soroló

„when i met her, she was young, and there was this whole world she didn’t know about. but now it’s like she sees the world better than me.”

nézhetünk előre a fényes jövőbe, de hogy el is jussunk oda, el kell érni, hogy a múlt ne béklyózzon meg minket annyira, hogy már levegőt sem kapunk a szorításában... jól érzékelhető volt a strici-hozzállások közti különbség, hogy c.c. még az eltűnése után is kísértette lori-t, annyira belemászott a fejébe korábban, addig larry (néhány pofavágást leszámítva) könnyedén útjára engedte a volt ’alkalmazott’-ját... de valószínűleg mindenkinek, aki a szex-szakmából próbál kitörni, ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy a múltja egyszer utol fogja érni, árnyékként követi majd, vagy vasmarokkal húzza vissza az utcára. mert candy-nek is lehetett volna diadalmenet a filmbemutató, de a férfiak hozzáállása beszennyezte neki a csillogást (kifejezetten undorító volt, ahogy a late show-ban élcelődtek rajta), még szerencse, hogy a sokat látott nőről lepereg mindez, mert ő úgy érzi, hogy a helyes úton jár, és ezért képes nyugodt maradni... arat a halál manapság a deuce-ban, a kurva-mentő-akció is kudarcba fulladt, abby meg is zuhant egy pillanat alatt, és nem éreztem azt, hogy vincent olyan nagy vigaszt tudott volna neki nyújtani. érdekes módon ma is csak egyszer foszlott le róla a szokásos faarca -amikor hazalátogatott a volt családjához... ahogy illik, egy zenés körkapcsolással zártunk, ahol egy kicsit nyugvópontra helyeztük az eseményeket. igaz, a jövő már túlmutat az eddig megismert karaktereinken, és ott kopogtat már az ajtónkon a nyolcvanas évek: kész a terv a deuce környékének megújítására (és a pornó kiűzésére), és a panasonic is bemutatta már a vhs-t, ami beviszi majd az utolsó döfést a felnőtt-moziknak... (##11.05.)

egy kaleidoszkópot sokféleképpen lehet nézni -mert a kis töredékei különbözően törik meg a fényt, csak nem mindegy, hogy az összképnek sikerül-e egységgé változnia, vagy darabos marad... és tudom, hogy davis simon imádja ezt a sok szálon futtatott narratívát, és mestere is ennek a dramaturgia-típusnak, ám még ő sem kerülheti el azt az aknát, hogy bizonyos szálak kevésbé fogják érdekelni a nézőket, így lesznek olyan percek minden epizódban, amik kevésbé működnek majd bizonyos embereknél. plusz nem minden karakternek tett jót az öt éves idő-ugrás, a megváltozott világ, volt olyan idén, akinél az összes képernyő-ideje alatt tikkelt a szemem. de ezt vehetik az írók bóknak is, mert úgy tűnik, hogy hitelesen tudnak seggfejeket is írni... persze nagy baj nincs, még mindig lenyűgöző ez a tabló, ami a szex-munkásokról épül a szemünk előtt, csak az első évadot egy kicsivel vibrálóbbnak, szexibbnek éreztem.

„-we’re gay. homosexual.

-i’m sexual. i’m a husband and a father. and i like to be with men. don’t try to make me into one thing.”

láthattunk ma néger férfit és szőke nőt aktus közben, feküdtek egymáson pucér férfiak szex után, egy unatkozó háziasszony is elvégezhette a kardióját egy reggeli torna segítségével, sőt, még egy klasszikus nagybajszos bajor-pornó amerikanizált interpretációja is bevillant -egyrészről így ez volt az egyik leglucskosabb epizód a sorozatban, másrészről meg magasan tartotta az egyenjogúság zászlaját. mert mindegy hogy kire vágysz, hogy kivel éred el az áhított kielégülést, feleslegesek a skatulyák... persze kapargathatjuk ezeket a jeleneteket jobban is, mert a kielégülések alatt ott a dráma -mert mondjuk cc egy brutális erőszakkal búcsúzott lori-tól. és bár sajnálom a lányt, nem érzem úgy, hogy még megmenthető lenne (lásd a sokat mutatott orr-púderezéseit). cc meg végül túlfeszítette a húrt valakinél, és nem mondom, hogy egy percig is sikerült volna megsajnálni (azért szegény bobby-ra is jó sok szart lapátoltak idén az írók)... vincent és abby között már jó ideje nem láttunk igazi intim együttlétet, inkább a kétségeinket erősítették fel most is, hogy vajon az olvasott lány örök partnerre talált-e a világifjú digóban (armand assante, mint james franco apja? nem rossz ötlet!)... (na mi az első gondolata a ’red hot’ (férfi) marketingeseinek? „lehetne a hősnő melle nagyobb a plakáton, mint a valóságban?”...) (##10.29.)

