soroló

„like a fire door that leads to another fire.”

eljött a végelszámolás ideje -avagy az élet a maga kifacsart módján igazságot szolgáltat... és csak annak járt feloldozás, aki végig a jók útját járta, így gloria az egyetlen, akinek pozitív változás állt be az életében (kikerült végre a kisváros még kisebb rendőrőrsének a posványából), a többiek viszont nem úszhatták meg sérülések nélkül -igen, a halálos fejlövés is egyfajta sérülés... de alapvetően az egész epizódban jól építették a feszültséget -bár úgy könnyű volt, hogy nikki-ék átmentek full terminator-módba, hogy igazságot szolgáltassanak. és tök jó, hogy elérték azt, hogy fészkelődjünk a fotelünkben (a zenével és a vágással), pedig alapvetően olyan emberek hullottak a raktár-épületben, akik felé egy szemernyi érzelmet sem tápláltunk... bezzeg nikki búcsúja már szívbemarkolóbb volt, bár ha belegondolok, csak egy tipikus fargo-s befejezés volt ez, ahol a véletlenek összjátéka drámai eredményhez vezet... és persze a sok simlisséget emmit sem úszhatta meg, maximum kapott egy kis haladékot... csak amiatt lehet egy kis hiányérzetünk, hogy az angolna módjára minden veszélyből elsikló mr.varga-nál nem érezhettük az elégedettséget, hogy valaki letörli az arcáról azt az önelégült mosolyt -bár gloria azért nem járt messze ettől... (kicsit furcsa volt, hogy az utolsó negyedórára uralkodott el az áttűnéses képi megoldás, míg korábban ennek a technikának a nyomát sem láthattuk...) (#06.22.)

markánsan különböző, mégis egyívású -noah hawley nagyon érzi, hogyan kell antológia-sorozatot készíteni. ezzel a mondattal most bezártam a kört, mert hasonló fejtegetéssel kezdtem az évad elején, de nem is cáfoltak rám az elmúlt tíz rész alatt... talán azt érzi az ember, hogy ez volt a legkevésbé ütős évad, mert sokkal inkább szöszölősebb volt, a nagyon vad dolgok helyett inkább a karakter-építésre mentek rá, amihez egy brutálisan pedigrés csapatot szedtek össze színész-fronton, akik nem is vallottak kudarcot a rájuk bízott feladattal -ewan mcgregor egyszerre lehetett úriember és topis feketebárány, mary elizabeth winstead gyönyörű simlisséget (majd komoly tökösséget) hozott az évadba, carrie coon egyszerű visszafogottsággal tüntetett. és persze itt volt david thewlis is, aki egyszerre volt karikatúra és ténylegesen félelmet sugárzó gonosz. ...gondolkodom, miben szenvedtünk hiányt idény, ami miatt nem ragadott annyira magával a hó alá minket a hév, és talán az lehetett a bibi, hogy a minnesota-i táj és néplélek kevésbé volt része a nagy palettának, mint eddig (még az akcentusok is kevésbé voltak vaskosak) -mert mondhatjuk rosszmájúan, hogy a parkoló-házak a világ minden pontján egyformák... (ugyanakkor ne felejtsük el, hogy azért kaptunk bőven egyedi megoldásokat, még rajzfilm-betétet is!)

„this guy must really hate stussys.”

hogy ezek a mindenre elszánt anyaszomorítók képesek felkeresni a környék összes stussy-ját, hogy a ballépések elfedése érdekében eltegyék őket láb alól -azért ehhez már elkötelezett alávalónak kell lenni... és az a durva, hogy a korlátolt kockafejű rendőröket simán át is lehet ejteni egy ilyen egyszerű félrevezetéssel -mert persze gloria hiába mutat rá az összes lukra a sztoriban, miért is hallgatnának egy nőre... ó, mekkora ajándék ez a színész-gárda ennek a sorozatnak (vagy specifikusan ennek az évadnak), mert az összes csöndes beszélgetés igen komoly súlyt kapott attól, ahogy előadták a mondatokat -és persze ewan mcgregor vallomásába halt bele igazán a szív... de bármeddig elnézném mary elizabeth winsted és david thewlis verbális csörtéjét is. főleg mert nikki igazán nagy játékos lett így a végére, és baromi élvezetes követni a harcát a gonosz ellen (és az sem mellékes, hogy m.e.w. igazán gyönyörű volt a lobby-jelenetben, plusz ugye már megint a csupasz lábfejét is mutogatta)... kíváncsinak várom, hogy miként lehet befejezni ezt a sztorit úgy, hogy kielégítő legyen a nézőknek és fanyar módon fargo-s is maradjon -úgy, hogy egyetlen ufó sem szerepel benne... (#06.16.)

