soroló

„the last breath.”

a megfelelő finálé. pörgés, izgalom, csavar, konklúzió. kicsit szomorú. kis kiskapuval a végén. minden visszatérhet a normalitásba, élünk, amíg élünk, addig kell nagy dolgokat végigvinnünk, amíg el nem jön a csúnya gonosz halál. szar ügy? de a kezünkben lesz a döntés. (+09.21.)

jót tett a sorozatnak az amerikai kaland? ha már így kezdtem anno a nyitánynál, ezt kell először megvizsgálnunk. szerintem ez nem tette másabbá, ez a lényeg. oké, más a helyszín, új arcok is előtérben, de amíg jack kapitány itt kavar, addig bármilyenek a körülmények, az torchwood lesz. voltak dolgok, amik viszont mindenképp jót tettek a koncepciónak: azt már az előző kör óta tudtuk, hogy az egy kerek történet felállás jól áll a sorozatnak, ez most is így volt; az is tetszett, hogy nem alien-t hajkurásztunk, sokkal megfoghatatlanabb volt a dolog; hogy halandóvá tették a kapitányt, ami miatt azért nem rágtuk le a körmünket, de változatosságot hozott az eddigiekhez képest. szerettem, hogy ennyire érezni az átgondoltságot, hogy ott lóg a sorok között, ahogy az írók leültek a fehér tábla elé, és azt mondták: oké, itt van ez a tök jó ötletünk, nincs több halál, mi lenne ezután? nem az ok volt a lényeg (arra úgyse lehetett volna ennél normálisabb választ adni), inkább a következményeket tették félelmetesen reálissá. az emberiség örökké szar alakokból fog állni, ez a végső konklúzió... na jó, persze ilyen sötéten nem lehet zárni, igenis mindig lesznek köztünk hősök is, csak reménykedni kell, hogy szétrúgják a megfelelő seggeket... tetszett.

aki szokta olvasni az agymenéseimet, az jól végigkövethette a sorozathoz való viszonyomat. eleinte kicsit kelletlenül néztem, úgy éreztem megakaszt a who-darában, nem igazán működött a sötétebb, felnőttesebb, heti egy űrdög koncepció. aztán az évek folyamán szépen megtalálták a helyes arányokat, és én is meg tudtam szeretni a „szükséges rosszt”, a kistestvért. a children of earth volt a csúcspont, beton-sűrűségű intenzitással taglózott le egy délután alatt. jack kapitány mindig is a húzó-ágazat része volt, annyira kitalálták már a doktor mellett a karaktert és john barroway annyira ráérzett végig az ízére, hogy szerintem nincs ember az univerzumban, aki utálná. de a többiekben is volt mindig valami érdekes. tetszett. talán egyszer még vesz egy nagy levegőt, és újra pumpálni kezd a szíve, de ennek a nekrológnak addig itt kell állnia.

„harry bosco is a process.”

hopp, egy ugrás, és két hónap elszállt. megleptek ezzel, de gondolom nem akartak jack kapitány agóniájával fárasztani minket. jöhetett inkább az ellenállásba vonulás és a titokban tervezgetés. az országok vezetői sem pihentek, újra fűtenek a kemencékben, hans landa-hoz hasonló kopók járják a házakat, hogy biztos, hogy mindenkiből hamu legyen, aki szerintük megérdemli. várj, köpök. a gonosz oldal sem tétlenkedik, cuki redheadünkön keresztül mutatják be a nagyon titkos életüket és a nagy titkot. aztán jöhet a last mission, két helyen, mert úgy látványosabb (pedo bácsi is integrálva, no problemo). (+09.21.)

„you’ve got the only corpse on planet earth.”

szegény nana visitor, nem sokáig húzta... van még ember ezen a szerencsétlen sárgolyón aki még mindig megbízik egy cia-sban...? tudhattuk volna, hogy a mindenható családok keze mindenhova elér. bytheway, szép mitológia-építés zajlik, jó ez a rejtély-faktor a nagyon titkos nagyon gonoszokkal. és végre bejött egy kis alien-tech is, mégiscsak egy scifi-sorozatot néznénk, vagy mi a szösz. a technoblabla kielégítő volt, a hang-torzulásnál viszont riadtan néztem először a laptopra, hogy már megint mi ment gajra benne... no, abból látszik, hogy közeleg a vég, hogy egyre nagyobb szarban vannak hőseink... (+09.21.)

„il diavolo!”

sose kezdj egy katolikussal... espenson néni szereti a flashback-eket és mi szeretjük őt. a sok új szereplő miatt eddig úgy lehetett érezni, hogy jack kapitány kicsit háttérbe szorult, hát most megkapta a maga epizódját. könnyű vele, mert a múltja mindig érdekes, most kicsit kamáslit húztunk rá, és az is működött. szomorú szerelmi história volt ez, teljesen irrelevánsan, hogy két férfi között zajlott. és persze szó sem lehetett happyendről. a jó öreg jack kapitány kezd olyan lenni, mint hű barátja, a doktor, egy magányos világkalandor, aki gyűjti magába a fájó emlékeket, miközben mindenkit maga mögött hagy. de a múlt néha visszavág... (+09.21.)

