soroló

„you do not have the luxury of choice anymore. all we can do now is fight.”

hümm, tudni kéne, mikor kell meglengetni az a míves ezüst-kardot, és elvágni az évadot. mert bár kicsit erőtlen volt a mester elleni harc (tényleg nem lehetett volna életszerűbben kitalálni, hogy meneküljön el, ha már szükség van rá a későbbiekben), de jó kiszállási pont lett volna az öreg ’megszívtuk’ beszólása. de azzal is kiegyeztem volna, ha a vériszamos pincében zárunk, ahol épp elkezdték nagymértékben építeni a mitológiát a többi rosszarcúval. de itt sem tudtak megállni. nem, ahhoz kellett nyúlni, ami a gyenge pont volt az egész évadban, a gyerekhez és egy pohár italhoz, és persze, hogy most sem működött, így miután felszívtam magam, ismét csalódottan kellett kifújni a levegőt. egy dologra lehetnek büszkék carlton curse-ék: hogy tudtam aggódni azért, hogy a legjobb karaktereket (mr.keamy és a hacker-lány) ne veszejtsék el idő előtt. (++10.11.)

hát nem sikerült megfertőződnöm... pedig vártam ezt a show-t erőteljesen, gondoltam del toro majd jól felrázza nekünk a vámpírosdit, visszahelyezi őket a gusztustalansági verseny élbolyába, üdítően hatva a sok enyelgő agyaras szépfiú után. és ott is vannak benne generikusan az élvezetes darabkák, de elszomorító, hogy mennyire érdektelen csomagolásba kerültek. rengeteg időhúzás, félresikerült karakter-dráma kényszerített arra, hogy a kelleténél sokkal többször pillantsak az órára a lejátszás közben. szomorú vagyok, mert a mitológiája érdekelne (az azokhoz kapcsolódó jelenetek működtek mind a múltban, mind a jelenben), a képi világa és hangulata egyéniséggel ruházta fel, és mindig tisztelem azokat, akik bátran nyúlnak az analóg trükkökhöz, de úgy tűnik, ezeknél több kell, hogy magasabb legyen az élvezeti faktor. muszáj kiirtanom a rengeteg nézett sorozatom közül azokat, amik elveszik az időt az értékesebbek elől, úgyhogy kénytelen vagyok szigorúan lecsapni: inkábbnemtetszett és kasza.

„we don’t need any more plans. what we need is a win.”

baljós előjel, ha a flashback alatt azon merengek, hogy bárcsak maradnánk itt a jelen helyett. pedig ott sem lóhalálában futott a történet, de fontos adalékot kaptunk az öreg zsidó múltjából, megismerhettük a szíve történetét. aztán a jelenben is sikerült felpörgetni az eseményeket, végre nem csak magukkal foglalkoztak, hanem próbálták átadni a tudásukat az emberiségnek (ehhez kellett, hogy a szöszi visszatérjen, mert kell mindig egy ész a csapatba, hogy működjön, és ennek egy kicsit híján voltunk mostanság...). ez persze nem tetszett a rosszarcúnak, úgyhogy indult a támadás és az iszkiri. plusz lenyestük a sallangot, úgysem szerette egyetlen néző sem a láncdohányos öreglányt, meg még mindig azok a legdrámaibb jelenetek, amikor egy családtagtól kell brutálisan búcsúzni. ...azért gonoszak carlton curse-ék, hogy rendszeresen lengetik nekünk ezt a különleges kommandós szálat, mint vámpírnak a véres rongyot, aztán mindig elszaladnak… (++10.09.)

„with any luck, dr. martinez, it’s gonna get a hell of a lot messier than this.”

örültem, hogy kicsit kimentünk a levegőre, már fullasztó volt lenn a pincében. de nem sokáig nézhettük a fosztogató csürhét, mert újra a föld alatt találtuk magunkat. vagyis... volt egy mellékszál a cigit kajtató kissráccal, amivel egy percig nem tudták felpörgetni a pulzusom, sőt, kifejezetten bosszantottak, hogy ilyen hülyeségekkel veszik el az időt. pedig megint ott voltak a jó jelenetek, például a klausztrofób mászás a szűk járatban már sokkal kényelmetlenebb érzés volt. de a saját családját átváltozni látó latino srác története is jó, kellően drámai, erre csak egy véletlen szálösszefonódásra futja. az is fura mondjuk, hogy (talán) túl hamar megejtettük a mesterrel való találkozást. ejj-ejj, lehetne sokkal több (uv)fény ebben a sötét történetben... (++10.03.)

„hi, it’s kelly. leave me a message and i’ll call you right back. thanks.”

értem én, hogy egy karakternek az átalakulása sokkal drámaibb, ha ismerjünk (valamennyire), de hogy erre majd’ egy egész epizódot rá kéne szánni, azzal nehezen tudok egyetérteni. ritkán csinálok olyat, hogy egy rész közben úgy nézek meg valamit a neten, hogy nem kapcsolom ki a lejátszást, de most ezt történt, és nincs bűntudatom (egyébként csak a szöszi idegesített, hogy nem jöttem rá ennyi rész után sem, hogy honnan ismerős, ezért imdb-ztem egy sort)... nem arról van szó, hogy generikusan rossz lenne, mert vannak dolgok, amik működnek (pl. a dokinak olyanokat kell lelőnie, akiket jól ismer, bár jellemző, hogy a gyerek-halál csak képen kívül történhet), de ezekkel a felesleges kanyarokkal nem erősítik a ragaszkodást a sorozat nézéséhez. (és az a szerencséjük, hogy én könnyen félrenézek a logikai lukaknál, mert lehet, hogy már üvöltve repült volna a lomtárba a cucc.) (++09.24.)