„chained to a deaf guy.”

oké, nézzétek. kismillió sorozatévad csorog át a szememen évről/évre, így az emlékezetemet a témával kapcsolatos kommentekben tárolom inkább, ahonnan könnyen megtudhatom mondjuk azt, hogy a süketnéma rab-társ bizony az első évadból költözött át ide a harmadikba... egyébként elismerésem, hogy az első huszonöt percet azzal töltöttük, hogy megnézzük a busz-forduló másik aspektusát, hogy aztán hosszasan kövessük a téli erdőben az üldözést, ami aztán meglepő (és a fargo-hoz méltóan véres) fordulatokba torkolljon, hogy aztán a twinpeaks-ből ideszabadult ray wase érthetetlen monológjait hallgassuk -de most komolyan, ennyire még sosem csókoltuk a szürreál lábát a show-ban (ufók ide-vagy-oda)... aztán a második huszonöt percben sem lett könnyebb dolgunk, mert mr.varga-ék hozták a formájukat némi előre látható mérgezéssel és fenyegető biznisz-tervekkel. de hogy miért kellett hopp három hónapot ugranunk? elfogyott a hó a forgatási helyszínen...? aztán a végére még egy kis bizarrsággal koronáztuk meg az epizódot, ahol rejtélyes módon tűntek fel rég látott autók, bajuszok és ritka bélyeget ábrázoló képek... (#06.08.)

„-oh! for pete’s sake, hon, what’s wrong?

-the world. the world is wrong. (...) it looks like my world, but everything’s different.”

mindig tisztelettel néztem azokra az alkotókra, akik tökéletesen tudják keverni az egymással alapvetően nehezen összeférő hangulatokat, azokat, akik komolyan veszik a ’dramedy’ kifejezést, és tényleg úgy húzzák mosolyra a szánkat, hogy közben időről/időre elkeserítik a szívünket is... emmit-nél volt talán a legszembetűnőbb ez a vonás ma, mert az étteremben egy külső szemlélő csak a szurkálódós idegességét láthatta, aztán amikor megérkezett a közlekedési osztályról a rendőrnéni, akkor nevetnie kell az embernek attól, hogy mennyire átlátszóan és rosszul időzítve hazudik, majd hazaérve eltört a mécses, hogy azért érezze a néző, hogy fáj neki a testvére elvesztése... bírtam ma nagyon mind a két hősnőnket: nikki-t a szűkszavúságáért, a látszólagos rezignáltságáért; gloria-t viszont pont azért, mert a szavait forgatva akarta elérni, hogy tovább haladhasson a nyomozásban, akár még az anyaság kártyát is kidobva az asztalra -persze ebben a férfi-uralta egyenruhás közegben piszok nehéz boldogulnia, még ha kifejezetten okos is. vagy pont azért vannak nehézségei...? (technikailag is nagyon rendben volt az epizód, főleg a buszfordító befejezés nézett ki nagyon vadul.) (#06.01.)

„things of consequence rarely happen by accident.”

egyedi hangulatot kölcsönöznek a show-nak mr.varga monológjai, amikben hol okoskodva, hol anekdotázva osztja a világnézetét unos/untalan -mondjuk még mindig jobb, hogy ha beszél, mintha a fogát piszkálná... de ezektől lesz ő még creepibb, egy igazi minnesota-i mr.wolf, aki problémákat old meg, és közben úgy fenyeget mosolyogva, hogy senki sem áll meg vele szemben a lábán -kivéve egy nőt, mert carrie coon rendőr-asszonyként is a határozottságot és a karakánságot tudja kidomborítani a karakterből... már aggódtunk volna az elég csúnya hastájéki sérülésekkel bajlódó nikki-ért, amikor kiderült, hogy az élete szerelme az, aki hamarabb dob szerencsétlenül az élet nagy kockájával... ehh, pedig épp’ arról akartam áradozni, hogy ewan mcgregor-t mennyire élvezet nézni veszekedő ikerpárként, amikor a fargo-ra oly’ jellemző váratlan baleset lecsapott, csavarva ismét egyet a felálláson és a hangnemen... btw, hangnem, megint nagyon tudatosan használták a részben a zenei sávot, mondjuk beethoven-t vagy egy orosz csasztuskát -és persze némi szomorú zongorás témával sajdították meg a szívünket a halálesetnél. (#05.25.)

