soroló

„to the motherfucking blower-uppers.”

végre egy epizód, ami jól használja a párhuzamos időkezelést. a megállítós trükk is visszatért, gyilkos volt (na és a felhőkön táncolás...?). szépen lezártuk a fúziós szálat, szereplőknek és nézőknek egyaránt kielégítő módon. kristen bell megmutathatta közben az igazi színészi tehetségét is. de nem lenne ez dramedy, ha minden happy lenne, ha a munkahely rendben van, akkor a magánéletben üt be a gebasz. c’est la vie... (**04.04.)

valahogy ezt a dramedy-műfajt nekem találták ki, félórában nevetsz és sírsz egyszerre. érdekes volt látni, ahogy itt a heti-ügyekről átálltunk az átívelésre, ahogy egyre hangsúlyosabb lett a magánélet, mélység lett az addigi idétlenkedés mellé. bár engem már az első kamerába beszélésnél, kimerevítésnél meggyőztek, ez is a gyengém nem meglepő módon. don cheadle erre a szerepre termett. de a többiek sem vallottak szégyent. ...és akkor ott volt még a showtime-os szókimondás és a cici-percek is. tetszett. jövőre újabb cégeket mentünk srácok.

„harrison galweather the third took a big shit in my briefcase.”

ez egy ilyen szakma, mindenki kiszarik a másikkal... csak eljutunk a fúzióig, igaz, csavarokkal. marty aztán bizonyítja, hogy igazi istentelen bosszúálló terrorista, nem csak fenyeget, avagy jól alkalmazza a kibasz / megbasz analógiát. de nem tudom meddig fogja bírni a sok szart, ami zuhan rá -meg a táskájába... (**04.03.)

„choose your dick or god.”

micsoda bűnös élvezetek! hazugság, álnokság, paráznaság, megcsalás, mindez nagy fájdalmat okoz szeretett urunknak! ámen. triphop dallamokra csúszunk egyre lejjebb a drámába, marty képtelen ésszerűen, a farka elővétele nélkül gondolkozni, ha az ex-w-ről van szó. ezért hevernek törött szívek az útjában. sok kis infót kaptunk ma a szösziről is, kis múlt, kis mommy-, kis daddy-issue, kis kényszerű fasz-befogadás. a sok szar ellenére ugyanakkor jól szórakozunk, sok kis ötlettel dobják fel a drámát. (**03.25.)

„consultants consulting the consultants?”

szépen haladtunk ma, a fúzió miatt itt az ellenség (exszel az élen), mennek az interjúk a jövőbeli állásokért (mindenki hozza magát...), tervezzük a kiutat a gebaszból, és mr. norbertet nagyon betépettjük (az az utcán füvezős, vánszorgós, beleszarós jelenet, muhaha). magánéletileg is érdekes maradt a dolog, bár martynak most túl jó, be fog ütni a krach... a szöszit meg nem értem, miért szenved a vőlegénnyel... (**03.14.)

„i’d rather get fingered by edward scissorhands.”

ma nem megyünk missionre, inkább megnézzük az új husikat, a harvardos hallgatókat, kicsit játszadozunk velük, hadd törjön az egójuk, bár néha visszacsap a mindgame. mindehhez egy csodaszép ház és helikopter is dukál. a fúzió árnyéka meg rávetül erre a részre is, meg is keseríti az epizód végét, de lehetne már valami haladás az ügyben, az nem ér, hogy folyton csak lengetjük... ja, és nem volt csöcs a részben, abszurdum... (**03.09.)

„you think i can’t keep my dick in check for a couple of days?”

bár egy küldetés sikeresen teljesítve (a kísértések ellenére kibírni egy pár napot punciba mászás nélkül), azért bőven gyűlnek a viharfelhők és az ellenségek marty körül -munkában és magánéletben egyaránt. még azt is feszegetjük, hogy van-e lélek abban a csokoládé-színű testben, vagy tényleg csak a pénz számít neki exkluzíve. de a többieknek is vannak komorabb pillanatai. ennek ellenére nevetésben és ciciben sincs hiány. csak tör föl a dram! (**03.02.)

