soroló

„i have to see. i guess the motherfucker really did love the crazy bitch.”

gyászolunk -gallagher módra... john wells készítőként nagyon ismeri a karaktereit, így pontosan úgy reagálnak a halálra, ahogy az elvárható tőlük. frank került csak igazán mélyre, mert a gyerekek azért nehezen felejtik, hogy milyen gyerekkoruk volt a szüleik mellett. de. ez az az időszak, amikor fiona is tud megértéssel viselni az apja iránt, és egyébként is, gallagher-ék az a család, akik az ilyen szomorúbb időszakokban a legösszetartóbbak -és olyan jó nézni, amikor mindannyian ott vannak együtt abban a lepukkant lakásban, amikor egymás nyakába borulnak a rég látott testvérükkel. örültem, hogy nem kapott mély drámai körítést az epizód, hogy mondjuk nem szívet tépő hegedű-dallamokat kevertek a képek alá, hanem voltak kifejezetten meglepő zeneválasztások is. de úgy általánosságban működött a rész, és úgy volt felépítve, ahogy már elvárjuk a sorozat fináléjától: tudták mosolygással oldani a feszültséget, hagyták kibontakozni a színészeiket (olyan jó ennyi év után is látni, mikor eljön emmy rossum és william h. macy nagy közös pillanata), és a megható pillanatok után átnyújtottak egy kis reményt is -mert talán létezik egy fényesebb jövő gallagher-ék számára is... ($$12.19.)

talán a sorozat-nézéseknél is beáll a bioritmusunk egy rendszerre, és gondot okoz, ha ettől el kell térni -ez csak azért írom, mert az elején kicsit aggasztott, hogy idén dupla adag gallagher-shit-et kapunk, nálam túlságosan az év eleji rituálé része volt eddig a nézése, így nehezen tudtam elképzelni őszi sorozatként... attól is tarthattam, hogy a felgyorsított gyártási tempó a minőség rovására megy -de aztán pár rész után be kellett látnom, hogy pontosan ugyanazt kapom a szokatlan időpontban is, mint eddig, ugyanazon a minőségi szinten, maximum csak abban lehet hiba, hogy az ember a hetedik évben már nem tud annyira lelkesedni, mint az elején... a hatodik évadhoz hasonlóan most sem akartak minket teljesen összetörni, azaz egész a fináléig nem vitték olyan mélyre a drámát, de igazából én örültem a szokásosnál egy fokkal pozitívabb évadnak. egyébként is, ettől még megmaradt az íróknak az a rossz szokása, hogy mindenki gallagher-nek átnyújtják a remény szikráját, aztán lerántják őket a földre, hogy koppanjon a fejük, hogy ne felejtsék el, hogy honnan jöttek, hogy milyen családba is születtek. most még megbékélek ezzel a hullámzással, de ugye a sorozat zárásakor azért kisüthet majd a nap chicago felett...? (mikor kikapcsoltam a lejátszót, mi volt az első dolog, amit megláttam a twitter-en? a showtime berendelte a shameless nyolcadik évadát. ennyike, bitches...)

„what can i say about frank and monica that hasn’t already been said? you deserve each other.”

hát hol vannak a kemény férfi kezek, amik naggyá teszik amerikát? tényleg a nőknek kell elmenni még hegeszteni is? elfogytak a kézimunkát igénylő állások? ó, jaj, dugd fel magadnak, te perverz seggfej... báááár, a sorozat is rájátszott erre a kézimunkás analógiára, úgyhogy, bocsi, bocsi... a résszel az volt a legnagyobb bajom, hogy tudtam előre, hogy mi lesz a drámai csúcspontja, és minden pillanatban attól rettegtem, hogy úgy fog bekövetkezni a halál, hogy mindenki szeme láttára összeesik az illető, és vége a dalnak. úgyhogy valahol hálás lehetek, hogy ennél sokkal szebben csinálták meg a jelenetet. és igazából nem is a halál ténye riasztott meg, hanem az, hogy ez milyen hatással lesz frank-re, hogy mennyire fog összetörni a szíve -nem beszélve a kisebb gyerekekről, akik biztos, hogy érzékenyen fognak reagálni... és nem csak a halállal készítették elő ügyesen a jövő heti finálét, hanem az egész szívbemarkoló utolsó jelenettel. mert fioná-t egész addig nem viselte meg az üzleti ténykedésének az emberi oldala, de miért is érzett volna bűnbánatot, úszik a pénzben, új autó van a formás feneke alatt, még dugni is sikerült egy jót -de azért a saját lelkük elől nehéz menekülni... (a ’minden héten hozzunk rendbe egy kapcsolatot’ akció keretében ma szerencsére lip-pel rendezték a jó-testvéri viszonyukat.) ian is az utolsó zenés montázsban búcsúzkodott igazán, és én örülök, hogy ráeszmélt arra, hogy melyik életet kell választania -de tulajdonképpen nem baj az, hogy ehhez egy ilyen tökös férfias túra kellett -végig a 66-os úton... ($$12.13.)

