soroló

„i’d prefer you happy, honey, but if you can’t be, you need to pretend at it better than you’re doing... ”

olyan kis ártatlan arca volt kristen bell-nek még 2014-ben, hogy simán elhisszük neki, hogy ő egy megszeppent kislány a gonosz vadnyugaton, így tényleg meglepetésként érkezett az a fordulat, hogy hátsó szándékaik vannak a testvérével a táborban -kihúzva alólam a hosszú monológot, hogy milyen szépen akarják bemutatni egy ártatlan lány elmerülését a mocsokban... kimért bullock visszatért a városba, és egyszer-egyszer lefeslett róla már az eddig látott kimértség, mondjuk akkor, amikor az özvegy közelébe kerül, de akkor is keményebb hangot ütött meg, amikor faszt méregettek mr.swearengen-rel... színészileg hálás volt ez a rész, főleg a végefelé, amikor trixie kiadhatta magából a kurvák nagy fájdalmát (’hogy emelkedhetnék én ki a mocsokból?’), és mr.utter is megzuhanhatott kicsit a szívemet a temető-jelenetnél (plusz nagy örömömre jane sem üvöltözött végre senkivel, sőt, egész emberi volt a betegek között)... (azt nem nagyon értettem, hogy minek kellett végig elmeséltetni a szemtanúkkal azt, hogy mi történt vad bill-lel, amikor mi végig átélhettük már a jelenetet...) (×02.21.)

„her gutter mouth and the widow in an opium stupor. a conversation for the ages.”

no, végre jobban foglalkozunk azzal a pozitív hőssel, akit főszereplőnek gondoltunk már az elejétől kezdve, mégis eddig eldugták a háttérbe -áh, semmi, megint csak pár perc jutott neki ma is... igaz, látványosak voltak azok a percek, mert bullock belefutott a környék vadvilágába, és nem is jött ki sérülések nélkül az indián támadásból... de inkább a táborban töltöttük most is az időnk nagyrészét, küzdve a fejlődő himlő-járvánnyal, és meglepő volt látni, hogy mindenki félre tudta tenni az ellenszenvét és az önérdekét, és a település kvázi vezetői összefogtak az ügy érdekében, nagyobb balhék nélkül... több szál is csordogált ezek mellett búvópatakként, nem felejtettük el az atya epilepsziáját, az özvegy még mindig remeg és izzad az elvonási tünetektől, és még a korban ismeretlen fogalom, a depresszió is ott ólálkodik a lebujok mélyén (az alkoholizmusra utaló félmondatokról nem is beszélve)... (szinte semmit sem kaptuk eddig az indián kultúrából, úgyhogy jó volt látni, hogy a fehérek azért ismerik a szokásaikat, és bullock-ék megfelelően búcsúztak az elhunyttól.) (×02.17.)

„what’s the verdict?”

lassan lépdelünk előre a karakter-építésekkel, de ha azt nézzük, hogy csak napok teltek el a pilot eseményei óta, így nem is várhatunk nagy változásokat. a múltkor az özvegy lett aktívabb, ma mr.bullock-nál láthattunk új érzelmi megnyilvánulásokat -a felfortyanó dühöt, ami nem csak az arcára ült ki, de minden egyes megszólalásában is tetten érhető volt. meg is lesz a következménye, mert ebből a dühből merítkezve aktívabbá is vált... de nem tűrhette az igazságtalanságot, ami a barátjával történt, a vadnyugaton még nehezen tudták elengedni az ilyesmit... mr.swearengen annyira félti a kis szemétdombját, hogy bármilyen machinációba belemegy, csakhogy nyugta legyen a keletről érkező államiságnak, jó neki ebben a zavarosban, ahol egy röpke szopás ígéretével el lehet intézni egy bírósági tárgyalást is... örülök annak, hogy a tábori nők egyre több önállóságot mutatnak, trixie a szokásos manipulációk helyett emberségesen viselkedik az özvegy és a kislány jelenlétében, kim dickens joanie-ából meg csak úgy árad a dacosság... (mr.farnum padló-súrolós monológjáról az jutott eszembe, hogy színházban is tök jól megállná a helyét a jelenet -egyébként simán el tudnék képzelni egy ilyen típusú darabot egy színpadon -persze kevesebb káromkodással kísérve...) (×02.07.)

