soroló

„there’s only one thing that can save the inhumans from death and destruction. and it is neither you nor i. it’s skye.”

az ember mindig reménykedik, hogy a finálé lesz az igazi korona, az évad csúcsa, de csak ritkán adatik meg, hogy ez tényleg bekövetkezzen -itt az egyik példa, amit mostantól ki lehet rakni egy vitrinbe, amit tanulmányozhatnak a tudósok. nem hiszem, hogy ennél jobban lehetett volna csinálni... pörögtek, mint a veszettfene, minden szálon fokozták fel az izgalmakat, és közben lazán ütötték le a feldobott labdákat, szórták bele a poénokat és a drámai jeleneteket felváltva. és mennyire működtek ezek a drámák! mert mindig rá kell hogy jöjjön az ember, hogy bár odavan a pofás akciókért, az epikus verekedős-jelenetekért, de akkor tud értékelni valamit, ha közben megszakad kicsit a szíve. skye-anyu abból a szempontból tipikus negatív karakter volt, hogy igazából nem akart rosszat, csak nem mérte fel a tettei következményeit, de sok pluszt hozzá tudtak adni a családi drámájával. de nem csak itt tobzódtunk érzelmekben, hanem az ex-házaspárjainknál, és a fitzsimmons-kapcsolatban is. apropó... nem felejtettek el sokkolni sem... azt hiszem, kifogytam a dicséretekből, de sebaj, szerencsére még áll a marvel tévés univerzuma, és érezhetően az íróknak komoly tervei vannak vele. (kár, hogy kyle maclahlan már nem fért bele a terveikbe, hiányozni fog az őrülete...) ($05.15.)

a kistestvér, köszöni szépen, jó egészségnek örvend... nem tudom, miért kell mindig lesajnálni a marvel tévés részlegét, hogy '’ó, jó, de azért a mozi-filmek...’, mert aki egy kicsit is rálát a dologra, az tudja, hogy az írók nem az árnyékban akarnak evickélni, hanem saját lábon megállni. és kihasználni azt az előnyt, hogy ezeket a karaktereket hetente láthatjuk a monitoron, nem csak néha-néha két órára. az persze sosem árt, ha azért érzékeltetik, hogy ez az egész mozgóképes szerkezet egyetlen épület, de azért nem hiszem, hogy az idei laza kapcsolatnál többre szükség lenne (és ezzel a korábbi magamat is cáfolom, bár idén nem is volt szükség egy olyan capuccino-beöntésre, mint amit a tavaly cap-film okozott...). szerencsére rég túlléptünk az elején kötelező heti-ügyeken (meg is látszik a nézettség egyre siralmasabb alakulásán), és szép ívekben, jó tempóban haladtunk végig. hátrahagyva a maradék realizmust is, egyre jobban gyűrűzött be a természetfeletti a sorozatba (hova jutott el a kis hacker lány az elejéről, te jó ég!), és továbbra is fenntartom, hogy őrültek szövik a nagy szálakat a marvel-nél. legalábbis aki engedélyezte, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak a kisképernyőn, amik majd évek múlva kerülnek terítékre a nagyvásznon, az mindenképp érdemel egy kalapemelést tőlem. mert ő érti, hogy a film és a tévé tökéletesen ki tudja egészíteni egymást. tetszett.

„if a long life has taught me anything, it’s that you can never truly be prepared for what people are capable of.”

az várható volt, hogy kevesebb lesz a kapocs a nagy filmmel, mint tavaly, de igazából elintézték egy komolyabb utalással meg két mondattal, és inkább a saját dolgaikkal foglalkoztak -ami nem feltétlenül baj. mert, ehh, nem tudják megállni, hogy ne ugrasszanak össze két fajt, az önfejű embert, és a túl sok sérüléstől szenvedő inhumánokat (végre kimondatott a nevük is). mert mindig lesznek olyanok, akik addig manipulálják a többséget, míg a háború ki nem robban. mert a sérelmek megtorlására, az önvédelem működésére még mindig nincs jobb megoldás... a különleges képességűek jól működnek mutáns-helyettesként, mert ugyanúgy lehet velük példálózni a regisztrációval, megjelöléssel, a hagyományos emberek meg ugyanúgy félhetnek tőlük. hát persze, hisz’ az egyik akár egy bombával a kezében is teleportálhatna ide közénk. comeon... ha nem is volt olyan összefüggés, mint tavaly, azért egy valamit hasonlónak érzek -most is sikerült nagyon felpörgetni az évad végét. ($05.09.)

