soroló

„my dad is my hero.”

mennyire jól fel volt már építve ez a medencés dolog...? bár biztos volt, akit idegesített, hogy néhány részenként kaptunk pár extra képet, és aztán akkor csapott a homlokára az ember, amikor meglátta a szomorú sorsú apuka munkahelyét. btw, jól ellensúlyozták jesse szerencsétlenségét, hogy az apai szemszögből is láthattuk a drámát. btw, aaron paul végre megmutathatta, hogy nem csak a lazasághoz ért, yo. btw, minden/mindennel szépen összefügg. mint amikor az új terjesztő megjelent a dea irodájában. vagy hogy tudod, hogy hiába lelkesednek a white családban a néhány dolláros adományoknak. úgy gondolom, hogy meglehetősen utálatos volt, amikor kiborult az a barna hazugság-löttyel teli bili, nem szeretjük nézni az ilyet, de mindenképp szükség volt rá, szét kellett robbantani a statusquo-t. gonosz manóként remélem, hogy ez egy új, kevésbé családbarát felállást eredményez majd... (és jonathan banks, mint mr.wolf? excellent!) (++06.20.)

van, amit tovább kell főzni, hogy tökéletes legyen... meglehetősen nehezen rágtam át magam az elején, előzékenyen maga elé engedte a többi sorozatot, kivárta a sorát. nem voltunk egy hullámhosszon, és nem is sikerült fenntartani az izgalom-faktoromat. de a legnagyobb küzdőszellemek nem adják fel ilyen akadályok láttán, hanem mennek és mennek előre -a távoli célt figyelve. a második felére már majdnem minden a helyére kattant. megemelték a vércukrom, jóllakatták a bennem élő kacagó manót, és sóval hintették be a könnycsatornáimat... (too much, sorry) egy jó szakács tudja, mikor talált rá a tökéletes receptre, és akkor már csak tartania kell magát hozzá -legfeljebb néha kísérletezhet a móka kedvéért. tetszett.

„to water on mars.”

egyszerűen nem tudom megérteni, sőt felbosszant a drogos gondolkozás. oké, túlzok, hiszen minden ember tud valamit a függőségről, tehát elképzelése lehet, hogy miért teszik azt a tudatmódosítóval élők, amit, mégis nehezen férnek az én egyszerű agyamba az ilyenek. és persze elérték azt is, hogy megutáljuk a csajt. jesse-t nem, mert ő csak egy szerencsétlen idióta, legalábbis nálam még beleférnek a hülyeségei. de. a végén a dráma tud működni, bár nem azért, mert annyira sajnálkoznánk a halálon, sokkal inkább azért, mert sejtjük, hogy ez milyen lelki folyamatokkal fog együtt járni hőseinkben. (csúnya dolog bevallani, hogy örülök, hogy kimaradtak a szülés kötelező kellékei...? díjazzuk már a klisé-kerülő magatartást. viszont azért ejnyebejnye jár, hogy a két apa épp ugyanabba a bárba tért be, nem elegáns...) (++06.20.)

„i know a guy who knows a guy. who knows another guy.”

giancarlo esposito-nak olyan jellegzetes feje van, hogy hiába próbálták rejtegetni és elmismásolni az étteremben, esélyük sem volt, welcome dude, passzolni fogsz te is ebbe a szép kompániába. ismét lépni kellett terjesztés ügyben, mert jesseboy erre láthatóan alkalmatlan (akkor mire is jó...?), és most még erre majd rátesz egy lapáttal azzal a kibaszott heroinnal. szépen behúzták egymást a szép feketével. talán nem valósul meg a legrosszabb sejtésem, és nem a titkos affér fele akarják elvinni a skyler-szálat. láthatóan eldöntötték, hogy nem kímélnek senkit, a lelkünket sem (gyerek öl az elején mondjuk, ugye). a türelmemet sem, mert a terveimet felrúgva az nem lehet, hogy ne mostazonnal indítsam a következő részt, nem várhatok holnapig, piszkok... (++06.20.)