„ma’am, listen to the thunder.”

hmmm, elizabeth sarnoff (lásd még: lost) és alan taylor (lásd még: minden átkozott hbo sorozat ever) neve azért eléggé nyálcsorgató volt a számomra egyből az elején -aztán kiderült, hogy arra szövetkeztek ők most, hogy végképp előkészítsék a terepet a nagy változásokhoz, megfontolt tempóban... bár például azt elérték, hogy mrs.garret-tet sokkal élettel-telibbnek láthassuk, mint az eddigi mámoros dülöngései során, és furcsa módon ehhez a férje halála kellett -de szerencsére az is hamar kiderült, hogy nem fog elveszni ezen az istentelen földön, ahhoz túl okos nő ő... tudtuk, hogy túlságosan böki már sokak egóját vad bill jelenléte, hallhattuk, hogy mr.swearengen is feni rá a kését, mégis váratlanul érkezett a halál hírnöke a háta mögé... mr.bullock is talán aktívabb lesz most, hogy be lett vonva az arany-keresős bizniszbe az özvegy mellé, mert hiába főszereplő ő, eddig alaposan eldugták az írók, inkább csendes megfigyelő volt csak -de sebaj, mert közben megismertük a miliőt és a szociális viszonyokat a táborban, felhelyeztük a sakkbábukat, jöhet a haddelhadd! (×02.06.)

„get all the trust beat outta you. then you know what the fucking world is.”

oh, ez kellett ennek a sártól ragadó proto-településnek és a sorozat dinamikájának: konkurencia... mert azt eddig is láttuk, hogy mr.swearengen veszett tud lenni, ha a bevételeit félti, de most fog igazán őrült dolgokat csinálni, ha a mulatni vágyó népek átszoknak a puccosabb miliővel kecsegtető szembe-szomszédhoz (plusz örömmel veszünk minden nagyszerű színészt, aki csatlakozik a show-hoz, és hát kim dickens-t annyi kedvencemben láttam már korábban, hogy mindig dobban a szívem, ha felbukkan valahol) (ja, jut eszembe a szembe-szomszédról, feltűnően gyakran élnek a készítők azzal, hogy a hotel minden ablakából rá lehet látni az utcára, így onnan kémlelnek és elmélkednek a szereplők). én a rivalizálásnak a konspirálós aspektusát várom a legjobban, mert az új arcok sem nyeretlen kétévesek, ők is tudják, hogy kiépített kém-hálózatra van szükségük, ha oda akarnak szúrni a kellemetlen ellenfélnek... bezzeg szegény gazdag fiú, élete végéig naiv maradt, esélye sem volt beleszokni a farkas-törvények közé -ezek után érdekes lesz, hogy az ópium fogságából nehezen szabaduló felesége aktivizálja-e magát. (×02.03.)

„how’s that pussy lotion feel? should i try some on my ass?”

megfontoltan csak egy napot haladtunk előre, így minden mai cselekedet a pilot eseményeiből eredt -de ez a visszafogottság jól illik a timothy olyphant által játszott (egyik?) főszereplőhöz, aki nem csak a dühét képes szépen kordában tartani, de még a járásában is van valami kimértség... persze nem azt akarom mondani, hogy semmi sem történt ma, mert az apróbb tetteik által is formálódnak a karakterek előttünk, mr.swearengen-ről hamar kiderült például, hogy nem csak az italban és a punci-bizniszben érdekelt, de effektíve minden piszkos ügyletben, ami a környéken történik, csak jó gengszterhez híven ezt nem igazán akarja világgá kürtölni. igaz, elég csak mindenhol megjelennie a maga fenyegető valójával, és azonnal mindenki összeszarja magát a helyiségben... jól össze lehetett ma kötni az eseményeket a doki személyével, de mellé elfértek a korabeli kis színesek is, a kurvák ápolása és az idegnyugtató szerek gazdag alkalmazása... de egyébként sem akarják romanticizálni ezt a sártól dagadó istentelen környéket, itt az emberek jókat finganak, miközben részegen hugyozzák oldalba a sátrakat a sötétben (és így lehet, hogy nick offerman is beugrott, hogy teljes pőreségében közszemlére tegye magát)... (×02.02.)

