soroló

„ragnar asked me to build him one last boat.”

lehet, hogy tényleg meg kéne fontolnom, hogy áttekerem a previously-kat, mert most is túlságosan emlékeztettek rá, hogy mit mondott a jós ragnar-nak, így egyből bevillant az a kép, amit aztán meg is kaptam a megfelelő pillanatban a templom oltára előtt. de. annak ellenére, hogy odalett a meglepetés, tudtam élvezni az odavezető utat is, alig vártam, hogy tényleg megtörténik-e, és közben eljátszottam azzal a kósza gondolattal is, hogy mi lenne a sorozattal a főszereplője nélkül -plusz a búcsúzások is hangulatosra sikerültek. akkor meg már főleg magával ragadott a hév, ahogy a viking gyászmenet éneke keresztény dallamokba kúszott át. és akkor a király visszatért közénk... a felállás természetesen jövőre is nagyon érdekes lesz. örülök, hogy rollo és leendő jövendőbelijének a kapcsolata már meg volt alapozva a korábbi részek összenézéseiben (nem úgy, mint a gróf rajongása a fiftyshades iránt...). bár valószínűleg a bimbózó szerelem mellett lesznek valami apró csaták is. mert ezek a nyugtalan északi népek sosem bírnak magukkal... ($04.25.)

igazság szerint két osztályzatot kéne adnom erre az évadra -mert jól elkülöníthetően két részre lehetett osztani, és különbözően tetszett a két fél. kicsit átmeneti részén jártunk a történetnek, talán ez tehet mindenről -mert az első fele még az előző etaphoz tartozott, angol-földet tapodtunk, tovább bonyolódtunk az ottani belügyekbe, a régóta vágyott letelepedés illúziójába. széthullott a csapat, és így az epizódok is kicsit szétesettek lettek, nem minden tudott működni. de aztán dél felé fordult a tekintet... a frankok elleni felemás kimenetelű hadjárat már sokkal jobban megközelítette az elvárt szintet, összesűrűsödtek az események -és a vér a kardok élén. meglódultak a látványosok is, olyan ostrom-epizódot kaptunk, ami tökéletesen használta ki a tévés kereteket, meghozva az azt epikus érzetet, amit sokszor keresünk a történelmi művekben. a karakter-ívek is rendben voltak, ragnar lába alól jól kihúzták a talajt, egyedül floki picsogásaival voltam képtelen kibékülni. ...hát, ahogy mindezt papírra vetettem, meg is világosultam: nincs szükségem két osztályzatra, az a néhány botlás menet közben eldöntötte a kérdést -tetszett. jövőre lehet harcolni a javításért...

„i am not like my grandfather. i am not charlemagne.”

ezek a barbár északiak nem az a népség, akik könnyen feladnák -ha nem ment erővel, most megpróbálják csellel. hát be kell vetni ellenük minden kegyetlen fegyvert, de jaj, uram, lehet, hogy még az sem lesz elég. mert hiába a hősies ellenállás, ha a falak közé szorulva éhen veszünk, ha a betegség veszi át az uralmat a város felett. ha az urunk is elgyengül, jaj nekünk... (először azt hittem, tényleg csak a második körrel foglalkozunk, élvezettel nézhetjük, ahogy a véres küzdelem folytatódik, de ma már nem bírta megállni michael hirst, hogy ne tegyen egy körbetekintést az egyéb helyszíneken is. angliában a királyi udvar fertője hozta a szokásost, kattegard meg fura volt ezzel semmiségnek tűnő üggyel és látomással. na nem mintha ragnar-t ne kínoznák víziók, érdekes lesz, hova futtatják ki a szálát, hogy meg merik-e lépni, amit ő előrevetített -mielőtt belépett volna a tóba, hogy megadja magának az esélyt, hogy újra lássa a legjobb barátját.) ($04.18.)

„the oriflamme. it is the sacred banner of saint-denis. the cloth was bathed in his blood.”

hát nem lettem volna viking közkatona sem -avagy, eddig sem rajongtam a franciákért, de most végképp megutáltam őket... várható volt, hogy nem lesz díszmenet az ostrom, azért itt erős falak, képzett és felkészült ellenség várta a harcias északiakat, nem nyámnyila szerzetesek. de mégis rossz volt nézni, ahogy ennyire elszámították a lépést. hogy hullottak azok a bizonyos egyszerű talpasok. még az is erősen a levegőben volt, hogy egy fontos szereplőt is elveszíthetünk, hagyták is, hogy izguljunk némelyekért, de aztán visszakoztak, gondolom mindegyikükkel még vannak tervei az isteneknek. az sem ért váratlanul, hogy ragnar ennyi embert feláldoz a bosszújáért -ahogy az sem, hogy van egy terve... (köszönöm szépen, hogy megkaptam az elvárt vér-adagomat, sőt, még annál is többet, mert ez egy igencsak jól összerakott ostrom-epizód volt, és én sokakkal ellentétben úgy gondolom, hogy nem egyszerű összerakni egy ilyen részt, hogy végig megmaradjon a feszültség, hogy ne váljon unalmassá a repetitív viaskodás. és katheryn winnick-nek milyen jó áll a harci szellem (is), hjaj...) ($04.11.)

