soroló

„the line keeps moving. and i keep stepping over it.”

sean callery jazz alapú dallamai jól passzolnak a noir-hangulathoz, de a sorozat szex-jelenetei olyanok ettől a zenétől, mintha a kora-kilencvenes évek olcsó pornójából vágnák be őket -főleg ha olyan nonszensszel is keverik képileg a szeretkezést, mint egy vödör festék... haladtunk is valamennyit (főleg ha a kétes értékű relevációt nézem a rész végén), de közben meg elég nyugdíjas tempóban csörgedezett előre az epizód... persze voltak elemek, amik azért elvitték a hátukon ezt a szűk ötven percet is, mondjuk a harcias kiállás a hímsoviniszta golf-klub ellen épp’ ilyen volt (és nem csak a beengedő kapunál szórakozhattunk jól mi nézők, de odabenn a lyukaknál is, ahol jessica elővette a szokásos rámenős módszerét)... eközben malcolm kapott némi érzelmi háttér-bővítést az exével -meg a már megénekelt szexiskedésével... a hogarth-szálon jelenleg az a legérdekesebb, ahogy carrie-ann moss játszik a szemével, forgatja őket, amikor kell, de tudja őket legeltetni is, ha pucér női melleket lengetnek eléjük... szóval a végső fordulat -szokás szerint bizalmatlan vagyok, mint ahogy minden ilyen mélységű retcon-nál ezt szoktam érezni, várjuk meg, hogy mit akarnak ezzel kezdeni az írók, ez az én szórakozási filozófiám... (##05.03.)

„the killer and i are like two solitary animals circling each other in a tank. two creatures, out of nowhere, unconnected to anything... de novo.”

a gyilkos is csak ember... szóval teljesebb képet kaphattunk ma a gonosz nőszemélyről, aki nem csak düh-kitörésből áll, de szereti otthon a zongora billentyűit is püfölni, sőt, úgy tűnik, hogy boldog párkapcsolatban is él a professzorral, aki valószínűleg az igazi főgonosz lesz a sztoriban (mi másért szerződtették volna a szerepre callum keith rennie-t?)... jessica próbálja az új (zen-buddhista) arcát az előtérben tartani, bevonja a rendőröket az ügyébe, (viszonylag) kedvesen beszél malcolm-mal és a szomszéd pasival (igaz, mindkettejüktől szívességet is kér), és nem csinál jelenetet a barátnője eljegyzési partiján sem... ez utóbbinál akadjunk is le egy kicsit, mert elég hülyén jött ki a fordulat, hogy a látszólag kedvessé vált anyu csak érdekből terelgette a lányát, és remélem, hogy trish (volt?) pasijának is ez az eljegyzés volt a titkos terve csupán -ahhoz meg jelenleg még nem tudom, miképp állok, hogy a szöszit most majd egy mély függőségi verembe fogják lökni... még mindig tetszik, amikor jess konokul végzi a dolgát, belopódzik a pszichiátriára vagy türelmesen vár a tropikáriumban -mint egy érett és megfontolt nyomozó. (##04.28.)

„everyone’s just a little more pissed off than usual.”

jessica a saját stílusának rabja -miután elnarrálja, hogy milyen rohadt meleg van egy forró nyári napon newyork-ban, még azt is megmutatja, hogy verejték-cseppek gördülnek le a homlokáról, úgy lép ki az épületből, hogy felveszi a ruhatárának mindig kötelező kellékét, a bőr-kabátot... úgy indulunk, hogy mindenki ideges a meleg miatt, de igazság szerint jessica mindig pipa -főleg ha bele is lovalja magát valamibe, például a trish-t ért múltbéli zaklatásba, olyankor aztán senki sincs biztonságban az öklétől... érezhető, hogy az a céljuk az íróknak, hogy egy paralel nemezist hozzanak létre jessica-nak, akinél azt érzi a hősnőnk, hogy túl sok közös tulajdonságuk van, például az, hogy mindketten folyton mérgesek... nézzük a kapcsolódó szálakat: malcolm továbbra is kitartó munkatárs és barát, és kihasználja, hogy a drogoktól megtisztulva helyreállt a libidója; a latino házmester egy pillanatra végre normális embernek tűnt, erre seggfej módjára elutasította jessica szexuális közeledését; trish körül nagyon akarják keverni a drámát, várható volt, hogy a pasija füle mögött lesz vaj, és gondolom a beinhalált erősítő-cuccból is lesznek még konfliktusok; szegény jeri hogarth olyan erős asszony, hogy máris feladná a harcot... (##04.18.)