„-that’s all i say on that subject except next round’s on the house. and god rest the souls of that poor family.

-amen.

-and pussy’s half-price next 15 minutes.”

törvényen kívül eső porfészkek, az arany bűvöletében elvesző emberek, svindlisek, szerencsejátékosok, férfias túlzások, olcsó whiskey és feslett kurvák -a vadnyugat. egy jól ismert terület mindannyiunk számára, mégis szívesen látogatunk vissza-és-vissza a porba, amikor meg akarjuk keményíteni a lelkünket egy letűnt korral, egy maszkulin világgal... feltérképeztem egy újabb fehér foltot a műveltségemben, régi adósságom törlesztése ez most, de itt volt az ideje, hogy lóra pattanjak, és nyugat felé vegyem az irányt... egy pilot-ról mindig nehéz megmondani, hogy merre fog utána haladni a show, de azt már most tisztán érezni, hogy a készítő david milch szeret bíbelődni a karakterekkel, tulajdonképpen ez az első óra is csak egy nagy tabló volt, ahol gyorsan fel lettek kenve a vászonra az arcok, egy-egy vonással jól körüljárva a lényegüket... azért jó tizenöt év késéssel belekezdeni egy show-ba, mert minden arc ismerős lesz valahonnan, megnyugtató tudattal lehet így nézni a sorozatot, hisz’ tudod előre, hogy mindenki nagyszerű alakításokra képes -ugyanakkor frusztráló is tud lenni, amikor nézed-nézed a monitort, és az istennek nem tudsz rájönni, hogy honnan is ismered azt az alakot... (azért az nem semmi, hogy sikerült megnyerni a western-veterán walter hill-t a rendezésre.) (no, pamela malcomson azért a végén biztosította a kötelező hbo-s csöcs-kvótát...) (×02.01.)

„looks like they just took a big eraser and rubbed across it.”

ha mi csalódottak voltunk az előző rész végi halál miatt, gondoljunk bele, hogy éreztek azok, akik évek óta el akarták kapni őt... komplett lezárást kaptunk, akár sorozat-zárásnak is beillett volna, a b&b gang romokban (de ez nem azt jelenti, hogy az utcán ne folyna minden a régi mederben), a különleges egység ismét feloszlott, sokan már az új helyüket keresik, lezárják az elmúlt évek korszakát. felsőbb szinten meg megy a helyezkedés, elég szörnyű belegondolni, hogy mindenki ilyen érdekvezérelt, és hogy képesek ennyire a másikra tolni a felelősséget. (azon gondolkoztam, miközben a tanácsos úr hatásos beszédét hallgattam, hogy mennyire másabb lehet az a filmkészítési módszer, amikor úgy kell hatást elérni, hogy a koncepcióból eredően nem használhatsz zenét, ami erősítené a hatást. aztán a rész végén mégis megengedtek maguknak egy zenés montázst, de az meg azért hatott erősebben a szokásosnál, mert nem szokott alkalmazott zene lenni a sorozatban -csak akkor szól valami, ha a karakterek hallgatják, például a valkűrök lovaglását a rajtaütés alatt... btw, nem akartak az írók a nagyjelenetekben sem nagy hacacárét, senki sem sütötte el a fegyverét, simán letartóztattak mindenkit.) ($10.01.)

