soroló

„vendetta?”

felpörgés volt a fináléra, kár, hogy engem nem tudtak felpörgetni. pedig volt szép robbanás, csikorogtak a kerekek, kattogtak a fegyverek, lehetett aggódni bizonyos karakterekért. valamint nyugodtan indíthatnák a ’legtöbb ismert vendég-szereplő egy epizódban’ versenyen a részt. hogy ezek mellé nem sikerült meglepetéseket okozó forgatókönyvet írni? shame... a cliff-halmoktól sem rágom le a szemhéjam őszig, az is tuti, sőt... (**05.29.)

az ember egy idő után megunja a középszerűséget. és itt jó mélyen tocsogunk benne... és persze lehet sorolni a pozitívumait, a táj adta adottságok maximális kihasználását, a korrektül megcsinált akció-szekvenciákat, a buddy movie-s szájkaratékat, a vendégsztárok széles palettáját (terry o’quinn csont nélkül uralt minden jelenetet, amiben felbukkant, de ezen nem igazán kéne meglepődnöm...), és idén is sikerült összerakni néhány pofás epizódot, de ez kevés ahhoz, hogy rászánjam a heti negyven percet a továbbiakban is. inkábbtetszett. ha meg majd hawaii-ra vágyok, akkor nézegetek fotókat. vagy lost-ot ismétlek. vagy felpattanok egy repülőre. bárcsak...

„plane is coming in dark.”

megleptek, hogy már egy résszel a vége előtt wofat-ezünk, főszálazunk. mondhatjuk, hogy nem is nyomoztunk ma, mert a néni halála eléggé kamu-ügy szagú volt, azért kellett csak, hogy bevonjuk a srácokat is a részbe, ne legyen steve-show az egész. mondjuk a dzsungel-harc és helikopterezés között (btw, multifunkciós steve!) azért egész jól kavartak az írók, bosszúálló yakuza, érdek-cia, van még spiritusz ebben a szálban valami nagy összeesküvéshez. talán már a jövő heti fináléban... (**05.17.)

„hemorrhagic smallpox”

egy crossovernek az lenne az alapvető célja, hogy megtetsszen a másik (alapvetően nem nézett) sorozat, és ezentúl kövesse az ember azt is. hát most erre nem sok esély volt, és az ncis:la nem is élt ezzel... mondjuk engem már a képi megoldásai is elidegenítenek (azok a fekete-fehér fotók... plusz az agyon-szűrőzés, és a jól láthatóan (!) digitális kamerával készült felvételek), de a két faarcú főhős sem segített. és hát valljuk be, előtte hawaii-on nagyobb volt a pörgés, a buzz, és nem sikerült igazán ütős fináléval koronázni az előtte lévő 80 percet sem (gonosz szalad öt métert, be a kocsiba, amivel az első falnak nekimegy... ejj-ejj...). azt elismerem, hogy volt néhány szó-csörte, ami működött, de ezek jó részének danno is részese volt, így nem tudom megítélni, hogy máskor is működnek-e. az viszont fura volt, hogy olyan arc bukkant fel hawaii-on, aki la-ben fontos volt eddig, sőt, mondhatni a főszereplő ős-ellensége, erre nem a saját sorozatában nyírják ki...? a csak la-t nézők meg a shelburne miatt pisloghattak nagyokat. szóval az írók sem segítettek… azért azt hittem, hogy nehezebben fogom túlélni, de viszonylag könnyen lecsúszott a két rész… (**05.09.)

„serial killers have poor impulse control.”

három mondattal meg egy jelenettel elintézzük alex o'lughlin gyógyszer-függőségét, izé, steve lelépését, na... így valami vészmegoldás kellett az írók részéről, úgyhogy előtérbe tolták max-et, kanyarintottak neki egy kis perszonál drámát (ne csak mindig nevessünk masi oká-n). kábé a 15. percben jött a sorozat-gyilkoson fordulat, ott egy kicsit éberebb lettem, de azért jó alacsony lángon égett az érdeklődésem... (**04.28.)

„blood diamonds”

visszahozzák steve-sis’-t, hogy aztán balhéba keverjék, hát milyenek ezek az írók... de tom sizemore is bekukkantott keménykedni, sőt egy első évados heti-gonosz is visszatért, bár ki a fene emlékszik rá... gyémánt-csempészek körül köröztünk ma egyébként, szokásos köröket futottuk, nincs meglepi. esetleg az, hogy inkább szülinapoztak a srácok, és hagyták a tényleges tettest meglépni. sebaj, majd vissza lehet őt is hozni két év múlva... (**03.31.)

„bobby completely rewrote the rule book on what you could do in radio.”

nem elég, hogy végig az jár a fejedben james caan láttán, hogy ’dehát ő danno apja!’, de sikerült neki nagyon jó karaktert is írni, dupla élvezett. kőlaza, okos ex-nyomozó, aki a becenév-adás miatt kiérdemelte a ’hawaii sawyer-je’ kitüntető címet. btw, úgyis egy long con miatt lett ügy és halál, vagy csak én látok mindenbe lost-ot...? egyébként 2012-ben még hallgatnak az emberek rádiót...? (**03.11.)