„being that rock takes everything you got.”

asszem mindenkinek jobb, a srácok inkább főznek egy részben, mintha nem... láthatóan el kell magukat foglalni valamivel, különben agyukra megy az élet, a semmitevős mindennapok, a család, a csaj, a csendesség. és akkor jön egy kitörési pont... nem azt mondom, hogy unalmas volt a rész, mert voltak érdekes pillanatok, de igazán visszatérhetnének ahhoz, amiben a legjobbak. (őrjítő, hogy mindig csak belengetik a medencés drámát az elején, de csak nem akar eljönni az a pillanat, amikor el is jutunk odáig...) (++06.19.)

„a battery is a galvanic cell. it’s no more than an anode and a cathode separated by an electrolyte, right?”

feltűnt, hogy megérkezett michelle maclaren, tele volt az epizód szép képekkel és emberi pillanatokkal. a betegséggel foglaltuk keretbe a road-trippet, aminek a legnagyobb tanulsága az volt, hogy nem menj idiótával a semmi közepére. amikor az égő generátorhoz cipelte az ivóvizes bödön, már én üvöltöttem hangosan a monitorral, hogy ’nenenenene’... hagyományosnak mondható a túra abból a szempontból, hogy közelebb hozta a két fő karaktert egymáshoz. meg persze kellett az a végtelen mennyiségű meth is a történet későbbi fordulataihoz gondolom... és még tanulhattunk is megint belőle. ejj, hogy én hogy utáltam mindig is a kémiát... (++06.17.)

„when the going gets tough you don’t want a criminal lawyer. you want a ’criminal’ lawyer.”

vártam már ezt a részt, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a hamarosan induló spinoff, ami az itt bevezetett új karakterre épül. hát vicces, ennyi alapján bizonyosan, mert egy ilyen társasághoz természetesen egy simlis zug-ügyvéd dukál, akinek lehetnek mindenféle zűrös ügyei. logikus egyébként, hogy behoztak egy jogi szakértőt is, ahogy egyre keresztapásodik el a sorozat, úgy lesz rá egyre nagyobb szükség. jaj, milyen kis idétlenül tudták rendezni ezt az egész ügyet hőseink megint... ami még tetszett, hogy bár nagyon cool volt a teknős-robbantás múltkor, azért átélni és túlélni nem lehetett ennyire mókás, és ezt jól ki tudták hozni hank karakterével. (++06.15.)

„the game has changed. the word is out that you are a killer.”

ööö, legbizarabb reklámozás ever, or what the fuck was that...? ti is tudjátok, miről hadoválok, a videoklippes kezdésről... és szerencsére az őrület itt még nem ért véget az epizódban. mert őrültség egy casting-ostól azt kérni, hogy szerezze meg danny trejo-t egy ötperces jelenet kedvéért... azt hitted volna, hogy elviccelik a dea határ menti tevékenységét, de aztán ütöttek rajtunk egy nagyot, még egy darabig keresem az állam, majd szólok, ha meglesz. talán tényleg megváltozott valami, talán tényleg szintet lépünk. tetszik, hogy walter ennyire tudatos, hogy át tudja gondolni, hogyan lehetne a legtöbb hasznot kihozni ebből a bizniszből. shit, még jesse esetlen szerelmi szála is szerethető volt. és akkor marad megint skyler anyánk a sor végén... (++06.14.)

„i ain’t no skank.”

phejj, mindig is undorodtam az ilyen emberektől, akik képesek mindent feláldozni a szenvedélyükre, leprában élnek, és erre kényszerítik az ártatlan gyereküket is. jesse ismét bizonyította az alkalmatlanságát a gangsztáskodásra, de legalább egy érdekes kalandot prezentált nekünk. most először volt ilyen, hogy teljesen külön szálon volt a két főszereplő? (jut eszembe, eddig áradoztam az ötletes kezdésekről, erre most kaptunk egy hagyományosat) walt-tal is elégedett voltam, mindig jó hallgatni őt a katedrán, és egész jól kezelte azt is, hogy az egyik titkának kiderüléséhez ilyen közel került. annak örülök, hogy nem lett nagy purparlé a dologból. még. (++06.11.)

„non-sustainable business model.”