„there’s dirt everywhere. you just have to know where to look.”

akartam panaszkodni, hogy remélem nem csak magában fog lógni hogarth szála (helykitöltő drámaként), de aztán jessica mellé sodorták őt is, ráadásul egy erőteljesen előadott közös jelenetben, úgyhogy megnyugodtam... persze egyébként is elférne ő is a show-ban, ami előszeretettel halmozza az erős női karaktereket, akiket jó nézni a maguk erejével a képernyőn -igaz jessica épp’ azzal is fitogtatja az erejét, hogy öntörvényűen intézi a dolgait, nem számít neki, hogy még a legjobb barátnőjét is kiakasztja a húzásaival... de ma egy kicsit a fizikai erejéből is kaptunk, mert trish egy merész húzással ugrasztotta ki a bokorból a titokzatos új gonoszunkat, egy hölgyet, akinek pont olyan képességei vannak, mint jess-nek -egyre érdekesebben alakul ez a múlt-feltárás... ehhez még hozzáadódhat jessica tudatalattija is, amit most jól felkavart egy agyturkásszal, ráadásul jó feszkót kelt az is, hogy veszélyesnek tűnik az egész áskálódás... btw, egy jó nyomozós sorozathoz mérten hősnőnk detektív tevékenységet folytatott ma, bizonyítékokat nyálazott át és ragasztott ki a falra, valamint egy összeégett koponyát is becsempészett a hullaházba... (##04.05.)

„with great power comes great mental illness.”

a vizuális forma arra is való, hogy felerősítse a karakterek érzéseit -legalábbis szeretném ennek betudni, hogy mai részben ennyit ’rejtőzködött’ a kamera, hol különböző tárgyak takarták, hol furcsa tükröződések törték meg a kilátást, hol szó szerint azt az érzetet keltette, hogy az operatőr szemén át mi magunk is rálesünk jessica-ékra... sajnos sikerült egy olyan szálat elővenni tavalyról, amiről meglehetősen homályos emlékek maradtak csak a fejemben, de azért az utolsó harmadra leesett, hogy ki az inhalátoros srác, és miért kajtat trish után... azért a szöszi is megkapja a maga drámáját idén, illetve a múltjába cseppentettek egy sötét tinta-foltot, amivel egyúttal elég aktuálissá is tették a sorozat gondolkozását -eddig csak sejtettük, de most már bizonyítékaink vannak arra, hogy a hatalommal rendelkező hollywood-i emberek miket követtek el hosszú-hosszú évtizedeken át... hogarth egy egyszerre megérthető, mégis kissé karakter-idegen mellékszálat kapott egy maréknyi prosti társaságában -persze azt még nem kötötték az orrunkra, hogy milyen végzetes orvosi diagnózist kaphatott... btw, szexualitás, még mindig ez a legszexibb marvel-sorozat, még akkor is, ha jessica hideg wc-s döngölésébe nem sok szexualitás szorult... (##04.03.)

„take the case. take the clues. take the cash.”

mivel az első évad levadászta a főnyereményt, killgrave-et, kérdéses volt, hogy a második körre maradt-e elég spiritusz a sorozatban -látva az évadnyitót, a válasz határozott igenné változott... mert jessica leszámolt egy démonjával, de maradt még így is elég, amiket hiába próbál az üveg fenekére űzni. főleg, hogy trish rágja a fülét, hogy fel kell tépni a múlt sebeit, és meg kell tudnia, hogy mi történt közvetlenül a balesete után, amikor a képességei birtokában ébredt 20 nappal később -tehát nem kérdés, hogy idén még mélyebbre ásunk ms.jones múltjában, még ha ez neki nincs is ínyére, és meg fogja szenvedni minden egyes percét (fura is volt látni az örök cinikust a könnyeit törölgetve, de a családja mindig is gyenge pont volt a számára). és úgy tűnik, hogy nagy világ-összeesküvést kerítünk a háttérsztori mögé, egy gonosz szervezetet, ami képességgel ruház fel embereket valamilyen rejtélyes oknál fogva... e köré tapadhatnak fel majd a mellékszálak a konkurens nyomozóval és hogarth magánéletével, és szerencsére trish (és kínos alteregója patsy) is bőven képernyőn lesz idén... (most így hirtelen nem emlékszem, hogy mennyire volt hangsúlyos az első évadban a narráció, de ha valahol működik az, hogy egy magánnyomozó keserű szavakat intéz hozzánk nézőkhöz, akkor az egy ilyen noir ihletettségű sorozat...) (##04.02.)