„this is great . we finally got the team back together.”

ezek a piszkos kurafik elérték, hogy menthetetlenül szétterüljön a vigyor az arcomon, amikor egy helyiségbe terelték az eredeti csapatot. tényleg jó volt őket így együtt látni, igaz, hogy az azóta eltelt időben felgyülemlett feszültség nem tett jót a dinamikának (és könyörgöm, mit művelnek még mindig jemma-val...) -lenne mit kibeszélni, srácok... de a többieknél is összejöttek a bűnbánó percek, azt kicsit sajnáltam, hogy az ex-házasok reunion-ját elhalasztották. de hogy ne csak egymás torkának essenek, inkább bedobták a csapatot akcióba, essenek más torkának. és azért látszott, hogy kevin tancharoen a zenés műfajok (és a mortal kombat) irányából érkezett, mert baromi jó ritmusa volt a bunyóknak, nem beszélve arról a nagyon pofás vágatlan részről, amikor skye körül pörgött a kamera (de a repülőgépes trükk is jól nézett ki -rip busz...?). aztán az utolsó pár perccel végleg felültettek az ultron vonatra, már csak egyet kell aludnom, juhuhuhuhúúú!!! ($05.07.)

„i’m afraid it’s in the job description, mate... expedient alliances with despicable characters.”

mint egy több gombócos fagyi, ahol az összeolvadáskor pont a megfelelő íz-kombináció jön ki -bocs, túl sokat gondolkoztam skye-apu fejével... nem azt akarom mondani, hogy maximálisan meggyőző volt az epizód, de jól kevergetik a kártyákat, és tényleg tetszett, hogy a külön futó szálakat jól egybe tudták fésülni a végén. lassan már tényleg mindenki kerget mindenkit, különböző meglepő szövetségek jönnek létre és bomlanak fel, ahogy azt egy kémes történetben elvárod. ha ehhez járul még néhány seggbe-rúgás és cool lövöldözés, már okék vagyunk. de nem volt bajom a lassabb részekkel sem igazán, belefér egy kis lelkizés a johnson-családban, nem? (tartogattam a részt, hogy erősebb legyen a felkészülés-érzésem a holnapi avengers-hez, és úgy tűnik, hogy meg van (a nem túl vastag kapocs). és ezzel rá világítottak a cap2 végén látható jelenet rejtélyére is. ugye ez utóbbit mindenki látta, aki itt van...?) ($05.07.)

„-let’s hope belyakov cooperates.

-and if she doesn’t?

-then i call in the cavalry.”

ohh, a drága névrokonom, winter ave zoli... én bírom az ilyet, mikor régóta elültetnek bennük egy háttér-történetet, aztán amikor eljutunk odáig, hogy ténylegesen meg is mutatják, akkor a végeredmény sokkal jobb, mint amit elképzeltünk. mert most sem arra használták may ügynök múltját, hogy egy nagy csihipuhit kerítsenek belőle, hanem a pörgős rúgásokon túl előhozzák belőle a drámát, és tényleg megmagyarázták a karakter alapjait. arról már nem is beszélve, hogy elegánsan az inhumans-szálhoz kötötték ezt is. annak is végtelenül tudtam örülni, hogy nem húzták el a családi reunion-t, és hogy aranyosra is sikerült az anyai bevallás, bőven a giccs-határ ezen az oldalán. ezek mellett a bujdosókra sajnos kevesebb idő juthatott csak, de ezen a ’coulson és barátai’ vonalon előkészítés zajlik úgyis csak. ($04.17.)

„the official name is chinese, i think... lai shi... doesn’t exactly translate.”

jól szétkapták a csapatot, úgyhogy most külön-külön bogozgatjuk a szálaikat. oké, a két shield valahol összeér, de ott nem is az egymásnak feszülés az érdekes, hanem az apró kis játszmák, hogy kijátsszák egymást -gondolhatunk itt coulson trükkjeire és a titkos meglepetés-vendégére is, vagy a fitzsimmons összjátékra, akiknél már én magam sem bízok annyira az írókban, hogy elsőre elhiggyem, hogy ők most nagyon titkosan összedolgoznak. nem meglepő módon a legérdekesebbnek skye szála ígérkezik, aki egy csodás helyen végre kibeszélhette magából kicsit a bajait, miközben (a tudta nélkül) megismerhetett egy számára kiemelten fontos személyt -meg egy srácot, akiről ordít, hogy a romantika erősítéséért hozták be a csini-lány mellé. azt hiszem, ennél alapozósabb részt nem nagyon lehetne írni... (és spin-off-ot a coulson/hunter csapatnak!) ($04.10.)

