soroló

„i don't want to lie anymore.”

áh, egy rész erejéig visszatértünk a régi formulához, a kettős nézőponthoz, úgyhogy figyelni kellett nagyon minden apró részletre, ruha-színre... végre összeért a két szál, és megtudtuk hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. és ez nem is azért érdekes, mert feloldódott a rejtély okozta feszültség, hanem mert ezzel a tudással átértékelődnek az eddig látott jövőbéli jelenetek, így már megérthető a különböző karakterek motivációja. viccelek itt allison kétféle ruhájával, pedig nagyon szépen voltak párhuzamosítva a történtek, másképp volt drámai, ahogy noah megtudta az igazságot a lányáról (a 'house of the rising sun' minden élethelyzetben működik!), és nagyon tetszett, ahogy a két volt házaspárost leültették egymással egy-egy tengerparton, ahol komolyan és kedvesen beszélhettek egymással -miközben csapódtak a partnak a hullámok... természeten cliffhanger-t tettek a végére, de annyit ugráltunk már időben az elmúlt két évad folyamán, hogy bármit el tudunk képzelni a jövő évi kezdéshez... (innen tényleg akkor olvass tovább, ha láttad a részt! ironikusan gonosznak tartom az ügy megoldását, hogy noah két olyan ember helyett vállalja magára a tettet, akiket a világon a legjobban szeret...) ($$02.05.)

a legjobb írók nem ragaszkodnak az eredeti koncepciójukhoz, hanem organikusan fejlesztik tovább a történetet, változtatják meg a formát és a nézőpontot. ez utóbbit vehetjük szó szerint is (a) the affair esetében... mert az első évad nagy truvája a szerkezete volt, a kettős nézőpontja, hogy folyton játszottak velünk, hogy kétségeket ébresztettek. ez idénre háttérbe szorult, sőt, maga az affér két szereplője is, mert a két ex-partnerük is kikövetelte a maga idejét, a maga nézőpontját. és szerencsére nem érződött az írói izzadság, hogy őket is a történetben tartsák (de nem is erőltetnek bele mindenkit minden részbe) -még ha cole szála sokáig eléggé külön futott a többiekétől. és számomra idén ők érdekesebbek is voltak kicsit a két fő karakternél, mert azt az ellentmondásos viszonyt tavaly is jól megismerhettük már, most jobban érdekelt, hogy mi történik a másik kettővel a különválások után. így teljesedhetett ki maura tierney és joshua jackson is, vagyis nőhetett fel a ruth wilson / dominic west páros mellé. ezekkel az arányokkal jó tempót lehetett hozni, változatosabbá vált a szerkezet (amivel még játszani is lehetett egy sort), és a tavalyihoz hasonlóan erős volt írásban is rendezésileg is az évad. esetleg csak az újdonság varázsa hiányozhatott belőle egy kicsit.

„you're just a fucking tourist. you drive through this place. you think it's so charming. you fall in love it it, and you want a piece of it.”

a sok newyork-i kavalkád mellett egy kicsit hiányzott a kisvárosi hangulat, úgyhogy én örültem, hogy visszatértünk montauk-ba, a szeles tengerpartra, a háttérben a világítótorony sziluettjével. a cole epizód-fél inkább arra való volt, hogy kipipáljunk pár tényt, hogy felhozzuk magunkat a lockhart-ot állapotával, hogy cole-ban megérjen a gondolat, hogy vissza kell térni. noah-nál már inkább jött a dráma, főleg azért mert allison meglehetősen furán viselkedik, titkolózik, és ismerve a múltjukat, nem meglepő, hogy bizalom-hiány van (bár ha belegondolunk, azért noah sem mondott el mindent, kezdve a válásával). és persze nagyon noah-san reagálja le az egészet, azaz dühből, megbántottan. és ez az, amit a néző nem nagyon tud benne elviselni... (a jövőben eljutottunk a tárgyalótermi részhez, úgyhogy már egy kicsit jobban érdekel, mint eddig, de azért még hátradőlve várom, hogy ki mond igazat...) (tudom, tudom, ne rizsázzak tovább, menjünk inkább a fináléra...) ($$02.05.)

