„i invite her here to join us. neither dressed nor undressed. neither hungry nor full, neither in company nor alone.”
az istenek kegyetlenül megbüntetik minden ballépésedet. ...ezt a nyomasztó évadzárást! az egyik helyszínen kitör a járvány és olyanokat visz magával, akik kedvesek és ártatlanok. a férfias kirándulás közben meg kísértések szegélyezik az utat, a gyermek utáni vágy, vagy a klasszikus káin és ábel történet északi verziója kiteljesedése. otthagyja kéznyomát a közelgő háború árnya is. de leginkább a zene mászik a bőröd alá, úgy hogy szinte már fáj. éreztem én a csontjaimban a sötétséget, hát most nagyon mélyen elbújt a napkorong a felhők gyűrűjében. (+05.03.)
minőségi történelmi sorozat, bármikor, bármilyen mennyiségben. michael hirst most sem hazudtolta meg önmagát, egy fikarcnyit sem engedett a tőle elvárható szintből. messzemenőkig hiteles korrajzot festett nekünk, amit szerencsére élettelteli karakterek laknak be. érdekes sorsok plusz erőteljes hangulat, nem is kell több. meglepő, de határozott tempóban haladunk, nem ragadunk le az érdektelenség mocsarában, talán ez az előnye, ha kevés részben kell gondolkoznia egy írónak (btw, egy egész évadot egyedül megírni, süveg.). az egyetlen bajom talán egy bosszantó apróság, de őszintén az istenek szemébe kell néznem, és kimondani: nem sikerült megszoknom a hős konstans félmosolyát. diadalmas villámmal igencsak megerősített tetszett-et tudok rá kimérni. (és még egy mellékes: gustav nem a szépséget örökölte a skarsgard famíliában.)