, hogy monica bellucci beragyogta az egész epizódot (annyira imádom őt, hogy még azt is meg tudom neki bocsátani, hogy az ének-playback-e nem tökéletes). és fantasztikus párost alkotnak rodrigo-val -reméljük, hogy mihamarabb megszegik az egyes számú szabályt, és szexuális kapcsolatba is lépnek egymással... na jó, viccelek, mert az is működik, ahogy a tüzes latin felszítja az önbizalom-hiányos énekesnőben a tüzet... a zenekarból csak hailey volt jelen, vele turistáskodtunk és bénáztunk kicsit, aztán gyorsan közös szálra hozták őt rodrigo-val, mert ők együtt az igaziak (és persze azonnal kiszúrtam, hogy lola kirke megirigyelte a nővérétől a hónalj-szőrt). no, járatom itt a számat, pedig elég lett volna annyit írnom, hogy az első jelenettől széles vigyorra húzódott a szám, és úgy maradtam fél óráig, és ez a sorozat legnagyobb erénye... ($$12.11.)