soroló

„the law... needs you.”

hmm, vince gilligan-ék mesterien értenek ahhoz, hogy játszanak az elvárásainkkal... kórházban nyitunk, látható a szomorúság, de nem chuck fekszik az ágyban... mike hosszadalmasan előkészül a lövésre, amiről meg vagyunk győződve, hogy ez lesz az, ami tolókocsiba kényszeríti a megátalkodott gengszterünket, aztán mégsem húzza meg a ravaszt... ’egész véletlenül’ kiszivárog, hogy az epizód címeinek kezdőbetűibe játékosan elrejtettek egy utalást, de aztán mégsem kapjuk meg az így megjósolt szereplőt... valami nagy és drámai befejezésre számítasz, de csak leültetik a két testvért beszélgetni... jimmy továbbra sem tud szabadulni a testvére bűvköréből, nem bírja megállni, hogy ne rohanjon be a boltba, amikor megsérül, és nem bírja elviselni, hogy (látszólag) rágja magát a hiba miatt -és ez lesz a veszte, nyilvánvalóan... nem igazán érezte az ember finálénak a részt, de mivel az egész sorozat igen magas szintet üt meg hétről/hétre, így nem gondolom problémának, hogy az utolsó nem emelkedik ki felfelé az átlagból... (gilligan nem csak az íráshoz ért mesterien, de a rendezés is nagyon a kezében van -ma is telepakolta az epizódot fura nézőpontú kamera-választásokkal, főleg az tetszett, amikor az orvosi vizsgálatot egyetlen felső állásból vette fel, végig chuck arcára koncentrálva.) ($$04.23.)

bátran ki merem jelenteni, hogy nincs jelenleg átgondoltabb sorozat azon a palettán, amit személy szerint én nézek, igaz ez a szövegkönyvek minőségére, a karakterekkel való bánásmódra, és a vizuális körítésre egyaránt, nincs egyetlen kocka vagy hosszas vágatlan jelenet, amin ne érződne az, hogy borzasztó tudatos az egész. és közben szórakoztató is ez a fifikás elbukás-történet, még akkor is, hogyha egy járókeretes öregember is leelőzné, ha tempóban versenyeznének. de meg fogjuk még köszönni ezt később, hogy ennyi időt szántunk mindenre. egyedül csak az furcsa, hogy ennyire külön kezelik a sorozat két hősét, hogy eszükbe sincs összébb húzni a két szálat, és néha meg is billentik az arányokat egy-egy résznél -de ezt is könnyen rá tudom fogni arra, hogy szándékos teszik. mert gilligan-ék okosak. vagy csak ügyesen vezetnek minket az orrunknál fogva...

„if you like piña coladas, and getting caught in the rain”

a múlt héten feldobott dolgok elég hamar leestek -azaz mike máris felhasználta a gondosan preparált slagját, és jimmy fénymásolós trükkje is már most betalált. először kicsit sajnáltam is, hogy chuck ilyen hamar átlátott az öccsén, de aztán nagyon tetszetősen jöttek ki a dologból azzal, hogy kim falazott jimmy-nek, és ezzel megint lépett egyet a tisztességtelen út felé. és persze a végjáték drámaisága is sokat hozzáadott ehhez a tudáshoz, mert kínkeserves volt látni, ahogy jimmy tipródik a fénymásoló előtt, tudva azt, hogy nem segíthet a bátyjának az egészségügyi bajban, mert akkor nyilvánvalóan lebukna... szokás szerint erős volt a kezdés a kietlen új-mexikói tájjal és mike magán-akciójával, utána viszont szépen egyensúlyoztak a két szál között -vicces azért, hogy az ember már el sem várja, hogy a két főszereplő találkozzon az évadban, hogy ennyire külön mozgatják őket... de még van egy rész, hogy legalább biccentsenek egymás felé, bár ha nem lesz ilyen, azt sem fogom bánni, sokkal inkább azért várom a jövő hetet, hogy milyen sorsot is szánnak az írók chuck-nak. vagy hogy megmutatják-e a világ legjobb reklámját, ami már epizódok óta készül... ($$04.15.)