„the devil in a three-piece suit.”

na, kellett még egy rész, hogy kijussunk a táborokból, kicsit elpazarolva érzem így az epizód felét, mert újdonságot nem nagyon tudtak hozni itt. voltak tipikus gonosz-húzások, kisebb szőkeségek, nem fontos. jack kapitány útja már sokkal érdekesebben sikerült, volt benne stílus, ahogy eljutott a nagyon fontosnak vélt emberig, dumákkal, cselekkel, mosolyokkal (ezt nem igazán lehet űberelni némi motoros/robbanós kilépővel, bár kétségtelen, az is hatásos volt). és most jön a kulcs: mindig van egy nagyobb hal. és nem mindenki gonosz, aki egy gonosznak tűnő vállalatnál húzza a húznivalót. most már indulhatunk ezeken az ösvényeken, amit persze megtámogattak némi aknamezővel is, amit úgy hívnak: gyilkos cliffhanger... (+09.21.)

„the government now has the power to decide whether you’re dead or alive. no one should have that much control.”

az írók akkor is jó munkát végezhetnek, ha az ember felhúzza magát. nagyszerűen sikerült leképezni a náci németországot a 21. századra. a legegyértelműbb jel persze a szegregálás és az ember-égetés, nem kívánatosak, miért is kéne élniük hozzáállás. de a karizmatikus, szónoklásban verhetetlen anti-hős is jól bekategorizálható. de nem is ezeken akad ki az ember, hanem azon a nyilvánvaló igazságon, hogy mindig lesznek olyanok, akik szervilisen kiszolgálják a hatalmat, és még büszkék is a munkájukra. az ilyen embereknek kéne égniük a kemencékben, bassza meg. so, welldone, írókáim, a célt elértétek, jár az agyam, pedig ha azt vesszük, nem sokat haladtunk az epizódban, de fontos dolgoknál ragadtunk le. (+09.20.)

„we’ve reached the edge of america.”

hát hogy ne lenne az ember paranoiás ilyen időkben? amikor mindenféle betegségek taglózzák le a világot? amikor táborokba akarnak zárni embereket? amikor egy nagyon titkos társaság a föld átvételére készül? a betörés-megszervezés és végrehajtás erőteljes heist-jelleget kölcsönzött a résznek, ezt ellensúlyozták a magánéleti dolgokkal. az a jó, hogy a tipikus fordulatokat az írók is látják, és jól le is cseszik a karaktereket, amikor hülyeséget csinálnak (lásd a szöszi figyelmetlensége, lásd a pont a lényegnél eldördülő fegyver). pedo-bácsi szála még mindig kicsit külön lóg, de érezhető, hogy beleszövik majd a nagy szőnyegbe. (+09.20.)

„it’s the perfect drug for the new world order.”

(már pont panaszkodni akartam, hogy milyen starz show ez, hol vannak a pucér testfelületek, hát erre tessék, itt...) gyorsan összeállt a csapat, igaz, vannak még súrlódások, de ezek a szemléletbeli különbségekből, a két kontinens közti little differents-ekből adódnak (jane espenson meg jól ráállt a nyelvi sajátosságokra, mert azok viccesek). de szépen elindultak a legnyilvánvalóbb nyomon: ki hajt hasznot a halhatatlanságból? hát természetesen a mindig pénzéhes és gonosz gyógyszer-gyártók. de azt hiszem ők csak a felszínen úsznak, nem ástunk még eléggé le a gyökerekhez. karakter-ügyileg próbálnak mélyebbre menni viszont, előjönnek a halottakról az emlékek, a megbánások, a félelmek. és előkerül egy régi kütyü is, éljen a minden évadban használt szuper-kontaktlencse! (+09.20.)

„there’s no golden hour anymore.”

nem akartam belezsúfolni a szereposztást a nyitány értékelésébe, és még jó, hogy nem tértem ki bill pullman felismerhetetlenségére, mekhi phifer tökösségére, mert most kaptunk még melléjük egy gonoszkodó dichen lachman-t és egy rég látott, ámde gyönyörűvé érett lauren ambrose-t. ebből is látszik, hogy nem csak jack kapitányékra koncentrálunk (bár az ő kémia/biológia órájuk hozott némi humort is a részbe), hanem az alapvető emberi problémákra is a nagy esemény kapcsán. mit fogunk enni? mi lesz a baktériumokkal? mi lesz a gyógyszer-ellátmányokkal? hogyan reagálnak a vallások? ezernyi kérdés, hogy egy pedofil gyilkost hogy illesztenek bele a képbe, szintén rejtély. ahogy a háttérben zajló nagy összeesküvés is. de azok már csak ilyenek... (+09.19.)

„well, looks like someone changed the rules. miracles got easy.”

amerika sohasem önzetlenül segít... már nem ez az első eset, hogy pénzt pumpálnak egy angol show-ba, de akkor elvárásaik is vannak. például, hogy az ő kontinensükre is kell kanyarintani a történetet. hogy kellenek bele új (amerikai szereplők). cserébe tudsz helikopteres üldözést forgatni, úgyhogy valószínűleg megéri az üzlet. már az alap felütés is működik (megszűnik a halál a földön, de nem zombisan!), univerzális probléma, nem kell hozzá cardiff-ban üldögélni, így nem lesz gond, hogy idegen földre szakadnak a wales-iek (egyébként is, milyen hülyeség, hogy egy országon belül fizetni kell egy hídért...). valahol elismerem, hogy reboot lett így a kettős könyvelésnek köszönhetően, de ha folytatni akarták volna, így-is-úgy-is bele kellett volna tenni gwen visszahívását az eke szarvától és jack kapitánynak is elő kellett volna kerülnie az apátiából (szép belépő, btw). so, táncoló dollárok ide-vagy-oda, én bizakodó vagyok, igaz, még nem látom, hogy lehet tíz órán át mesélni ezt a történetet, de ez legyen az írók problémája. (+09.19.)