„die as a human or live as a dalek.”
szép és örömteli, amikor valamiből sikerül kihozni a maximumot. ennél nagyobb pörgés és ennél nagyobb érzelem-bomba? az univerzum ebben a szegletében biztos nem... az események sűrű fonalából csak néhányat emelnék ki, talán az lesz a legjobb. tetszett a superior dalek, ötletként és kihasználtságban egyaránt (utóbbit úgy értem, hogy jó mondatokat adtak a szájába...). és tetszett, hogy nem csak a veszély csúcspontján lett elküldve rose, hogy ő megmeneküljön, hanem morális probléma lett a hazatérésből, és a megoldás kulcsa is ő lett. no, lesodorták az összes értelmes gondolatot a fejem tetejéről, úgyhogy egyetlen kérdéssel zárnám a mondandóm: christopher eccleston miért nem akart maradni tovább...? (+08.10.)
még totyog, de már kimondja, hogy szónikus csavarhúzó, avagy egy sorozat a szemed láttára lesz nagykorú, és rabolja el a szíved... igaz, hogy már az első pillanattól valami fura bizsergető megbabonázást éreztem, az esetlen báj keresztülrántott az első öt részen. aztán a későbbiekben egyre határozottabban húztam ki magamat, nincs miért szégyellnem, hogy tetszik, hisz’ nézd, okos és stílusos, tele érzelemmel és kalanddal. talán azért talált be ennyire már itt, az esetlen első lépéseknél, mert pont a célkör közepére céloz, a gyermeki énem és az anglo-mániám közé. de tudom, hogy van még út felfele és a világító szívem közepe felé, úgyhogy csak ’tetszett’-et adok, hogy teret hagyjak a növekedésnek. the doctor is dead, long live the doctor?