soroló

„there’s so much wonderful stuff happening in all of our lives right now. look, more than enough to be grateful for. but the five of us hanging out at maclaren’s, being young and stupid... that’s just not one of those things. that part’s over.”

annyi minden kavarog az ember fejében egy finálé után. főleg egy ilyen sűrű finálé után. nagyon sok mindent akartak bezsúfolni ebbe az utolsó órába, így csak kapkodta az ember a fejét az időugrások és utalások között, nem hagyták, hogy elmerüljünk egy érzésbe, gondolatba, már rohantunk is tovább. ezért kicsit kár, de muszáj volt kifuttatni a történetet a végállomásra, és muszáj volt elsütni jó pár klasszikus mondatot, újra utalni bizonyos eseményekre, muszáj volt érzelmesen búcsúzkodni újra-és-újra, hogy meglegyen a finálé érzet. csak ettől nem lehetett igazán magával-ragadóvá tenni. a vége? az ember szereti a kerek dolgokat, akivel kezdődött azzal ért véget. hogy ezzel csavartak egy nagyot az alapkoncepción? nem kellett volna csapdába írni magukat a pilot utolsó percében... (++04.02.)

veszélyes és bátor dolog az utolsó évadban változtatni egy kicsit a koncepción, mert a kitartó rajongók elfordulhatnak. furcsa volt, hogy a hagyományos helyszíneinket csak az időugrálások idejére kaptuk meg, és egy teljesen idegen környezetben zajlottak a fő események. szokás szerint hullámoztunk, voltak működőbb és kicsit akadozósabb részek, és persze, ahogy közeledtünk a vége felé, úgy erősödött az érzelem a humor kárára. örültem, hogy eltölthetem még két napot (....) ezekkel a srácokkal. tetszett. (abba meg nem gondolunk bele, hogy az évad fő eseményét az utolsó részben egyetlen tollvonással tették semmissé…)

mint egy hosszútávú kapcsolat. vannak jobb és rosszabb időszakok. van az elsöprő szerelem, aztán meglátod a hibákat, kicsit eltávolodtok egymástól, aztán kisimul minden, nyugodt szeretetben élitek le a hátralévő időtöket. most még nem érzem a hiányát, túl közeli az elválás, de velem van már öt éve a sorozat, úgyhogy biztos nagyon fura érzés lesz, hogy nem ülhetek le többet a srácokkal egy sörre. pedig úgy indult annak idején, hogy valami könnyed cucc kell a lost-darám mellé, aztán lecsúszott három és fél évad, és az egyik első sorozat lett, amit hetiben kezdtem tölteni. mert nagyon lehetett szeretni, csordultig volt ötlettel, cool dumákkal, jó karakterekkel. mindig imádtam benne, hogy ott volt az átgondoltság érzete mögötte, hogy láttad a gondos kezeket, amik rendszerbe rendezik a sziporkázást. és még akkor is magas volt a szórakoztató faktora, amikor kicsit nagyobb lett a távolság a show-tól. hjaj, piszok nehéz egy ilyen nekrológot megírni, inkább beszéljünk arról, amikor felbukkant a kecske a fürdőben... tetszett. (vajon ez volt az utolsó aláröhögős sitcom az étlapomon…?)

„love is totally nonsensical, but we have to keep doing it or else we’re lost, and love is dead and humanity should just pack it in. because love is the best thing we do. look, i know that sounds cheesy, but it’s just true.”

minden robin-nal kezdődött, így igazán nem sértődhet meg senki, ha rászántak még pár percet a ted iránti zavaros érzelmeire. egy részen belül láthattuk a nagy utat, a házasság kezdetétől az érett szakaszába lépéséig. persze a sorozat ezen pontján már természetes, hogy túlcsordulnak az érzelmek, mégis meglepődtem magamon, hogy az utolsó előtti héten, a főcím alatt kezdem érezni, hogy itt az út vége, rögtön az utolsó kanyar után. szipp... (lovepearljam) (++03.26.)

„teddy roosevelt was the coolest guy ever!”

nem az a lényeg, hogy kaptunk még egy ted-sztorit itt a végjátszmában, hanem, hogy láthattuk az első randit és az első csókot, mennyire is jó, ha a sorozatod ugrál ide/oda az időben... de imádtam a többiektől való búcsúzkodós jelenetet is, ötletes volt, hogy mindenkit leparkoltak ott az épület előtt, azt mondjuk nem tudom, hogyan sikerült ennyi arcot megszerezni erre a pár másodpercre, de le a kalappal. (++03.19.)

„-it’s 3:00 a.m., you need a cigarette, and the only place that’s open is an ez pick that’s five miles down the road. you have no car. what do you do? go.

-dirt-bike it.

-i can walk that far.

-masturbate.

