soroló

„banshee, pennsylvania... suck my tit!”

brock sheriff egy vállról indítható rakétával -ez első igazán banshee-s pillanat idén... de végre hood is kapott pár ütést a fejére, ami szintén olyan kulcs-elem, ami hiányzott ebből az utolsó körből eddig... de nem csak ilyenekkel próbálták hozni a lezárás hangulatot, a kör teljessé tételét, hanem sok bevágott képpel az elmúlt történésekre, egészen visszamenve a pilot-ig... azért egy kicsit mindenki tartott ettől az utolsó egy órától, hogy lesz-e elég idő lezárni minden megkezdett szálat, de végülis úgy sakkoztak, hogy mindenhol el tudtunk jutni egy nyugvópontra. bár a plakát a ’csak egyféleképpen érhet véget’ szlogennel inkább szomorú, halálokkal terhelt befejezést sugallt, ezért még felemelőbb érzés, hogy ilyen pozitív lett a lezárás -valljuk be, megérdemelték már a srácok, hogy a sok lelki- és fizikai sérülés után egy kicsit nyugodtabban folytathassák az életüket. de nyugi, így is elég érzelmes lett a búcsú, könnyen elérték ezt az utolsó párbeszédekkel, a finoman bekúszó carrie/hood zenei témával, és persze a naplementébe motorozással (ami valami fétis lehet a cinemax-nál, emlékezzünk csak a strike back utolsó perceire...). hát viszlát banshee, talán egy másik életben találkozunk még... (meglepően önironikusak voltak az írók itt a végén, ott volt az fbi-os néni ’a komornyik tette? tényleg?’ kiszólása, vagy carrie megjegyzése arra, hogy hood-nak szokás szerint át van rendezve az arc-szerkezete, de a leginkább azzal kacsintottak, amikor brock arról értekezett, hogy valami mágneses gebasz lehet a város körül, ami idevonzza a környék összes szemetét...) ($$05.22.)

a rajongói elvárásoknak nem lehet megfelelni -de ha most félre is tesszük ezeket az igényeket és vágyálmokat, akkor is azt láthatjuk, hogy nagyon sok fura döntést hoztak idén az írószobában. mert lehet, hogy az időugrást a kényszerűség szülte, de a nyomasztó melankolikus hangulatot már nem, ahogy a tesztoszteron kiveszését sem (tényleg! még egy igazi izzasztó szex-jelenetre sem futotta idén!)... és hiába jöttek fel a végére, ahol már érezhette az ember a szokásos bizsergést, nagyon sokakban csak a csalódás íze fog megmaradni, hogy feleslegesnek tűnő szálakra pazarolták el az időt, hogy a megszeretett szőrös-tökűség eltűnésével sokkal kevésbé működött ez a ponyva-világ. ráadásul az sem segített, hogy mindenkit kiforgattak magából, mindenki csak nyalogatta a lelki sebeit -egyedül carrie-ben maradt meg a keménység lángja... még ha nem is dexter-ezték el (igen, ez most már fogalom...), olyat biztos senki sem fog mondani, hogy ’bazdmeg, ezt az utolsó évadott de odatették!’...