ez volt eddig a legcéltudatosabb évad. visszatért főszálként a barksdale-klán, a srácok is erre az ügyre koncentráltak a nyomozás során, és minden új szereplő szálát is ide kapcsolták be végül (és nem is voltak sokan az újoncok, így nem borult fel az egyensúly -azt meg nem is kell megemlítenem, hogy mindenki végtelenül kidolgozott és érdekes volt, ugye...?). ismét kaptunk egy új központi helyszínt, az elhíresült hammsterdam-ot, ami szokás szerint beemelt valami egyedi hangulatot a sorozat szövetébe -annak ellenére, hogy egy meglehetősen kellemetlen helyet sikerült megalkotni. ezen kívül kaptunk vele bőven agyalnivalót is, mert az ember önkénytelenül is azon kattog, hogy hogyan is lehetne megoldani ezt a drog-problémát... jól sült el, hogy magasabb szintekre is betekintettünk, oda, ahol ténylegesen meg kéne oldani az ilyen típusú problémákat, dehát ismerjük milyenek a politikusok, nem az ilyen dolgok a fő profiljuk... szóval a három évad közül talán ez tetszett eddig a legjobban, és egyre természetesebbnek is tűnik, hogy (majd’) mindennap baltimore bűnnel teli utcáit látogatom. de. szóval, tudjátok, most jön a de... tetszett.

„i ain’t involved in that gangster bullshit no more.”

milyen szépen összeállt minden a végére. sikerült a politikus-szálat is stílusosan beintegrálni a drogos vonalba, mert teljesen logikus, hogy ez lehet a kiugrási pont egy feltörekvőnek (a polgármesteri hivatal töketlenkedését látva nem is lesz nehéz dolog kihasználni a helyzetet). és stringer elbukása is gyönyörűen épült már az egész évadban, ahogy megpróbálta másképp, kulturáltan intézni a dolgait, legálissá tenni magát, de aztán a gengszter-lét visszahúzta, ráadásul kiderült, hogy nem is olyan nagy koponya, mert egy dörzsölt politikus simán átverte. nem beszélve a körbe-árulásokról... mivel az előző résznél sok tippem volt az elveszejtőre, így nem meglepő, hogy be is jött (kettő) megoldás. de az a zseniális, hogy nem felhőtlenül elégedett az ember ezzel a végzettel, mint ahogy annak sem tudott teljes szívéből örülni, hogy már ott volt a homlokán a rendőrség célkeresztje -és miért? mert annyi időt szántunk rá, hogy megismerjük az ő álláspontját is (meg idris elba miatt is, de ez más kérdés). (tipikus, hogy a rendőrségi raktárban ott porosodott az üdvözítő kütyü, a bürokrácia cinizmusa újra majdnem győzött...) ($10.01.)

„jesus christ, you nit, don’t you see what he’s done? he’s legalized drugs!”

eljutottunk arra a pontra, amikor már a feletteseket is be kellett avatni a hammsterdam-i projektbe, és természetesen kikészültek a hallottaktól, ugyanakkor elismeréssel is adóztak az őrült ötlet előtt -de mit lehet tenni, ha a rendőrségnek be kell tartania a hülye törvényeket, még ha ezek a radikális módszerek hatékonyabbak is...? pedig mindenhol bizonyították már, hogy a legalizálás hatékony harc az ilyen dolgok ellen... nem baj, majd más trükköket vetnek be a törvény erői -igen, már megint hajkurásztuk a telefonokat, aztán jött a zseniális ötlet: adjuk el nekik mi a mobilokat, frissen és poloskázva (közreműködő: a seftelősnek maszkírozott lester!). ezek után tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vesztük avon-éknak, az egyre durvuló utca(sark)i háború, a rendőrségi akció, omar, vagy a newyork-ból ismét ideautózó csokornyakkendős. mert érezni, hogy közel a vég... ($09.30.)