„you’re the first person i ever pictured a future with. you’re also the first person i ever shot in the head.”

csak lett kapcsolat dd-vel, és szerencsére nem úgy, hogy matt murdock besétált volna a set-be valahol a háttérben, hanem a kedvenc nővérként kapott fontosabb szerepet, és hát rosario dawson még mindig fantasztikus a szerepben. maga a finálé olyan volt, amire számítani lehetett, erősen prezentálva a végső összecsapást (persze, michael rymer ült a rendezői székben). kicsit sajnálom, hogy el kellett ’pazarolniuk’ killgrave-et, de ez volt az egyetlen logikus befejezés, ide mutatott minden, és a mostani jelenetek is erősen voltak felépítetve, a zenével, patsy szerepével, killgrave megvezetésével, a mosollyal, és az ’i love you’-val. és most hogyan tovább? természetesen maradtak azért nyitott szálak (hiába az első évados tervek), és igazából ott tartunk, ahol kezdtük -jessica-n nem látszik semmi megkönnyebbülés, bármi komoly érzelmi változás, pont olyan tüskés, ahogy megszerettük... ($12.25.)

most veregethetem a vállamat, hogy azt írtam a pilot-nál, hogy a marvel-netflix tandem a deheroizálást választotta céljául, mert pontosan ez lett a jessica jones lényege -nem csak az, hogy egy non-tipikus főhősnőt kapunk, aki pokróc, és csupa olyan dolgot tesz, amit nem várnál egy hőstől, hanem ami a még fontosabb, hogy nem is akar hős lenni, és folyamatosan meg is kérdőjelezi önmagát. ugyanakkor. ez bizony egy szuperhős történet, bármennyire is a lélek-vájkálást szereti mindenki kiemelni, de gyönyörűen építették be a realista rétegbe ezeket a szupererős, sérthetetlen bőrrel rendelkező, elmét uraló különleges embereket, mindnél volt logikus magyarázat a képességeire, és teljes természetességgel használták azokat, minden túlzás nélkül. és itt kapcsolódhatunk be a pszicho-dráma aspektusba, mert a gonosz sem (csak) gonoszkodni akart, hanem a sérelmeit és a megszállottságát levezetni, és hősnőnk is csak azért vetette be az erejét, hogy megakadályozza ebben, nem pedig tipikus hőstettek miatt. és jól el lehetett merülni ezekben a jól átgondolt és összetett karakterekben, akiknél még az sem volt baj, hogy nem jártak be egy utat, nem fejlődtek a szemünk előtt, mert már az elején annyira működtek, hogy nem volt szükség arra, hogy valami jobbá váljanak. krysten ritter tökéletesen elkapta azt a szerethető morcosságot, ami kellett ehhez a karakterhez, david tennant tündökölt egy igazán ellentmondásos szerepben, akit úgy kell utálnunk, hogy közben baromira szórakoztunk rajta, de a többiek is szerethetőek lettek. hmm, szórakoztató és szerethető? miközben egy sötét és nyomasztó neo-noir környezetben botorkálunk? pont ez a lényeg, hogy a rengeteg ellentmondás egy csodálatos egységgé állt össze. amiből az ember még többet akar. nagyontetszett.