emlékszem, azért figyeltem fel a sorozat indulására, mert azzal harangozták be, hogy alan ball emiatt hagyta ott a trueblood-ot. így utólag visszagondolva nem igazán érezni rajta a mentorkodásának keze-nyomát, esetleg a kisvárosi hangulatra lehet ráfogni, hogy olyan alaball-os, de igazából igen hamar függetlenedett mindentől a két ifjú író-titán, és a sorozat megtalálta az egyéni hangját. persze a legtöbb eleme a ponyvák hagyományaiból építkezett, de szerencsére hozták ezeknek a szórakoztató műveknek a szórakoztató-faktorát is. és persze mindent eltúloztak és felnagyítottak, és igazi cool férfi-mókává tették a show-t. egy igazi ösztön-világ lett ez a pennsylvania-i kisváros, ahol a nézeteltérések elrendezésére csak az ökölharcot ismerik, ahol a nők könnyen ledobják magukról a textilt egy kiadós kefélés kedvéért, ahol menő dolog a törvény szürke-zónájában élni... és ennyi, nem volt túl-gondolva, annak ellenére, hogy tudtak húzni bőven meglepetéseket, kísérleteztek bőven a formulával, de elsősorban az erőszak-orgiája és a szexisége miatt szerettük annyira. mert az hétszentség, hogy itt voltak a legjobb bunyók a tévében, mindig gondosan koreografáltak minden mozdulatot, kamera-szöget és vágást (akár egy egész epizódon át elhúzva) -az nem is volt kielégítő rész, ahol nem ütötték szét a főhősünk fejét egy kicsit... apropó, azért ne felejtkezzünk el a karakterekről sem, akik a maguk excentrikusságával is szerethetőek voltak -vagy utálhatóak, ha a túloldalt nézzük. mert ellenség is akadt bőven... igen, mert ha a kisvároson túlra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy sikerült a különböző csoportoból (amish-ok, indiánok, neonácik, sátánisták, drog-kereskedők) egy baromi érdekes kulturális mixet keverni, ahonnan mindig elő lehetett húzni egy újabb kártyát -egy újabb indokot a verekedésre... mostanában egyre riadtabban tekintgetek a naptáramra, mert nagyon fogynak belőle az igazi maszkulin férfias sorozatok, és most hogy elveszítettem az egyik nagyvadat, még nem tudom, hogy honnan fogom pótolni az elengedhetetlen tesztoszteron-adagomat...

„nothing more annoying than a psychopath who engages in socratic debate.”

ilyen jelentéktelen módon (de legalább cici-villantósan) kinyírni a rossz rendőr-nénit? burton bunyójáról szemérmesen elfordul a kamera? képesek eljátszani azt a szakállas megvezetést, mikor próbálják elhitetni velünk, hogy ugyanazon ajtó két oldalán állnak a szemben-álló felek, pedig igazából teljesen máshol vannak? na jó, elég a panaszkodásból, mert ezeket a bosszantó apróságokat leszámítva jó epizódot kaptunk. itt az utolsó-előtti részben lezártuk a sátánista szálat, ebből is látszik, hogy mennyire volt jelentős, igaz, bizonyos elemeinek fontos kihatása lett a karakterekre. mert az fbi-os néninél elérték, hogy lehulljon róla a keménység utolsó álcája is, hogy lelkileg pőrén álljon előttünk. de ennél sokkal fontosabb, hogy a hood/brook összezárást arra használták, hogy az ál-sheriff mindent bevalljon az igazinak, és baromi hatásos is lett a keserű őszinteségi roham, amiből azt is megtudhattuk, hogy hood nem csak kényszerből vette fel minden reggel az egyenruhát, hanem igenis élvezte, hogy kicsit a jófiúk közé tartozhat. (két bosszú-szál is csörgedezett az epizódban, carrie még csak előkészül a fináléjára, job viszont a lehető legstílusosabban (és legszebben) vágott oda. cool revenge, motherfucker.) ($$05.15.)

„you can’t stop me. i’ve been delivered to feed the beast.”

egy nő felgyújtja magát nagy nyilvánosság előtt, egy másik családon belüli erőszak áldozata lesz, és még tíz perc sem telt el az epizódból -azt hiszem, már majdnem visszaértünk a régi banshee-be... de tényleg, még proctor is összeakasztotta pár emberrel a bajszát, nem csak az orrát lógatta szomorúan -igaz, ennek carrie háza itta meg a levét, mert persze a fifikás amish-nak nem sok kellett, hogy rájöjjön a ’macsakanő’ hősködésére, úgyhogy csak egy megoldás tűnt üdvözítőnek, néhány marcona gépfegyveres... még jó, hogy carrie észnél volt (valamint hogy a szépen felöltözött job sem nyomta meg a pánik-gombot) -csak az sajnálhatja igazán, hogy a lánya is a helyszínen volt, mert ez az életveszélyes helyzet sem fogja őket közelebb hozni... kifejezetten tetszik a hood/lady fbi páros, mert nem csak a nyomozásban tudnak jól együttműködni, hanem lélek-kapargálásban is erősek (de nem arról volt szó, hogy eliza dushku cicit villantani jön a sorozatba...?). kényelmetlen volt az út, de úgy tűnik, végre elértük a célegyenes bejáratát -tombolhatnak a neonácik, félelmet kelthetnek a sátánisták, zúdulhat az össztűz proctor-ra -nem hiszem, hogy ezt megúszhatná vér nélkül ez a sokat szenvedett kisváros... ($$05.08.)