ők imádják a közeliket, én meg imádom őket ezért, körbeértünk. de tényleg, művészet, amit az operatőrök kipréselnek a kamerákból, plusz ott vannak még a nyitó-jelenetek, amik már nem egyszerű flashfoward-ok, hanem agymozgató puzzle-ök. back to business, újabb formát találunk ki, bár az már most látható, hogy nem sima az út, mert el lehet tervezni, hogy majd lazázunk, és mellesleg keresünk egy valag pénzt, de ez a piac nem így működik, itt az asztalra kell csapni, hogy ne nézzenek hülyének. én meglehetősen toleráns szoktam lenni minden karakterrel, de ezt a szöszi kezd nagyon terhes lenni számomra (én kérek elnézést...), ilyenkor mindig baromi kíváncsi vagyok, hogy mi a céljuk az íróknak, remélem, hogy sikerül eléggé türelmesnek lennem addig, amíg fény nem derül erre... (krysten ritter? oh hello!) (++06.07.)

„want some breakfast?”

sose erőltesd túl a dolgokat... ha túltolod a bullshit-et, az visszaüthet. sosem fogom megérteni a nők gondolkozás-módját... persze, valahol jogos a hiszti, de biztos, hogy ezt ilyen formában kell előadni...? az jutott közben eszembe, hogy ha egyszer soha komolyabban fogok írni, biztos, hogy családos ember nem lesz a történetben... de jesse sem járt jobban, tipikusan a ’kerék alá teszlek onnan is kiveszlek’ mentalitást követték vele az írók, egyik csapást hozva rá a másik után, már abszurditásba és szar-szagba borítva, hogy ne lehessen igazán komolyan venni. félve kérdezem, ez ilyen átvezető epizód volt...? (++06.07.)

„an isolated episode of transient global amnesia.”

kimagyarázni a megmagyarázhatatlant. ahhoz komoly terv és hiteles színészi játék kell ám. és apróbb döccenőkkel, de megy is a srácoknak, ’az eltűnésem hiteles története, három fejezetben’. egyből egy erős beugróval kezdtünk (pucérkodás), aztán meg csak arra kellet ügyelni, hogy nehogy megtörjenek (zsaru, pszichiáter, feleség), és végig ragaszkodni a saját igazunkhoz. oké, a megfelelő embereknek egy/két igaz szó belefér, de csak óvatosan. ezzel lezártnak tekinthetjük az első szakaszt, túléltük az ütközetet, irány vissza főzni, hogy jöhessenek az újabb hajmeresztő kalandok... (++06.06.)

„you crack him over the head with something... and i’ll go for his gun.”

nem lehet, hogy a néző kívánsága azonnal teljesüljön, mert akkor máris vége lenne a filmnek... hát nem jobb, ha addig feszítik a feszültséget, amíg azt nem mondod, hogy 'kész, végem van'? kellett egy lepcses száj meg egy trottyos öregember, hogy ne mérgezés legyen a bevégzett halálnem, sokkal kúlabb volt, ahogy a két pisztolyhős állt a gonosz felett. de az egész gyönyörűen volt komponálva a nyikorgós kezdéssel, a spanyol tévéadással, a csöngő hangjával. és még mindig nagyon jól áll a sorozatnak a sivatag. meglepődtem, hogy az első majd’ tíz percet a másik oldalra szántuk, avagy hogyan dolgozza fel egy család, ha eltűnik valaki közülük. (++06.06.)

„how can you suggest that we kill a man... and you can’t even open the gun?”

pontosan onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk (kicsit túlságosan is, perceket láttunk újra a finálé végéből), de okkal, mert a verésnek következményei lesznek. különböző módon hat a paranoia az emberekre, van aki az ablakon les ki folyton, más fegyvert vesz, vagy erőszakot tesz a feleségén. hjaj, nehéz a nőkkel, mit tudsz tenni a drámázós és/vagy depis és/vagy pszichiátriai eset asszonnyal? btw, tetszett, hogy skyler-t ilyen természetesen ábrázolták, végig neglizsében, vagy fürdőhabban játszott. és btw, olyan fura, amikor azt látja az ember, hogy az egyik színész rendezte a részt (jelen esetben bryan cranston), akkor mindig önkéntelenül is más szemmel nézi a beállításokat. ma tetszett, amit láttam, sztoriban meg megint alaplángról kezdjük az évadot, de finom lesz ez. (++05.31.)