soroló

„well, the cat’s away, so we mice might as well play a little.”

karácsonykor mindig utazik a család, de ez jó dolog, kiszakadni a megszokott rendből. egy szép helyre mentünk most is, még új zenei téma is dukált az új kastélyhoz. és új szereplők is, mert szegény lányok még mindig egyedül vannak, fel kell kicsit piszkálni a férfiak iránti vágyaikat. és hát azért is kellett ez az összeröffenés, hogy az após megszeresse végre rose-t -sokáig tartott, pedig nem egy nehéz feladat. ennek a szálnak is voltak jó összetevői, egy kiállhatatlan komornyik és jó adag barrow-lelemény, ami persze kicsit máshogy sült el, mint ahogy tervezte, de a legfondorlatosabb elmék is tévedhetnek. hjaj, jártunk egy újabb kört a bates-házaspár börtön-kálváriája körül, remélem nem koptatjuk többé a lábunk arrafelé. mert nincs baj velük, de azért vannak olyan párosok, akiket szívesebben nézzünk együtt, már ha nem sértek meg senkit. de szerintem mindenki imádja a két öreglányt, akik egyre kevésbé osztják ki egymást, de ez a szeretetteljesség is jól áll nekik. ahogy a lenti világ két rangidősét is jó látni együtt. az viszont nem kétséges, hogy megint megbontják a csapatot jövőre, igaz, most nem olyan drasztikusan, mint korábban... az utolsó húsz percre kaptak észbe, hogy karácsonyi részt kéne írni, de ezt csak azért nem rovom fel nekik, mert így beleadtak mindent, igazi szívmelengető (ám egy cseppnyi keserű-csokit tartalmazó) finálét kaptunk. ($02.03.)

egyre furább ez a (titkos) viszony, amit a sorozattal folytatok. épp ésszel felfogom, és tisztán látom azokat a hibákat, amik miatt menekülnöm kéne -hogy igazából csak hömpölyögnek a nem túl eget rengető események, hogy mennyire túlhúznak bizonyos szálakat (jellemzően pont azokat, amiket az ember a háta közepére sem kíván), hogy több karakterrel sem tudnak jól hozzányúlni. és mégsincs szívem elengedni, sőt, kicsit felpezsdülök még most is, amikor felcsendül a zenei főtéma, és rendre azt veszem észre, hogy el is telt az adott részre kiszabott penzum. így a válás szóba sem kerül, mint opció, sőt, igazából be kell vallanom, hogy én még mindig szívesen jövök ebbe a rusztikus házba ennyi év után is, és inkább elfordítom a fejem, ha azt látom, hogy hullik a vakolat. (gyenge) tetszett.

„love may not conquer all, but it can conquer quite a lot.”

...mert a szerelem tényleg sok mindenen átsegít, de ugyanennyi bonyodalmat is okozhat... szerintem ti is pont annyira forgattátok a szemeteket, mint én, amikor a csaj ráakaszkodott rose jövendőbelijére, és egyértelművé tették az írók, hogy már megint szart akarnak kavarni. értem én, hogy bonyodalmakkal lehet kitölteni a játékidőt, de ne nyúljanak már ilyen alantas módszerekhez. de az se’ kutya, hogy most anna-t tartóztatják le, így mind a ketten tudnak majd mesélni a börtönről öregkorukban... de azt is konstatáltam ma, ahogy a kávézóban ott ült egymás mellett mary, edith és tom, hogy mindhárman elvesztettek már valakit, akit szerettek, és ez valahol nagyon elszomorított. de nézzük a vidám oldalt, nem akarok keseregve búcsúzni. örülök, amikor mr.barrow jobbik arcát mutatják, mert ott van benne ez a segítő-készség, csak ritkán bújik ki. bár ’minden fináléba kötelező az esküvő’, de pont olyan szolidan mutatták be az eseményt, mint amilyen szolid volt maga az esemény, nem kell mindig a pucc. és a vége tényleg megható volt, ahogy őlordsága megnyugvást adott mrs.patmore-nak. ($01.15.)

