„there is no greater victory than to fall from this world a free man.”
picsába a történelemmel -mondom ezt én, majdnem történészként és happyend utálóként. méltó lezárás lett a sorozathoz, kellően heroikus, epikus, odacsapós érzelembomba, ami szúr, valahol a szemed és a szíved között félúton. na jó, visszavonom, mégiscsak jó volt ez így. csak most még túl friss és túl mély a seb. (+04.13.)
szomorkodtunk tavaly év végén, hogy elvették tőlünk a rómaiakat, de szerencsére idén megfelelő pótlás érkezett -bár inkább csak férfi-oldalon, tenném hozzá halkan. méghozzá jól ismert történelmi szereplőket mutattak be, forgattak ki a maguk módján, új színt víve a palettába. utolsó évad révén jobban éreztették a nagyszabást, ehhez kellett a hideg és könyörtelen crassus és a sunyi alattomos caesar is. velük lett nagyobb a tét, amivel ráfordulhattunk a minden elemében lehengerlő fináléra. ha már a csatornánál a befejezés mellett döntöttek, legalább itt a végén nem garasoskodtak. bár számomra sohasem kizárólag a látvány adta el a show-t. nagyontetszett.
fura, de különösen sok emlék fűz a sorozat nézéséhez. szerintem a vasárnap estékről még sokáig a spartacus fog eszembe jutni. abba is fura belegondolni, hogy csak egy üres ámde látványos szórakozásnak éreztük az elején, aztán ezt a héjat milyen zseniálisan sikerült feltölteniük karakterekkel, intrikákkal. és nagyon a szívünkhöz nőt. én személy szerint imádtam a túlzásait, maximálisan egyetértek azzal a koncepcióval, hogy ha már megtehetjük, akkor ne spóroljunk semmin, tűnjünk ki a tömegből a sok(k)-faktorral. és az egyedi hangulathoz igenis hozzátartoztak a porba hulló fejek és a ringó csöcsök is. és ez a hangulat talán még jobban fog hiányozni, mint azok a hősök, akikkel együtt szenvedtünk és örültünk, harcoltunk és basztunk négy éven át. halálbamenők, szóljon a fanfár a halhatatlan lelketekért: nagyontetszett.