„your first duty, count odo, is to concentrate on the defeat of the northmen.”

már hetek óta szemezek az epizód címével, alig várva, hogy mikor jutunk el végre párizsba, nem gondolva arra, hogy nem lehet csak úgy megtámadni egy ilyen jelentős várost, elő is kell készülni. először azt hittem, hogy lesz annyira tökös michael hirst, hogy csak a franciákkal foglalkozunk egy egész részen át, hogy megismerjük ennek, a sorozatba újonnan belépő népnek a viszonyrendszerét, de szegény annyit írt már angol történelemmel foglalkozó forgatókönyvet, hogy nem tud elszakadni a saját hazájától sem. azért bocsánatos bűn ez, mert egbert király és kwenthrith királynő megint hozta a formáját. és valahogy wessex-ben jobban érezte az ember a csuhás hiányát, még ha ők maguk nem is tudják még, hogy mekkora is a veszteségük. bár azt nem mondanám, hogy ragnar nincs megborulva (a szokásosnál is jobban). mert azért a hideg északiak is képernyőre kerültek, ők is készülődnek, náluk is megnézhetjük, milyen hatalmi villongások nehezíthetik a népek összetartását. (nekem meg ezt a részt, meg a jövő heti epizódot kellett volna egyben tartanom, vérre vágyó énem most megint türelmetlenül rághat belülről egy hétig...) ($04.05.)

„i never knew what a martyr was. i still don’t.”

ateistaként nem könnyű megértenem a mély, elkötelezett vallásosságot, a látomások misztikus világát, a különböző hitek egymásnak feszülését. de persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok a középkorban természetesnek számítottak, így az is természetes, hogy a sorozatban ilyen hangsúlyosan megjelennek -sőt, vannak olyan szertartás-jelenetek, amik rengeteget dobnak a hangulaton, így kifejezetten szeretem őket. és azt is tudom, hogy sok karakter fundamentumát tudják adni a hitével. elkerülhetetlen volt, hogy a régi istenek és az egyisten-hit fő képviselői egymásnak feszüljenek, és az agresszivitás lett a nyerő -a nézők meg talán sokat veszítettek. én kezdettől fogva szerettem a csuhást, és kifejezetten érdekes volt, ahogy őrlődött a két hazája és a két vallása között. de talán bevégezte a küldetését (még egy csavarral egy valós történelmi személyhez is kötötték), és most az lesz az érdekes, amit már a rész végén is előrevetítettek -mivé válik ragnar a lelki támasza nélkül...? (egy női rendező nem hagyhatta ki, hogy még utoljára jó sokáig megmutassa george blagden tökéletes felsőtestét...) ($03.28.)

„for it is good to travel with hope and with courage. but it is still better to travel with knowledge!”

azt tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a hazatérés, de arról nem volt szó, hogy olyan sűrű lesz a részben a rosszkedv, mint egy igazi szűretlen viking sör. mert most kellett rázúdítani a karakterekre minden halál és megcsalás megtudását, a gyász ólomsúlyát és a megváltozott státuszokat. persze ez okozott látványos jeleneteket is (bunyó a sárban), de azért nem volt könnyű befogadni ilyen töménységben. és akkor még az álnok angol királyhoz vissza sem néztünk... átmeneti jellegű epizód volt ez így az évad közepén, némiképp lezártuk az angol hódítást, és vigyázó szemeinket elkezdtük párizsra vetni. nem tudom, hogy mire futja majd a költségvetésből, én reménykedem, az elején is fantasztikusan nézett ki a sok hajó, ahogy közeledtek a partokhoz. (azért voltak itt összetett érzelmek is a szélsőséges szomorúságban, például rollo kisebbségi komplexusa, ami sok mindent megmagyaráz.) ($03.21.)