„how can you imagine i’ll ever trust you again?”

mennyivel egyszerűbb az élet, ha nincsenek titkok, ha őszintén megbeszélünk mindent egymással. na ez az a tanulság, amit nehezen értenek downton-ban (de mondhatnánk akármelyik szappanoperát is helyette)... pedig a néző mindig nagyokat sóhajt, ha végre a karakterek összedugják a fejüket, és valamilyen megoldásra jutnak, nincs hiszti, csak céltudatosság. de persze azért nem bírta ki az íróstáb, hogy a gyerekügy lábjegyzeteként ne rejtsen el megint egy kis titkot, amit majd elő lehet szedni a spájzból alkalomadtán... érdekes, hogy eddig jegelték bates-éket, az elmúlt két részben sokkal több képernyő-időt kaptak, szerencsére épp a (többé/kevésbé) boldog időszakukat élik, ilyenkor mindig jó rájuk nézni. daisy is mindig kivirul, amikor az öreghez mehet látogatóba (és nem épp a munkáspárt miatt aggódik, furán szuszakolják be a valóságot a sorozatba...). de bejártuk az érzelmek teljes palettáját, innen az örömtől a szomorúságig (az özvegy grófnénak is van lelke), és a felháborodásig (sose állj szóba főúri ficsúrokkal!). (megértem, hogy 12 év telt el a pilot óta, tehát kezdeni kellett valamit a kutyával, de muszáj volt ilyen fájdalmasan búcsúznunk tőle...?) ($01.15.)

„how wonderful to be back in a world where ladies are accompanied by their maids.”

vannak dolgok, amiknek meg kell történniük, amiken túl kel esnünk, hogy később jobb legyen minden. át kellett élnünk bates-ékkel egy kellemetlen beszélgetést, hogy végre tisztázzunk mindent a rejtélyes haláleset körüli napról. el kellett viselnünk mr.barrow morózus napjait, hogy aztán kedves szavakat kapjunk egy megértő (és felvilágosult) orvostól. kellett pár nap, amíg lord grantham dühe elszállt a meg sem történt félrelépés okán. hjaj, és végre (végre!) léptünk egy határozottat lady edith és szerencsétlen gyermeke ügyében is. de vehetünk ide még egy pár dolgot, mary-ék fondorlatos terve is a célegyenesbe érhet, és talán már nem kell sokat várni, hogy az alagsor két legfontosabb személye összekösse az életét. jó volt kicsit kimozdulni a kék ég alá a kastély bezártságából, még ha nem is vagyok a lovak nagy barátja. ez utóbbi miatt kell feltennem egy értelmetlen kérdést: tényleg jó a nőknek, hogy így féloldalasan ülnek a nyergen...? ($01.14.)

„does the king not live in the world of today? does mr. sargent not paint modern pictures? does mr. kipling not write modern books?”

vannak nők, akik jót tesznek a sorozatnak -és van lady edith... samantha bond-nak például örültem, annak ellenére, hogy ő is ehhez az elátkozott szálhoz kapcsolódott most. de egyébként is kezd nőuralom lenni a sorozatban, mert bizony kellő tisztelettel tudják kijátszani a férfiakat... meglehetősen furcsán reagáltam le a festmény-szakértős szálat, mert valahol azt éreztem, hogy megérdemelné őlordsága, ha a kedves felesége kikacsintana, ugyanakkor a fejemet ráztam, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy verekedéssé fajul a szituáció -ekkor már azt kívántam, bárcsak ütne nagyobbat a ház ura. hogy kicsit nagyobb perspektívából is nézzük a dolgokat, örülök, hogy a szocialisták még mindig a spájzban vannak, plusz érdekes lesz nézni, ha rose egy zsidót visz haza a házhoz... ($01.14.)

„-lord grantham sounds rather more subtle than i’d realised.

-well, like all englishmen of his type.”

valahogy jobban a valósághoz köti a sorozatot, hogy behozták az orosz szálat -és akkor még nem beszéltünk az említés szintjén megjelenő münchen-i barnaingesekről... persze nézhetjük más szemszögből is, nem az orosz arisztokrácia nyomorúságos száműzetése a fontos, hanem az öreg grófné pikáns múltja (de egyébként mindig öröm látni rade serbedzija-t bármiben is). bárhogy is, ez mindenképp érdekesebb, mint edith savanyú arcát nézni újra és újra... érdekes ez, mert mary szenvedése a férfiak közt egyáltalán nem zavar, sőt, szórakoztat. (valahol jó, hogy csak (sokat) sejtetnek mr.barrow-val kapcsolatban, viszont nem előnyös a nézővel rágatni a kefét, hogy mikor derül ki a teljes igazság...) ($01.08.)

