„justice, baby.”
továbbra is elégedetten szemlélem, hogy sokszor közelítünk a klisés megoldások felé, aztán mégis kicsit eltérítik az utat a végén. vagy ha bele is lépünk az ismert folyókba, akkor azt szórakoztatóan teszik. vagy olyan formában, ahol lehet izgulni az egyébként kiszámítható végkifejlett ellenére -bár igazából a bíróságon mind a két eredményt elképzelhetőnek tartottam volna. pörgették, mint a veszettfene így az epizód nagyrészét, ahogy kapcsolódtak be sorba az emberek a live feed-re. hogy aztán ezt a felfokozott eufóriát egy pillanat alatt ledöngöljék... ($06.30.)
hány hibát lehet beletenni egy rendszerbe, hogy az még működjön...? a silicon készítői talán kicsit túltolták ezt a kvótát, mert igazából arra húzták fel az évadot, hogy a szereplők hülyeségeket követnek el, amiket aztán próbálnak helyrepofozni, hogy működjön a nagy terv, hogy ne dőljön be a vállalkozás. és ez így egy kicsit sok volt. vagy inkább túl tömény. nincs kielégülés, csak mosolygás azon, hogy megint milyen akadály gördül a siker útjába. és talán a pénzügyi száltól is szájhúzóssá változtam. persze most sem tartott sokáig az évad, mert minden siralmam ellenére könnyen csúszott, de azt is el kell ismernem, hogy a bug-ossága miatt kevésbé tudtam szeretni, mint az első évadot: tetszett.