„look up! picture a bald eagle soaring!”

azt a vágatlan tracking-shot-ot, ami a határnál ellőttek egyből a nyitányban! és annyira hatásos volt a szépen úsztatott vágatlan kép és a zene összehatása, hogy még az sem zavarja az embert, hogy az egész jelenet csak érintőlegesen kapcsolódik a történethez... mert mike csak perceket kapott, de azokkal jól gazdálkodott, szépen készül fel a stílusos bosszúra. ez utóbbit jimmy is ismeri, csak ő nem durva módon áll az ilyen válaszcsapásokhoz, hanem a maga simlis módján... mert nem hagyhatta, hogy élete szerelme csalódott legyen, csak az a baj, hogy a jimmy-s húzással megint a cél előtt fog elcsúszni, érzem... egyébként megint csodásan volt felépítve kim és jimmy története, ahogy a szöszi újra az őszinte utat választja (a cégtől való kilépésénél), majd jött a hengerelés az étteremben (mindig jó látni valakit, aki ennyire kiemelkedő a szakmájában), aztán a visszafogott örömködés jimmy-vel (olvadó szív tőlünk), majd a hhm utolsó próbálkozása (chuck-ot egyszerre tiszteled és utálod), majd a végén a már emlegetett jimmy-akció (xerox forever!). széles amplitúdójú érzelmi hullámzás, egy közbeiktatott vicces jelenettel (jimmy újabb reklámfilm-felvétele, a veteránok fókusz-csoportjára kihegyezve). ($$04.09.)

„-hey, cliff, for what it’s worth, i think you’re a good guy.

-for what it’s worth, i think you’re an asshole.”

bár alapvetően szeretjük a sorozatot a hangulatáért és a képi világáért, de akkor szeretjük a legjobban, amikor hagyják, hogy saul kibújjon egy kicsit jimmy-ből, mert azzal nagyot tudnak dobni a szórakoztatási faktoron... és valószínűleg már akkor nagyot mosolyogtunk volna, ha csak látjuk a felfújt reklám-figurát, amivel megint szép nagyot kacsintottak az anya-sorozat felé, de ezután jött az 'operation fire', mert nem lehetett nem imádni, minden tökéletes volt benne, a hetvenes évekre hajazó mozaikos vágás a hozzá tartozó funky zenével, a szivárvány színeiben pompázó pompázatos öltönyökkel és nyakkendőkkel, és a különböző trükkökkel, hogy jimmy végre kiszabaduljon a béklyóiból... és nagyon tetszene, ha nem a szóló-projektjét kéne nézni jimmy-nek, hanem vállvetve küzdenének kim-mel az igazságtalanság aknamezőin, ugyanakkor nem tudom, hogy mennyire működne ez a két ember szövetsége, akik bár nagyon össze tudnak kapcsolódni, azért nagyon különbözően gondolkodnak a világról. (ja, és tetszik, hogy tényleg a teljes képet akarják nyújtani mr.mcgill átalakulásánál, és egy gyerekkori jelenet is sokat hozzá tud adni egy ilyen képhez.) ($$04.02.)

„i took that job because it was the right decision. a steady paycheck... done. a place to live that’s more than, oh, 5 square feet... boom. a car that’s all one color... nailed it. i’m good. i got what i wanted.”

azt akartam írni, hogy azért jó, amikor egy operatőrt bíznak meg a rendezői feladatokkal, mert ő olyan részleteket is kiemel, amit más nem tenne -itt van például ez a pöpec halálfejes csizma issss... bazdmeg! már tudom, hogy kik ezek! csak az arcról nem ugrott, hogy már láttam őket a nagytestvérben is, bezzeg a csizmáról... érdekes dolgok folynak az írószobában, mert úgy döntöttek, hogy a főszereplőjüket mellékszereplővé degradálják, és alig szerepeltetik az epizódban. bár amikor velünk van jimmy, akkor azért figyelni kell rá, mert komoly ellentétben állnak nála a kimondott szavak és az érzései -mert hiába bizonygatja azt az elégedettséget, amit az idézetben is kiemeltem, mi láthatjuk, hogy mekkora kamu, és bizony nincs jól... örülök, hogy kim-et így kiemelték, hogy nem csak a szar meló közben láthatjuk, hogy csillog egy kis remény számára, és csillog egy kis mosoly az arcán. ja, és mike megint acél-kemény volt. ($$03.25.)

