soroló

„everyone is a monster to someone. since you are so convinced that i am yours, i will be it.”

ez is egy finálé-írási technika, amit itt láthattunk -30 percen át foglalkozunk még a karakterekkel, a kényes szituációkkal, aztán az utolsó húsz percben robbantunk mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, hogy mindenképp jó szájízzel hagyják el a nézők a hajót. de egyáltalán nem baj, hogy mr.mcgraw még egyszer összecsaphatott (szóban) a barátból lett ellenséggel, hogy billy-ék ellenállási próbálkozásait is láthattuk, valamint azt, hogy milyen gyorsan alakulnak át nassau erőviszonyai, amint a szöszi kikerült a képből. nem mondom, hogy a látvány (és dráma) felerősödését nem élveztem jobban, de ezek ketten akkor táncolnak igazán, ha jól fonódnak egymás karjába. és a kiszabadulásra és a város pusztítására nem lehetett panaszunk. arra meg főleg nem, ahogy mr.silver eljutott egy olyan pontra a történetében, amit mindannyian félve vártunk -pont azért a fájdalmas brutalitása miatt, ami be is következett. igazság szerint nem tudom, hogy kire legyek mérges, magamra vagy az írókra, mert pont a legvégén kezdtem igazán azt érezni, hogy ebből kérnék még -és most rakhatom el januárig magamban ezt a kincset... ($03.31.)

szerintem már megszöktek azok mind, aki nem tudták megszokni, hogy ez egy igazi kalózkodás nélküli kalóz-sorozat (bár én még mindig ’csöcsös-kalózos’-nak hívom, pedig idén még a pucérkodással is csínjábban bántak...). mármint, hogy nem rum-vedelő, félszemű, papagájos, maskarás emberek hajózgatnak és fosztogatnak, hanem sokkal inkább egy igazi történelmi sorozatra akarnak hajazni, annak minden intrikusságát magukra öltve (gondolom az sem véletlen, hogy a kincses sziget karakterei mellé bekasztingolták a valóságból hozott haramiákat is). sőt, idén nem csak a szar-kavarás volt fontos, hanem a kalandokról a karakterekre helyezték át a hangsúlyt. tetszett, hogy ennyit megtudtunk flint kapitány drámai múltjáról a flashback-ekből, kicsit sajnáltam is, hogy az évad felétől elfogytak ezek a visszaemlékezések. de long john silver is elkezdte a hosszú menetelését a kezdeti arany után sóvárgó kis fickótól. apropó, idén nem sok szerep jutott az elvileg mozgatórugóként funkcionáló aranynak, de azért végig ott volt a háttérben, hogy jövőre újult erővel csábíthassa hőseinket. meg persze egy csomó mindent elő lehet majd szedni a brit flottától egy új ellenfélig. az alapok egyre erősebbek. tetszett.

„when the navy arrives, they aren’t gonna give a fuck what belongs to you or what belongs to me. because to them, there is no difference between you and me.”

tőrök az éjszakában... és nem csak szó szerint szúrják szíven a kalózokat, de többszörös árulás miatt is sápítozhattunk eleget. mint egy hbo-s sorozatban, amikor a kilencedik részben sütik el a puskapor nagyrészét, amivel a nézőt elismerő anyázásra késztetik -hát itt a példa, hogy máshol is működik a recept. többféle láncreakció indult be, de egyik intrika sem a várt hatást érte el. van, ahol csak fogság lett a vége, máshol viszont sokkal véresebb lett lészen az elbukás. és közben a hajón is úgy folyt a hatalom-átvétel, hogy folyton ingadoztak az esélyek, hogy ki is marad a kormánynál. a halál-esetet nem azért mondanám kötelezőnek, mert tovább fokozta a sokk-faktort, hanem mert így visszafordították flint kapitányt arról az útról, amit oly’ keservesen akart végig járni -elvéve az utolsó esélyét annak, hogy megérheti az álmait, hogy a nyughatatlan lelke nyugalomra lel. gonosz és szomorú história ez. ($03.28.)