„you can’t improve on an asshole by making it bigger.”

a finálé előtt gyakori a megbocsátás, vagy csak mi szeretnénk, hogy mindenki rendezze a viszonyát a vége előtt... mert megint sikerült megvezetni luke közeledésével és megbocsátó hangulatával -mert persze, hogy killgrave volt a dolog hátterében (ugyanakkor a hisztis felső szomszédlány legalább megbékélt egy kicsit, és trish is majdnem rendezte a viszonyát a nem túl édes anyjával, de aztán persze kiderült, hogy anyu most sem önzetlen, úgyhogy ez is kútba esett). pedig jó volt nézni, ahogy a két hős klasszikus detektív-munkát hajt végre együtt, kikérdez és megfigyel. és közben azért a gonosz sem tétlenkedik, mert épp upgrade-eli fel magát, hogy még nagyobb gonosz (és még nagyobb seggfej) lehessen. és az egész teljesen természetesen torkollott egy hős vs hős verekedésbe, és ez pont olyan intenzív lett, amilyennek két ilyen erős karakter összecsapásának kell lennie -brutális befejezéssel megfejelve (egyébként sem bántak finoman a vérrel ma). (hmm, tényleg kezdenek valamit a csoda-gyógyszerekkel és a gonosz szervezettel mögöttük.) ($12.25.)

„humanity sucks and they don’t deserve saving.”

mi a rosszabb, amikor a bűntudat szurkálja a lelkiismeretedet, vagy amikor a bordáid a májadat...? természetesen megviselte jessica-t a legutóbbi haláleset, így még jobban széthajtja magát, csak hogy a keze közé kaparintsa a nemezisét -és most nagyon hangoztatja, hogy ki fogja tépni a gigáját, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy meg is tudja majd tenni, ha ott lesz az ideje (bár luke bántása is újabb lökést adhat neki efelé -érted, lökést...). kicsit aggódtam, amikor láttam, hogy most szedik elő a flashback-eket a trish-sel való megismerkedés időszakáról, mert az ilyen nem szokott hosszú életet jelenteni az adott karakternek, de szerencsére csak azt akarták aláhúzni, hogy miért is áll ez a két különböző személyiségű lány ennyire közel egymáshoz. a szösziért azért így is kellett aggódni kicsit, de megérte, mert így ő is tevékenyen kivehette a részét a kemény lakás-amortizációból. nem örülök neki, hogy miután megbarátkoztattak minket a zsaruval, most ilyen utakra viszik el a karakterét. hacsak nem akarnak valamit kezdeni ezzel a katonai szállal még később. ($12.16.)

„you can’t control me anymore, asshole.”

jé, kaptunk magyarázatot killgrave képességére -szerencsére nem olyan durva a helyzet, mint a midikloriánoknál, de azért megleptek ezzel... nem volt elég a legutóbbi durvulás, majdnem azon az intenzitási szinten folytattuk most is, jó néhány sebbel és halottal lettünk gazdagabbak. persze ezen károk csökkenthetőek lettek volna, ha nem gondolják úgy az írók, hogy sok még az a hátralévő három epizód, ezért beleírtak egy rakás idiótát, akik jól elrontják jessica tökéletes tervét, csakhogy a lila öltönyös őrült megint kereket oldhasson... tetszik, hogy jessica-ra már nem hat a varázs, lehet, hogy túl nagy dózist kapott anno a vírusból (fehér lovas flashback, wtf?), mindegy is, ami érdekesebb, hogy egészen az utolsó lökésig nem állt szándékában megölni ezt az életveszélyes embert, mert... mert? mert egy hős nem öl...? hát ha van szuperhősös történet, ahol át lehet lépni ezt a lélektani határt, az ez lesz az, nem is kérdés. (részben várható volt, hogy hova fut ki az ügyvédnénis szál, mármint hogy ő és killgrave hova tartanak, de ott sem számítottam a vérengzésre és az azt követő lelki megzuhanásra.) ($12.14.)

„he didn’t have to tell me to do a goddamn thing and he had all the control.”

oké, megvan killgrave, és most hogyan tovább...? jessica elmegy a végső határokig, hogy bizonyítékot szerezzen a képességre, és ennek még az a legenyhébb fokozata, hogy bezárta a nemezisét -ahol nem is az a lényeg, hogy a hangja nem hat hangszórón keresztül, hanem hogy bármikor le lehet sokkolni némi víz és elektromosság segítségével. de igazából nem a fizikai pofonoktól reméli, hogy sikerül megtörnie, hanem kemény lelki terror alá veszi a gyerekkor szüntelen felemlegetésével, provokálja minden eszközzel, de mindhiába. aztán végül meglesz a megoldás, de annak az árát meg vérben mérik... nem véletlenül hangzik el a részben is, hogy az igazság valahol középen helyezkedik el, mert itt van killgrave eredet-sztorija, aminek most már mind a két oldal elmesélte a maga verzióját, mi meg ott állunk félúton, és nem nagyon tudjuk, hogy kinek higgyünk -hogy őrült tudósok-e a szülők, vagy pont hogy meg akarták menteni a gyermeküket. az biztos, hogy komoly problémák halmozódtak fel, és egy jó gonosz-építés elengedhetetlen kelléke, hogy megértsük a motivációit, és ez itt most maximálisan megtörtént. ($12.07.)

