soroló

„for the greater good.”

...és sutter megint szembeköpi a hagyományos televíziózást... 5 perc után bedob egy olyan fordulatot, ami mindent megváltoztat, ugyanakkor elveszi az esélyét a katarzisnak, a nézői kielégülésnek, és ez baszott bátor dolog, főleg elnézve a töménytelen fanyalgót (igen, direkt írtam bátort és nem gyávát srácok...). és logikusan végig is vezeti a dolgot ezután, mondjuk egy kicsit sajnálom, hogy ezzel a feszültség is alábbhagyott, hiszen tudtuk, hogy jax nem teheti meg, amire ő is, mi is nagyon vágyunk, talán most az egyszer működött volna egy kórházas kezdés, aztán visszafless (alapvetően borzasztó elcsépelt) formula. no, de miután túl voltunk a sokkon, hogy itt valami mást kapunk, már jöhetett a színészi játékon való nyálcsorgatás, a szokásosan működő zenés-montázs, meg persze a következő etap előkészítése, lesz bőven szar a klub körül... akinek meg nem tetszett jax keresztapává lényegülése a rész végén, tényleg húzzon a picsába, mert ez nem neki való cucc... (*12.09.)

nincs szándékomban túlragozni, idén ősszel nem volt jobb évad a tévében (na jó, a homeland erősen közelít!). így kell betonkemény drámát prezentálni. ennyi. nagyontetszett. (8 hónap szünet??? fuckfuckfuck...)

„in critical condition.”

egy kicsit le kellett nyugtatnom magam az elején, mert az évad végén az ember mindig nagy dolgokat vár, hogy megüssék és fájjon, ezért muszáj volt mormolnom magamban, hogy hé, nem véletlenül szedték kettőbe, ez még csak az alapozás... de szerencsére nem is kellett csalódnom, amikor a két hősnőnk elkezdte kijátszani a kártyáit jax-ért, de főleg, amikor gemma terítette a (majdnem teljes) igazságot, akkor kimaradt egy-két levegővételem. minden kimondott szó, nézés vagy csak egy szem-rándulás... nem volt hiba... és akkor még hol a többi szarság, amihez most tig hozzátett még egyet (vagy csak sutter tudja, hogy mi kell nekünk, és bele akart írni egy motoros-üldözést is...?). véres jövőhetet vízionálok... (*12.02.)

„you ratted, you stupid little rat!”

egy közhelyet? vihar előtti csend... szépen csavarodik a sok szál a kifejlete felé, (írek, mexikóiak, levelek, piney, wendy, áruló1, áruló2, még felsorolni is sok...), kapjuk a nagyszerű párbeszédeket, de csak a mélyben fortyog, aztán bumm, agyoncsap az utolsó néhány perc a zenés vágással és ope tettével. (vajon sutter számolja hányan küldik el a kurvaanyjába...?) mindenki besokall egyszer (lásd otto és opie), mi viszont nem tudunk betelni ezzel a sorozattal (ezt a szar átkötést...) (ryan hurst-öt azért szeretném öltönyben látni néhány díjjal a kezében, de tudjuk, mi szokott történni...) (*11.28.)

„big irish pizza.”

az előző epizódhoz nem érhetett fel, inkább annak következményeivel és a maradék részek előkészítésével foglalkoztunk. újabb problémák merültek fel (drea de matteo visszatérése, ázsiai befektetők, otto árulása), mintha nem lenne elég gebasz... nyugalom azért nem volt persze, konkrétan kaptunk egy kis háborút a közepén, szép robbanásokkal, meglepő halállal (még mindig megvan a tökük az íróknak). tetszik, hogy gemma megverése lesz a kulcs, ami beindít egy csomó folyamatot, és az is, hogy úgy néz ki, ope lesz a klub ökle. még három héten át kell tűkön ülnöm...? ehhhh... (*11.18.)

„the only way i can be with you is if i lose my way out”

bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg... azt gondoltam, hogy a két percnyi boldogság ára fájni fog, de azt nem, hogy megszakad a szívem taráért a kórházban... és akkor még jött a gemma elleni családi erőszak is... clay elveszítette az utolsó mentsvárát is, gemma sem gondolja már úgy, hogy vissza lehetne hozni az erő jó oldalára, összecsapnak hullámok, jöhetnek ronperlman nagy pillanatai... (szemét sutterék úgyis úgy írják meg, hogy megsajnáljuk az öreg bastard-ot...) hjajj... mit lehetne még mondani egy közel tökéletes epizód után... ugorjunk egy hetet, jó...? (*11.11.)

„like a wounded animal”

még mindig tudunk mélyebbre mászni a kartell-háborúba, már a niners-t is belekevertük (rég találkoztunk srácok, helló...). nem beszélve a levélügyről vagy az ügyész szarkavarásról (durva, hogy itt a törvény embere és nem neki szurkolsz...). a minőség a szokásos, minden párbeszéd-jelenetben (karaktertől függetlenül) hatalmas erő van. és ezek a pillanatok sodornak egyre tovább. ja, és imádom, hogy jax az ész, a logika. (*11.05.)

