soroló

„the world’s shortest relationship.”

összehoztuk őket, rózsaszín pillangók a gyomorban? akkor basszuk szét az egészet. mindegy hogyan, valamire rábökünk az évadból, legyen mondjuk az elejéről a kaja-bizniszes kavarás, talán emlékeznek rá a nézők, meg dobjuk be az fbi-t is, azoknak jól mutat a sárga felirat a kék kabátjukon, mindegy, csak szét kell megint verni a csapatot, hogy jövőre ismét össze tudjuk sodorni a szálakat. tudjátok, ez kemény biznisz, itt senkinek sincs happyend...? miért gondolom úgy, hogy valahogy így működnek az író-szobák? csak nem adnak valami alapot a tapasztalataim...? (++05.08.)

annak örülök, hogy idén a biznisz került megint előtérbe -a magánélet rovására. csak valahogy az érdeklődésem is elveszett a nagy papírtologatásba... mintha mindenki megfáradt volna kicsit a nagy robotolásba. marty már alig kacsint ránk cinikusan, csak néha kapunk magyarázatokat. de a többiek is haloványabbak, egyedül doug csempész némi lüke humort. a gengszter-romantika (mint fő szál) hozhatott volna érdekességet, de valahogy a sokkolást leszámítva azt sem sikerült kifuttatni valahova, mintha minden lógna a levegőben. sajnálni fogom a leminősítést, de csak úgy elvoltam vele néhány héten át, nem pörgetett már úgy fel, mint régen, sőt, az sem biggyesztette a számat, hogy a fordító sem kapkodta magát. inkábbtetszett. majd januárig eldöntöm, hogy fektetek-e még bele -bizalmat, időt, satöbbisatöbbi.

„you’ve never been in a good relationship, have you? one where you really open yourself up to that person, where you make... every important decision together, good and bad.”

...és néhány ilyen ártatlan mondat is mennyire fenyegető tud lenni... sűrű volt ez a rész, kellett a sokk az előző vége után (ezzel a zaklatott vágással jól érzékeltették, ráadásul szépen visszahozták a végén is), azért kellett humorral is oldani, bár akkor a legjobbak, amikor a kettő kéz-a-kézben együtt van (lásd a komoly mondatok elhangzása egy hiányos fogsorú szájból, vagy a mell-növesztő/gyerek-elvesztő doug). egy szakítás, egy összejövés, baszás, kibaszás, nehéz ez a popszakma. (++04.24.)

„emotional terrorists...”

ez a doug-srác összesűríti az össze bénaságunkat, ő az a típus, akinek sosem jön össze semmi, főleg a kiszemelt punci nem. de legalább ő hozza a kötelező humor-adagot. főleg, ha clyde-dal összeeresztik őket. bár az a legviccesebb, hogy a mai legnagyobb mosolyomhoz elég volt az, hogy megláttam fred armisen fejét, meg sem szólalt még vagy semmi, csak feltűnt, és én boldog voltam. egyébként? csak a biznisz, rendre, megy a szar-keverés, ahogy nagy pénzek fennforgása esetén elképzeljük. aztán néha lecsap a váratlan hűha... (++04.10.)

„-is this really you, pussy ’n goots?

-going around look for pussy. we’re gonna look for some shit.

-what do you do when you see a big pussy? what do you do when you see a big dick?” (plusz férfi-seggrázás)

ezért ne kezdj gengszter-arcokkal, még mehetsz velük compton-ba... tanulságos kis trip volt, ahogy szembesítették marty-ékat a környékkel (nekem olyan vice city alsó hangulatom lett btw...), és egy újabb hazugsággal az üzleti életben. túl sok érzelem vibrál itt, nem csoda, hogy ez a srácok egyik legnehezebb biznisze eddig. bár mondjuk nekem nem úgy tűnik, hogy a monica-féle olyan sok jóval kecsegtetne, túl régóta nézek én már mozgóképeket, hogy bedőljek az ilyen nedves ajánlatoknak. (++04.09.)

„have you heard of honor among thieves, clyde? okay? we fuck them over. we can’t do that if we’re spending all our time trying to fuck each other over.”

oké, idézet megvan, most mi a faszt írjak a részről...? marty megint bemutatta az erkölcsi moralitás hiányát, de legalább kefélt egy jót monica-val. doug bizonytalansága a szokásos idétlenkedéssel járt, nem sikerült felizgatni egyetlen szőrszálamat se vele. de legalább clyde-dal ok lett a szitu. na, megvan a penzum, nehéz volt, mi...? (++03.31.)

„-in his mind, proves that he is the dick with the biggest dick of all and we are just...

-pussies.”

tök érdekes ez, amit marty fejteget az újgazdagokról (jelen esetben a gettóból kiemelkedett csokisrácról, de a hazai viszonyokban is jól látszik ez), hogy csak vásárolnak, minden szart, nulla ízléssel, értelmetlenül, aztán arra verik magukat. az ilyenek jól megvezethetők, főleg, ha gyenge férfiak, és a pénz mellett a másik p-betűsnek is könnyen bedőlnek. the power of the pussy, boom goes the dynamite! de látod, haver, még az olyan határozott srácokat is megzavarja a női nemiszerv, mint roscoe. nehéz egy dzsungel ez nekünk, férfiaknak... (++03.10.)