„do i have a future at this firm?”

hihetetlen, hogy mennyire kis műremek minden rész, hétről-hétre olyan képi világot raknak le elénk, hogy nem győzöm inni a szememmel a látnivalót... és most nem is a fura beállításokra gondolok (mint amikor beutaztunk az aktatáskával az átvizsgálón), mert azokat már a bb-ben is magas fokon űzték, hanem a fényekkel és árnyékokkal való játékra -még azt is az ügyes fény-beesési-szögekkel érték el, hogy a nyitó-flashbackben mind a két mcgill fiatalabbnak nézzen ki, mint eddig bármikor (btw, sosem tudtam eldönteni, hogy mikor is játszódik a sorozat -most kaptunk egy támpontot, valamikor a fight club bemutatója után...). de persze nem csak nézelődni járunk új-mexikóba, hanem a drámáért is, és abból ma igazán kim-nek jutott ki, mert a főnökség szemében nehezen helyrehozható a vélt hiba, hiába dolgozza ki a belét extrán is (hangulatos volt a telefonálós összevágás a különböző irodai helyszínekkel és a latino muzsikával). (ha már ma emlegettem a nagy elődöt: gondosan ügyelnek gilligan-ék arra, hogy dobálják nekünk a rajongói morzsákat időről/időre, most is jött egy vendég-szereplő, aki a bb-nek volt emblematikus alakja -igaz, itt még nincs szüksége csengőre a kommunikációhoz...) ($$03.19.)

„m40: tried and true, battle-tested. essentially, the same rifle used by marine snipers since 1966. it’s light, accurate, good for soft targets in the 800 to 1,2000-meter range.”

egy ilyen aprócseprő ügy, mint ez a reklám-spot, mekkora hullámokat tud gerjeszteni -csak görög és görög egyre feljebb, egyre szélesebben. nem csak jimmy-t rúgják seggbe érte, hanem kim-et is, mert ööö... miért is? honnan kellett volna tudnia a hazugságot? vagy tényleg csak arra megy ki minden, hogy jimmy feladja a szakmáját? és az a durva, hogy ez a szerencsétlen barom még képes neki segíteni a bátyjának, amikor az szarul van, pedig látjuk, hogy hogy' bánik vele... mike epizód-fele is érdekesen alakult. először azt hittem, hogy nem látjuk majd a különleges feladatát, csak a fájdalmas következményét -de csak egy beetető flashfoward-dal kezdtünk. akinek dereng a breakingbad első évada, az tudhatta, hogy tuco nem érhet szomorú véget most, de azért tök jó volt látni az előkészületeket a kiiktatására, főleg úgy, hogy bőven hagytak időt a monológokra és fegyverbemutatókra. az meg tényleg érdekes kérdés, hogy miért döntött úgy mike, hogy inkább börtönbe juttatja a vadállatot, akiért nem sokan hullatnának könnyeket, ahelyett, hogy... én valahol vietnám körül keresném a megoldást... ($$03.12.)