„it’s not a loop. it’s a full-length feature. it’s made for theaters.”

na akkor tegyünk megint egy próbát, hogy összefoglaljuk a sokfelé szaladó szálakat, lássuk, milyen egzakt értelmezés vonható le a karakterek általános viselkedéséből: senki sem menthető meg, főleg önmagát nem tudja megmenteni senki sem... hetek óta nézzük vince savanyú arcát, így üdítő látni, hogy ki tud szakadni ebből az állapotából -ehhez az kellett, hogy kiszakadjon kicsit a manhattan-i éjszakai életből. de persze nem örökre, mert egy hülye lelkiismeretes fazon ő, aki talán nem is saját magát félti a maffiától, hanem a szeretteit... az a legenda terjed a meleg férfiakról, hogy sokkal nehezebben viselik a monogám kapcsolatokat, mint a heteró társaik, és paul-nál rájátszanak erre a sztereotípiára, ő az a pasi, akinek a nyugalom a legnagyobb ellensége... úgy érzem, hogy a prosti-mentő akció robog a dráma felé, túlságosan cibálják vele a cc-hez hasonló vadállatok bajszát, de legalább kellemes feszültséget is hoznak ezzel a show-ba... candy-nél nem is a szexista közeget hoznám fel, mint azt az állandót az életében, amitől képtelen szabadulni, inkább a fiával való kapcsolatát, akinek még mindig csak egy kis darabot mutatott be a valódi életéből, a mocskot még mindig próbálja takargatni... a legtökéletesebb példákat a végére hagytam, mert a gyáva rendőr a halálában is gyenge maradt, egy kiüresedett drogos kurvának meg a legrózsaszínebb mentőövek sem jelentenek már semmit... (##10.22.)

„ain’t no fairy tale out here.”

hmm, nagyon kíváncsi vagyok most már, hogy milyen lesz a fogadtatása ennek az előremutató, progresszív filmnek, ami épp a szemünk előtt forog, mert egyfelől nyilvánvalóan megosztó lesz azzal, hogy egy nagyfarkú néger az egyik sztárja, másrészről nem csak az alantas kielégülésre vágyókat vonzhatja be a moziba azzal, hogy rendes történettel rendelkezik, hogy komolyan maga előtt tartja az igazi filmes elődöket és azzal, hogy szó szerint leviszik a kamerát az utca mocskába... annak ellenére, hogy ami gebasz csak összejöhet egy forgatáson, az mind megtörtént most (főszereplő-csere, elveszített muszter, akadékoskodó rendőrök), mégis jó volt nézni, ahogy halad előre a nagy mű létrejötte. és ez nagyban köszönhető candy-nek is, akinek az elhivatottsága és inspiráló ereje átégeti a képernyőt is... kicsit sajnáltam is, hogy innen folyton visszavágtunk a kurva-mentő-akcióra, ami kétségtelenül egy fontos elem, mert tenni kell valamit a megalázott csajokért, csak túlságosan áthevültem a filmes száltól, hogy le tudjak hűlni egy ilyen komoly témához... (heh, bobby-t eddig sem lehetett a családfők elé állítani, mint példaképet, de ma megmutatta, hogy milyen szar apa igazából...) (ejj, jó volt látni abby-t megint mosolyogni egy kicsinyt!) (##10.15.)