„that, son, is a town resolved never to be fucked with.”

ajjaj, ezek a titkok még olyan pimasz dolgok, hogy folyton előbújnak, amikor nem kéne... de könyörgöm, ötmilliónyi aranyról van szó, hiába titkolózik a bordély-banda, akinek van szeme és füle (meg persze hűséges kismadara, ami készségesen csicsereg neki), annak össze fog állni a kép, hogy mi a terv. innen némiképp messzebb, a tengeren viszont már emberéletet is követelt a titok, a hálátlan szerető... tetszett, hogy bizonyos mértékig az ifjú hölgy szemszögéből is megnézhettük a kalóz-életet, és jó kontraszt volt, hogy a nyitó flash/álom-jelenet félelmétől eljutottunk a határozott nőig a végére, aki simán legorombítja az állig felfegyverkezett katonákat is. a charleston-szál ezután lesz érdekes, hogy mennyire lesz szívéjes a viszony a régi baráttal. (pont azon gondolkoztam a főcímnél, hogy zach mcgrowen biztos jobban élvezi a dél-afrikai forgatást, mint a fagyoskodást chicago-ban a shameless idején, erre rám hozzák a frászt, hogy kiírják őt.) ($03.21.)

„we’re back to the same two choices we’ve known our entire lives toil for another man’s benefit or steal for our own.”

többféleképpen lehet karaktert építeni. van, amikor egy kész személyiséget mutatsz be az elején, és aztán a múltja felfedésével és drámákkal bontod le az új alapokig. ilyen volt flynt kapitány az elmúlt részekbe, és most ezt látjuk anne-nél is, aki jó volt, mint keménykedő vagány csajszi, de érdekesebb lehet az új arcával (és a kurva kalapja nélkül...). a másik út, amikor szép fokozatosan adod hozzá a személyiséghez azokat az értékeket, amiktől több lesz egy karakter -valami ilyesmi zajlik most billy-nél, aki kezdi kimutatni a jövendő vezetői képességeit. és egész a végéig ezt gondoltam mr.silver-ről is, mert úgy látszott a legénység előtt tartott nagybeszédénél, hogy túllépett a kezdeti simlisségen, és valami mélyebbet hoznak ki belőle, de bizony a mélyben is ugyanaz a simlisség van, mint a felszínen... (nem tudom, ti hogy vagytok vele, de már kezd egyáltalán nem zavarni, hogy még csak a tengert sem láttuk ma, és felerészben a csajokkal foglalkoztunk. és jé, most hogy visszagondolok, végig éjszaka volt minden jelenetben.) ($03.14.)

„i would argue it is also indisputable that these two plans, courting lord ashe and retrieving the urca gold, are working against each other.”

áh, michael nankin, mit is szoktam mindig írni, ha meglátom a nevét? hogy folyton játszik a fények... bazdmeg, már az első képpel igazol az öreg... de nem csak a fény-játék volt fontos az epizódban, hanem komoly tanácskozások és nézet-ütköztetések zajlottak, hirtelen döntések születtek, emberi nagyságok emelkedtek felül a problémákon. és működött is a dolog, lehetett kicsit izgulni, hogy billy mit árul el a történtekből (most meg majd azért lehet, mert egy újabb titokra derült fény), a kapitányok és a számító szöszi csörtéjének első felvonása is fenntartotta az érdeklődést, anne esztelen mészárlására is felfutott a szemöldök, de a legjobban rackham kapitány első útja, és probléma-megoldó készsége tetszett, ami valahol várható volt, mégis váratlan. meg persze a beszűrődő fények… ($03.07.)

„right now, there’s no law in nassau.”

lehet azt gondolni, hogy a nyitó édeshármas csak a starz-csatorna brand-jéhez tartozó üres látványosság volt, pedig több mindent is előrevetített. és nem csak a jack/anne szembeállást, hanem ha úgy vesszük, egy másik furcsa szerelmi háromszöggel kerekre zárták az epizódot (megleptek ezzel a flynn kapitány múlttal -hogy ilyen drámaivá merték tenni, még mielőtt...). persze lehet, hogy csak én akarom belelátni az egészet, és tényleg csupán a vagány szexis mivolta miatt kaptunk első képnek összetapadt izzadt testeket. de egyébként is a rész elején ellőtték az előző epizódban megspórolt puskaport és cgi trükköt. mert flynn kapitány már nem visszakozhatott a meghozott döntése után -és ez volt az, amit a rész főtémájának éreztem, a döntések fontosságát. hisz’ a kapitánynak nem csak itt kellett mérlegelnie, hanem a múltban is, hogy bevon-e valakit a tervekbe, kockáztatva ezzel mindent. de még jack-nél is előjött ez, aki a döntésével a (több mint) barátságot veszélyezteti. és ezen döntések súlyától lesz emberi és mély(ebb) a sorozat, több, mint egy látványos hús-parádé... ($03.03.)

