„it’s scary to be brown these days.”
nagyon remélem, hogy az volt tim minear-ék célja ezzel a negyvenöt perccel, hogy ide sűrítik össze a kezük ügyébe kerülő összes horror-klisét, hogy erre az évadra megszabaduljunk az összes hirtelen szekrénynyitástól, és hátulról belógó fagyasztott hullától... mert borzasztó sok volt ma a sokkolásnak szentelt idő, szegény sarah paulson végig is visította és rettegte az egész epizódot... azt is baromira unom már, hogy bizonyos elemekről (mondjuk a bohócok) rendre kiderül, hogy csak (rém)álomban léteznek, mert annyira olcsó megoldás ez, hogy nem is értem, hogy merik meghúzni -többször is... ugyanakkor bizonyos toposzok még kevésbe szúrják a szemem, mint a billy eichner és leslie grossman által hozott szomszédok, akikről ordít a ’valami nem stimmel velük’ érzés, ahogy az ilyen karaktereknél üvölteni szokott, de valahogy szórakoztató a körítés, így nem panaszkodom (valószínűleg nem véletlen, hogy két vígjáték-színészről van szó)... persze annak örülnék a legjobban, ha magunk mögött hagynánk a toposzokat és kliséket, és tényleg a jelenkorunk kiforgatásából jönne a horror -mint például ma is pedzegettük azokat a társadalmi feszültségeket, amik képesek véresen eszkalálódni (mondjuk a bőrszín miatt)... (#10.18.)