„a fat woman is inherently untrustworthy as she is a sensualist who sees no real difference between a pastrami sandwich and a dick in the mouth.”

elrötyögtünk eddig a coen-es túlzásokon meg a véletlenek kényelmetlen összjátékán, de most eljött az a pillanat, amikor kénytelenek voltunk komolyan venni a show-t... mert a külföldi különítmény nem viccel, erővel nyom le mindent a torkodon, üt keményen, ha félti az anyagi haszonszerzését, nézőként is fájdalmat okoz nézni a gonoszságaikat (btw, nem tudtam eldönteni, hogy mi az istent csinál david thewlis azokkal a fura mozdulatokkal, miközben a farkán van a ’világ legjobb apukája’ feliratú bögre)... ma valahogy a bénázások is drámaibban sültek el -mert az anyagias barátnő megint rávette egy hülyeségre ray-t, de persze még zsarolni sem tudnak rendesen, így sírás lett a vége a próbálkozásuknak. ráadásul még a múltkori hülyeségük is cunamit indított el, mert a bankos bénázásuk miatt villogott fel a piros lámpa az adóhatóságnál... nem is értem, hogy a sok sorcsapás ellenére emmit stussy hogyan képes még mindig az arcára erőltetni azt a kényszeredett bájvigyort... (kicsit sajnálom, hogy az egyenruhás csajok ilyen hamar összerakták a sztorit, mert nem vagyok biztos benne, hogy a végén így kielégítő lesz ezen a szálon a payoff...) (#05.18.)

„if i wanted an opinion from an asshole, i’d ask my own.”

ha előre felhívjátok a figyelmemet arra, hogy melyik karakternél melyik hangszerre kell majd fülelnem, azzal csak elterelitek a figyelmem a sztoriról... ohhh... ez a péter és a farkas... pedig még általános iskolás koromban láttam is az egész darabot a kopottas művházunkban... és ahogy most elindítottam a youtube-on, ez maga a darab, ami szépen rá lett húzva a mai epizódra, így már még jobban tetszik ez az aranyos kis ötlet (plusz tegyük még hozzá, hogy mesélőnek meg visszahozták billy bob thorton-t, haveri alapon)... a zenei anyag játékosságán túl olyan ’haladós’ epizódot kaptunk, ahol a kedvenc rendőrnénink elkezdte felfűzni a stussy-rejtély körüli szálakat, ahol emmit-et megkísértette a nagy vagyon, és ahol ray-nek megint nagyon rossz napja volt (szegény örök romantikus alkat, és ez az állásába került, és kiderült az is, hogy con man-nek is pocsék, mert a nem túl meggyőző álcájával csak tízezer dollárt sikerült kicsikarni a bankból)... kicsit talán túlzásba vitték az ötlet-szobában ma a határ-feszegetést, mert elszörnyülködhettünk egy légkondi által betört koponya közelijén, plusz mr.varga (egyébként is extrém) karakterét nem értem, hogy minek kellett bulimiássá is tenni -vagy hogy miért kellett ezt nekünk ennyire megmutatni...? (#05.11.)

„it’s just a story. none of this has anything to do with... okay.”

