soroló

(the bubble men)

az hogy lehet, hogy az elmúlt években ennyire nem sikerült eltalálnia az hbo-soknak, hogy kik azok az újoncok, akikre érdemes koncentrálniuk, mert bent fognak maradni az 53-as keretben -sajnos hiába a maximális szimpátiánk ma is, az egyértelműen fix pont (baker mayfield) kivételével mindenki repült. és ez kicsit frusztráló, hiányzik a sor végéről az elégedettség érzése... (ja, és javasolnám a tévé-csatornáknak, hogy a közvetítések alá is keverjenek epic zenéket, mert sokkal jobban be tudnának vonzani a meccsek úgy...) (#09.05.)

nem is tudom, mikor néztem utoljára ennyire szívesen a sorozatot, mint idén, ebből látszik, hogy jól sikerült a készítők kiválasztási folyamata, mert együtt tudtam érezni ezzel a maréknyi szimpatikus emberrel (viszont a kiválasztás árny-oldaláról egy kicsit fentebb értekezem)... a körítés színvonalában idén sem történt visszaesés, megvolt minden elem, amiért szeretem ezt a show-t, és még azt sem bántam, hogy igazán nagy drámák nélkül átvészeltük ezt az öt hetet -pedig azért előzetesen lehetett tartani attól, hogy a csapat azt a hátrányos helyzetű képét fogja mutatni az edzőtáborban is, mint az elmúlt két évben az éles meccseken. de szerencsére érződött a kemény munka, és a meccseken még a sikerélmény is emelte a hangulatot. őszintén tudom mondani idénre, hogy hajrá browns, látom az esélyt arra, hogy végre kitörjetek a sereghajtó szerepből. viszont a saints elleni meccset el fogjátok veszíteni, ebből sajnos nem engedhetek...

(no compromise)

látszik, hogy beléptünk egy új, modern korszakba -eddig élőben kellett előadni a rookie show-n, most viszont előre felvették a paródia alapú vicceskedéseket... elég sok küszködés kísértette ma a csapatot, még a győzelem sem lehetett kielégítő (hálistennek a félelmetesnek tűnő sérülés szerencsés kimenetelű lett is). úgyhogy kellett a zen befejezés, hogy kicsit kimossuk magunkból a negatív hullámokat (igaz, már az elején is volt egy kis chill a gyerekcsinálós soul muzsikával a pályán)... (heh, ötletes rendezői kacsintás volt, ahogy baker a lassításról beszélt, erre kilassították a képet.) (##08.31.)

(emotions boil the camp)

lehet, hogy ráfért a srácokra a hűsítő eső, a bukkanó a felkészülés során, mert eléggé túlfűtötték magukat a táborban (beszólások, bunyók), úgyhogy szerintem nem véletlen, hogy ennyi büntetéssel bukták el az esélyüket a győzelemre... (maga a mérkőzés is fordítottja volt a múltkorinak, érzetre ott egy lesajnált csapat csillogott, itt meg egy tehetséges banda hagyta kifolyni a kezei közül a lehetőséget)... szolid ütemben érkeznek a sorozatra alapjáraton jellemző elemek, pár barátnő és feleség (valamint a mindig kötelező kirándulás) hozták ma ezeket az ismerős színeket... (##08.26.)

(understanging the process)

az égiek is az hbo vágóival vannak... az egész táboros rész arról szólt, hogy nyikorog a játék (különösen az elkapók szenvedtek), hogy laza a motiváció, hogy a pályán kívül is vannak bajok (balhés újonc egyből balhéba keveredik) -és aztán jön az első heti meccs, és minden a helyére kattan, szárnyalnak az elkapók, a balhés srác mennybe megy, minden happy és felemelő (oké, a zenével is pumpálták belénk ezt az érzést, de ez már csak mozgóképes mágia, az alapokat az élet adta)... (##08.19.)

(why?)

már tíz éve nézem az nfl-t, és azóta várom, hogy browns előre tudjon lépni a pofozó-zsák szerepből, mert rossz nézni, hogy képtelenek túllépni a rossz formán, mindegy ki az edző, ki az irányító épp. ezért lesz érdekes az idei hardknocks, mert láthatjuk, hogy ők is ugyanolyan keményen hajtanak, mint a többi csapat, és lelkileg is próbálnak erősödni nagybeszédek segítségével -és alig várom már, hogy lássam, hogy lesz-e mindennek eredménye... egyébként a kezdés hozta a formáját, bekukkantottunk az alkotó-műhelybe, megérkezett az aktuális ifjú sztár, felvázolódott néhány magánéleti vonal. és sajnos szomorú felhangot kapott az egész rész a gyász miatt. de minden vezetőedző tudja, hogy erőt kell mutatni, hogy fel kell állni a legnagyobb csapások után is. ezért kell harcolni nap-mint-nap... (##08.11.)