„so you sacrificed yourself for the common good.”

kicsit talán túlságosan is belekényelmesedtünk a magánügyek ölelésébe, aztán megérkezett vendégségbe a halál, és elkezdte osztogatni az áldását... de végig kettős hangulatú volt a rész, az északi baljóslatúságot ellensúlyozták sok humorral, az ünnepségen bárkivel csapódott össze ragnar, ott nagy mosolygás lett a beszélgetés vége, mind a kimondott mondatok, mind a tipikus szemhunyorgatások nagyon jól sikerültek. csak kár, hogy közben az embernek a permanensen fancsali képet vágó floki-t is néznie kell... igazából csak kétszer csapott le a kaszás, de azok is a két végletbe estek. hisz’ a szerencsétlen herceget nem tudtad sajnálni (plusz a kupa-eldobással a maradék drámaiságot is elvették), a jeges vízbe fulladás viszont szíven ütötte az embert, még ha az eltávozottnak voltak is negatív tulajdonságai bőven. az viszont jó, hogy mitologikusan ködbe veszni hagyják a rejtélyes vándor alakját, csak titkon remélhetjük, hogy az istenek köztünk járnak. de ha nem is jönnek személyesen, azért remélem az erejüket elküldik, mert a hazatérés angliából nehezebb lesz, mint amire hőseink számítanak. ($03.14.)

„it’s a new type of plow. it does not just scratch the surface of the earth, but it digs deeper, and because of the angle of the blade, it turns the soil over.”

fívéreim! kérjük az isteneket, hogy igazi férfiak lehessünk, akik erősen és nem gyengék, akik nem félnek szembenézni a halállal, mert tudják, hogy dicsőséges elmúlás után a valhalla vár rájuk; akik akkor is erősek maradnak, ha az istenek szeszélyéből életben maradt sebesülteket kell ellátni; akkor is, ha vezetőként nehéz döntéseket kell hozni, akár olyanokat is, amiktől kétség ébred a hatalmas istenek szemében. nővéreim! kérjük az istennőket, hogy bocsássák ránk a csábítás erejét, ami segíti az utunk a céljainkhoz; kérjük a mindenható égi urakat, hogy áldják meg a kétkezi munkánkat, hogy bőséges terméssel etethessük gyermekeinket; hogy védjék meg utódainkat minden fájdalomtól és veszedelemtől. félelmetes istenek! oszlassátok el a ködöt és a sötétséget, hogy dicső fényességben szolgálhassunk titeket! ($03.07.)

„i see a harvest celebrated in blood. i see a trickster whose weapon cleaves you. i see that a marriage of plow and sword will sustain you, until you become a virgin once more.”

az álmok és a köd mindig a baljóslatúság leplét terítik az emberekre. pedig nem így indult az utunk, a vágyakkal kezdtünk foglalkozni, amik megszállják az embert a csata után -és most mindegy, hogy az italról, az ételről vagy a nőkről van szó. esetleg minden idők legprofánabb lánykéréséről. vagy a felgyülemlett bosszúvágy leküzdéséről. de a vágy ott bujkált a többi helyszínen is. sajnos azt kell mondanom, hogy talán túlságosan elaprózódik a cselekmény így, hogy sokfelé kacskaringózik a történet, hogy hőseink kicsit elszakadtak egymástól. először nem is értettem, hogy minek nézünk vissza kattegar-ba, aztán eszembe jutott, hogy három fontos nőszemélyt hagytunk ott hátra, és szinte minden jelenetben össze is voltak kötve -és bár a helyszín-feliratnál nem gondoltam volna, de érdemes lesz visszanézni még, úgy tűnik. (plusz bátor dolog egy alapvetően a humorra tartott karakternek ilyen drámai szálat szőni -veled vagyunk torstein!) ($02.28.)

„ragnar and lagertha talk only of farming. farming. who wants to go places and farm? where is the glory in that?”

nem is értem, minket ezeknek a vikingeknek otthon... csak szenvedni tudnak, ha meg kell kicsit állni télire, kicsit közelebb kell húzódni az asszonyokhoz, vissza kell fogni a pezsgő vérüket. ezért is bukhat el főhőseink terve, akik a kezdetek óta földet szeretnének, letelepedést, mert ők a kivételek a viking néplélekben. még úgy is, hogy ők is tisztában vannak vele, hogy rengeteg halott emberen kell még átvágniuk magukat, hogy sikerüljön ez a vállalkozás, tehát finomkodónak nem mondanám őket. bár már látható a cél -ameddig a szem ellát... ilyenek a generikus évadnyitók, bemutatják a köztes időben beállt állapotot, majd egy jól irányzott lökéssel elkezdik feldönteni a dominókat. a kinézet szebb, mint valaha (azok a fjord körüli hegyek...), megint ment az ügyes zsonglőrködés a nyelvekkel, és felcsigázóak voltak a konfliktusok. elégedetten vagyok az előétellel, asszony, jöhet a főfogás... (az angolok két-partos felállása szándékos taktika volt, vagy bénázás? mer’ nem jött be, az tuti...) ($02.21.)