-take a boat.”

van olyan, hogy ted poirot is téved egy picit... jó volt ez a klasszik krimis levezetése a lilly-rejtélynek, nem várt konklúzióval. de azon is prímán szórakoztam, ahogy hasonlóvá vált barney és robin-apu. és hát ki az a férfi, aki nem morzsolt el egy apró könnycseppet a végén? (halkan jelentkezik...) (++03.12.)

„-barney & robin: lovers forever and ever and ever: a love story.

-sounds cheesy. i’m gonna go barf forever and ever and ever.”

mindjárt rátérek arra, amiről először írni akartam, de igencsak árnyékot vetett a rész vége. szóval, van az a neten keringő elmélet, mely szerint (khmmm) nem lesz egészen happyend a vége, és most ezt jól megetették. félek. na, de még nem vagyunk a végén! szóval, mindenki másképp reagálja le a nagy eseményeket, miért elvárás, hogy a nőknek szét kell izgulniuk magukat, a férfiak meg lehetnek kőlazák. és ha nem ilyen típusok? meg abban mi lenne a vicces, ha nem csavarnának rajta egyet? (++03.05.)

„stinson’s hangover fixer elixir! the most effective post-bender, head’s-too-tender ender from here to denver.”

nyamm, sűrű egy kotyvalék volt ez, annyi szent! jó volt a jelen története a barney-ébresztgetéssel (weekend at barney’s!), kedvesek voltak a múltra nyitott jelenetek és vicces lesz a jövő is. és mint mindig, helyén volt a szíve. csak lehet, hogy a nagy részegségben elhagyta félúton egy kicsit... ezzzz viiiiiiiccccesss vooooolt!!!444!!! (++02.25.)

„in relaxed-fit domestic denim? i’m sorry, is this a costume party, and you’re going as 1994? would you be a peach and bump this, please?”

valahogy az elmúlás közelében gyakran kerül ilyen hangulatba az ember, lecsendesedik, és visszagondolja a múltat. és ha rendszerezte magában a dolgokat, akkor már könnyebben zárja le az élete egy fontos szakaszát. engem nem zavar, hogy ma emiatt kevésbé lehetett nevetni (kivéve barney okításain), passzolt ide ez a szomorkás hangulat és a megható szimbolizmusok. (és továbbra is puszi azoknak, akik visszajönnek, akár csak egy két perces helló kedvéért.) (++02.05.)

„-i think you guys are the best economic-themed band in the entire city.

-even better than radiohedge fund?”

na, hol vannak a rosszmájúak, hogy ’minek néztük ezt a sztorit 9 éven át, mikor 22 percben is elmesélhető’, na...? én személy szerint szeretem az ilyen más szögből megmutatott változatokat, amit ideális egy ilyen ijesztő számú epizódnál (200!) előszedni. jó eséllyel ilyenkorra már csak mi, a kitartóan hűséges rajongók maradtak, akik érteni fogják az utalásokat. amikkel illik egy ilyen epizódot rogyásig megpakolni. nem is volt ebben most sem hiba, volt esernyő, volt boka, savearcadia, naked man, cuki rachel bilson, majdnem találkozások, mindig pezsegtető véletlenlenek. és ahogy elvárható, egy jó adag szomorúság (és egy gyönyörű dal) is, ami mindig is ott volt a mélyben. éljen a szívolvasztó szeretet! (++01.30.)

„this has got to be the performance of a lifetime. jimi hendrix at monterey. james brown at the apollo. your law school funk band pretty much anywhere. so get out there and bang your wife for as long as you possibly can!”

eddig ismertem a kedvesre ivást, a kötekedőre ivást, a bealvós (un. mata) ivást, de most új fokozatokat tanulhattam: a marcel marceau részegséget, a jabba részegséget és a veszélyesen őszinte részegséget. de egyéb tanulnivaló is volt a részben, például, hogy hogyan hűtsük le magunkat, majd fokozzuk fel a vágyakat egy hosszú kimenetelű szex alatt. vagy hogy mennyire veszélyes hajnali kettő után meg nem alapozott döntéseket hozni. hogy egy vicces sorozatba is belefér némi dráma. ja nem, ezt megtanították már korábban is. (++01.22.)

„the slap of a thousand exploding suns.”

mert a nagy pofonofonnak vissza kellett térnie. ez a rész szerintem annak nem tetszett, aki ’90 után született és/vagy nem látott boldog ifjúkorában egy csomó gagyi kungfu-filmet. vagy legalább a killbill felét. mert jól levették és jól eltúlozták a stílust, miért lenne baj, ha néha kicsit paródiába hajlunk, mondhatni bekukkantunk a kikacsintás-erdőbe… (külön virtuális fej-bucik barney régi csajainak felvonultatásáért, vagy a boyz ii men poénért.) (++01.16.)