„every object in this universe gives off a vibration. did you know that? nothing rests... animals, trees, people, even this ratty couch. and you you have the ability to tap into those vibrations.”

azért jó, hogy itt van velünk adrianne palicki, mert neki elhiszem, hogy szétcsap mindenkit, aki az útjába áll... (hogy én miért mindig a csajokkal kezdem...?) csupa jó komponenst kaptunk ma, szeretek visszanézni a hydra kitörésének drámai napjára, mert jó emlékeket ébreszt bennem, amikor tavaly tavasszal zsezsegtem a moziban, majd itt a laptop előtt is -szegény shield-esek biztos nem ilyen jó szívvel gondolnak vissza (és köszi, hogy nem csak egy rész erejéig kaptuk meg az isteni lucy lawless-t, aki biztos jól megcsókolgatta elo-t a forgatáson a régi szép emlékekért). egyre jobb az eszkalálódó shield vs shield csata is, nem kell mindig külső ellenséget keresni, hogy akadjon bőven problémánk. és skye is megkapta maga mellé a szem-telen bácsit (meg némi utalást a nagyon zöld és nagyon morcos hírességre). remélem tudják fokozni a tempót az évad végéig. ($04.02.)

„if there is one thing that i cannot stand it is a spy in my house.”

ohh, mennyi emléket ébreszt bennem edward james olmos dörmögése... (és akkor még ott volt mellette kirk acevedo rekedtsége is.) félretéve a fátyolos szemű nosztalgiát, azt kell mondanom, hogy erőteljesen felvezető-íze volt a résznek, kicsit foglalkoztunk mindennel, nem túl alaposan, a későbbiekbe tolva a relevációkat. oké, láttuk, hogy a másik shield nem kispályázik, de még várni kell a nagy összecsapásra; oké, ward-ék visszatértek, de csak kicsit gonoszkodtak; oké, ólálkodtunk újra skye körül, de nem jutottunk előrébb. persze mindez azért van, mert elsősorban a karakterekkel akartak foglalkozni az írók, a 33-as ügynök arc-drámájával és közeledésével ward-hoz, bobbi és hunter viszonyával, és a sok változással, amik nem mindig a jó irányba vezetnek (köszönöm, hogy ezt simmons esetében belátták az írók). az ilyen típusú részekért nehéz lelkesedni -bezzeg, ha egy mccreary témára betoppan egy ex-bsg-s színész... ($03.29.)

„ladies and gentlemen, i want to welcome you to this historic matchup between the s.h.i.e.l.d. eagles and us, rivals and underdogs, the... slicing... talons?”

rájöttem, hogy ezek a képregényes cuccok olyanok, mint a számítógépes játékok -mindig van egy nagyobb boss a következő pályán... pedig ma elég volt kyle maclachlan gonosza, aki hozta az őrült formáját, miközben gyűjtötte a kiscsapatát (drea de matteo love, az üvöltve altatás meg komoly volt). és persze egy kisebb összecsapás sem maradhatott el -aztán meg ott maradt bennünk a kétség, hogy ki lehet, akitől még ő is tart. a másik (titkolózós) szálon is úgy mentünk a fénybe, hogy csak egy kicsit oszlatták el a homály. egyébként meg az érzelmek uralták a részt, továbbra is skye új tulajdonságát rágjuk, közben may ügynök is kaphatott magánéletet. és a kis hamisak még egy fitzsimmons közeledést is belecsempésztek. ($03.19.)

„the guy was blue, like ’he just tested some willy wonka gum’ blue, and he needed nitrogen for whatever device turned his skin pink.”

a kék két-fenekű címek mindig jók... kicsit megijesztettek, hogy évente egyszer el akarják sütni a ’lady siff midgard-ba jön valakit üldözve’ szcenáriót, de aztán csavartak ezen eleget, hogy ne legyen ismétlés íze, de egyébként is, minden asgard-it szívesen látunk. bár most inkább a kék égre emeltük a tekintetünket, és egy másik messziről jött fajnak szenteltük a figyelmünket. sőt, az eddigiekhez képest kifejezetten nagyot nyitottak az infó-csapon az írók, hogy többet megtudjunk arról, hogy mi is történt skye-ékkal. végre a cuki lány ezen titka sem titok többé, nem is baj, hogy mindig fordítanak egyet-egyet az ilyen felállásokon. persze egy titkos szervezetnél mindig akadnak titkok, de reméljük mack-ék sem csinálják sokáig ezt a susmusolást... ($03.13.)