„jefferson, hamilton, picasso, hemingway, all of them cheaters. it's like they have this bald desire, this... this willingness to take whatever they want, that ends up making them remarkable.”

azért sarah treem nehezen szakad el az in treatment-től, azaz az amerikai terápiá-tól... de miért is kéne, amikor ennyire tud működni az, hogy két ember beszélget -vagyis jelen esetben az egyik beszél, a másik meg finoman irányítja a kérdéseivel. és szerintem ebben a huszonöt percben többet megtudtunk noah érzéseiről, mint az évad eddigi összes percében. és érdekes dolgokat is feszegetnek általa az írók -hogy lehet-e egy alapvetően jó embert egyetlen hiba alapján megítélni? hogy mennyire számít bűnnek a megcsalás, ha fontos dolgokat tettél le az asztalra? hogy jó-e az, hogy noah a hülyesége miatti bűntudatától vezérelve meghúzza magát, és ez az alkotás kárára megy...? (nem meglepő, de cynthia nixon és dominic west is kellett, hogy kihozzanak mindent apró nüanszot.) azt reméltem, hogy allison is eljut a terápiára, de neki más utat szántak, épp a 'gyereknevelés vs tanulás' válságát éli, valamint újra szembenéz néhány lockhart-tal. érdekes volt cole kiegyensúlyozottnak és mosolygósnak látni, remélem tényleg így is érez. (tetszik ez a bak-ugrással közlekedés, hogy kihagyjuk a közvetlen drámákat és pelenka-cseréket, van olyan, hogy elég elmesélni, mint megmutatni.) ($$02.05.)

„what is a date, really? it's just an interview for sex.”

nem mondhatjuk, hogy nem játszanak a szerkezettel idén eleget... de miért ne lehetne megbontani a hagyományokat, és hozni egy olyan epizódot, ami nem a karakterek szerint van elkülönítve, hanem csak az idővel játszik. meg az időjárással, mert a viharos eseményeknek mindig drámai hátteret ad egy vihar a háttérben. és szépen fokozták is fel, hogy a végére dörrenjen a legnagyobbat. helen még csak az erősödő szélben kapott egy alkalmi partnert, a már korábban látott dokit, aki eléggé összetett személyiség lett, egy sármos surmó. aztán noah-nál már igencsak sötét lett az ég, de igazából nem tudom őt sajnálni, mert a fejbe szállt dicsőséget és arroganciát csak az ilyen méretű tökönrúgásokkal lehet orvosolni. allison gyermeke nem várta meg a finálét, máris hatásos belépőt követelt magának. és hát ott volt cole is a vihar közepén, a szokásos problémáival, az önsajnálatba boruló átkával. jeffrey reiner a szokásos magas színvonalon vezényelte a villámokat és dörgéseket, noah drogos megkészülése sikerült igazán hatásosra, de ami a legjobban tetszett a megoldásai közül, az az volt, amikor a meddőség bevallásánál nem a lányt mutatta, hanem cole arcát. ($$02.04.)

„i believe love is a kind of faith. and when two people both believe, something very powerful happens.”

az ember azt gondolná, hogy mindenki magát láttatná jobb színben a saját visszaemlékezésében, de itt a sorozatban rendre azok a karakterek tűnnek rosszabb fejnek, akik elvileg a nézőpontját adják az adott szegmensnek. mert míg helen a saját felében a saját anyjára hasonlító szülő-szörnyé változott, addig a második etapban már egy elviselhetőbb, bár kissé harsány változatát láthattuk. míg noah nyugodt és belátó volt az exe szegmensében, addig egy nagy seggfej a saját verziójában... én örülnék neki, ha hagynák, hogy whitney a saját útját járja, bár azt is imádom, mikor két lábon járó lelkiismeret-furdalásként kimondatják vele az igazságokat (és milyen jól nézet már ki a boszi-felszerelésben a harry potter díszlet előtt...). és azt meg már két rész óta várom, hogy noah nadrágjából előtörjön a férfiasság a publicistáját látva... (egyébként örülök a könyv-szálnak, érdekes végignézni egy sikeres író útját.) (plusz megkavarták a szokásokat azzal, hogy többször is kinéztünk a jövőbe.) ($$02.02.)

„just because you love somebody does not mean they have to love you back.”

köszönjünk istenünk az ünnepi családi étkezéseket, ahol mindig lehet számítani szaftos konfliktusra... hasznos dolog az időugrás, de engem mindig arra késztet, hogy gyorsan utánanézzek, hogy jó helyen járok-e, mert mérhetetlenül parázok attól, hogy elcseszem, és kihagyok egy epizódot... érdekes időbe ugrottunk egyébként, noah könyve már a polcokon, így mindenki szembesülhet vele, hogy honnan merítette az ihletett, kit és mit írt bele, kit is mit hagyott ki, és mire emlékszik másként, mint ahogy megtörtént (ez aranyos utalás a sorozat szerkezetére is, ugye). allison-nak ismét egy új szituációval kell megküzdenie, most hogy végre nem kéne osztoznia a szeretett férfin egy másik nővel, most egy rakás olvasóval és rajongóval kell osztoznia. és még arra is figyelnie kell, hogy kinek mit mond el... cole életét is felkavarja a könyv, de nála igazán azt tetszett, hogy végigjáratták ma vele a teljes érzelmi skálát, lehetett kedves és megértő, iszonyatosan bunkó, dühös a családjára és a múltjára, vagy akár búbánó bociszemű szerelmes is. ($$02.01.)