„we’re lucy and desi. barack and michelle. sonny and cher.”

(ööö, alkohol-mámoros amnéziában szenvedek, hogy én nem emlékszem a csajok által emlegetett leszbi-szex-jelenetre a múlthétről? (hehe)) a szív vagy az ész? az ész vagy a szív? mert dörömbölnek a vágyak, és kurva nehéz elmenekülni előlük... és valahol tisztelem az írókat, hogy szembemennek a konformista klisékkel -mert hagyományosan hollywood-ban az lenne az út, hogy fiona kitart az elvei mellett, és keserves küzdelmek árán, de boldogan felvirágoztatja az üzletet, nem pedig az, hogy pénzzé teszi az első adandó alkalommal... vagy mondjuk ian-nál azt vártuk volna, hogy hűséges marad az átlagosabb de sokkal nyugodtabb életéhez, és mondjuk feldobja a zsaruknak mickey-t -nem pedig azt, hogy mindent eldob magától, mert, izé, szenvedély... valószínűleg az a baj, hogy mégiscsak sok átment a szüleik dns-éből a srácokba, hisz’ frank-nél és monica-nál köztudomású, hogy vágy-vezérelt ösztön-lények, akik magabiztos megbízhatósággal választják mindig a rossz utat -persze, szórakoztató nézni a mindennapos katasztrófájukat, ma is az volt, ahogy modern-kori bonnie és clyde-ként bénázták végig a játékidőt. megkészülve, persze... szegény lip-nek sajnos csak ez utóbbi jutott a gén-ruletten, az ambivalens viszonya az alkohollal, ami elkezdett ijesztő méreteket ölteni, nagyon remélem, hogy ki tud végre mászni ebből a srác. ahogy abban is bízom, hogy a többi gallagher sem ront tovább az életén vagy a lelkivilágán. de hé, v és fiona kibékültek legalább, az is már valami, nem...? ($$12.06.)

„she is gonna find a crack in your shell. she is gonna slither in, and she’s gonna start plucking at that one nerve no one else on the planet can reach. you want to bet?”

nyitó-jelenet a kamionnal -én: ’na, ilyenkor szokott felbukkanni hurrikán monica, hogy bekavarjon a srácok életébe’. hát igen, ritkán van olyan, hogy ennél kevésbé örülök annak, hogy igazam van... mert persze, a történetnek jót tesz, hogy anyuval felbolydítják egy kicsit, de lelkileg mindig megterhelő nézni, ahogy szép sorban kikészül az összes gyerek ettől a nehezen kezelhető nőszemélytől... és bár tudtuk előre jól ma is, hogy pontosan ez fog történni, mégis működött az epizód érzelmi vetülete. és ezek a rohadék írók el tudták érni, hogy minden egyes szálba bele-tenyereljen, hogy mindenki lelkében megforgassa egy kicsit a tőrt... fura volt látni, hogy fiona milyen sokáig tartotta magát, hogy még frank-nek is elnézte a hülyeségeit, de persze ahogy várható volt (és ahogy lip jó előre megjósolta) eljött az a pont, amikor nála is pattant a húr... tudjuk jól, hogy mindig van egy gallagher, aki bedől a monica-féle játékoknak, ez a szerep ma debbie-nek jutott. meg persze frank-nek is egy kicsit a végén (pedig ő is sokáig erős tudott maradni). és basszátok meg, nem kell nekem sem jósnak lenni, hogy lássam előre, hogy meg fogjuk még mi is sajnálni ezt a kiállhatatlan nőt... (és ha nem lett volna elég a drámából, jövő héten érkezik mickey is fokozni a helyzetet. azt hiszem idén sem ússzuk meg monoklik és könnyek nélkül...) ($$11.29.)

„-is ’fuck you’ the new thank you?

-yup.