„the living history of the island”

megint kanyarogva jutottunk el a végéig, csapatépítés -> folklórműsor -> régi nyakék -> hajó-építés -> zsíros szerződés -> környezetvédők -> mohó társtulaj... ez el is várható egy nyomozós-sorozattól, csak itt olyan merészeket váltanak, hogy az elején csak legyintesz, hogy áh, dehogy... a kocsiban vitatkozások kicsit visszahozták a régi hangulatot, ma danno kapott magánéletet, steve meg coolabb volt, mint bármikor (könnygáz-gránát, motoros a vízbe). (ja, és ’the time travel is a bitch’...) (**02.29.)

„you want to play the ’international incident’ card?”

vajon kevésbé izgalmas lett volna a rész, ha nem két idősíkkal oldják meg? nem hiszem... de valamiért kedvelt ez a formula az írók körében -oké, működhet ez jobban is, amikor rakosgatod össze, hogy ’ja-ez-ezért-volt!’, de most feleslegesnek éreztem. mint a sok magánéleti dumát is. és akkor még a szöszi kiírása nem is került szóba... pedig a rész nem is volt ilyen rossz, csak az ember egyből a hibákat sorolja... (**02.19.)

„just give me grace.”

kell a személyesítés, hogy jobban pörögjön a dolog, átélhetőbb legyen a dráma? engem valahogy mégsem tudott megérinteni, pedig scott caan melózott rendesen az érzelmek kicsikarásában. ha zsaru vagy, sose legyen családod, mert valami pszicho mindig megtalál a múltból... (csúnya vagyok, ha inkább a szöszi vs steve évelődést néztem volna tovább...?) (theo rossi-t meg nem nagyon használták ki...) (**02.10.)

„what was on this truck that was worth killing for?”

kényszeresen próbálják feldobni az írók valamivel a szokásos nyomozásokat, ma a magukat keménynek képzelő gengszterekkel hoztak bele humort, nagy szendvicsekkel pofátlan reklámot (vége van a chuck-nak, kellett a subway-nek új reklámfelület, mi?), a születéssel cuki-faktort (igaz, engem nem lehet meghatni ilyesmivel...), és ízesítésnek némi shelburne-csontot. nem világrengető, de nem is fáj, ahogy megszoktuk. (és örülhetünk, hogy terry o'quinn ilyen sokáig maradt.) (**02.04.)

„this is high school”

az a jó, hogy mindig annyit csavarnak a nyomozáson (most is hova jutottunk a tinilánytól), hogy egy ilyen közepes résznél is végig le tudják kötni a figyelmem. mert azért az nem elég, hogy mennyire szerelmes vagyok hawaii-ba... oké, voltak még yakuza-percek is, újra le tudtak szervezni egy ex-lost-ost, meg ugye a szöszit is szívesen nézegetem perceken át... (bocs, fáradtság miatt szétfolyó írás...) (**01.09.)

„no vests, no bow ties”

minek ide nyomozás, olyan jó volt a viccelődés az elején a szállodában és a ruha-próbán... na jó, aztán beindult az írók csavaros agya, és az sem volt rossz. tom sizemore bemutatta, hogy steve-nek van még mit tanulnia keménységből... ezzel a shelburne-nel meg jól húzzák az idegeinket -bár nekem van egy tippem, gondolom, majd a fináléból kiderül... (bezzeg az esküvő most volt…) a tavalyi rész azért jobban karácsonyi volt... mele kalikimaka! (*12.24.)

„i want my coke”

sajnos nem lehetett elvárni, hogy az előző rész zúzása után egy hasonlót kapjunk (bár öregjoe főszálas percei tartják bennünk a lelket...), de azért jól pörögtünk ma is, az ilyen elrablásos sztoriknál mindig segít az időfaktor. az mondjuk nem tudom, hogy jó-e a csapatnak, ha még a drogkartellel is bajszot akaszt... (rendező gonosz volt, koszolták ezeket a szép autókat rendesen...) (*12.15.)

„operation switchback”

egy kis romantika, egy kis kamu-nyomozás, aztán hopp, máris nyakig vagyunk a főszálban! ezzel most megleptek kicsit, de örültem, mert fordulatos epizódot kaptunk, mégha egy kicsit chucknorris-filmbe torkoltunk is a végén. meg azért a távol-keleti feeling sem jött át ezzel a fura szűrővel, vagy igazából dzsungel-dzsungel, mindegy hogy hawaii vagy észak-korea...? a helikopterrel a naplementébe, meg a bajtársi mosolyok viszont hozták a kötelezőt... és most ezek után megint nyomozni fogunk legközelebb…? (*11.25.)