„the job will not save you, jimmy. it won’t make you whole, it won’t fill your ass up.”

azon gondolkoztam mcnulty elcseszett kapcsolatát nézve (csak szex és más semmi), hogy mennyire igazságtalanok vagyunk sokszor mi sznob műélvezők, mert egy átlagos sorozatban már szappant kiáltottunk volna az ilyen jelenetekre, itt meg azt mondjuk rájuk, hogy mély karakter-építés... az írók is igazságtalanok, mert nagyon csúnyán elbántak prez-zel, akit idén először láttunk az irodán kívül, erre egyből előveszi a fegyverét és tönkreteszi az életét -ezért kellett így megkedveltetni...? az átlag-ember szemével is megnéztük a bürokrácia működését, mert ha kisember vagy, akkor mindent hat példányban kell benyújtanod, huszonhét ügyintézőn kell végigrágnod magad, ha viszont vannak befolyásos barátaid, minden út könnyen csúszik előtted.... ezen kívül megismerhettünk egy fontos szabályt, ami a gengszter-lét tízparancsolatához tartozik -az úr napját szenteld meg, a templom-napon ne használd a lőfegyvered még ellenségeid ellen sem! ($09.30.)

„it’s like a five-acre petri dish.”

egyre többen vannak, akik felfigyelnek a hammsterdam-ra. ott vannak az ingyenélők, akik terített asztalt látnak benne, ahonnan a lehető legkisebb erőbefektetéssel lehet lakmározni (érdekes, hogy omar-t nem izgatja a dolog, túl gyanúsnak találja). sokkal fontosabb, hogy megérkeztek azok is, akik segíteni akarnak -vannak, akik csak az idejüket adják, hogy lefoglalják az unalmukban hülyeségeket csináló srácokat, de szerencsére a lelkiismeretes lelkész a profi szociális ellátókat is bevonta a folyamatba. ennek ellenére biztos, hogy közel a robbanáspont... eközben avon nem bír magával, és mindenáron meg akarja mutatni, hogy ő a jani, ha nem megy erővel, hát némi ésszel (és csábítással) próbálkozik, de talán még nem volt ilyen okos ellenfele, úgyhogy sérülten hagyja el a helyszínt. úgy látszik, hogy az eszes emberek egyébként sem fekszenek neki, komolyodnak az összefeszüléseik stringer-rel is (btw, idris elba megkapta az első igazán erős jelenetét -basszus, ennek a fickónak van ám jelenléte...). a túloldalon is okos emberek loholnak avon nyomában, bár ez néha seggfejséggel párosul, de az is kifizetődő lehet (ja, és bírom prez lelkesedéseit). ($09.27.)

„when you mess with the environment some species get fucked out of their habitat.”

most először láthattuk kifejlett formájában hammsterdam-et, és nem szép látvány. mert oké, hogy a kereskedelmet akarták egy helyre szorítani, de ezzel együtt minden egy helyre került, az összes létező bűnözési forma koncentrálódik a nem túl nagy helyen, és egy olyan környezetté nő össze, ahová épeszű ember nem tenné be a lábát. és közben ott vannak még az egyéb megváltozott tényezők, hogy mit kezd magával a sok gyerek, akik eddig figyelő és egyéb lenti pozícióban voltak a tápláléklánc alján. jó alaposan figyelemmel kísérjük a gang-ek kommunikációs megoldásait is ismét, de ez nem baj, mert tudjuk, hogy az eldobható telefonok lesznek idén a kulcs. meg jöhet a szokásos mantra -mert így lesz realista. az is gondolom az életből jön, hogy a srácoknak senki sem szólt, hogy avon kinn van a sittről, maguknak kellett összerakni az infót (igaz, ez már hamarabb is ment volna, ha mcnulty nem a mája és a farka után menne az utóbbi időben...). ($09.27.)

„i ain’t no suit-wearing businessman like you. you know, i’m just a gangster, i suppose.”

minden üzletben vannak nehézségek. ha legálissá teszed magad, akkor a bürokrácia és korrupció mocsarában találod magad, ahol a fehérgalléros gengszterek húznak le. ha meg maradsz az illegalitásnál, ott bele kell állnod a régi módszerekbe -nem lehet csak félvállról venni a gengszter-létet, keményen meg kell mutatni, hogy te vagy a legkeményebb, különben elsodor a következő generáció, akinek ki kell tűnnie a maga keménységével. ahogy omar-nak is túl kéne lépnie a lelkiismereti zűrjén, mert ez a gyengeség a jövedelmére is rámehet (de köszi az erős jelenetet wendell pierce-el!). továbbra is elég szörnyűnek tűnik a város állapota, hogy a drog-terjesztést kvázi leszarják, és csak a gyilkosságok indítják be a felsőbb vezetők fantáziáját -oké, tudjuk, ki volt adva az ukáz legfelülről, de akkor is szomorú ez. (a megfigyelőképességem ismét megbukott, mert most esett le, hogy kivel kefélt jimmy az előző részben...) ($09.26.)