„dicks are assholes.”

mindenki küszködik és kockáztat az életben -főleg ha new york mocskosabb környékén él... de ezeket vállalni kell, ha előrébb akarsz lépni az életben. ezért szakad meg a szívünk lori-ért, akiről tudjuk, hogy sokkal többre lenne hivatott, de az elmebeteg stricije folyton visszahúzza a sárba (a sírós kifakadása volt az epizód csúcspontja)... candy nagyon-nagyon meg akarja mutatni a világnak, hogy lehet művészetet alkotni a sikamlósabb alapanyagokból is, és nem hajlandó engedni a vízióiból -viszont filmezni költséges játék, úgyhogy még arra is rá kell fanyalodnia, hogy egy olyan simlis alakkal társuljon, mint frankie. igaz, másoknak meg a maffiával kell összefeküdnie, hogy boldogulni tudjon, so... -az viszont fura, hogy erre a tényre abby csak most döbbent rá... igaz, látjuk, hogy milyen idealista a lány, aki maximális energiával állt bele a kurva-mentésbe is (ezzel párhuzamosan kezd fárasztani vince lemondó faarca, aki a békesség kedvéért mindenbe belemegy)... azt hittem, hogy a fekete srácok kalandja drámaibbá válik, de gondolom lesz még következménye annak, hogy most majd rákapnak a rablós bizniszre... eközben a rendőröknek is kockáztatniuk kell, új stratégiákkal próbálkozni, ha tényleg szándékukban áll megtisztítani az utcákat a mocsoktól, és nem csak a saját zsebüket akarják tölteni... (##10.08.)

„stephanie esposito was 16.”

szóval addig legyeskedtek a stricik a forgatások környékén, hogy ihletett kaptak a felvételektől -van, aki csak az ötleteit akarja bedobni a közösbe, más viszont teljes mellszélességgel veti bele magát a felvételek monoton menetébe (btw, másfél évadnak kellett eltelnie, hogy egy méretes néger kukit mutassanak a sorozatban? pedig milyen (női) nézőcsalogató eszköz is lehetne ez)... bírom candy-ben, hogy okos nő, és komoly víziói vannak a kefélős filmek megújítására, és azért is tiszteletreméltó, mert be tudja látni, hogy bizonyos feladatok meghaladják a képességeit, így nem rest segítséget kérni. vágyom arra, hogy magasra emelje őt a sorozat a végére... addig-addig gyújtogattak a gengszterek a környéket, míg drámai következménye nem lett ezeknek -és két szálat is ide futtattak össze, mert vincent most szembesült azzal igazán, hogy mennyire nincsenek morális határaik a pénzügyi partnereinek, valamint a múltkor még kicsit homályos prosti-mentő-küldetés is aktivizálta magát, hogy egy szerencsétlen lány megkaphassa a tisztességes búcsúját (nem mellesleg orvosi segítséggel is támogatni akarják az utcán dolgozókat)... vicces volt frankie-t tisztességes munka közelében látni, hamar fel is adta ezt a számára elviselhetetlenül megviselő életet, marad ő inkább a kóklerkedésnél, abban igazán jó... (##10.01.)

„we don’t need to be embarrassed by what we do. we should be proud of our perversions.”

szóval hollywood negyven évvel ezelőtt sem volt másabb, mint manapság -smúzolni kellett, hogy a befolyásos emberek felfigyeljenek rád, és oda kellett térdelni a pénzemberek elé az alamizsnáért is... és candy az a típus, aki évek óta megalázkodik, bár láthatóan ez a szopás most őt is megviselte... nem kellett sok, hogy letörjék a díjátadó utáni lelkesedésünket -én jól szoktam viselni a nehezen elviselhető karaktereket (a faszt, azért vannak olyanok, akik könnyen a bögyömbe másznak), de azért cc-t egyre szívesebben látnám egy busz alá lökve, keménykedjen ott a kerekek alatt... szép csendesen gyújtják fel a sorozatban a maffia-háború szikráit, minden nagyhal csak kicsit lép a másik tyúkszemére, akár tisztességtelen módszereket is bevetve (mondjuk kiskorú lányokat), de már lehet érezni a füstszagot, ami egyre terjedni fog a városban... miért gondolnánk azt, hogy a pornóba nem szivárognak be a társadalmi problémák, hogy az alkotók az egyenlőség zászlaját lobogtatják? hiába a forradalmak a hatvanas években, még nagyon sokat kell harcolni az igazságtalanságok ellen... (zajlik itt közben valami kurva-mentő-akció is, amit még nem fejtettek ki annyira, hogy igazán megértsem a lényegét.) (##09.24.)

