soroló

„suffering builds character.”

...és hát szenvednek eleget a karakterek, szép tisztogatást vittek végre az írók. értem én, hogy új alapokat akartak, lezárni egy csomó szálat, de ez így durva volt... nem szeretem, amikor tudjuk előre, hogy hova futunk ki, de most ez az előre-ugrálás adott egy plusz fenyegetettség-érzetet a résznek -csak hogy még nyomasztóbban telepedjen ránk. a fontos események és a véres finálé felé haladva azért még mindig a karakterek voltak a középpontban. és biztos, hogy tudatos írói döntés volt, hogy ennyire a nők mozgatták a szálakat. ja, ha már hangulat, a zene megint sokat hozzátett -a többit megoldotta a sok ellenfényes vagy fura kamera-szögű kép. vagy a black rebel motorcycle club dal a drámai végkifejletben. (**10.14.)

annak ellenére, hogy a sáros - mozdonyfüstös hangulat megmaradt az előző etapból, azért másabb lett kicsit ez az évad. a legszembetűnőbb, hogy nem foglalkoztunk az egyik legfontosabb főszállal, bohannon bosszújával. kicsit kereste is emiatt a karakter a helyét, de a híd-építéssel meglett a cél. a többiek is változtak, mr.ferguson hősszerelmes lett, mr.durant lejjebb csúszott a gonoszságban, mr.svéd és az atya meg az őrületbe. bár sokszor lassúnak tűnt a tempó, azért így visszagondolva bőven zajlottak itt események, mondjuk szerintem a karakterek is elég izgalmasak -nem kell folyton pisztolyt rántaniuk meg sziúkat öldösniük, hogy érdekeljen a sorsuk. tetszett. a legnagyobb negatívumot azért nem tudom magamba tartani: idén még jobban látszott, hogy dv kamerát használtak, és ez sajnos még mindig elidegenítő hatással van rám.

„you shouldn’t test a man who’s jealous or afraid for his livelihood. especially not when he’s both.”

indiánok vagy veszélyes munkakörnyezet? ugyanmár, egy feleség sokkal rosszabb ezeknél... vagy általánosítsunk: az érzelmek. felüti a fejét a táborban a nagy féltékenység-vész, sorra szedi az áldozatait. ezért nem volt érdemes visszatérnie, mr.durant. ezért nem érdemes verekedni, kicsi-ír. ezért nem éri meg az életét kockáztatnia mr.toole -na jó, de... a baleset-jelenet igazán hatásosra sikerült, annak ellenére, hogy tudtuk mi következik, mégis megejtettem egy-két izzadság-cseppet. (**10.14.)

„he’s more valuable to me than dangerous to you.”

mr.durant hiányában kezdenek szétesni a dolgok. mr.svéd valami nagyon profin tud játszani az emberek érzelmeivel (plusz az indiános nyitány, wow). egy szikár ember is megenyhül, ha punci van kilátásban. még a legkérgesebb lelkek is szerelembe esnek egyszer. lehet az ember déli, néger vagy ír. a település két legfontosabb helyével is foglalkozunk, a templommal és a kocsmával. a zenés montázs mindig bejön. még ha előtte kicsit lassabb is volt a rész. (**10.04.)

„blood is god here.”

az élet rendje és a sorozatok szokásos hullámvasútja, hogy a fontos eseményeket a következmények követik -gondoltam az elején, aztán a tiszteletes (némi svéd sugallatra) megváltoztatta az epizód felépítését. egy klasszikus túszdrámába csöppentünk, őrülettel, feszültséggel, rajtaütéssel, vérrel és hattyúdallal. ez is mennyire passzolt a magát a klasszikusokhoz mérő westernhez. (plusz ott volt még a sok indián beszéd is plusz hangulati elemnek.) (**09.21.)

„just a blonde girl and a pencil dick with 50,000 in the safe.”

megérte az évad elején behozni a rablókat -az eddigi másfél évad alatt nem volt ennyi lövöldözés összesen, mint a mai részben. volt áldozat, lesznek következményei, volt drámaisága, minden összeállt egy nagyszerű epizódhoz. még úgy is, hogy a magánélet miatt elég dekoncentrált voltam. örültem, hogy michael nankin-t sikerült megszerezni mára, már hiányzott a fényekkel való játszadozása. lőpor-szag, rablás, halott kurva, mi ez, ha nem ízig-vérig western...? (**09.14.)

„fight ’em here, fight ’em now.”

az építkezéssel foglalkozunk, illetve dehogy, mert megismerjük a korabeli sztrájk-szokásokat. és a munka értékét. bohannon nem csak azt mutatja meg ismét, hogy kőkemény ember (lásd coldopen), de van bőven benne kurázsi is. a magán-élettel szolidan bánnak, de bőven elég, hogy itt is pregnant-szálat kanyarítottak az írók... meglepődve láttam catherine hardwicke nevét a főcímben, vajon megunta a nyálas tini-romantikákat, csillogó vámpírokat? vagy sárban birkózó férfiak fétise van...? (**09.13.)

„nothing wasted in this wasteland.”

a jó cím mellé megtalálták a feszültség-kapcsolót is az írók. az írek bajba kerültek a kurva-halál miatt, bohannon küzd az elismertségért, az indiánunk szerelmi élete kap pofonokat, a svéd meg szokás szerint keveri a véres sáros kakit. csodáljuk, ha nem halad az építkezés...? szóval feszkó volt, keménykedés és belek, pompás lett a kedvem egyből tőle. sergio mimica-gezzan is kihozott mindent a dv-kamerákból. ja, és minden a nők miatt történik -minden korban így volt ez, még a vadnyugaton is... (**09.02.)

„you’re now at war with the sioux nation.”

nyugisan kezdtünk, életképekkel, aztán az indiánok jól működtek katalizátorként. mindenki érkezik vissza a táborba, az írók állítgatják vissza a statusquo-t nagy serényen. közben még a kurva-gyilkos is előkerült, azt hittem, tovább húzzák majd, de így is szépen hozzá-kötötték egy szomorú szerelmi históriához. az operatőr serényen mozgatja a kameráját, a rendező mindent megtesz, hogy hozza a kötelező hangulatot, az istállóban a porfelhőn megtörik a beszűrődő fény, jó zenére tapossák a csizmák a makacs sarat. megérkeztünk újra. (**08.24.)

„lily, you must remember, we males have very fragile egos.”

ezt a lehúzós kezdést... majd minden karakternek sokkal rosszabb lett a sorsa, mint amikor utoljára találkoztunk velük. bohannon mélyponton, rablásból tengődik; a svéd szart és sírt lapátol; akadozik a munka, nincs pénz; szerelmes szívek facsarodnak szomorú dallamra; alkoholba fojtódik a bánat. még egy gyilkos is tevékenykedik a ’város’-ban. oké, az íreknek jobb lett a helyzetük, de ők meg kis bénák, úgyis elcseszik egy-kettőre. szóval lesz honnan felemelkedni... a hangulat maradt, viszont nagy bánatomra most jobban látszott, hogy digitális kamerával forgatnak. de majd dörzsölök néhányat a szememen, hogy ne ilyen hülyeségeken akadjak fenn... (**08.15.)