-then fuck you too.”

business as usual. illetve azért van újdonság, mert hé, ez chicago, nem new orleans, mi ez a jazz-es fel/levezetés...? és hogy mi a régi és megszokott? hát hogy gyönyörűen hullámoztunk az egész részen át, valahogy úgy, mint fiona, amikor a fáradtságtól kikészültek az idegei, és a szervezete képtelen volt eldönteni, hogy nevessen-e vagy sírjon. na valahogy mi is így billegtünk eközött a két szélsőséges érzés között... mert nagyon működtek az epizód felemelő pillanatai, mondjuk lip meghallgatásán, ahol csodálatos mondatok hangoztak el, de a fiona/kev egymásra-találásnál is elégedetten dobbant a szívünk, mert nagyon hiányzott már a show-ból, hogy fi rendezze a viszonyát a szomszédokkal (plusz kev megint bizonyította, hogy lassan forognak a kerekek a fejében, de ha végre be tudja indítani őket, akkor igenis vannak jó ötletei -és persze akkora szíve van, ami kitölti azt a méretes testét...) shit, még frank-re is tudok pozitív jelzőket használni, mert bizony vannak jó napjai, amikor valahogy az önzőségét áttranszformálja kölcsönös segítségnyújtássá, azaz ott van az önző hátsó szándék a tetteiben (jelen esetben az, hogy ne fagyjon be a segge az utcán), de ezért olyan dolgokat is megtesz, amiből másnak is előnye származik (lásd takarítás, mosás)... a sírós részeket nem hiszem, hogy magyarázni kéne, fi-nél volt pár mélypont ma is, lip-et meg az istennek nem akarják kihúzni a permanens szar napok közül. és akkor még ott volt debbie kálváriája is, akit talán most először sajnáltunk meg, mióta megkapta ezt a kellemetlen baba-szálat... ($$11.22.)

„it’s a hell of a lot easier just to be an employee for the rest of their lives. less stress.”

hölgyeim és uraim, a shameless írói idén nagyon akarnak mondani valamit a társadalmi problémákról -az eddigi hajléktalan-kérdést felváltották az iskola-rendszer problémáit feszegető percek. de az a nagy szerencséjük, hogy frank gallagher a szócsövük, mert rajta keresztül átszűrve sokkal kevésbé lesz didaktikus ezeknek a témáknak a beemelése. meg egyébként is, néha belefér, ha a sok bohóság közé valami valóságot is beengednek... ennél nagyobb baj, hogy a kiszámíthatóságok is bekukucskálnak a hátsó ajtón át, bár lehet hogy csak kiismertük az elmúlt hét évben az írók gondolkozását... azt mondjuk tuti minden néző előre megjósolta, hogy fiona-nál nem fog simán menni a mosoda átvétele, hogy ezernyi gebasz lesz, és némi hullámvölgybe kerülés után megerősíti magát újra (hogy később újra összetörhessen majd)... ian-ék a sok szenvedés, kerülgetés és felkészülés után végre szexeltek egy jó, kár hogy már láttunk ebben a stádiumban eleget a srácot, így nem merünk bízni abban, hogy tartós lesz ez a kapcsolat... debbie továbbra is túlzás, nem is fecsérelek rá több karaktert... lip meg hozza a szokásos ’ő lehetne minden nő álmai pasija, mert kedves, jófej, van szíve és jó az ágyban, de úgyis elbaszódik valami’ témáját... ($$11.16.)

„-you never heard of female ejaculation?

-oh, no, i have. i just thought it was a myth, like unicorns or moderate republicans.”

oké, ennyi év után beszélnünk kell a sorozat szex-jeleneteiről... de tényleg, imádom, ahogy felveszik az összes szexuális együttlétet, mert mindig intenzív, természetes és nagyon szexi élményt kapunk -és nem nagyon találni olyan tabut, amit eddig még ne hágtak volna át, legyen az a női spriccelés vagy a feltételezett apa/lánya szex... de természetességben ezek a jelenetek sem vehetik fel a versenyt azokkal, amikor a gallagher tesók nyugodtan, szeretet-teljesen beszélnek egymással. és ma is talán egy kicsit jobban voltam oda azért, ahogy a három idősebb gyermek leheveredett az ágyra, és kibeszélte azokat a dolgokat, amik mostanság foglalkoztatják őket, mint azt, hogy mennyire őrjítően vonaglik lip alatt a cuki lány (tudom, tudom, buzi vagyok-e)... de az epizód nagyrésze alatt lehetett érezni egy erősebb köteléket a testvérek között, valahogy most békésebben szóltak egymáshoz. de ahogy a közmondás tarja, minden jóban van valami rossz, most is gyorsan gördítettek eléjük néhány akadályt, jött néhány összezördülés -mert ki sem bírnánk már, ha nem vágnának egymás fejéhez gorombaságokat a srácok/lányok, vagy ha lip nem hozná a csak rá jellemző bűnbánó arcát... (eközben frank diktatórikus vezetése látványosan megbukott, nem is baj, talán kihoztak mindent ebből a hajléktalan-szálból, amit akartak.) ($$11.09.)