„trippy psycho-drama bullshit. nightmare barbie’s dreamhouse bullshit.”

oh, gondoltam, hogy jó sül ki abból, hogy összeköltözik jessica killgrave-vel, de nem is reméltem, hogy ilyen sűrű lesz a rész. a régi házzal régi szellemek is együtt járnak, így sokat megtudunk ennek a két embernek a mozgatórugóiról, hogy hogyan szerezték a képességeiket -sok fájdalmon keresztül. és baromi érdekes, ahogy alakul az egész együtt-élés, jessica merev elutasításától indulunk (persze, ki akarná önként átnyújtani az életét egy őrültnek), ami a borvedelésből fokozatosan alakul át, ahogy megértjük egy kicsit killgrave-et, és ahogy felvetődik jessica-ban a gondolat -ez az ember nem eredendően gonosz, talán csak egy kis lökés kell neki, és akkor jóra használná az erejét. és meg is próbálják, ami elég fun pillanatokat hoz, és pozitív is a kicsengése a közös hősködésnek, de aztán jessica átgondolja a dolgokat, és inkább a radikális úton indul el. jó írók keze alatt jól szoktak elsülni az ilyen ’összezárjuk a karaktereket’ részek, és itt még abban is szerencséjük van, hogy a jól megírt szövegüket david tennant mondja fel. ($12.05.)

„you know what happens when you burn a bridge? you gotta learn to swim... or fly.”

nincs igazán idő önmarcangolni, mert ez a rohadék killgrave egyre elszántabb -valami olyat érez, amit még addig sohasem, és amit úgy határoz meg magában, hogy ez lehet a szerelem. és igazából az egész őrületének ez a mozgatórugója, még arra is képes, hogy elmondja minden idők legbizarrabb szerelmi vallomását (amit egy olyan nevetős jelenetben zárunk le, ahol csak a szereplők nevetnek, nekünk semmi kedvünk hozzá). és áldhatjuk a szereposztókat, amiért david tennant-ra gondoltak, mert itt van ez az undorító féreg, és mégsem gyűlölöd szívből, de csak az a mézesmázosság tudja lecsúsztatni a torkodon, amit david hozzátesz. igaz, a hősnőnk sem panaszkodhat, ha ellentmondásosságról van szó, egy rakás olyan dolgot tesz, amitől csorbul a szimpátiánk (metrós-jelenet), kétségbeesésében is több hibás döntést hoz, de pont ezektől lesz szerethetően emberi, nem attól, hogy farmert hord a sztreccs-ruha helyett... (voltak azért olyan jelenetek is, amik a pozitív oldalra lökték, például amikor megfenyegette a nevelőanyját...) (j, és a brooklyn-hidas jelenetnek semmi funkciója nem volt, csak simán cool volt.) ($12.03.)

„jessica jones, you are a hard-drinking, short-fused, mess of a woman, but you are not a piece of shit.”

heroes for hire, mi? hehe... kár, hogy nem volt ilyen vicces luke visszatérése, mert némi nyomozás után kiderült, hogy a néhai feleségének az ügye van a háttérben. és miközben nézted, ahogy jessica kétségbeesve próbálja elhárítani az igazság kikerülését, végig azt mormogtad magadban, hogy mond már ki, te buta lány -és a végén meg is valósult ez a kérésünk, és sajnos nem lett benne köszönet, mert mellbevágó volt látni luke haragját (btw, nem kell egy hősnek makulátlannak lennie). de már előtte is mértek ütést a gyomrunkra egy fájdalmas abortusszal. mondhatnám, hogy azzal oldották a feszültséget, hogy killgrave jeleneteit szórakoztatóra írták meg, de akkor meg el kell hogy szégyelljem magam, mert milyen már, hogy egy ilyen szemétládán szórakozom... szóval, ja, lots of shit happen’... (oh, és milyen szemét volt már a vége, hogy jessica belekezdett a szokásos mantrájába az utca-nevekkel, aztán hátrált egy kicsit az operatőr, és ott volt vannak táblák...) ($12.02.)