„bag of heads”

amikor épp elküldenéd sutter-t az anyjába, amiért gyáva volt megölni az egyik főszereplőt, hát nem elhullik egy másik...? mondjuk érett már a dolog, sose’ fenyegesd clay-t, dude! (btw, még mindig nem sikerült megutáltatni a karaktert, esetleg ha ron perlman nem ilyen cool módon venné felé a napszemcsit...). érett már a chib-kifakadás és a juice-mélypont is. de fért még bele jax-nagyjelenet, meglepi-lövöldözés meg chucky-chili-humor. újabb ízletes fejedelmi vacsorát tálaltak itt nekünk... (*10.28.)

„bad morning”

várj, még egy pár percig keresem a szavakat. meg az állam... nagyon bekezdtek sutter-ék a konkurens kartell lövöldözésnél (mibe keveredtetek srácok...), aztán jött az ártatlan néni hirtelen halála, bobby szavazás-indítványa, a végig jelen lévő fenyegetettség-hangulat, és persze juice kálváriája. intelligens, stílusos, brutális, zseniális. (és a zene-választások megint, wow... amikor az utolsó dalnál meghallottam katey sagal hangját, egyből az jutott eszembe, hogy mikor jön már ki a következő ep a sorozathoz...) (*10.21.)

„bitch pulled a gun on me”

először azt hittem, hogy ez egy sima átvezető epizód lesz, de a sutter-univerzumban nincs olyan, hogy sima epizód... ez egy kemény vidék, ahol kemény férfiak és kemény nők kerülnek kemény szituációkba... mind a szerencsétlen juice-bénázás, mind a magánéleti zűr véres fináléba torkollik (hozzátéve, hogy orosz ruletten és fegyver-hadonászáson vezet át az út...). egyedül tig kap néhány kedves és feloldozó apai percet (meg chucky némi szerelmet...). clay-t meg végleg a badguy-ság felé lökjük. nyugtalan napok várnak a klubra... (meg ránk is, hogy kivárjuk a jövő hetet...) (*10.14.)

„time and money... fixes everything”

nagyszerű érezni, mennyire átgondolt az egész, ahogy a múltra alapozva vezetik fel a problémákat (néha ’ténylegbazdmeg’-elésre késztetve engem is, hogy ’ja, volt ilyen is anno’...). jó ez a fortyogós hangulat, ott a feszkó sok jelenetben (lásd még: clay és piney, clay és öreg-sheriff, clay és gemma...), de tudod, hogy ez még csak megágyazás az igazi robbanáshoz. ehhez nagyon ért sutter-papa. (btw, csak nekem volt megmosolyogtató a family reunion katey sagal-lal a börtön-jelenetben?) de ha ez nem elég valakinek, akkor még a pornó-vonalat is visszakaptuk the hoff-fal turbózott verzióba. erős, mint mindig... (*10.07.)

„samtaz”

ez jó kis trip volt, mármint a nézőknek... hőseink viszont láthatták azt, milyen, ha anyagi érdekek miatt romlik meg egy klub, mire képesek egymással a kvázi testvérek. bár azért érdekes, ahogy clay faarccal tudja vádolni a rossz útra tévedt tucson-iakat... otthon sincs minden rendben, fura ügyészbácsink körmönfontan környékez mindenkit, gemma is nagyon szervezkedik... érződik a magas élvezeti faktor, megint arra eszméltem, hogy vége lett a résznek. a hibátlan zenei választás meg tök természetes már szerencsére... (*09.30.)

„piss off the gods”

először azt hittem, hogy a helyi kisebbségi erők bemutatására koncentrálunk ma (hangyákkal példát statuáló indiánok, lopkodós csokik), de aztán szépen csúcsosodott ki az epizód a várva várt szavazásba és az ezzel együtt járó feszkóba. (persze végiggondolt minden igen és nem, ki miért mit mond.) indítottak még egy érdekes juice-szálat is, ha nem lenne elég clay játszmái és keménykedései... viszonylag sok volt a humor is, látszik, hogy sutter-ék nem savanyú faszok... (*09.23.)

„cold war”

dramaturgiára és párbeszéd-írásra csillagos ötös. szokásos színvonalú színészi színjáték. és már érezzük a megvalósuló ígéretet, vissza a klub ügyeihez. amiben feszülnek új ellentétek is -önző anyagiasság vs elvek. de hogy ne csak a magamfajta karakter-buzi élvezkedjen, azért elindítottak egy új mehikó-szálat (ejjj, danny trejo!!), lövöldözés is volt, meg felboruló furgon. a klub szétverése meg minden hatássossága mellett elgondolkoztatott: ez egy szimbolikus jelenet volt...? (*09.16.)

„welcome home, gentlemen”

bár eltelt 14 hónap (btw, idén minden sorozat időt ugrik...?) és charming is jócskán megváltozott, azért a sorozatban maradt minden a régiben. jónak tűnnek az új évad főtémái, de ezeket a bivalyerős karaktereket akkor is elnézném, ha 13 részen át csak a motoron ülnének... és baszki, a zenés montázsok is mennyire mennek még sutter-éknek... így kell tökéletesen megfelelni a nagyon magas elvárásoknak. még 12 kőkemény hét vár ránk. szerencsére... (*09.08.)