soroló

„maybe he sabotaged all his relationships before they got to the point of emotional investment as a safeguard against rejection.”

direkt rám akartak cáfolni, amikor arról írtam kicsit lejjebb, hogy jól viselik a karakterek a kapcsolataik válságát, mert a finálét rászántuk ezeknek a kezelésére -bár továbbra is vallom, hogy lehetne rosszabb a helyzet... szegény laura-t azért sajnáljuk, hogy a habókos nagyanyjánál ragadt, ahogy val-t is, hogy nem bírja rendbe-szedni a lányával a viszonyt. alex-re viszont egy teljesen új út vár: talán egy kicsit vissza kell vennie az egójából, és felnőtté válni: szép kaland lesz... (#09.12.)

emlékszem, már tavaly is felemeltem a szavam amiatt, hogy milyen kevés az interakció a főszereplők között, és ez idén sem változott érdemben, mindenki éli a maga kis életét, hullámzik a jobb napok/szar napok tengerén, és sajnos csak ritkán jönnek össze, hogy megvitassák ezeket... azt már rég nem várom el a show-tól, hogy megnevettessen, elég ha mosolygásokra futja, de egyébként jól elvagyok vele, nem bántjuk egymást -olyanok vagyunk leginkább, mint a megszokásokba beleragadt nyugodt házaspár...

„i’ve been waiting 16 years for this, and it’s finally here, and it’s gonna be awesome. darth vader as a little kid. huh? kid vader. you get to see how he becomes that spooky shitty dad.”

oh, 1999! középiskolásként bújtam a filmes magazinokat, és alig vártam már én is, hogy megnézhessem a réges-régen várt új starwars filmet... (btw, van egy kis baj az időrenddel, nem? csak mert már az elején 1999 volt kiírva, és a baljós-t májusban mutatták be amerikában, sooo, nem nagyon jön ki a matek a terhességgel...) először baromira zavart, hogy a fő színészeink játsszák a huszonéves önmagukat, aztán bevágták a fiatalabb arcokat is, így megnyugodtam, hogy a készítői szándék volt ez a fura lépés -azt viszont még mindig nem értem, hogy miért volt indokolt épp’ most ez a flashback epizód... mert azt eddig is tudtuk, hogy szoros volt korábban a testvérek kapcsolata, hogy val-ék házassága sosem volt tökéletes, so...? az utolsó percek már a jelenben értek minket, ahol az tetszett, hogy mindenki milyen éretten kezelte a kapcsolata zátonyra futását -na jó, kivéve laura-t, ő egy egészségeset fuck-kolt azért... (#09.12.)

„your ideal partner is someone that you would be okay with if everyone else in the world died. and i really hope that doesn’t happen, but if it does, and there’s, like, a terrible disease, or, like, a solar flare or something, that leads to a mass extinction, and somehow just the two of us are the only ones left alive, i think i’d be okay. relatively. you make my heart burst when you walk into a room. will you walk into every room with me?”

friend-zone. vizsgálgattuk a kapcsolatokat nem szexuális oldalról, és egész érdekes dolgokat láthattunk... hogy azok működnek igazán, ahol megértés van, lásd leon-ék harmóniáját, vagy val színjátszós pajtását, alex lakótársi viszonyát. shoot, még laura is egész jól kijött az apjával úgy, hogy normális hangnemben beszélgettek egyet... nem véletlenül énekelte meg lovasi azt hogy ’néha egy kicsi szex, de attól meg mindenki mérges’... (#09.12.)

„my sexual enjoyment is secondary to well, tertiary to the pleasure of my partner and the inflation of my ego.”

és mennyire igaza van alex-nek abban, hogy bárki iránt tudunk vonzalmat érezni, akinél azt érezzük, hogy vonzódik irántunk -vagy csak egy kicsit is érdeklődik... abban persze már téved a srác, hogy meg kell felelni a média által sulykolt képnek, de ezt már ő is belátta, miután megszemlélte a csupaszon maradt ágyékát... a többiek is nagy szenvedésben vannak a magánéletüket tekintve, de ez már nem újdonság a csajoknál -meg úgy általában is mindent túlparáznak ebben a családban... (#09.10.)

„you’re selfish, man. like, epically selfish. you’re like textbook example of a narcissist. and you’re a man-child. you’re manipulative.”

a vágyaink és elvárásaink ritkán találkoznak össze a valósággal, ebből számtalan feszültség adódhat az életünkben. jó látni, hogy léteznek konfliktus-mentes kapcsolatok is, ahol az elvárások és a valóság egy szintben vannak egymással, és kedves boldogságban töltik a párok a mindennapjaikat. persze ez a meyers/cole család tagjaira nem vonatkozik... mert a megtalált új (fél)testvér elég szörnyű (viszont sokat tud az x-men filmekről), laura nem kaphatja meg az aktivista csajt, alex meg döcögősen halad a főnöknénijével -lehet hogy lejjebb kéne rakni az elvárásokat...? (#09.07.)

„-it’s a no-win. i mean, if he’s happy and successful, it’ll just be this painful reminder of what could have been.