„-jewel is a great superhero name.

-jewel is a stripper’s name, a really slutty stripper. and if i wear that thing, you’re gonna have to call me cameltoe.”

nagyon kellettek már a flashback-ek -több szempontból is. hoztak egyfajta könnyebbséget, mert a killgrave előtti idők, bár nem voltak felhőtlenek (lásd még: szar munkák, kanos seggfejek), de nem voltak depresszíven nyomasztóak sem. így jókat lehetett viccelődni egy nagyon kezdő szuperhősnő kárára. és azért is jól jött a múltba-nézés, mert így hagyták kicsit játszani végre david tennant-ot is, aki a purple man interpretációját valahova a doktor és ifjabb barty kupor közé lőtte be. a jelen sötétségét most jól ellensúlyozta, hogy jessica igencsak tevékeny volt, és ezek az osonós nyomozások is hangulatosra sikerültek, aztán a csapatmunka is működött, igaz, hogy gyanúsan könnyen ment minden, még túl korán vagyunk egy igazi konfrontációhoz a gonosszal. viszont némi telefonos kapcsolat már belefér... (láthattuk a múltnál, hogy hősnőnk a sok gond előtt sem volt kedvesebb teremtés, de ez az emberekkel szembeni keménysége néha kifizetődő.) (ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy egy disney-marvel produkcióban nyalás-jelenet lesz, biztos, hogy kiröhögöm...) ($12.01.)

„you shoot at me, i’ll pull the bullet out of my ruined jacket and shove it up your ass with my pinky finger, and who do you think that’s gonna hurt more?”

miután túlnézünk a paranoián, a sok borzalmon, amiket killgrave elkövetett, mi van utána? mi történik a befolyásolt emberek lelkében? hogyan dolgozzák fel az átélteket? mivel elkezdtek gyülekezni ezek az áldozatok, így láthatjuk, hogy megpróbálják meetingeken kibeszélni magukból. vagy megbeszélni a majdnem-áldozattal a történteket, kicsit lelkizni vele (örülök, hogy a zsaru visszatérő karakter lesz, mert őt láttuk az egyik legdurvább tettet (majdnem) elkövetni, plusz így a szép szöszi barátnő is többet lesz a képernyőn. nem csak velük foglalkoztunk ma, hanem egy másik érdekes csoporttal is -azokkal, akiket frusztrál az, hogy különleges képességű emberek lepték el new york utcáit, akik szerint ők nem hősök, hanem egy rakás szörny, akik miatt egy csomó szörnyűség történik -és sikerült pont jessica-t betalálni ezzel az ’írtsuk ki az adottsággal rendelkezőket’ elmélettel, nem is tudta rendesen lereagálni a szituációt, a nézők nagy örömére, akik szeretik, ha a hősnőjük elveszíti a fejét, és a lakás módszeres lebontásába kezd... (piszkálja az írókat, hogy mi történik a nagy események után, a daredevil után itt is előjött, hogy súlyos következményei voltak az avengers-béli rombolásnak.) ($11.28.)

„being a hero just puts a target on your back.”