„you’re just different now, and there’s nothing wrong with that.”

tökéletes lett a címadás, mert utal skye új képességére (utórengés jelentésében), és hát egy sokkoló epizód utóhatásairól szólt a rész. kicsit kényelmetlen is volt a hangulata (ahogy skye mondta a végén, mostantól sajnos kevesebbet fogunk nevetni), de megértem a nyomasztást, egy fontos karaktert veszítettünk el, mindenki magát hibáztatja, és ott a nagy bizonytalanság-faktor is, hogy mi is történhetett a templom mélyén. és mindenkit fűt a bosszú is. coulson nem tököl, még engem is átver a legújabb tervével, kíméletlenül vagdossa le a hydra-fejeket, pedig azt hittem, majd jobban beleláthatunk a háttér-szervezet működésébe (azt viszont nem hagyták ki, hogy utalgassanak a jövendő avengers-film egyik (?) gonoszára). és mindeközben jól belemásztunk az inhumans témába, az átalakulásokba, és annak drámai következményeibe (lásd raina és a látásában korlátozott új arc), szóval minden szerelvény megfelelően döcög a marvel-univerzumban. ($03.05.)

„you’re exactly where you’re supposed to be. this is your destiny.”

ha már három hónap szünetre mennek (ehh), valami nagy durranással kellett befejezni a félévet, hogy a nézők kellő módon rágják a kefét. nem mondhatjuk, hogy nem sikerült... mert a vége igazán epic lett, és ebben nagy szerepe volt bear mccreary-nek is (khmm, hol van már a score...?), de a sztorit is jól felfokozták, plusz a rendezés is feljebb emelte a nagyjelenetet. de előtte sem volt gond a résszel, tévés keretekhez mérten pofás légi akciót kaptunk az elején; bebizonyosodott, hogy miért éri meg minőségi színészeket szerződtetni a szerepekre (kyle maclahlan erősen hozta a drámát és az őrületet egyaránt); és nem fukarkodtak a meglepetésekkel sem (két ember is egész váratlanul kapott golyót a testébe). egyre képregényesebb lesz az egész, és ezzel csak nyerhetünk mi nézők is. (++12.12.)

beigazolódik az abc hozzáállása, mely szerint ketté kell szedni a sorozatai évadait, mert így feszesebbé lehet tenni őket, nem esnek a túlhúzás hibájába. a shield-nek is jól áll, hogy hanyagolhatják a heti-ügyeket, minden mellékszál, sőt minden főszál egy irányba tud mutatni, egységesebb történetet képez, és csak akkor kell megállniuk a veszett nagy pörgésben, amikor ők akarnak egy kis karakter-momentumot csempészni bele. szóval jó fele fordultunk a busszal, és ha tényleg igaz, hogy a mostani történések vezetik fel a 2018-as inhumans-filmet, akkor őrültebbek, mint gondoltam...

„there are 3 million people on this island, and i won’t let hydra turn them into collateral damage.”

mintha mindig paul zbyszewski írná a fitzsimmons-problémát boncolgató epizódokat, nem? azt nem tudom, hogy ő kapja ezeket, vagy direkt szeret velük foglalkozni. ezt a kis csendes kitérőt leszámítva dübörög minden, megint felosztják a csapatot, hogy az egyik fele mehessen seggeket szétrúgni, míg a másik fél leás a főszál mélyére (és az utóbbiak jártak jobban, már ha csak a kanada vs karib-vidék időjárási összehasonlítást nézzük...). és ez a főszál talán azért működik jól, mert a rejtély-faktor mellett behozták a scifit a kree-kkel (méghogy nincs kapcsolódása a sorozatnak a guardians-szal), ugyanakkor a templom-keresés hoz egy erős indiana jones-os hangulatot is -összeségében mindenképp ütős az elegy. és még mi lehet majd itt... (vicces, hogy a nézési sorrendemben egymás mellé sodródott két abc-sorozat, mindkettőből az utolsó előtti rész idén, és mindkettőben úgy gondolták az írók, hogy jó nagy szarban kell hagyni hőseinket a finálé előtt. mindenki ugyanabból a kottából játszik...?) (++12.06.)