„i hate this fucking divorce.”

ahogy a fontos döntéshozóknak is mindig kell egy tragédia, hogy rászánják magukat egy régóta halogatott döntésre, úgy ez megvan kicsiben is, kell valami sokkoló dráma, hogy az emberek rendezni tudják az egymás közötti viszonyukat. jelen esetben egy gyerek betegsége kellett, hogy helen és noah végre kulturáltan tudjon beszélni. annak nem örülök, hogy szegény srácnak szenvednie kellett, annak viszont nagyon, hogy végre abbahagyták a veszekedést, és normális emberek módjára kezdtek viselkedni... helen-ben komoly változások indultak el egyébként is, végre belátta, hogy mennyire káros az anyja be nem álló szája, és úgy lebaszta, hogy nem győztem hálálkodni a csodálatos jelenetért... de egyébként is nagyon élveztem a rész első felét, jól működött benne a dráma. igaz, a második felével sem volt gondom, csak az kevésbé volt szerethető azzal, hogy összeugrasztották kicsit allison-t és noah-t. mondjuk legalább vicces volt a humbug-tábor, bár biztos van, akinek működik ez a hippi jóga/reiki életérzés, de az én csakráim köszönik szépen, nem kérnek belőlük... ($$01.26.)

„people don't see me, cole. they don't. i don't know, they just want to fuck me or... they don't see me. they don't care.”

bad day for allison... ő is érzi magáról, hogy szokatlan reakciókat vállt ki az emberekből -valakik idegesek lesznek a jelenlétében, mások pedig igencsak kanosak. ez utóbbit még meg is értjük, hisz' a képernyőn is átjön az a kisugárzás, ami árad belőle, minden szájharapdálásnál, furcsa mosolynál mi is egyre jobban-és-jobban érezzük a vágyat. pedig szegény pont nem arra vágyik, hogy csak egy szexuális tárgy legyen, férfi aggyal is könnyen megérthető ez. az már meglepőbb, hogy milyen menekülési terve van besokallás ellen... a négy főszereplő közül most cole érdekel a leginkább, hogy hova akarják kifuttatni az ő szálát -bár most az utolsó jelenettel elég sokat felfedtek a jövőjéből... de addig is, amíg eljutunk oda, jó lesz nézni az útját, ami felizgult háziasszonyokon és cuki bevándorló-csajokon át vezet. meg persze allison-on, mert hiába tört meg a nagy szerelem, azért még láthatóan vannak szálak, amiket képtelenek voltak elvágni. (úgy volt igazságos, hogy a múltkori full frontal férfi-pucérkodás után most mi kapjunk valami hasonlóan szépet...) (ja, és egyáltalán nem hiányzott noah az epizódból.) ($$01.19.)

„no one's good enough for you. no one can make you fucking happy.”

na nehogy azt gondoljuk, hogy a válásnál nem sérül meg mindenki... és úgy tűnik, hogy igencsak plasztikusan akarják nekünk ábrázolni ezt a véres csatamezőt. az eddig egyhangúra hangszerelt helen most új színeket mutathatott a megcsúszásával, és maura tierney így kihozhatta magából a legtöbbet (plusz a lynch-esen szétcsúszott szépészeti rész is elég para lett...). de gondolom kellett ez, hogy ne legyen egyértelmű a bírósági tárgyalás. mert így noah is elgondolkozhatott azon, hogy tényleg akarja-e ezt, képes-e a nyakába venni 4 ekkora problémát, főleg úgy, hogy ezzel távolabb kerül az életcéljától -azaz az összeköltözéstől allison-nal. nem tudom, hogy mi lesz a megoldás, de valamit lépni kell, mert ez így senkinek sem jó... (szegény cole megint kimaradt, ez az idei szerkezet ára, de muszáj volt ezt a részt rászánni solloway-ékra, velük végigjárni ezeket a poklokat...) (hmmm, én már a nyitójelenetben kiszúrtam az ősz hajszálakat, de aztán helen is megtalálta őket, úgyhogy nem a szemem káprázott...) ($$01.14.)