„like everybody that i work with, all the girls, never whored, never will. it’s like they just decided that they want to make porn flicks. like they sat down with their guidance counselors and made a plan.”

mindennap érkeznek új lányok a városba, akiket aztán elnyel a szex-ipar. ez így volt régen is, most viszont egy korszakváltás zajlik, ugyanis ezek a lányok sokkal kevésbé naivak, mint egykoriak voltak, sokkal tudatosabban lépnek le a buszok lépcsőiről -egyenes a pornó-forgatásokra... persze ahogy az epizódban is elhangzik, baszni mindenki tud (a kamera előtt is), ám ahhoz, hogy igazi film-alkotás jöjjön létre, ahhoz több kéne az unalmas köpüléseknél... candy küzd is folyamatosan a forgatásokon, csak még nincs elég tapasztalata a kitartása mellé, de most szerencsére kapott maga mellé egy mentort, akivel szintet léphet... ugyanez igaz a régóta velünk lévő csajokra is, akik már kezdik érezni azt, hogy milyen ketrecbe is vannak zárva a stricijeik által (alysia reiner menedzser-szerepbe érkezett a show-ba, de én azért örülnék neki, ha ő is vetkőzni kezdene egy kicsit)... vincent memory lane-je az élete szerelmével aranyos volt, és már most látszik, hogy arra építenek, hogy a férfiúban felbuzgott leánykérési vágy, és ez tönkre fogja tenni ezt a most még viruló kapcsolatot... nem sorolom a többieket, tudjátok, mindenkivel lépkedtünk előre párat, ahogy az a sokszereplős david simon sorozatokban már csak lenni szokott... (##09.18.)

„congratulations on allowing us to crawl into the female mind for the final stampede to nirvana. but the people watching this movie, or should i say the men jerkin’ off to this movie, they don’t want to be in a woman’s head, not really. they want to be in their own heads. they want to be watching a couple of dicks that might be their own fill up a woman.”

uhh, egy gyönyörű vágatlan képsorral táncoltunk be a diszkó-korszakba, viszlát 1972, hello 1977! bár leginkább csak a külsőségekben van változás, új hajak, új diéták, és vannak, akiknek jobban megy a soruk, mint amikor legutóbb láttuk őket, de azért olyan nagyon nem nyúltak davis simon-ék a statusquo-hoz... mert mondjuk lehet hogy candy kiélheti a művészi hajlamait a filmjeivel, de azért még odafekszik a kamera elé is; vagy vincent is egy menőbb helyet visz, mint korábban (ez utóbbit a hűséges barátnőjének passzolta át, aki végigjárja a lázadás összes fázisát, most épp a punk-oknál jár, de hé, ’77-ben ki kárhoztatná ezért?)... a változatlanságot leginkább a striciken érzem, akik még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy tekintélyt sugározzanak magukból, és legszívesebben még mindig az utcán árulnák a nőiket, akiknek persze akkor is és most is kuss-a-neve...kicsit lassabban vettem fel a korszak lucskos és dohányfüstös tempóját, mint szerettem volna, de a végére most is teljesen beszippantott a miliője... (de tényleg, hogy voltak képesek ennyit cigizni ekkoriban? vagy ez csak egy film-és-sorozat-készítői toposz, hogy a hetvenes években mindenkinek ott lógott a szájában a bagó...?) (a nyitó traking-shot-ot már dicsértem, de mindenképp meg akartam említeni az okos párhuzamos vágást is a két szex-jelenet között, csak azért, hogy hangsúlyozzam, hogy mennyire magas szintű volt ma (is) a rendezés.) (##09.10.)