„baby, all our bullshit that’s all in the past.”

még az ilyen elszabott évadokban is lehetnek nagyszerű pillanatok -mondjuk ilyen volt job és hood beszélgetése a verandán, egy kicsit elmerenghettünk velünk a sok szarsággal, börtönnel és szenvedéssel terhelt múlton. de a legnagyobb bajom talán azzal van, hogy baszki már az ötödik résznél tartunk, tehát három epizód van összesen a sorozatból hátra, és még csak most jutottunk az alapok végére, talán most már, ha csikorogva is, de beindulnak az események... úgy néz ki fontos szerepe van a (tisztító)tüzeknek idén, a múltkori droglabor-égést mr.proctor kétszeresen is felül-licitálta. mert ilyen radikális lett a gyász miatt, még az eddigieknél is keményebben bánik a sajátjaival is. de legalább hood-ot irányba állította, hogy felvegye végre a nyomozás fonalát. nem meglepő módon az fbi-féle kutakodás sem sokáig fut párhuzamosan vele, hanem hamar összetorkollott a két szál (és itt is testkép-módosítók vannak, mi van a világgal...?). legalább a neonáciknál húztak meglepőt, a hitleres háttérvetítéssel súlyosbított nagybeszéd után nem számítottam ilyen csavarra -pedig tök logikus, hogy elszakad az a lánc, amit túlfeszítünk (uhh, ez egy kicsit erős volt így a láncos statuálás után...). ($$05.01.)

„-you got enough firepower in here to start a war.

-not start one. just finish it.”

szóval amish-ok, indiánok, neonácik, sátánisták -kihagytam valakit a környékről...? itt az évad felénél illett már felfedni a gyilkos(ok) kilétét, és egy sorozatgyilkos akkor érdekes, ha van stílusa, és hát ezek a szarvas/patás imádók megadják a módját a szív-eltávolításnak... de szerintem nem az uruktól kell félniük, hanem a rend őreitől, akik majd most jól a nyomukban lesznek... úgy tűnik, hogy ebben az évadban a nők kezében van az erő, mert a férfiak némi kiabálós feszültség után leeresztenek, addig carrie továbbra is kőkemény, főleg ahogy cool módon forróvá teszi a droglabort (ilyenkor villognak igazán a show b-filmes gyökerei). és hát eliza dushku is betopogott azokon a szép magas sarkokon, és előadta a kőkemény rendőrnénit, de persze mivel banshee-ba érkezett, ezért várható volt, hogy meglesznek a maga démonjai... örülök, hogy a neonácik nem csak vannak és gonoszkodnak, hanem próbálják árnyalni is őket -mondjuk a családi kötelékeikkel. ($$04.24.)

