„this is just a set crush, is what this is. you’re aware of that, right?”
és igen, lehet egy elbaszott nap még elbaszottabb... mindig érdekes kicsit mögé-nézni hollywood-nak, mondjuk hogy milyen lehet ténylegesen egy írószobában dolgozni, ahol egy frusztrált showrunner vezet egy csapat indiszponált írót... de persze ez nem tartott sokáig, mert a magánéleti zűrrel kellett befejeznünk az évadot. mickey-nél érdekes volt a szex-és-szerelemfüggők gyűlése, mert hallhatta, hogy vannak az övénél sokkal rosszabb sorsok is, gus meg csak simán megint egy kínos szituba keveredett, bár nem hiszem, hogy ennyi rész után ezen bárki is meglepődött... ($$07.05.)
egy fura sorozatba fura karakterek illenek -és fura hozzáállás a néző részéről... mert minden adott volt, hogy ez legyen az idei titkos favoritom, egy független kis gyöngyszem, ami úgy vág bele a valóságba, hogy közben elemelten szórakoztat, ami a klasszikus édes/keserű kombinációval játszik hangulatában. és sajnos ez csak részben valósult meg... mert a karakterek annyira valóságosak lettek, hogy nem rejtegették a hibáikat, az önzőségüket, a taplóságukat, a gyengébb pillanataikat, így nem mindig sikerült velük egy hullámhosszra kerülni, mert ezek a hibáik fura módon nemhogy erősített volna a szerethetőségükön, hanem elidegenítettek tőlük -főleg gus-nál éreztem ezt. és a sztori-ívvel sem voltam maradéktalanul elégedett, mert hiába lépdeltek sokszor mellé a romantikus komédiák alap-elemeinek, azért néhány panelt telibe kaptak, főleg a drámázósabb második felében. de elég a hibák sorolásából, mert minden kapcsolatban törekedni kell az értékek keresésére, és az apróbb szájhúzások ellenére azt mondom, hogy szükség van az ilyen fura sorozatokra, a fura szereplőkre, és a fura érzésekre a szívem és az agyam tájékán... (kicsit morgósabb lett ez az értékelő, mint elsőre terveztem, úgy tűnik, nem vagyok a legjobb passzban mostanság. vagy talán csak az a baj, hogy féltékeny vagyok gus-ra, hogy két ilyen nőt is megkapott egy évad alatt...)