„discovery requires experimentation.”

mindig respektálom azokat a sorozat-részeket, ahol az utolsó pillanatban realizálom csak, hogy véget is ért az epizód. most is annyira pörögtünk, annyi információval dobáltak minket, hogy tényleg nem tűnt fel, hogy elillant az életemből negyven perc... gyanús volt, hogy egy pillanatra láttuk a whedon-család egyik hűséges barátját, dichen lachman-t, természetesen fontos szerep lett neki szánva, még ha nem is kellett hozzá túl sok időt eltölteni a kamera előtt (bár a flashback lehetősége mindig nyitott). megmagyaráztak vele sokmindent, az évad-gonoszunk életkorát, skye fontosságát, és az ő kedves papájának a motivációját is (btw, kyle maclachlan kábé úgy játszik, mintha a twinpeaks vége beragadt volna az arcizmaiba...). de persze közben átkutatjuk a földet egy kulcsfontosságú helyszínért, a mockingbird-család lelkizhetett (és dughatott) egyet, csak szegény may volt erősen háttérbe szorítva. de a csapat-képregények már csak ilyenek, nehéz mindenkit egyensúlyban tartani. (++11.20.)

„stealing bodies, talking about aliens, and bringing the dead back to life. what kind of creature feature did i sign up for?”

oké, tegyünk félre minden felesleget, ami a kezünk ügyében volt eddig, és pörögjünk, ameddig bírjuk szuflával -valami ilyesmi lehetett a felkészítő feladat az írószobában a rész kitalálása előtt. mert itt bizony csak két dolognak volt ma hely -hajkurászni a véset-rejtélyt és/vagy ward-ot. mindkettőben rengeteg feszültség volt, csodálom, hogy nem feszítette szét a monitort a sok energia... coulson-t eljuttatták egy nyugvópontra, de az, hogy összeraktuk a kirakós, még nem azt jelenti, hogy most ne láttuk volna meg egy még nagyobbnak a dobozát. gondolom most majd a földhöz-ragadtabb dolgok felé fordulunk, össze kell feszülni újra a hydra-val, remélhetőleg hasonló hatásfokon. (az meg jól mutatja, hogy az ember túlművelt sorozatokból, hogy azonnal felismer egy arcot (hello joel gretsch!), még ha csak egy villanásnyit látszik is elsőre.) (++11.15.)

„i call them splinter bombs. has a nice ring to it, doesn’t it?”

ez a sorozat jó kettős ügynök lenne, mert két arcát mutatja, és mind a kettő elég szép ahhoz, hogy szívesen nézzünk rá. jöjjek ki a homályból, mi...? szeretjük, amikor a főszálat bogozgatják, de láthatóan az is tud működni, ha ezt kicsit a sarokba állítják egy hetiügy kedvéért (ami persze nem is annyira önálló dolog, inkább a másik átíveléshez kapcsolódik). lehet élvezni a pörgős-forgós odacsapós akciókat (persze, ki ne imádná, amikor nők feszülős ruciban rúgják szét a rosszfiúk seggét), ugyanakkor nagyon erős karakter-párosokat is kialakítanak, a hangulat-paletta különböző végeire rántva őket és minket is (évelődés az exek között, dráma a laborban, összetett érzelmek + titkok és hazugságok a pincében). és közben megint nemzetközivé lesz a világ, ami felett pillanatok alatt elrepül a 40 perc. idén most először éreztem, hogy azonnal mennék tovább a sorozattal -csak nem egy hét szünet lesz a vetítésben...? (++11.02.)

„-this is you telling me that i might be an alien! that is not something you just say like it is no big deal.

-i was trying not to rattle you.

-well, guess what ... epic fail.”

egy sugárhajtású sebességével haladtunk az idei főszálon, szépen beépítve a többi mellék-vonalat, simmons hydrá-s küldetését, raina küldetését, skye-aput, ward-ot, mindig öröm látni, amikor valami így összerántódik egységgé. hogy ne csak lelkizzünk, behozták adrianne palicki-t egy harcias és végtelenül dögös karakterként, aki, khmmm, jól bánik a botokkal, és reméljük sokáig marad a csapattal (az is dicsérendő, hogy pár ecsetvonással fel is vázolták az évelődési pontjait). de hogy a szívünkre is hassanak, elég volt a két imádnivaló technikust egy terembe terelni -nem csak képzeletben. no, felesleges több mondatot kiszenvednem, soha rosszabb részt. (++10.27.)