„a billionaire with a bleeding heart and a big dick bought this place for me?”

az emberiséget az anyagi javak mozgatják, nem tehetünk róla, így vagyunk behuzalozva -különösen a nélkülözésből érkezőknél figyelhető meg, hogy a pénz mozgatja a mindennapjaikat -ez sokkal szofisztikáltabban hangzik annál, mint az, hogy az írók úgy gondolták, hogy mókás lenne úgy alakítani a szálakat, hogy minden gallagher érdeklődésének középpontjában a pénz álljon... mert vannak ötleteik, amiket túlságosan egyértelműen vezetnek fel, például amikor fiona arról hallgatja az öreg mosodás-néni panaszait, hogy gazdag seggfejek meg akarják szerezni az üzletét, akkor neked már hamarabb kigyullad a lámpa a fejed felett, mint neki. de nem számít, hogy lassan esik le neki a megoldás, a lényeg az, hogy jöjjön már össze szerencsétlen csajnak valami jól menő, legális biznisz. és fontos az, hogy legális legyen, mert pölö lip épp az illegalitás felé fordult a nagy zsozsó reményében, és persze üvölt a száláról, hogy drámára gyúrják a végén -ahogy debbie-nek is koppannia kell még majd egy párszor, amíg megtalálja a módját, hogy pénzt keressen és gyereket neveljen egyszerre -az biztos, hogy rossz ötlet, ha frank-hez fordul tanácsért... bár az öreg gallagher nem csak sikeresen viszi a szállót, de még arra is ügyel, hogy ő jól járjon anyagilag... ($$11.03.)

„okay, no more mr.nice neighbor. those scumbags have fucked with the wrong emperor.”

’hát srácok, néztem a pasimat, hogy milyen ügyesen végzi a dolgát a kamera mögött, és arra gondoltam, hogy én is megpróbálnám, hogy büszkévé tegyem ezt az áldott jó embert!’ -el tudok képzelni egy ilyen telefonhívást emmy rossum-tól, aki bevállalta az epizód rendezését, és tök jó munkát végzett. mindig is tiszteltem azokat a színészeket, akik annyira elkötelezettek amellett a show mellett, amiben szerepelnek, hogy plusz feladatokat is elvállalnak a színészkedés mellett. és azt is szoktam tisztelni, aki izzadtnak meri mutatni magát a képernyőn... mert itt a shameless-nél szoktak arra figyelni, hogy a sztori is abban az időszakban játszódjon, amikor forgatnak, sőt, kicsit még hozzá is igazítják az eseményeket a téli vagy a nyári hangulathoz... izé... most itt a megzápult agyak jelentik a fülledtség metaforáját? vagy a szexuális sokszínűség bemutatására használható az analógia? igazából kurvára fogalmam sincs, hogy mit akartam ebből kihozni... még szerencse, hogy az írószobában nálam kompetensebbek dolgoznak, akik nálam sokkal jobban tudják közvetíteni a mondanivalójukat, mondjuk a szexualitás ezernyi formájáról, a hajléktalan-problémáról, vagy az emberi ügyeskedésről... és még mindig megy nekik a feelgood-érzet létrehozása is -mert amikor összegyűlnek ezek a szerencsétlen gallagher-ek, hogy kicsit kieresszék a gőzt, akkor mi mindig őszintén tudunk mosolyogni velük az élet apró örömei felett... (persze emmy nem csak a kamera másik oldalán végez nagyszerű munkát, de fiona-ként is, még ha ez a hideg arca a kevésbé szerethetőek közé tartozik is. no, csak sikerült nekem is keretes szerkezetet csinálnom, mint ahogy az epizód is keretes volt a két dohányzással...) ($$10.29.)