„-a young woman of good family who finds herself in the bed of a man who is not her husband has invariably been seduced.

-she couldn’t have gone to bed with him of her own free will?

-not if she was the daughter of an earl.”

mindegy melyik korban él az ember, megfelelő társat választani mindig nagyon nehéz. mert túl sok kitételnek kell megfelelni, szellemileg egy szinten kell lenni, működnie kell a dolognak az ágyban -és sajnos van, amikor a társadalmi elvárásokat is figyelembe kell venni... mary párválasztási problémái akkor lesznek igazán érdekesek, amikor grimasz-csatákat vívnak a nagyanyjával (aki, mint kiderült maga sem makulátlan). de cora-t is nagyon meg tudom érteni, ahogy összetöri a ritkán kedves és figyelmes férje egy nagyszerű nap után. és megkapjuk még baxter történetét is, ahol szintén az a tanulság, hogy nem szabad a rossz embert választani, mert egy életre megnyomorodhatunk lelkileg. (jó persze, volt még ezer apróság az ódon falak között, ahogy lenni szokott, de helyénvalóbbnak éreztem egy vonalra felfűzni a mondandómat...) ($01.07.)

„even kings must bow to pressure sometimes.”

sosem voltam nagy rajongója az ’együtt étkezik a család’ hagyományának, de ha nálunk is folyton ilyen vitákba torkolnának a közös kajálások, én biztos, hogy sztrájkba lépnék, és bojkottálnám az összeset... persze, van amikor jó hallgatni a pengeváltásokat (az öreglányok ebben mindig az élen járnak), de mostanság az van, hogy valaki feldob egy témát, őlordsága pukkancs lesz, és már kész is a sértődés... érdekes egyébként ezek a tétova lépések a karaktereknél, mr.barrow-t is emberivé teszik a rész elején egy pillanatra, aztán gyorsan visszakoznak is. de a rádiós ügy is ilyesmi, ahol felsejlik egy kicsit az uraság másik arca. fura belegondolni, hogy manapság pontosan tudod a pletykalapokból, hogy hányat székelt a herceg tegnap, akkoriban viszont nem voltak meg a csatornák, hogy a királyi családot közelebb hozzák az emberekhez. persze voltak, akiknek erre igényük sem volt -hogyan is ereszkedne le az egyszerű nép közé az uralkodó... ($01.06.)

„there’s nothing simpler than avoiding people you don’t like. avoiding one’s friends – that’s the real test.”

hát, egy previously most igazán nem ártott volna, erősen kellett vakarnom a fejem, mire előjöttek az egy évvel ezelőtti emlékek. bár, ha belegondolok, olyan nagyon nehéz dolgom nem volt, mert azért radikális változások nem történtek. ez abból a szempontból ironikus, hogy a sorozat egyik fő rugója a változás, ahogy az arisztokratikus világ átalakul azzá a modern fertővé, amiben élünk, az írók viszont ragaszkodnak a hagyományaikhoz, a karakterek megváltoztathatatlanságához. mert mi lenne akkor, ha lady edith ne drámázna valamin, ha mr.barrow ne próbálna meg mindent a maga hasznára hajtani, ha mr.carson nem morogna valamin, ha nem ütközne össze a fentiek és a lentiek nézete egyszer/kétszer. bár ez utóbbinál kerüljük a hevességet, még ha olyan skandalumok is megtörténhetnek ezekben az időkben, hogy egy munkáspárti legyen a miniszterelnök... a végére azért csempésztek valami izgalmat is, de az az igazság, hogy az eseménytelensége ellenére nem nézegettem az órámat, sőt, már a főcímnél azt éreztem, hogy kicsit hiányzott ez a rusztikus világ. ($01.06.)