egy halott karakter köré építeni egy egész epizódot? wow, ilyen is csak fargo-ban fordulhat elő... noah hawley nem nagyon tudja levetkőzni magát, úgyhogy ebbe az évadba is hozott egy kis hetvenes évek wibe-ot (trapéznadrággal és kokainnal, naná!), valamint meglepően erős scifi elemeket (ráadásul ez utóbbiakat becsomagolták egy cuki rajzfilm-betétbe!)... és bár tulajdonképpen még csak most indultak el a fő sztori-szálak, de miért is ne léphettünk volna ki egyből a keretből, hogy zárványként megkapjuk ezt a betét-epizódot? egyébként is, én a világ végéig is követném carrie coon-t, nemhogy hollywood-ba, ahol magas számban botlik az ember sötét múltú pincérnőkbe, kanos rendőrökbe meg szomorú sorsú producerekbe... és az előbb olvastam egy érdekes fejtegetést, úgyhogy gyorsan le is nyúlom: ugye volt az az önkikapcsolós funny doboz a hotelszobában, ami filozófiailag tökéletesen leképezi hősnőnk élethelyzetét, aki folyton ebben a köztes állapotban leledzik: elvált, de mégsem, rendőrfőnök, de mégsem, volt nevelőapja, de mégsem -és még a modern eszközök is levegőnek nézik... (#05.04.)

„feminine hygiene deployed as a weapon.”

az oroszok már a spájzban vannak -vagy legalábbis a parkolókban, irodákban és a sorozat zenei anyagát válogató csapatban... (oké, oké, tudom, hogy a gogol bordello technikailag nem orosz, mert egy ukrán hozta össze amerikában a bandát, de hé, van orosz tag a zenekarban! meg ha őket ki is zárjuk, akkor is ott volt a kalinka is, mint az ultimate orosz dal...) és jó dolog, hogy kozákok meg egyéb egzotikus népségek veszik át a hatalmat a képernyőn, annak ellenére, hogy a helyi lakosok is kellően érdekesek. főleg hogy még csak most ismerkedünk velük igazán -vagy mondjuk úgy, hogy a mai részből egy nagy szeletet rászántuk a környezetük feltérképezésére. mert a sok kis felfedezésre váró részlet mind hozzá tud adni a teljes kép megismeréséhez. olyasmire gondolok itt, mint mondjuk a kisvárosi rendőrőrs, aminek nem jutott önálló helyiség, hanem a könyvtárból van leválasztva... természetesen ma sem úsztuk meg félreértés nélkül, viszont most máshogy lett ennek véres következménye, mint az előző epizódban... (szerintem noah hawley ismeri az angoltudásom korlátait, mert amikor valami fura kifejezést ír egy-egy karakter szájába, akkor a beszélgető-partner értetlensége miatt újrafogalmazza a mondatokat, így már én is megértettem, hogy miről van szó...) (#04.27.)

„-ray, did you hire one your parolees to steal money from your brother?

-no. not money.”

bár a mai divatos kifejezéssel ’antológia-sorozat’-nak nevezik a fargo-t, azaz minden évad egy önálló egység, ami magában is szépen megáll a lábán, azért nagyon ügyesen úgy csinálják noah hawley-ék, hogy mindig az első pillanattól érezzük, hogy mit is nézünk -és most nem csak a hóra, vagy a szokatlan nevekre és akcentusokra gondolok, hanem azokra a mintázatokra, amik minden minnesota-béli történet alapját képezik. mert mindig akadt egy nagy félreértés, ami aztán szokatlan utakra tereli a karaktereket, egy olyan morbid ösvényre, ahonnan már általában nincs visszaút. piti kis ügyek ezek általában, amik tökéletesen passzolnak a piti kis főszereplőkhöz, de pont ezek miatt a kisszerűségek miatt működnek igazán ezek a sztorik. félreértés és véletlen ballépés volt most is már bőven, a hulla-számláló máris kettőre ugrott. kegyetlen, hideg világ ez, még ha szépia-barnába is van csomagolva a külcsínje... az előző években is pedigrés volt a szereplőgárda, de azt hiszem, hogy most igazán sikerült elejteni jópár nagyvadat -ewan mcgregor kettős szerepben brillírozhat, hozhatja a széles mosolyát, a furára faragott akcentusát és a kerekedő sörhasát is; de david thewlis még rajta is túltesz furcsa-beszédben és műfogakban (és az miért jutott eszembe most, hogy mindkettejüket láttam már a vásznon tökpucéran...?); mary elizabeth winstead régi szerelem, és örülök, hogy újra a nézőteremben került; carrie coon meg mindig csodálatos, és örülök, hogy megint egy erős nőt kapott megformálásra... so, jó nekünk, hogy áprilisban bele kell bújnunk a téli kabátba, hogy vigyorogva fagyoskodjunk egyet amerika északi végein? hát hogy a csudába’ ne! (#04.20.)