„as you know, i have a soft spot for cute girls.”

hogy mit csinál egy szakértő, ha épp szabadnapja van? megold egy családi krízist, meg egy másik problémát baráti alapon, kedveskedik az ellenségével, szopat, kefél, magába gyűr egy múltbéli tragédiát, ilyesmi. vagy esetleg tovább görcsöl az elhibázott esküvőjén. jó volt látni ezeket a napokat is, de azért jövő héttől visszatérünk a szokásos mederbe, ugye? (**02.17.)

„we are knee-deep in mormons.”

hát ezeket a piáló, káromkodó, perverz istenteleneket beengedték utah szent földjére? szegény hithű emberek egyből át lettek verve, sőt, az egyikük ilyen (ujjakkal mutat) közel volt, hogy anális inzultus érje, még szerencse, hogy az a fura-hajú gonosztevő belátta bűnét, és elmenekült isten haragja elől... na jó, komolyabban. érdekes volt látni, hogy marty milyen keményen bánik a szöszivel, ez a jó főnökség titka? az viszont tuti nem a jó anyaság titka, ha lopni viszed a gyerekedet… (**02.10.)

„be clooney.”

...várj, akartam valamit írni, de elfelejtettem, még mindig kristen táncol a szemem előtt... tetszik, hogy egyre hangsúlyosabb a magánélet, kapják a mélységet a karakterek. jól jön ez a jó dumák, kamerába-nézések, heti-ügyek stílusos intézése és a csöcsök mellé. minden alkalommal feldob, de ezt kéne tennie minden feelgood cuccnak, nem? (nick stahl maradhatna, a carnivále óta nem láttam sehol...) (**02.05.)

„so why don’t you give me that big black dick of yours?”

először fura volt, hogy családi dolgokkal, halott-anyu-nappal, komoly főhőssel kezdtünk. de aztán jött indiana, a föld egyik legperverzebb helye, és a szokásos képmegállítós bemutató után ömlött ránk a mocskos szenny (hjaj, kristen láb a szájban, nyamm). ezek után kit érdekel a biznisz-hablaty...? azért a végén még visszakanyarodtunk oda, hogy hősünk nincs jól. indulhat az építkezés -izé, lerombolás. (alan dale mindenhol, az összes cool sorozat ki akarja pipálni...?) (**01.25.)

„we’re not here for marriage counseling.”

na, csak kérnem kellett, és máris sokkal többet kaptunk a csapatból, a munkájukból, a randizási szokásaikról, a csajozási képességeikről. (ezzel együtt hősünk családja háttérbe szorult, de itt vetítődik előre némi dráma, mégiscsak dramedy ez, vagymifene...) visszábbvették a kiszólásokat, de azért maradt elég humor. cat deeley meg úgy érzem, üldöz engem. lehet, hogy nem kéne vaníliát kennem a fülem mögé... (**01.18.)

„management consulting 101”

méghogy a közgazdaság-tan unalmas, mi...? a showtime-nál értenek hozzá, hogyan csináljanak a szám-íze-szerinti sorozatokat. mondtam már, hogy mennyire imádom, amikor áttörik a negyedik falat, ha kinéznek (netán kiszólnak) a kamerába? (és itt még rá is dobtak a képmegállítós trükkel) de mindez csak kis színes lenne a karakterek nélkül, és velük sem lesz gond, igaz, jelenleg még csak a hőst (don cheadle nagyszerű!) építették fel (problémás család, konkurens ex és egyéb magánélet, egy szerethető cool surmó), a többiek majd később jönnek gondolom (kristen, hello, jean-raphio, hello). jó a tempó végig, segít a sok pörgős kamera-kezelés meg a rengeteg zene. van stílusa. és persze showtime, csöcs, szex, sztrip, leszbi, spricc. újabb félórát vesztettem hetente az életemből, fuck... (**01.18.)