„to pardon a traitor is the act of a coward.”

egy patthelyzet elhúzható egy egész epizódon át -ha van benne elég puskapor. mármint a feszültségben, mert pont az a lényeg, hogy egyetlen puskalövés nélkül telik el a rész... két elmének kell egymásnak feszülnie, harcias kalózból politikussá kell vedleni, nem a hajóval kell taktikázni, hanem az emberek meggyőzésével. mérlegelni kell a kockázatot, az emberi veszteségeket és a lehetséges veszélyforrásokat. nem is olyan egyszerű kapitánynak lenni, mi? leszámolunk a rum-vedelős kurva-dugós félszemű papagájos mitológiával... bár a kurvák mindenképp fontosak, jack szeme is hogy kerekedett, amikor hallotta, hogy milyen praktikáik vannak a csajoknak a bordélyban, hogy hülyére vegyék a férfiakat... mert a férfiak gyengék... (történt még egy csomó apróság, amiknek a későbbiekben lesz jelenetőssége. és továbbra is szép a kontraszt a formálódó finn kapitány és a tépelődő jelen-verziója között.) ($02.28.)

„i knew that the future of this place is everything.”

már eloldottuk a köteleket, és elkezdtünk kihajózni a nyílt vízre, csak arra várunk, hogy belekapjon a vitorlákba a szél. és ha jól érzem a vén csontjaimban, vihar közeleg... azt próbáltam kifejezni a magam egyszerű irodalmi nyelvezetével, hogy felvezető epizódot kaptunk, ahol mindenki sütögeti a maga pecsenyéjét, de tényleg mindenki mindenkivel tárgyal, egyezkedik, helyezkedik, mindent megtesz a pénzért, a hatalomért és a szigetért. de azért a nagy szervezkedések közepette nem fosztanak meg minket a sorozat esszenciáitól, a női keblek közszemlére tételétől, az izgalmasan megrendezett erotikától, a férfias és vériszamos erőszaktól. várhatóan ez utóbbit hozza majd inkább az a levegőben lévő puskapor-szag is, amire az elején utaltam. (a múlt-szálon a kapitányról a rejtélyes nőjére helyeződött át a hangsúly, aki így egyre kevésbé lesz rejtélyes, de azért még maradt titok, hogy kötött ki az előkelő london-i negyed után a szigeten -oké, azt eddig is sejtettük, hogy a kapitány gatyáján keresztül vezetett az út...) ($02.12.)

„the deaths, the destruction, the loss. all to achieve this very moment. is it possible a man could do such a thing?”

hogyan élj túl egy játszmát az élet nevű sakktáblán? először is, meggyőzőnek kell lenned, el kell tudni magad adni az egyszerű embereknek, tudnod kell úgy forgatni a szavakat, úgy helyezkedni, hogy a vállukra emeljenek, és ne akarjanak a töködnél fogva felakasztani (vagy felszúrni a farkukra, ha esetleg nő lennél). nagyszerű túlélési tudományokat tanulhattunk ma, flynn kapitány ismét bizonyította a hozzáértését választott szakmájához (és az előzőhöz is jól értett, remélem ügyesen kötik majd össze a két pontot), de kedvenc szakácsunk is talált egy gyenge pontot a közösség életében, amit kihasználhatott. a parton már sokkal bonyolultabb volt a helyzet, egyenlőre az erőszakra nincs megfelelő válasza a szöszinek, de nem aggódok, majd megoldják. minden menedzselhető, az érzéseid is, csak ne légy gyenge. ($02.04.)

„you want to understand why piracy flourishes in the west indies.”

nem mindig kell azonnali támadásba lendülni, néha az áldozat anélkül is megadja magát. bár mint kiderült, ez a gondolat nem mindig helytálló ha egy kalózzal állsz szembe, de attól még kivetíthető a sorozatra. talán nem is akartak lenyűgözni a készítők, csak szépen visszaengedni minket a habok közé. flint kapitánynak még mindig rossz, de most tesz róla, hogy másképp legyen rossz, önkéntes akcióban vesz részt, irha-mentési célzattal, és egyre jobban működnek együtt long john silver-rel is (plusz flashback-ben próbálják a kapitány jellemét árnyalni, de abból leginkább most még a kikötő zajai fogtak meg...). szóval az itteni puskapor-szagot vittük magunkkal a szárazföldre, ahol szokás szerint mennek az összezördülések és kétes pénzügyi manőverek. meg a magánéleti zűrzavarok és a teljesen fedetlen női testek... az ’új évad új gonosz’ elve itt is érvényesül, ami engem annyiban érint kényelmetlenül, hogy a csúnya szemek a gyenge pontjaim, brrrr... ($01.28.)