„mr. bell has become the bank.”

vannak bajok az igazságszolgáltatásban... képtelenek megvédeni a tanúkat, a drog-elhárításnak fogalma sincs, hogy kiket üldöz, a pisi-teszt meg a világon a legkönnyebben átverhető dolog -és ezek csak apró szeletek, amikből összeáll a nagy kupac szar. az olyanokról már nem is beszélve, minthogy avon-t már ki is engedték a börtönből... szóval én megértem a nyugati körzet parancsnokát, aki valami jogilag szürke megoldást akar alkalmazni (és viccesen is jön ki, ahogy begyűjtik először az eladókat majd a vevőket is, és beindul a város-a-városban program). a túloldalt is összedugják a fejüket a rosszfiúk, hogy mit is kéne tenniük, és a kartellezés útjára lépnek -csak egyet felejtenek el stringer-ék: mindig van olyan, aki olyan önfejű, hogy nem kér a közösködésből. (vicces látni, ahogy mcnulty-val flörtölnek a nők -meg azt is, hogy igazából csak szexre használják...) (hello! üdvözöljük a sorozat felénél!) ($09.26.)

„vincent street is your amsterdam in baltimore.”

basszus, ebben a sorozatban még a veszekedések sem teátrálisak, persze kicsit megemelik a hangjukat a résztvevő felek, de nem érzed azt, hogy most nagyot akarnának ütni a nézőkön, csak azt, hogy mintha egy természetes nézeteltérés fültanúja lennél... azt hallhattuk múltkor, hogy a politikusok nem szeretnének hagyományos munkából megélni, de most tapasztalhattuk, hogy az átlag-emberek sem szeretik a ’négermunkát’, inkább kockáztatják a seggüket a kuplerájban, amit gengszter-életnek is szoktak hívni (és ehhez a valódi kuplerájok is hozzátartoznak, teszem hozzá...). az a vicces, hogy a fő-gengszter viszont igenis dolgozni akar, egész pontosan legális üzletben legális bevételre szert tenni, és nem meglepő módon, mr.bell, az üzletember partnerre is talál néhány nem túl tisztességes politikus személyében. business 2.0, mert fejlődni kell. (jól szemlélteti a fejlődést, és a drog-biznisz rugalmasságát, hogy mindig továbblépnek a kommunikációval egy fejlettebb szintre -olyan ez, mint a sportban a dopping, ahol a cuccokat gyártók mindig egy lépéssel az ellenőrök előtt járnak...) ($09.25.)

„it’s baltimore, gentlemen. the gods will not save you.”

értem én, hogy akartak egy profi krimi-írót a stábba, de egy tősgyökeres boston-i mit tudhat baltimore utcáiról...? viccelek ám, nagyon örülök dennis lehane felbukkanásának, egy ilyen névnél az ember mindig jobban fülel a párbeszédekre, és esküszöm, hogy hallani véltem némi különbséget az eddigiekhez képest... komplett epizódot kaptunk egyébként, a sorozat sokszínű aspektusaival. ha nem is fokozódik igazán tüzessé a banda-harc, de azért apróbb villogások már vannak. de így sem maradtunk lő-párbaj nélkül, várható volt, hogy a megerősített raktár-házakat már sokkal nehezebb lesz omar-éknak bevenniük, meg is lett az akciónak az áldozata, amit persze komoly lelkiismereti válság követett. volt még egy halál a rész végén, aztán nagyon érdekesen ágyazták be a különböző hangulatok (és szex-jelenet) közé a búcsúztatását -sőt, maga az ír ravatal is egyszerre volt szomorú és vicces. eközben egyre mélyebben látunk bele a város vezetésébe, ahol nem meglepő módon az a legfontosabb mindenkinek, hogy megtartsa a szaros székét, vagy még feljebb lépjen a ranglétrán -a lényeg, hogy ne kelljen valami igazi munkát végezni... ($09.24.)