„welcome to the dollahyde trojan horse party.”

sose menj olyanokkal bulizni, akik a gettóból emelkedtek fel, mert biztos bunyó lesz a vége (ez tök jól hangzott a fejemben, aztán rájöttem milyen gonosz rasszista éle van, sorry guys...) so, kemények az ilyen bulik, és még lehet őket tetézni ellenségeskedéssel, kutya-gyilkossággal, vagy cipő-lehányással. oké, ez utóbbi a mezei partikban is igen gyakran előfordul... (++02.17.)

„put your baby juice in me!”

ez egy boldog nap az emberiségnek. elindult a baba-projekt, bár néha még (szintén kielégítő) faszveréssel végződik a dolog. de vannak itt kanos nagypapák, szerelmes unokák, és biankó nagy dugás-ígéretek. de hagyjuk a szexualitást, elég ha szétnézünk a gyönyörű kaliforniai tájon, ütünk egyet-kettőt a golf-labdába, felpattintunk egy kis hazai vörösbort, és nyélbe ütünk egy tuti üzletet. nem kell ennél több, (kórusban) ez egy boldog nap az emberiségnek. (bevallom, clyde csajára egyáltalán nem emlékszem, mindjárt túrok egyet a jegyzeteimben...) (++02.10.)

„wow, this big beautiful office for me? thanks, daddy!”

don cheadle első rendezése? hát nagy taps, szépen levette az eddigi stílust, a füvezésért extrán megállítós, kamera-visszapattintós jelenetért külön pacsi jár. ez már nem don érdeme, de kezdenek az arányok is visszaállni a kezdeti szintre, azaz a biznisz is kellőképpen hangsúlyos a magánélet mellett. illetve jól keveredik a kettő, mert azért remélem nem várta senki, hogy most a nagy reunion közepette mindenki egymás nyakába ugrik és tust húz a zenekar diadalmasan. ahhoz túl nagy egókról van itt szó, kéremszépen. de egyébként is, néha mindenkit elkap a dzsungelláz. (nem, nem vagyok rasszista.) (++02.04.)

„what girl doesn’t dream of blowing santa claus?”

hát van vm rajongó, aki nem sikoltott fel a nyitójelenet láttán...? utána is a szöszi volt a középpontban, úgy tűnik, megtanulta jól keverni a kártyákat. nem csak jópofa, de hasznos is ez a megállítós trükk, mert így könnyen lehet szemléletesen magyarázni a biznisz-fogalmakat a hozzám hasonló fogalmatlanoknak. szóval, kielégítő volt a rész, most épp feljövőben vagyunk, csattannak a tenyerek a sikerek felett, de miért érzem mindig ott a háttérben a gonosz kis manót, amint épp köpni készül egy jó nagyot a finom levesbe...? (++01.22.)

„we’re just careening at warp seven into a barren asteroid called ’we’re all fucked’.”

további kalandok a különutasokkal... nem közeledtek ma sem az álláspontok, mert bár találkoztak a srácok, azért mindenki szenved tovább. illetve jeannie nyélbe üt egy tuti bizniszt, amiről üvölt, hogy még jár érte majd visszavágó, illetve marty idejét épp nem a pénzkeresés köti le, hanem a fiával foglalkozik (nagyon helyes!), vagy nőben van (kitűnő!), vagy furákat álmodik (whaat?). az meg milyen már, hogy kiröhögünk egy bekattanást és leszúrást...? (ja, és mindig is tudtam, hogy ezek a lifecoach-ok bullshit mesterek, ezt ők sem gondolhatják komolyan...) (na, a rész annyira volt összeszedett, mint én most...) (++01.17.)

„if you could just use the tits and ass that god gave you and blow the occasional ceo, maybe, just maybe, we wouldn’t be in the fuckhole that we are in right now!”

csak tudnám, hogy miért hozzák magukat mindig olyan helyzetbe az írók, hogy ki kelljen mászniuk a saját maguk által kapart gödörből... tavaly év végén szétdobták a nagy csapatot három felé, pedig tudjuk, hogy úgyis az lesz a vége, hogy újra együtt csábítják és szédítik majd az ügyfeleket. ami meglepő, hogy eddig még nem jutottunk el az első harminc perc után, inkább arra fordították az időt, hogy bemutassák, mennyire is rossz különutasnak lenni. oké, hogy az új munkatársakkal túloztak, mert az nem lehet, hogy mindenki alkalmatlan, tehetetlen seggfej lenne ebben a szakmában hőseinken kívül. persze így lett nagyobb a szórakozási faktor, és mondhatjuk, hogy ösztönző katalizátornak is használták ezt. külön örömömre szolgált, amikor marty ismét megállította az időt, hogy el tudja nekünk magyarázni a dolgokat, még mindig nagyon működik ez a trükk, már értem, hogyan tudja behülyíteni a pénzes pacákokat is... (++01.10.)