„i’m fighting a war from a fucking lumberyard.”
ezerszer láttunk már ilyen leszámolós összevágást, mint ami itt volt, de hé most ezeregyedszerre is működött (mert lehet, hogy scorsese bácsi szelleme lebegett benne?). ügyesen mászatták ki nucky-t a kutyaszorítóból, stílusosan, kalóz-alkuk segítségével. a röpködő golyók, a fröccsenő agyvelők csak az adalékok voltak. nagyjából lezártunk egy újabb korszakot, jövőre jöhet az új? (**12.12.)
túlélheti-e egy sorozat, ha az egyik főszereplőt kiírják? hát persze, ha behoznak helyette egy karizmatikus, kegyetlen és kúl gonoszt (bobby cannavale végig lubickolt). meg egyébként is, a körítés maradt, minden képkockáról, mandzsetta-gombról elhiszem, hogy igazi, és erre az igaziságra lehet igazán építeni a hangulatot. szépen formálódik nucky barátunk, illetve eldeformálódik, ahogy egyre mélyebbre lökik a szesztől bűzlő gödörbe. kár, hogy mrs.thompson nem tudja tartani vele a lépést, pontosabban az írók nem képesek izgalmas szálakba szőni a karaktert. ez, és a már megszokott pici hiányérzet miatt, na meg a szintentartás végett, erős tetszett osztályzattal látom el. ittam-e már jobbat? hogyne, de attól még jól esik hétről-hétre.