„it’s about motherfucking time.”

ha már ennyi flashback-et kapunk, akkor talán lehetett volna lineárisabb is ez a három epizód, nem...? furcsa döntések az írószobában, amiket követnek a furcsa rendezői instrukciók is -nézzétek csak meg a hacker-srác-üldözést, egymást váltották a darabos vágás és a hosszú vágatlan snitt, a remegő shacky-cam és a szépen sikló kamera-munka. azt mondjuk már megszoktam a sorozattól, hogy imádnak játszani az operatőrök az élesség-állítóval -de most volt indokuk is erre, mert jó pár karakter csillagokat látott a fájdalomtól... oké, gondolhattuk, hogy job kiszabadítására most kerül sor, hisz’ ott a neve a címben, de szerintem egyikünk sem számított rá, hogy a ’legtökösebb sorozat evör’ ilyen halovány kiszabadítást produkál -sőt, egy ponton meg voltam róla győződve, hogy ’oké, most érzelmesen akarják csinálni, nem csinadrattával’, de aztán mégis pufogtatták kicsit a tűzijátékot, de azért nagyon spórolósan... ezen kívül kicsit építettük bunker-t (még mindig bírjuk), és próbálkoztunk proctor lelkének a mélyére is ásni (még mindig creepy). ez mind rendben is lenne, ha meglenne az első három évad ős-ereje -csak nem ottfelejtették a régi forgatási helyszínen...? ($$04.18.)

„seems this girl’s ghost has got you all out of sorts.”

eddig is mozaik-szerű volt a sorozat szerkezete, de ezt most már elvitték ezt olyan mértékbe, hogy egy pillanatra sem lehet félretekinteni, mert lemaradsz egy bevágás-töredékről, aminek még lehet jelentősége... azt hittem, hogy a legnagyobb flashback-ben azt fogják megindokolni, hogy hood-nak bűntudata van, mert nem segített rebecca-nak hónapokkal ezelőtt, de aztán mikor mégiscsak beszállt a meth-farmon lévő (nagyon banshee-s) zúzásba, akkor már láttam, hogy másfelé akarnak indulni (mondjuk azt nem láttam előre, hogy ez olyan kellemetlen vadhajtásokkal is jár együtt, mint a sheriff-hivatal gyanúsítgatása). mindenképp kell egy erős indok, hogy miért pont ez a halál volt az, ami visszahozta hood-ot a remeteségből, és miért nem job -de az írók is tisztában vannak ezzel, hiszen ki is mondatják ezt sugar-ral... azt hiszem ma már nem lehetett panasz a vér- és durvulás-mennyiségre, mert egyből a nyitányban kemény pornót kaptunk az arcunkba, a végén meg egy basszusgitáros veszte lett a saját hangszere. proctor eléggé aktivizálta magát, a saját kezű ölés mellett komoly tárgyalásokat is folytat, megfélemlít, ahogy szokott, valamint még nagyobbra tör a drog-bizniszben -van, aki a munkába temetkezik a gyászidőszakban... ($$04.10.)

„remember, hood, you’re not the sheriff anymore.”

annyi szar történt az előző évad végén, hogy nem kezdhettünk vidáman, de arra nem számítottam, hogy ennyire sötét lesz a hangulat -vagy hogy másfél/két évet ugrunk, hogy aztán flashback-ekből próbáljuk összerakni az eseményeket. mint ahogy hood-nak is össze kell raknia magát újra, kellett neki egy cél, hogy újra élni akarjon egy kicsit. és nem mondom, elég kegyetlen célt találtak neki, mert a szívem szakad bele, hogy egy karakterrel húztak egy laura palmer-est... és érteni vélem, hogy miért őt választották az írók, mert jó indikátora lesz az eseményeknek, ráadásul sokan kötődnek hozzá érzelmileg -köztük a nézők is... érdekes volt látni, hogy ki hogy dolgozta fel az elmúlt időt, hogy ki az aki nem változott sokat (sugar), ki az, aki megtartotta a korábban felvett jó irányát (brock), és ki az, akiből önbíráskodó szuperhős lett (carrie) -de tényleg, nézzétek meg a sikátor-jelenet operatőri munkáját, simán elmehetne egy képregénybe is a megjelenítése... talán túl vagyunk a nehezén, fájó szívvel felvettük az utolsó évad szálait és súlyos terheit, talán innen a hangulat is egy fokkal világosabb lesz. bár a gyilkossági nyomozás és a neonácik tevékenysége nem segít abban, hogy ilyesmiben reménykedjünk... ($$04.03.)