„welcome, new gallaghers. come on. give daddy frank a hug.”

menetrend-szerűen beütött a szar. hurrá. taps... egy kicsit már várta is az ember, hogy megmerítkezzünk a negatív hullámokban, főleg azokon a szálakon, ahol megérdemelte az adott karakter, hogy egy kicsit a fejére koppintsanak -és itt most mindenki tudja, hogy debbie-re gondolok elsősorban... de ügyesen úgy alakították az epizódot, hogy mindenkinek (vagy mindenki miatt) legalább egyszer fel kellett hívni fionát, aki érthetően besokallt ettől, és így megint előszedte a lelke mélyéről a cél-kitűzős énjét, tudjátok azt, amelyik időről/időről előbújik belőle csillogó szemekkel, hogy aztán néhány sérüléssel később vissza is kucorodjon a rejtekhelyére... és ha belegondolunk minden gallagher-gyerek így szokott járni évenként egyszer-egyszer, most majd fi lip-pel versenyezhet, hogy melyikük jut tovább az élete összekaparásában... frank-en megint lehetett nevetni, mert kitartó csótány üzemmódba rakta magát, miközben lángoló pallossal a kezében vezette az új népét előre, de ha belegondolunk, azért komoly mondanivaló is megbújt a piszkos szórakoztató réteg alatt (gondolok itt a kipaterolt hajléktalanokra mondjuk). (uhh, mééééég v és svetlana cicit!) ($$10.20.)

„man, if i sucked some guy’s dick, i wouldn’t be half as dramatic as you’re being right now.”

teljesen összezavarodtak a nemi szerepek a huszonegyedik században... egy meleg megsértődhet arra, ha a pasija nőkkel is lefekszik; egy nő is vágyhat felelőtlen egyéjszakás tinder-kalandra; a férfi is végzheti otthon a házimunkát és vigyázhat a gyerekekre, miközben a nők keményen dolgoznak; egy nő is kérhet olyan dolgokat a férfitől, amitől kényelmesebben érzi magát szex közben -szóval teljes a zűrzavar, és ez így van jól... és az a jó, hogy mindezek a fontos társadalmi változások szépen épülnek be a sorozat szövetébe, nem csillognak ki chicago eső-áztatta utcáinak mocskából -ehh, túl komolyan tolom, így nem fogjátok elhinni, hogy hülyülök... mert persze a show továbbra sem veszi komolyan magát, így jókat lehet röhögni a srácok/lányok magánéleti hisztijein. és nem csak arról van szó, hogy carl szétterpesztett lábakkal jár a körülmetélése miatt, és szőrös here-zacsikat képzel minden női dekoltázsba, hogy ne legyen erekciója (vagy ted cruz beszédet néz a tévében az erősebb hatás kedvéért, hehe, fuck republicans!), de ian is baromi nevetséges, ahogy rosszul van az élete első punci-nyalásától... ($$10.12.)

„my liver’s been on vacation, and i got a month’s worth of drinking to catch up on.”

de fura, hogy nem egy fagyos januári napon indul az új évad, hanem egy kellemesen langyos őszi estén... egyébként nem sok mindent változott a sorozat háza táján az új időpontján kívül, frank még mindig egy elpusztíthatatlan csótány, fiona dacosan harcol az élet szar-hullámaival, és többieknek is megvan a maga apró/cseprő baja, igazából nincs kedvem megint névsorolvasást tartani... kábé már látszanak az évad fő probléma-vonulatai, bár azért még meg tudnak lepni, ma is előre tudni véltem, hogy mi lesz a sorsa carl előbőrének, de aztán tudtak bele olyan csavart rakni, amit én nem vettem számításba... hjaj, még akkor is azt érzem, hogy hiányzott ez a csomó szerencsétlen gallagher, ha most sokkal hamarabb találkoztunk, mint szoktunk... igaz, én könnyen megvehető vagyok, mert már a trainspotting-hangulatú frank-álomtól is egyből oda-meg-vissza voltam, a víz alá beszűrődő fények, a zene, a a nagyon pontosan elkapott pillanatok a gyerekeiről, tökéletes volt az összhatás... shit, én azt nem gondoltam tavaly év végén, hogy gyilkossági szándékkal dobták frank-et a folyóba a srácok, simán csak egy kijózanító bosszút láttam bele -de az mennyire tipikus gallagher-gyerek hozzáállás volt már, hogy így le tudták szarni, hogy az apjuk él és visszatért. mondjuk kialakult már bennük ehhez elég rutin az évek alatt... ($$09.30.)