„it dates back to spain, the early 1500s. it was the only item in our entire church that was spared.”

hölgyeim és uraim, az ötven éves ming-na! mosolyogva! ráadásul dupla kivitelben! kőkemény bunyót vívva önmagával... ha nem látom valaki hozzászólását, nem is ugrik be, hogy romanov ügynök ugyanezt az arc-eltűntető technikát alkalmazta a ’winter soldier’-ben is. egyébként csak az a baj egy ilyen cucc behozásával, hogy most már senkiben sem fogunk bízni, hogy az a személy tényleg az, aki, mert bárki használhat ilyen kamuflázst. bár ha megfelelő módon teszteljük, akkor ki fog derülni, hogy ki a csaló. igaz, ha azt nézem, hogy may ügynök a rész elején kacagott, csacsogott, flörtölt és táncolt, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz kiszúrni minden gyanús elemet... (jó pont az íróknak, kifejezetten vicces volt a rész első fele, és may meg coulson jó párost alkottak. bár nem hiszem, hogy valaha is megisznak közösen egy kávét). a buszban csapatépítés (is) zajlott, szépen vezetik fitz-et az emberek közé. és kellenek az ilyen emberi pillanatok, mert a hydra nem sok időt ad szusszanni, muszáj nekik mindig gonoszkodniuk... (++10.22.)

„my loyalties are with science. so long as hydra allows me to do the work i want to be doing, then, yes, my loyalties are with hydra.”

apró változások, de menyire jelentősek: skye már gond nélkül gyilkol, simmons meg profin hazudik. örültem, hogy a szép szeplős ennyire a középpontba került, hogy megismerhettük a titkos küldetését, hogy aggódhattunk érte. és teljesen jól mondták, szerintem nincs ember, akit ne tudna lekenyerezni... a lelki társa is fontos volt ma is, hatásosra sikerült a nagy viszontlátásuk ward ügynökkel, úgy tűnik, nem csak a beszédközpontja sérült szerencsétlennek, de az agresszióért felelős részek is felerősödtek... első évados vendég-szereplőt előszedni cool dolog (khmm, eskü, nem akartam utalni semmire...), főleg, hogy az idei hydra-sztoriba integrálták be a továbbvitt történetét. még mindig nem tudtak felpörgetni idénre, de kétségtelen, hogy halad minden a maga útján. (++10.13.)

„s.h.i.e.l.d. isn’t a life. it’s just a job... a means to an end. remember that.”

szervesen (vagy szervetlenül, attól függ, hova nyúlunk...) folytattuk az előző részt, sztoriban és hangulatban egyaránt. mert oké, hogy pörgés van, és sok gondfelhő tornyosul hőseink fölé, de az előző évad játékosságának csak a nyomait találni (oké, coulson még mindig tud laza lenni; oké, skye még mindig be tud szólni, ha olyanja van). viszont azért nem panaszkodhatom, hogy hanyagolnánk az átívelést a nagy melák anyag-elnyelő kergetésének, és az érző szívű zsoldos felépítésének árnyékában, mert a rejtélyes idegen tárgy, coulson falra-rajzolása és skye múltja szép lassan összezárulnak egy nagy egésszé. (mondtam múltkor, hogy hollywood most a marvel szavát lesi, hello cooper ügynök, örülök, hogy újra látom. mint ahogy jó lesz a virágmintás lány is kicsit módosított szerepben.) (++10.04.)

„that’s how we have to live now in the shadows, to save people, even when they don’t know it, don’t want it.”

szerintem nincs ember hollywood-ban, aki ne akarna most szerepet kapni a marvel-univerzumban, és a disney-nél ezt köszönik szépen, és ki is használják. bár talán egy kis pazarlással is jár ez, szomorú vagyok, hogy lucy lawless ilyen keveset lehetett velünk, és hogy cap’ első csapatát is csak a hangulatos kezdés kedvéért verbuválták újra össze (vagy keret-promónak a hamarosan érkező agent carter-hez...). no, beleugrottam a közepibe, de whedonjr-ék is ezt tették, nem ez volt a legjobb visszakapcsolódási pont, azt hiszem. mert zúgtak mellettünk az események, új gonoszok szálltak be a játszmába, új szörnyű tárgyat lehet majd hajszolni. de nem is ez a roham-tempó volt a baj. hanem az, hogy a szituációból adódóan meg kellett bontaniuk a tavaly jól működő csapategységet. coulson kicsit eltávolodott a többiektől, ward kitaszíttatott, és a legnagyobb bánat, hogy a fitzsimmons is erőteljesen biceg. még jó, hogy tudjuk, hogy ez egy sötét korszak, amiből ki fogunk tápászkodni. (++09.26.)