„i had a brilliant professor once tell me, 'if you're having difficulty with the end, you fucked up the beginning'. (...) i think he just meant, if you've laid all your cards out in the proper order, the ending should flow. it should feel inevitable. at some point, fate takes over a story, and even the author himself loses control.”

lehet-e csak a szerelemre építeni egy kapcsolatot? mert én már a rész elejétől éreztem az apró repedéseket, amik sosem jelentenek jót -kezdjük azzal, hogy az egy nyilvánvalóan színlelt orgazmus volt... de vannak olyan összenézések, félmondatok, amik aggodalomra adnak okot -és nem vagyok meggyőződve, hogy ezen majd a gyűrű és a közeljövőben kötendő házasság segíteni fognak. főleg ha azt nézzük, hogy allison nem hajlandó megnyílni noah-nak, ugyanakkor az alig ismert szomszédnak elsőre elmondja az összes szomorú titkát, mert megbízik benne. izgalmas lett idén a játék, hogy nem tudhatjuk, hogy milyen szemszögből nézzük meg a dolgokat, már nem egyértelmű, hogy allison vagy noah neve fog kiíródni a félidőben. most szépen folyt egymásba a két fél, tetszettek az apró különbségek whitney-vel kapcsolatban is -főleg mert egy rejtély számomra a csaj: utálnom kéne azért a hiszti-cunamiért, amit le tud vágni minden alkalommal, és mégis minden alkalommal szórakoztatónak találom a jelenlétét. (szépen pakolják a helyükre az ismereteinket a jövővel kapcsolatban is.) ($$01.04.)

„that's the terrible thing about living. you never get to go back no matter how badly you miss it. just gotta keep moving forward.”

teljesen más a hangulat így, hogy nem mentünk ma new york közelébe, csakis a vidéki amerikában kódorogtunk. (az évadnyitó óta gondolkozom azon, hogy vajon hogyan viszonyulnék egy ilyen közvetlen vízparti házhoz, hogy vajon a hullámzás szüntelen zaja megnyugtatna vagy kiidegelne...?) mindenesetre szép a vidék, organikus a ház, pont olyan természetes a közeg, mint allison, akinek már nagyon hiányzott a fura mosolya (meg az olyan apróságok, mint a pisilés, a feltört sarok meg az izzadás -nem mondhatjuk, hogy nem akarják lehúzni a mi szintünkre...). persze nincs lehetősége folyton mosolyogni, mert kap egy feszült jelenetet a volt férjével és persze noah is rajta vezeti le a szar napjának egy részét. de érdekes belegondolni, hogy mennyire nincs dolga most, izé, szeretőként...? cole viszont dolgozik, meglepő módon taxisofőrként, de ez azért jó, mert így helen apukáját is ügyesen bele tudták írni, mint utas, aki gyorsan minket is tájékoztatott a megváltozott magánéletéről. és nem meglepő módon cole sokkal békésebb találkozásra emlékszik a volt feleségével. (azt be merjem vallani, hogy a sötét jövőkép egyáltalán nem izgat? nem rejtély kell, meg hideg bírósági épület, hanem lékek-vájkálás...) ($$01.02.)

„i gotta ask you, how the fuck do you face yourself in the mirror each morning?”

tudom, hogy ez elsősorban allison és noah története, de azért örülök, hogy ténylegesen négy-főszereplőssé bővítik a elbeszélés-módot, mert igenis érdekes megnézni a másik két fél nézőpontját is. nem is elsősorban azt, hogy egy-egy közös jelenetet ők mennyire látnak másnak, hanem hogy hogyan élik meg a történéseket, és azok hogyan csapódnak le a mindennapjaikba. és ha ez azzal jár, hogy részenként csak az egyik ágon járunk, hát az sem nagy baj, legalábbis most nyitányként működött, hogy csak solloway-ékkel foglalkoztunk. noah-val ment a meta, ahol a leendő könyv felett azon elmélkedtek a szerkesztőjével, hogy kell-e egy történetbe gyilkosság (sarah treem-ék szeretnek reflektálni, mi?), de az igazán érdekes helen fele volt, akinek azért nem könnyű, kezelni négy gyerek problémáját, elviselni az elviselhetetlen anyját, ráadásul beleugrott egy borzasztó kapcsolatba is (amit nekünk minden idők legkiábrándítóbb szex-jelenetével nyitott). szóval alig várom, hogy összeomoljon még az évad vége előtt... ($$01.01.)