„let me tell you, at sandpiper, the trains run on time. mussolini would be proud.”

ejj, az a kezdés! és nem csak arra a látványra gondolok, ahogy jimmy kalapban várakozik egy texas-zászlós fal előtt, hanem a nagyon jimmy-s beszédre is a buszon -de tényleg, egy egész epizódon át el tudnám hallgatni, ahogy a maga mézesmázos módján győzködi az öreg embereket -vagy bármilyen embert... ebben nagyon erősek az írók és bob odenkirk is. de a nagy sztori is szépen alakul, mert hát jimmy ott is jimmy, a kezébe veszi az ügyet, hogy sikert érjenek el a perben, és hát mi mást tenne jimmy, minthogy összerak egy tévé-reklámot, mert tudja, hogy az öreg embereket mivel lehet meggyőzni, vagy hogy mikor jut el hozzájuk el az üzenet (a gyilkos sorok alatt, mikor máskor...?). és persze mindezt a maga jimmy-s módján intézi, amit a kockafejű főnökök nem szoktak jó szemmel nézni -újabb lépés a bukás felé, ahogy szoktuk ebben a sorozatban... (mike szála egy kicsit azért fura, mert nem emlékszem hogy miért ilyen parás a menye... de azért szeretjük mike-ot, mert az ilyen aprócseprő ügyeket is végtelen kúlsággal oldja meg. olyan mike-osan...) ($$03.06.)

„it looks like a school bus for 6-year-old pimps.”

beleszakad az ember szíve, amikor látja ezt a két turbékoló galambot, és tudja, hogy nem olyan sokára már nem lesznek együtt... de tényleg, odavoltam a kis összenézésekért, az irodában az apró érintésekért, vagy az olyan apróságokért, amikor kim a ’neked’-ről ’nekünk’-re vált észrevétlenül, amikor jimmy jövőjéről van szó. de az utolsó jelenet már elővetítette a bajokat, mert a szöszi nehezen viseli a törvényszegést, jimmy meg pont abban a legjobb. de tényleg, szó szerint kigurult belőlem a jóleső hatalmas röhögés, amikor egyre mélyebbre ment a pités fétis-pornó ecsetelésében... nála ilyen egy probono ügy, ordas nagy hazugságok kupacba rakva, mindenki megvezetve, miért baj ez...? a hivatalos munkája továbbra is ’túlszép’, maximum a bátyja közelsége árnyékolja be jelenleg. mert bizony megint itt van a mocsok kurafi, és már a jelenléte is idegzsábát okoz jimmy-nek, teljesen érthetően. (meglepő volt, hogy két élőben előadott zenei szösszenet is volt a részben, az egyik az idősebb mcgill-hez köthető, a másik meg az új ügyvédi iroda főnökéhez -keressem az összefüggést...?) mike mellékszálát is tök jól görgették ma, pedig csak megint bizonyította, hogy mekkora tökei is vannak, és hogy mindig is ideális jelölt volt új-mexikó mr.wolf-jának állására... ($$02.26.)

„okay, so no plan. just walk the earth, like jules at the end of pulp fiction?”

nem gondoltam volna, hogy egy pillanat alatt fel tudom venni újra sorozat tempóját ilyen hosszú szünet után, de könnyen elkaptam már ott, amikor közelítettünk a falhoz, és közelítettünk, még közelítettünk, nem sietünk sehova, csak jön közelebb az a fal, egyre és egyre... tetszett, hogy idén is a sötét jövőkép egy apró darabjával kezdtük, és csak utána jött a sorozat jelenideje. ahol viszont jimmy egész jól van, kezdetben csak teng/leng, és beveti a jó öreg simlis jimmy-t, megkapja álmai nőjét is, majd a végén élvezkedik egyet az új irodájában -csak nekem túl cukrozott ez az egész? mármint olyan szinten pozitív, amiből jó nagy esés lesz a végére... (kis színesek: bár az ilyesmiben nem szoktam jeleskedni, de a brókert simán felismertem a breaking bad első szezonjából (mondjuk kyle bornheimer-nek elég jellegzetes feje van), úgyhogy tudtam respektálni ezt a kacsintós utalást. szegény mike nem sokat szerepelt, viszont jókat mosolyogtam vele kapcsolatban a csilivili hummer-en... ja, és természetesen csak divatosan: sárga autóhoz sárga cipő is dukál!) ($$02.19.)