„vendetta?”
felpörgés volt a fináléra, kár, hogy engem nem tudtak felpörgetni. pedig volt szép robbanás, csikorogtak a kerekek, kattogtak a fegyverek, lehetett aggódni bizonyos karakterekért. valamint nyugodtan indíthatnák a ’legtöbb ismert vendég-szereplő egy epizódban’ versenyen a részt. hogy ezek mellé nem sikerült meglepetéseket okozó forgatókönyvet írni? shame... a cliff-halmoktól sem rágom le a szemhéjam őszig, az is tuti, sőt... (**05.29.)
az ember egy idő után megunja a középszerűséget. és itt jó mélyen tocsogunk benne... és persze lehet sorolni a pozitívumait, a táj adta adottságok maximális kihasználását, a korrektül megcsinált akció-szekvenciákat, a buddy movie-s szájkaratékat, a vendégsztárok széles palettáját (terry o’quinn csont nélkül uralt minden jelenetet, amiben felbukkant, de ezen nem igazán kéne meglepődnöm...), és idén is sikerült összerakni néhány pofás epizódot, de ez kevés ahhoz, hogy rászánjam a heti negyven percet a továbbiakban is. inkábbtetszett. ha meg majd hawaii-ra vágyok, akkor nézegetek fotókat. vagy lost-ot ismétlek. vagy felpattanok egy repülőre. bárcsak...