az alkohol mellett egyetlen dolog volt, ami kellően eltompította jessica-t, hogy kiverje a fejéből a sötét gondolatokat, és ez a féktelen kefélés volt, és most ezt is elveszik tőle a bűntudat miatt... nagyon tetszik, hogy érzed azt, hogy minden jelenetnek jelentősége lesz a későbbiekben, még az olyan elsőre banálisnak ható szálaknak is, minthogy az ügyvédnéni összeveszik a feleségével. vagy hogy a barátnő tele van foltokkal a krav maga edzésektől. de minden egy célt szolgál, minden alárendelődik ennek a félelmetes elmejátéknak, amit jessica és a purple man vívnak. és néha van, hogy ez átmegy fizikai küzdelembe is... nem vártam volna, hogy itt is lesznek kőkemény verekedések, azt hittem azokat már letudtuk hell's kitchen-nek a másik végében, de tök jól működtek ezek az intenzív és váratlan bunyók. ez utóbbit hangsúlyoznám, hiszen még mindig az a legparáztatóbb, hogy bárkit ellenséggé tehet ezzel a képességével a gonosz. igen, alaposan foglalkoztunk a képességekkel is, főleg azzal, hogy a közvélemény hogy áll hozzá egy elmét befolyásoló különleges emberhez -miután már láttak nagy zöld dühös lényt meg egy csomó űrlényt is... de egyébként az tetszik a legjobban kilgrave-ben, hogy nem kell senkit küldenie, hogy kirázzon a hideg -elég csak megszólalnia... ($11.27.)

„every corner i turn, i don’t know what’s on the other side. i don’t know who’s on the other side.”

ahogy az idézetben is látható, jessica is hangsúlyozza, hogy milyen fenyegetettségben élni, és ez nagyon érezhető a sorozatban is, végig ott vibrál egy (jó értelemben vett) kellemetlen feszültség. és akkor még a főgonoszunk épp hogy csak beköszönt. de a jelenléte végig érezhető, hiszen jessica nyomozós szál-felgöngyölése közben is több olyan emberbe botlik, akik a befolyásolása alatt állnak, és a múltkori sokkoló befejezésnek sem annyi a következménye, hogy maradt némi vér a lift plafonján... szóval nem csodálhatjuk, hogy hősnőnk jó barátságot ápol a pohár fenekével, vagy hogy mindenkit próbál eltaszítani magától, mert úgy gondolja, hogy így tudja megóvni őket -de valószínűleg az alaptermészetében is benne van ez a szúrósság, bár inkább badass-nek tűnik, mint amikor kitör belőle a feszültség. vagy csak hobbiból szétrúg néhány segget a kocsmában... (nem értem, hogy miért beszélnek már most második évadról, nekem egyértelmű, hogy a luke cage sorozat lesz a közvetlen folytatása, látva azt, hogy mennyire bemutatják őt is itt.) ($11.26.)

„in my line of work, you gotta know when to walk away. but some cases just won’t let you go.”

mit nem várnál el egy marvel hősnőtől? hogy nyílt színen a következőket tegye: lerészegedés, hányás, kefélés, depresszióba zuhanás... ja, folytatódott a marvel/netflix közös szuperhős dekonstrukciója, ahol nem csak az volt a cél, hogy bemutassák a new york alsóbb szintjein tevékenykedő kisebb hősöket, hanem, hogy a helyszínül választott hell's kitchen városrész névadójában is elmerüljenek -azaz a pokolban... és a vak ügyvéd után másodszor is tökéletes alanyt találtak ehhez, aki ex-hőst, aki egy súlyos trauma után magánnyomozó lesz, valamint cinikus és alkoholista. sok múlott azon, hogy milyen arányokban nyújtják át nekünk ezt a nem hagyományos hősnőt, és szerencsére telitalálat lett, a szemforgatásai és a félelmei is a helyén vannak, és tök jó látni, hogy egy régi szívem csücske, krysten ritter ilyen jól helytáll ebben a szerepben. pedig nem könnyű azonosulni ezzel a nőszeméllyel, akit épphogy nem temettek még maga alá a problémái, de elég volt két narráció meg egy kis flört a kocsmában, hogy máris a szívünkbe zárjuk. és valószínűleg még beljebb fog vackolni, ahogy egyre beljebb mászunk majd a sötétségbe. bár már azt is merésznek tartom, hogy ilyen mélyen kezdtünk, hogy semmit sem kaptunk jessica dicső hősi múltjából, csak utalás-foszlányokat, mint ahogy az életét meghatározó sötét tetteket is csak sejtetik -kicsit olyan, mintha a második évadtól kezdtük volna, de jól áll neki ez a talajvesztés érzése (mondhatjuk, hogy noir-kellék ez, mint a borongós utcák meg a jazz-alapú zene). megleptek, hogy luke cage-nek már ilyen nagy szerepe volt a pilot-ban (is?), megyek is, folytatom a heroes for hire képregényemet, ha már így felvillanyozódtam most a marvel-től. ($11.23.)