„going to jail for your best friend? that’s the dream.”

az írók olyan fura, sátáni lények, akik élvezetet lelnek abban, hogy összeugrasszanak emberek. ismerős, mi? fogták a saját összes gonoszságukat, és belesűrítették egyetlen karakterbe, akinek az életcélja, hogy mindenkinek rossz legyen körülötte. még szerencse, hogy humorral túllendültünk a konfliktusokon. bár sokat világosított az anyu jelenléte is, aki határozottan lesz egyre cukibb részről részre. ezért is kéne minél többet használni, butusok... (+12.20.)

„-’laser tag’ has the same number of letters as ’rehearsal’.

-laser tag has eight, rehearsal has nine.

-and if you rearrange the the letters and add some other ones, it says, ’get ready, barney, for the biggest surprise ever, you handsome son of a...’ and then not quite enough letters for ’bitch’, but good try, robin.”

hát másodszor is megetetik velünk a nagy csavart, és ahogy tavaly, úgy idén is elhisszük az egész katyvaszt az adott szereplővel együtt. kárpótlás? a vége mennyire szívet melengetően felemelő volt, még ha egy olyan ország is érintett benne, ahol folyton rohadt hideg van, és megeszik a jávorszarvast... (+12.09.)

„oh, no, what a bummer! what craptastic luck! without marvin’s rhyme book, this ride’s gonna suck!”

őrült ötlet fogant meg az írói fejekben, beszéljen mindenki egy epizódon át rímekben. hosszútávú emlékezés lesz a jussa, ha már a poénokból csak mosolygósra fussa. barney őrült, ted kétségbeesett, bármi lesz, te úgy is tovább lesed. most viszont már nincs tovább, nem bírom a kínt, eltelik egy fél óra, mire jön egy újabb rím. (+12.03.)

„i just have one real question, mom, and i want an honest answer. is there a scenario... and hear me out... where you might consider doing kind of a three-way deal with both of our dads?”

süvegelendő, hogy visszahívnak a záróévadra mindenkit, akit csak lehet. ez főleg nagy öröm, ha ilyen nagyöregek mókázhatnak kedvükre. klasszikusan őrült epizód volt ezen felül is a rész, a fekete/fehér éneklésnél és a agathachristies nyomozásnál lehetett érezni, hogy még az utolsó agyament ötleteiket is bele akarják préselni az írók, amíg lehet. nem beszélve barney család iránti vonzalmáról -bár abba már keveredett egy kis himym-es elgondolkodtató szomorkodás is. (aztaku… 2000. blogbejegyzés!!!) (+11.22.)

„challng... accptd-d.”

bár mi féltünk, hogy hogyan fog működni az évad, ha leszűkítik egy helyre és néhány órára, azért nem kell félteni a srácokat, megoldják ügyesen, hogy a régi díszletek se porosodjanak a raktárban. ahogy a régi ügyeket is fényezni kell néha, hogy jobban látszódjanak, régóta fontos pillére a sorozatnak a ’mindenki robin-t akarja’ hozzáállás. megszoktuk, mint egy két kürt hangját... ha már kék meg régi, azért az új is belefér, játszanak az anyával is, ha már végre megtalálták. (+11.14.)

„lot of songs written about those scrambled eggs. zz top’s ’she’s got legs’? originally ’she’s got eggs.’ led zeppelin? ’scramble on’. steve miller? ’the yolker’. if you listen to pink floyd’s ’dark side of the moon’ while eating her eggs, it lines up perfectly.”

így közeledve a kétszázadik epizód felé, egyre nehezebb újat mondani. de egyébként is a jól megfigyelhető minta alapján haladtunk ma is. lilly-t túlzásba viszik sajnos, ted-nél már megszoktuk a kétségbeesett romantizmust (ez mondjuk a végén kifizetődő lett), jött a szomorkodás is a megfelelő helyeken. és mióta nincs a goodguys, elmondhatja magáról a sorozat, hogy ők használják legjobban a feliratokat... (+11.14.)

„night-night, little lily / no ifs, ands or buts / no peg-legged ghost is waiting / to hook out your guts.”

ezzel a szellemesdivel letudtuk a hálovínt...? ezzel a bevallással letudtuk a ’mikor mondja már el marshall’ szenvedést...? természetesen most is a flessek voltak a legviccesebbek, kérdés nélkül. dehát mindig is azokban volt legerősebb a sorozat. úristen, kezdek róla múlt időben beszélni... (+10.29.)

„- you’ll stop breaking the ninth commandment.

-no fat chicks?”

az epizód egy komoly nagy igazságon alapult: számtalan jó döntést, megfelelő mondatot kell találnod, hogy megdönthess egy hölgyet és a bugyijában találd magad. és most nem releváns, hogy mennyire idegesítő a nőszemély, csak szexről van szó, két percig csak félre tud fordulni az ember az elvárásaitól... lehet, hogy mert egyet értek eme súlyos problémával, de működött az epizód. (+10.23.)