„i ain’t never gonna find another dog like that.”

örülök, hogy erősítettek a nyugati oldalon, a parancsnok behozásával végre megismerhetünk egy erőskezű rendőri vezetőt -aki azért összetett személyiség, és nem biztos, hogy a megfelelő konzekvenciákat vonja le, de az emberei az elsők a számára. kicsit fura epizódon vagyunk túl, mert volt benne egy jó adag derű a szokásos komor bizniszeken túl, omar idén is hatásos beköszönőt kapott, aztán ott volt a ’kit szopnál le’ párbeszéd, ami végighúzódott a rész gerincén, valamint az utca-szleng félreértése is adott okot a mosolygásra. ja, és mcnulty csajozni is próbált... btw, magánélet, ma ilyen megcsalós nap volt -azt még értem, hogy kima nehezen viseli az ’anyaság’-ot, de a kopasz főnökéknél mi a fene történt otthon (azon kívül, hogy az asszony politikai pályára készül), hogy bele kellett dobnia a kis vöröset az ágyába...? (ismét kifizetődő lett a lehallgatás, igaz, nem száz százalékos hatékonysággal... az meg külön tetszett, hogy jimmy-t baszkurálja dee halála, és magánnyomozásba kezdett -igaz, az eszembe se jutott, hogy ők még nem tudtak a haláláról...) ($09.23.)

„are you ready for a new baltimore?”

a politikusok és városvezetők szeretnek nagy szavakkal dobálózni, nagyobbnak beállítani mindent, mint amik azok, és persze minden egyes mondatuk és tettük mögött ott húzódik az önös érdek, a hatalom megtartása. úgy tűnik, ebben az évadban nem csak az utca kutyaszaros mocskában fogunk elmerülni, hanem sokkal szofisztikáltabb mocsokban is. és nem is baj az, hogy feljebb is nézünk a parancsnoki láncban, kicsit megkapargatva, hogy hogyan is működik egy város, vagy egy rendőrség (ahol le lehet szólni felülről, hogy hány gyilkosság legyen egy évben...). közben azért maradunk az utca-szinten is, mert attól, hogy néhány rosszhírű környéket átalakítanak, azért az egyszerű emberek élete ugyanolyan nyomorúságos lesz, az egyszerű dílerek ugyanúgy ott fognak állni az utcasarkokon. és attól még, hogy stringer bell kicsit máshogy áll hozzá a bizniszhez, még nem lesz békesség a bandák között. örömmel tapasztaltam, hogy hallgattak rám, és nem kell újra összeszedni a csapatot, mert itt vannak együtt, próbálnak dolgozni az ügyön, de persze sohasem egyszerű elkapni ezeket a rohadékokat... ($09.22.)

„he is an insecure fuck like all beautiful but handed-everything-on-a-silver platter people.”

igen, más is látja, nem csak én, hogy vince icipicit seggfejke, nem csodálom, hogy e besokallt a sokéves szarságtól. persze csak látszólag borítottuk a status quo-t, minden barátság helyrehozható. de azért a forgatásra való készülődés mindenképp hozott egy finálé-fílinget. nem felejtettünk el odaszurkálni hollywood-nak sem (minden meghallgatás szívás, főleg, ha egy olyan szutyokhoz kéne hajbókolnod, mint a csi: minneapolis...). nem maradhatott el a vendégsztár-alert sem, larry david, még oké, na de scarjo már elég nagy név volt 2004-ben is, hogy elismerjem, hogy behálózták. (++08.14.)