„who’s the mummy?”

vicces volt (steve és danno mint egy öreg házaspár, max hisztije), maszkulin volt (izomautók és bikinis-lányok), csavaros volt (akadt itt minden az autó-tolvajoktól a bostoni ír maffiáig...). mi más kellhetne egy lazulós vasárnap kora-estéhez...? (tavaly mintha jobban feszegettük volna a főszálat, nem? most még az a két-három perc sincs meg részenként...) (ja, és a szöszi marad most már végleg, ugye, ugye, ugye...?) (*11.20.)

„red book”

kedves fan-sorozat színészek, kérjük jelentkezzenek egy kis szabadsággal egybekötött mellék-szereplésre! lost-osok és heroes-osok előnyben! egyébként tök jó, ha ilyen arcokat szereznek meg, mint greg grunberg, csak elvonják a figyelmem a sztoriról... oké, a csavarokat / nyomozást így sem esett nehezemre követni, a poénokon tudtam nevetni, a tájat is képes voltam csodálni, úgyhogy tök kamu hiszti ez, bocs... (*11.15.)

„you angered the spirits”

véget érhetne már a hálovín-dömping... mégha megszerezték is a részhez joe dante-t, akkor is ehhh... oké, miután túltettem magam a morgásomon, egész pofás epizód lett, belementünk a helyi népszokásokba, folklórba, volt egy tisztességes csavar is, osztották egymást a srácok rendesen, volt pénz rendes robbanásra... (az meg több, mint érdekes, hogy a vexed meg a dexter után itt is elsütik a ’zsaru crimescene-t vesz ki leendő otthonnak’ ötletet...) (*11.06.)

„duct-tape”

ez egy sima évadközi nyomozós epizód lett volna, ha nem turbózzák fel egy csomó közelharccal, csattannak az öklök egymásnak keményen (még ’locke’ is!). bekukkant wo fat is az átívelés-ízért. a további vendég-szereplők meg: 1. ismét egy ismert arc a gyilkos. 2. a szutyok ncis:la-vel minek a tökfelesleges crossover...? (*10.29.)

„the volleyball coach”

...de csak azért ez az idézet, mert nem találtam jobbat... ugyanis a hetiügy csak ürügy volt, hogy a kono-szállal foglalkozhassunk, ehhh... és még úgy is ehhh, hogy azért forgattak rajta egyet a beépülős csavarral, de akkor is utáltam az egészet, még kono biciklijét is... jó, a végére zsarus akcióba torkoltunk meg tom sizemore badass volt, de remélem lezártuk ezt a nyűglődést. de azért ugye a szöszi marad a sorozatban...? (btw, abban a cuccban, ami most már tutira az ex-lost-osok „temetője”...) (*10.24.)

„bottom of the ocean”

nem merülj alá a múltba, mert halálos lehet... (avagy hogyan jussunk el a 17. századi kalózoktól a ii. világháborúba...) kihasználják az írók, hogy van némi tenger a szigetek körül... és a csavaros ügy mellett jut bőven idő magánéletre, meg ’locke’ kezdődő kiforgatására. volt már jobb és rosszabb rész is... (a castingolóknak külön puszi autumn reeseért!) (*10.21.)

„seal team nine”

jin és locke újra együtt a dzsungelben... örülök, hogy kitalálnak mindenfélét az írók, hogy terry o’quinn maradhasson. oké, ez a seal-es szál nem volt rossz, sőt, így még steve-ről is megtudhattunk többet. danno meg lelkizhetett kicsit a házasságok romjai felett. kono meg... ehhh... már most idegesít ez a belevisszük a rosszba-szála, még ha william baldwin is ott sertepertél... (*10.12.)

„in a cult”

nem szeretem ezeket az idióta szektásokat... de most jól megkapták a magukét, sose izmozz a five-o-val szemben... sok meglepi nem volt a részben, mondhatni tipikus volt, követtük a szálakat, futottunk, lőttünk. oké, minden nő álma megvalósult, hősünk lóvágtában... meg kaptunk egy új csajt is, ha már kono-t ilyen gonoszul félrerakták az írók. ja, meg jött utálatoskodni tom sizemore! (rekordra hajtanak az egy évadra jutó vendégsztárokban...?) (*10.05.)

„fugitive”

előre látható volt, hogy ilyen epizódot kapunk, helyre kellett tenni a finálé gebasz-halmát, de hálistennek nem simán csak újra lesz five-o, meg tisztázzuk a hőseink nevét, hanem ezerrel pörgünk, futunk, verekedünk, lövünk, hajót üldözünk. ha a tempó maradna az egész évad folyamán, wow... kicsit csavarunk néhányat az átívelésen is, masi oka állandóvá tételével meg növelték a humorfaktort. btw, szipkázzák szépen a fan-sorozatok színészeit, bsg, lost, heroes mellé jött egy ex-ttscc-s is. meg persze johnlocke, akiről nagyon remélem, hogy nem derül majd ki, hogy csúnyarosszáruló... no, soha rosszabb kezdést... (*09.22.)