„eriksens send thank you notes. it’s the one thing that we always do! we even have a family saying about it. ’lick it, before you stick it!’”

tudjuk már jól, hogy a mother a ló túloldalán működik igazán. most is hogy eltúlozták a nászajándék miatti hisztit, de barney szakítása a családdal sem volt semmi. egy tökéletesen ropogósra sült, csillogó feltéttel és szájban olvadós sajttal borított pizza mellé ideális... (+10.15.)

„the bro code can trace its lineage all the way back to broses himself.”

mi ez a szerep-cserélés? a lányok meccset néznek, a fiúk rinyálnak? ez abból adódik, hogy robin fiúsabb, ted (és most már barney is) érzékenyebb? vagy csak huszonegyedik századi betegség? hát tuti, hogy mózes és kolumbusz, két kőkemény haver, nem szenvedett ilyen kórságban. maximum szifiliszben... (+10.09.)

„it’s like we’re in a zombie movie. seriously. they move at a slow shuffle, they moan a lot and, if given the chance, they chew your ear off.”

(az idézet az öreg emberekről szól, ugye) na, elkezdtünk nosztalgiázni, kard-ki-kard, egyéletem, egyhalálom, én a poént meghálálom. és volt bőven, szerencsére nem csak azok az ismétlősek, amik már most a könyökünkön jönnek ki. hé patinkin, go packers! (+10.02.)

„lady tedwina slowsby.”

és anyáddal mi van...? fura belegondolni, hogy az utolsókat rúgjuk a sorozattal. plusz régen volt már az a fránya május, vissza kellett kicsit flesselni, hol is hagytuk abba. plusz azért anyu is szokni kell még egy kicsit. látszik, hogy az a terv, hogy minél később fognak megismerkedni ted-del, de azért ügyesen csináltak egy kiskaput az író-srácok, eddig is ugráltunk az időben, miért ne lehetne most is. unalmas is lenne csak a jelenben rostolkolni, hiszen terv szerint 55 óra alatt fog játszódni az évad. de még jócskán ketyegnek majd az órák az eljövendő végig. hosszú lesz az út, össze kell boronálni a szétesett csapatot, kapcsolatokkal kell kavarni, lelkizni kell, és újra poénokat kell írni. mert ez utóbbiak még szolidan bújtak csak elő a különböző járművek kerekei alól (jellemző, hogy gameofthrones-os volt az első, amin felröhögtem...) (+09.26.)

„-a week from today, we are going to be legend... wait for it...

-married. legend-married.”

sokat utalgattunk, hogy mi lesz a fináléban, így most annak tudatában ültök neki, hogy úgyis tudtok mindent? hát akkor csapjuk az orrotokra az ajtót. avagy úgy döntöttek az íróbácsik, hogy mindenkit meglepve nem lövik el az esküvőt itt az évad végén, inkább megmutatják az utolsó lépéseket. én is csak az órára nézve döbbentem rá, hogy kopp. addig jó volt nézni, hogy robin és barney tényleg összepasszolnak, és azon elmélkedni, hogy vajon szét merik-e robbantani a csapatot. de jöttek az indokok a ny-ban maradásra. meglátjuk jövőre. ahogy azt is, hogy a most kapott arc tényleg az-e, akit oly’ régóta áhítunk. (+05.14.)

a multicam utolsó nagy mamutja. néha lomha és nehézkes, nem úgy csiklandoz már a szőre, mint ifjúkorában, de a mienk, olyan jó hozzábújni hétről-hétre. csak azt tudom mondani, mint tavaly ilyenkor. az apróbb völgyek és bukkanók ellenére én élvezem a show-t. nincs okom tetszett-nél rosszabb osztályzatot kiosztani.

„in spanish, el ganso con la rińonera means ’fanny pack dork’.”

ismét kétfenekűség. nevettünk a hasitasin? a kingkong-szexen? a lézer-hadsereg szervezésen? naugye. hallgatunk a tanulságokra? hogy engedjük el a múltat? hogy ne keressünk mindenféle jeleket, hanem próbáljunk magunktól döntésre jutni? megpróbáljuk, istenemre, megpróbáljuk. (+05.09.)

„i am nothing like ralph macchio!”

majd pont a himym lenne az, amiben nem húznak egy csavaros átverést. mégis be tudtak etetni engem is. túl vagyunk a legénybúcsún, jöhet az esküvős finálé, hátha valami különlegeset tartogat számunkra. de ha csak olyan szintű vicceskedés lesz, mint ma, az is kielégítő lehet. btw, nem értem ezt a karate kid rajongást, pedig én is a nyolcvanz gyermeke vagyok. talán nem vaxoltam eleget... (+05.01.)