soroló

„no! only dip!"

így halloween közeledtével az ember szívesen néz spooky dolgokat, még akkor is, ha a rémisztgető alkotások ritkán lopják be magukat a szívébe. és lehet azt gondolni, hogy az étel-horror nem tartozik a legfontosabb szub-zsánerek közé, de igenis lehet félelmetes egy óriási japán tészta... carrie és fred szokás szerint felfokozták az őrületet epic szintre a fináléban, mi meg erre feljebb csavartuk a mosoly-mutatónkat... ($$10.27.)

bár a sorozat egyik alap-tétele, hogy portland-ben kicsit megállt az idő, de ez nem jelenti azt, hogy az írószobában is csak ugyanazokat a köröket járhatják újra-és-újra. úgyhogy a srácok/lányok elkezdtek kicsit kísérletezni idén, nagyobb lélegzetvételben gondolkozni, így az epizódok többségében hanyagolták a klasszikus szkeccs-formátumot, és egyetlen témára vagy karakter-párosra koncentráltak csak (sőt, volt dupla-epizód is az évadban!). így kicsit másabb lett a hangulat, talán a koherensebb sztorik kicsit háttérbe szorították az agy-eldobós őrületeket, de azért így is lehetett nagyokat szórakozni a heti húsz perc alatt. (ez utóbbi nem biztos hogy érződött az írásaimból, mert valamiért mindig kihozza belőlem a show a konyha-filozófust...)

„why does dinner have to be a crossword puzzle?”

veszélyes tud lenni egy kapcsolatra az, ha nem vagytok azonos intellektuális szinten a partnereddel, mert ez nehézségeket fog okozni a szociális életben vagy akár a mindennapokban is. de a szív nem mindig megy az értelem után, így könnyen lehet, hogy nem a tied lesz a legokosabb nő, de attól még imádni fogod... ($$10.26.)

„did you know that portland actually has the highest percentage of women’s bathrooms, female dogs, and restaurants that serve light beer?”

gyönyörű példája volt ez a rész annak, hogy milyen nehezen lehet megtartani egy ideológiát pusztán elméleti szinten, hogy milyen könnyű kiértékesíteni, kommersszé tenni azt. úgyhogy kedves hölgyeim, tessék előszedni a lélek mélyéről a harcias én-t, és határozottan kiállni a feminizmus eszméje mellett! ($$10.21.)

„when is the next time we’re gonna have the opportunity to blackmail louis ck into dinner?”

a sok túlzás alatt tű-pontosak tudnak lenni a srácok, ha akarnak -ma is egyből a kezdésnél bólogattam, hogy, ja pont ezért nem hallgatok rádiót... bírom a hollywood-i haverságokat, mert azok tartják össze az ilyen cuki indie-show-kat is -mert simán lehet olyan, hogy egy részt steve buscemi rendez, amiben louis ck vicces csinál saját magából... ($$10.12.)

„welcome to the first meeting to form the committee for the temporary american disabilities act for those of us with temporary disabilities."

azt hiszem carrie-nek és fred-nek az volt a célja a mai epizóddal, hogy összeszedjék az összes idegesítő karakterüket, és letudják őket ebben a húsz percben -mert remélem most elfogyott az összes... ($$10.05.)

*it's a brand-new day*

*and i feel fine*

*it's a brand-new chance*

*to get it right*

én mindig is mondtam nagy bölcsen, hogy ki kell lépni az olyan kapcsolatokból, amik nem működnek -vagy legalábbis egy kicsit ki kell próbálni valami mást, hogy értékelni tudjuk az a köhögő izét, amiben eddig éltünk... (nagyon rámentek idén carrie és fred arra, hogy komplett indie-filmeket perezentáljanak nekünk húsz percben, de működik a koncepció, főleg, amíg van tanulság is, és zoe kravitz látványa is sokat javít az összképen...) ($$09.27.)

„we invented a whole new kind of music. it’s twangy, stripped-down, and sensual. it’s called ’premium cable title sequence music’.”

én szeretem a főcímeket, mert mindig meghozzák a kedvem az adott sorozathoz, de az eddig fel sem tűnt, hogy mindegyikben egyforma a zene, köszi srácok, hogy megvilágítottátok ezt nekem... de nem csak ebben a poénban, később is volt zeneiség a részben, kaptak az elavult technikához és zenéhez ragaszkodók is egy adag sarat. vagy tengerparti homokot, ha a sátánistáink hoztak haza magukkal belőle... ($$09.19.)

„-i accept who i am, which is an old spinster.

-i’ve come to a huge realization of my own about accepting myself the way that i am.”

tudom, hogy az élet értelméről akarnak nekünk tanítani, de azért nem kéne még montypython-osodni random dal-betétekkel. viccelek ám, mert a végtelenbe tartó repülő ladik inkább flight of the conchord-os volt... szóval keressük a helyünket a világban, megpróbálunk kitörni a szokásos rutinból, és új helyeken új életet kezdeni (bár mindegy, hogy hova megyünk, a város-vezetés mindenhol egyforma lesz) -vagy megpróbáljuk a legnagyobb feladatot, és szülővé válunk (ha csak néhány napra is). csak arra kell vigyázni, hogy ezek az új próbatételek ne veszélyeztessék a régi barátságainkat. ($$09.14.)

„every mayor has a canister of sperm in a beer fridge behind their desk.”

mikor megláttam fred kezében egy régi floppy-tartót, egyből felkiáltottam: hé, nekem is volt ilyenem! öreg vagyok... még szerencse, hogy pont erről szólt a rész is, az öregedésről, vagy annak elutasításáról, és persze a kérdések kérdéséről: hogy mi célunk az életben... (te milyen nőgyógyászt akarnál magadnak -komolyat vagy vicceskedőset?) ($$09.05.)

„i want to be on the bottom of that top bun.”

az ember nagyon sok élményét közösségekben tudja megszerezni, mondjuk egy koncerten vagy egy fesztiválon. ilyenkor születnek új barátságok vagy elsöprő szerelmek (mondjuk egy kontyos hipszter-sráccal). csak az a baj, hogy az ilyen helyeken, ahol sok az ember, rengeteg kényelmetlenséggel jár az ottlét – a sok kellemetlen alak. de olyan is előfordul, hogy nem is éri meg kimozdulni, mert mondjuk wayne coyne-ék hisztije miatt épp két the flaming lips létezik... ($$08.30.)