„i can’t teach you how to be a human being.”

hosszúra nyúlik ez az éjszaka, ennek ellenére vannak dolgok, amik meglepően hamar bekövetkeznek. a volt asszony (volt) pasija máris átváltozott, és átrendezte a nappalit -bevonva így a kissrácot is a játszmába. a hacker-csaj sem sokáig titkolta kilétét szerencsére. a latino srácok is kinn vannak a börtönből, ki így, ki úgy. ugyanakkor mégiscsak vihar előtti csend típusú epizód volt, párokba rendezték a csapatot, és beszéltették őket, lelkiztek velük. és a nyilvánvaló mellett (eph és nora hiteltelen dugása pl.) azért szokatlan párosítások is voltak -az ukrán meg a szöszi még csak-csak (’feljöhetsz, de nem smárolunk’, hehe), de végülis az is jó, ha az öreg megtanít egy-két dolgot a kölyöknek. a flash-ben eljutottunk egy újabb pontra, véget értek a koncentrációs tábor gyötrelmei, és eddig sikerült húzni, hogy megmutassák a gonosz igazi arcát. nem szép, mit ne mondjak... (++09.09.)

„oh, my god! crazy old man with a bloody sword!”

ennyi! nem kell itt túlbonyolítani a dolgokat! elég egyetlen helyszín, ahova bemenekülnek hőseink, majd tervet szőnek és kitörnek. izgalom a tetőfokon, némi áldozat, sok abárolás, semmi sallang. b-filmes megoldás? hát hogy a fenébe ne! de ez még nem jelenti azt, hogy ne működne a dolog ötszáz-huszonhetedszerre is. hogy most nem zombiknak, hanem vámpíroknak hívjuk a dögöket? akik ráadásul tanulékony szörnyetegek? részletkérdés, a lényeg, hogy fenyegetőek legyenek. gondolom a regényben is valahogy így lehetett, ennek fényében még furább (a karakter kettőssége mellett), hogy sean austin-t szerződtették erre a pár epizódos szerepre. de van utánpótlása, hurrá/hurrá, csapat-összefűzésre is használták a részt, ráadásul még az eddig egyszer látott hacker-csaj is odakeveredett. hello szöszi, jöhetsz a buliba te is... (most már elérték, hogy fogalmam sincs, mire számíthatok jövő héten.) (++09.03.)

„a new reich rose from the ashes of this one led by a new führer, who’s able to deliver everything hitler promised and more.”

na mit mondtam múltkor, hogy lesz tudományos magyarázat az ezüst magas sebzési értékére... de ma elsősorban a némettel foglalkoztunk, mindkét idősíkban, nagyon helyesen. másképp volt szörnyeteg emberként, akkor még elsősorban szavakkal bántott, tesztelt és filozofált (azon remélem senki se lepődött meg, hogy milyen ács-munkát végeztetett). jó kis macska/egér harc kezd kibontakozni, még a végén samu is a jó oldalon végzi. apropó, ismert színészek: azt értem, hogy aaron douglas-nek kötelessége minden kanadában forgó sorozatban feltűnnie, de hogy három percért képesek szerződtetni, az fura... a végével sikerült nagyon felcsigázniuk, hogy ki ez a nem emberi kommandós vadász. és néha ennyi elég, hogy az embernek várós legyen az a sorozat, ami alapjáraton csak elduruzsol csendben. (++08.29.)

„i warned you...”

ehh, eljött a ’senki sem hiszi el’ fázis, amit mindig nehezen fogad be a gyomrom, mert miért beszélne valaki ilyeneket kétségbeesve, miért nem lehet azt mondani, hogy ’hé, nézzük már utána, vagy legalább gondoljuk már végig’, ehelyett megy a makacs tagadás minden szinten. beszélhetsz a családoddal is -semmi (két példa is volt erre ma). azt meg már megszoktuk, hogy az fbi-t inkompetens kretének gyülekezetének ábrázolják hollywood-ban, úgyhogy amikor az ő nyakukra is rátapadt a nyák, legalább éreztél valami elégtételt, megérdemeltétek köcsögök. ez volt a cél. az évadzáróba vártam volna a beharangozott napfogyatkozást, úgyhogy meglepődtem, hogy túl is vagyunk rajta, arra volt csak jó, hogy kicsit növelje a dögök populációját. igazából az ő részeik tetszenek igazán, illetve az, amikor lecsapnak rájuk. valahogy nem igénylem a magánéletet. (peter weller is jól bánik a hagyományos trükkökkel, volt elég dolga velük színészként is.) (++08.27.)

„-an ancient creature. who feeds on the blood of his victims.

-like a vampire.

-i use the term strigoi.”

pedig azt hittem, itt is kerülni fogják a v-betűs szót, mint a zombis sorozatokban a z-betűst. maradtak nyomai a hagyományoknak, a román utaláson kívül bizony itt sem bírják a dögök a napfényt meg az ezüstöt, de simán kinézem del toro-ékból, hogy bedobnak majd valami tudományos magyarázatot ezekre is. az ilyen magyarázatok közül engem most az izgat a legjobban, hogy miért eltérő az átalakulás ideje -vagy ez tényleg olyan, mint egy hagyományos vírus, aminél számít, hogy kinek milyen az immunrendszere? no mindegy, ma jutott idő a ’túlélőkre’ bőven, de mondhatjuk, hogy van egy kis monster-of-the-week érzés is, mivel az öreg és hősünk szisztematikusan járják a lények otthonait, szépen kinyírva az aktuálisat. örültem a világháborús flash-nek, ami sztoriban sok újdonságot nem hozott (a fő-dög szereti a nyomorúságos helyeket, persze, hogy felbukkant egy koncentrációs táborban is, de erről már volt is szó), inkább csak a hangulatot erősítette fel. (++08.26.)