-if they’re a bunch of losers, then you got to worry about shared genes.”

rájöttem, hogy val sokszor nem azért érződik seggfejnek, amit mond, hanem azért, ahogy kifejezi magát, ahogy a túlzó érzelmei átütnek a mondatain -és ez nem jó jel egy pszichológusnál... alex megint túl belelovalta magát valamibe, de legalább szép lassan közelednek a főnökasszonyával. laura meg egy hippi-kommunán át láthatta, hogy a legigazabbnak tűnő, csodásan ragyogó embereknek is vannak hibáik... (erősen támogatom, hogy a kilenc éves gyerekek popkulturális oktatásban részesüljenek!) (#08.19.)

„as the revered poet mcferrin once said: don’t worry, be happy.”

annyi titok gyűlt össze egyetlen este alatt alex házában, hogy csodálom, hogy nem tömődött el tőlük a lefolyó, és robbant egy nagyot mindenki képébe... mert ugye tudjuk jól, hogy a magic the gathering játék csak ürügy volt az íróknak, hogy egy térbe hozzanak mindenkit, kicsit beszéltessék a konfliktusban lévőket -hogy aztán mindenkit útjára eresszenek, mielőtt elérnék a csúcspontot. de hé, értem én, még csak az évad közepén járunk... (#08.10.)

„i’m just the it guy, right? it's not like i have feelings. or pride or anything resembling human emotion.”

nem csak az élet nagy amplitúdójú kilengései készíthetik ki a szervezetünket, de a mindennapok stressze sem tesz jót -mint amikor a frissen felcsípett pasid hamarabb megy el, mint ahogy lefő a kávé; vagy amikor a dugó-partnered barátnője viharzik be az életedbe; vagy amikor tényleg úgy érzed, hogy téged senki se’ szeret, pedig csak egy nagy elődhöz hasonlítgatnak rendre... (#08.01.)

„do you know how much kim kardashian charges for a sponsored instagram post?”

úgy tűnik, tényleg arról szól az évad, hogy lépésenként haladunk minden karakterrel -és aztán a zsákutcáknál visszafordulunk... először úgy tűnt, hogy laura megtalálta magában a tüzet a hülye aláírásaihoz, aztán inkább új helyen gyújtott be ezzel a tűzzel... val hiába csalódott a kötetlenebb kapcsolatában, máris lazán bedobta a punciját egy újba... alex-ot meg nehéz megtörni érzelmi csalódásokkal -bár mostanában furán viselkedik: családra vágyik, pfff... (#07.21.)

„you have personality dysmorphia, and you think you’re way less cool than you are.”

a nők változása mindig a fodrásznál vagy a shopping centerekben kezdődik -egész addig, amíg az új cipő fel nemtöri a sarkukat... de egy szavunk sem lehet, mert val-nak jól áll az új stílus, ennek (és a cinikus nyelvének) köszönhetően be is cserkész egy finom friss steak-et, és szerencsére nem veszi komolyan az egészet, egy dugás, és megyünk is tovább... alex persze sokkal jobban rágörcsöl a maga problémájára, de ki ne tenné, ha a múlt nagy hassal kopog be az ajtón... laura meg új barátokat szerezhetne, de szokás szerint csúnyán elcseszi -nem is olyan könnyű változni, mi...? (#07.14.)

„is your vagina falling out?”

egy olyan mindennapi tevékenységgel, mint a munka (vagy annak hiánya), jól lehet érzékeltetni egy ember zuhanását a mélypont felé. és nem is csodálkozhatunk azon, hogy val-nak elege van a borzasztó páciensekből (nem is tudom, melyik a rosszabb, az iphone miatt hisztiző picsa vagy a tele szájjal maszturbálásról hadováló srác). és alex is valami hasznos tevékenységgel jönne ki a problémái alól -aztán a végén csak a szokásos megoldás marad neki: az alkalmi szex... laura-nál kicsit máshogy használják a munka-analógiát, mert a kísérleti keresztkérdésekkel az anyjára terelik a gondolatait. (#07.03.)

„let’s do a night out in burbank.”

apu árnyéka még mindig rávetül a sorozatra, de ez most inkább egy nosztalgia-trip volt a testvérekkel, akik nem csak a múltjuk fontos állomásait járták körbe, hanem egy kicsit magukban is kutathattak azzal kapcsolatban, hogy kik is ők valójában -ez főleg annak a titoknak a fényében volt érdekes, ami múltkor kiderült val-ról... (annak idején a kezdéskor nem meg sem fordult a fejemben, hogy egy olyan érzelmes jelenetet kaphatok a show-tól, mint a mai búcsúztató rész.) (wow, carrie brownstein már itt is rendez, nem csak a saját háza táján...?) (#06.28.)

„she’s not getting his ashes. we murdered him.”

...várj, még vakarom picit itt a fejem, mert nem tudom, hogy miként is álljak a nyitányhoz... mert kettősség van bennem azzal kapcsolatban, ahogy megváltoztatták a sorozat tónusát, mert nagyon bírtam annak idején, ahogy a csajozás/pasizás témában elmélyedtünk, ugyanakkor nem tudom kárhoztatni az írókat azért, mert ezt a vonalat teljesen hanyagoljuk mostanság, és a két testvér kapcsolatára helyezték a fókuszt -ugyanakkor valljuk be, a kezdetek azért szórakoztatóbbak voltak... de oké, még a gyász-időszak elején vagyunk, lesz még könnyebb a szív a későbbiekben -meg azért már most is lehetett kicsiket mosolyogni leon szokásos arckifejezésén vagy laura tinis húzásain. (#06.10.)