első körben az volt a hivatalos indokom a kaszára, hogy nem sikerült megkedvelnem a karaktereket -és akár ebben még lehetett is valami. még mindig van benne egy fura ellenérzés, ha turtle vagy vince megszólal, de ez csak a szervezetemben kialakult arcoskodás elleni rezisztencia. bár érdekes, hogy drama-t meg bírom, bár az más fajta arc. e is szimpatikus, hasonlóan tutyimutyi, mint én, talán innen. so, nyolc epizód még nem győzött meg, de eléggé ellötyögtük partikkal az időt, érződik benne, hogy lesz még nemulass, remélem, hogy marky mark rajta tartotta az ujját az ütőerén. a hangulat miatt, és mert mindenkiből lehet potenciálisan sztár, halvány tetszett-re értékelném.

„is that your thing, being on time? i won sundance at 24.”

dolgozzunk-e valakivel, aki bár tehetséges, de seggfej? vállaljunk-e be merész dolgokat feltörekvő színészként? pacino megtette. dicaprio nem habozott. de vince-nek is szüksége van erre? komoly kérdések, amiket ma körbejártunk, ám mégsem komorodtunk el, mert drama-ék csinálták szokás szerint a hangulatot, plusz végre kihasználták, hogy az hbo-n megy a show, úgyhogy, mint minden amerikai sorozatban és filmben, itt is a cicik legfőbb lelőhelyére, a sztip-bárba vezetett az út... (++08.13.)

„this is malibu. i want you to storm that beach like it’s normandy.”

no nézzük a nyugati part árny-oldalait. ha nem futsz be, mint színész, nem sok munka vár rád a pincérkedésen kívül. ha befutottál, mindenféle szar stúdiófilmet szeretnének rád sózni, vadásznak rád az ügynökök. valószínűleg választanod kell a munkád és a magánéleted között is. de hé, nézzük a naposabb oldalt is: ott az óceán, és találkozhatsz gary fucking busey-vel is. (értem én, hogy malibu = doors, de kifizetni a jogokat tényleg megéri…?) (++08.10.)

„meat is murder.”

valahogy éreztem, hogy a nagy fűárus nagy szakálla ismert embert rejteget, de meg kellett várnom, mire levette a napszemüveget. és ezzel a látnoki játékával val kilmer ismét hozott abból a jim morrison-ból, aki ott él benne. a sztori a szokásos, minden férfi szánalmas bólogató papucs lesz a nők mellett, csak hogy ne legyen balhé, és megkapja azt a puncit, amit meglepően jól őriznek azok a gonoszok. ja, és sosem értettem, hogy lehet belezúgni az ilyen egészséges életmódos keleti humbugba. pedig igazán tudhatnám, hogy milyen jó seggű nők járnak jógára... (++08.07.)

„l.a. lives between 2:00 a.m and 5:00 a.m. you take a lap through the talent pool. catch and release.”

nézd meg az epizód-végi jelenetet -igazából szükség van csajokra, ha vannak haverok, akik tuti kitartanak melletted? sajnos azt kell mondani, hogy igen. mert azért a haverok sem tudnak mindent megadni... jól lekövethető változó világunk rezdülései, elmosódnak a határok a nemek között, ma már nem biztos, hogy a legizmosabb ember egy pasi a társaságban, és nem feltétlenül egy srác kezdeményezi a randit és a csókot. és ez így van rendjén. ami viszont örökké állandó marad: a groupie-k mindig tapadni fognak a hírességekre... (++08.05.)

„jimmy kimmel’s a prick.”

mindig is tudtam, hogy jimmy a leglazább a talkshow vezetők közül (nem véletlenül személyes kedvenc), úgyhogy nem hiszem, hogy gond lehetett a beszervezésével. meg nála el tudom, képzelni, hogy tényleg ilyen meglepő fordulatokat vesz egy/egy interjú. (és még az akkori utánfutóját, sarah silverman-t is hozta magával. de ahogy elnézem a készítők telefonkönyvét, magától is érkezett volna.) (ironikus kikacsintás volt, hogy a kevésbé ismert wilson-tesó a kevésbé ismert johnny drama-val beszélgetett, ugye?) (++08.03.)