soroló

„he wants people who can get the job done. and from everything i’ve read, that might be you.”

most néztem meg az epizódot, de már el kell gondolkoznom, hogy milyen ügyben is folyt a nyomozás. csúnya jel ez... persze ha az ember ennyit morog egy elhibázott főszálon, akkor nincs kedve még ilyen részletekre is figyelni. futottunk egy kört az ’elmegy-e beckett’ pályán, persze a lehető legrosszabb írói döntések szegélyét néztük, amit megkoronázott a célbaérés. ez most hogy...? (+05.23.)

fura dolog abba belegondolni, hogy egy olyan dolgon kérem számon a nevetést és a humort, ami igazából olyan szörnyűségekről szól, mint a gyilkosságok. de mondjuk idén egész rendben volt a humor/dráma arány, az már más kérdés, hogy milyen volt a humor és a dráma minősége. persze, heti 42 perc belefér, el van vele az ember, de én azt a régvolt bizsergést akarom érezni, amit úgy tűnik, végleg kiveszett. tavaly is meglengettem már a kasza árnyékát a sorozat felett, akkor az új felállás miatt kapott még egy esélyt, most ősszel talán erősebb leszek. inkábbtetszett.

„that’s classified.”

úhh, beütött a paranoia-thriller feeling, világ-összeesküvés, drón-támadás, észak-északnyugat felől hitchcock is integet. hát ki más lehetne a világ segítségére, ha nem tony almeida, izé, beckett és castle... kicsit azért próbálták megbolondítani a nyomozást (azzal, hogy korlátozottak voltak a bizonyítékok hozzáférései). de hogy miért kell kate-et folyton csábítgatni akármilyen irányba is, azt nem nagyon értem. (+05.23.)

„who’s gonna be your bomb buddy?”

sem az időhiány, sem a hirtelen jött plusz berendelés, sem más indok nem lehet arra, hogy klipsót készítsenek sorozat-epizód gyanánt. mert oké, hogy jó érzés feleleveníteni a régi ügyeket és poénokat, de azért nemár... még úgy is nemár, hogy a jelen események működtek, átjöttek az érzelmek. bár már megint kate-nek volt rossz. az előtt az infó előtt meg értetlenül állok, hogy csak a bostoni robbantás miatt lett megcserélve a 21-es és 22-es rész, mert ugye itt megerősítették a szerelmet, ott meg elbizonytalanították... (+05.22.)

„the guy won a macarthur genius award.”

addig tökéletesen elégedett vagyok az évelődéssel, egymás agyának húzásával, amíg elsősorban a humor miatt szedik elő, és nem akarják hülye irányokba elvinni azokat, vagy a karaktereket. így castle féltékenykedése a határ ezen oldalán volt, a ’merre megy a kapcsolatunk’ meg odaát. maradjanak inkább a szexi-kate vonalnál, az nagyon bejövős... a rész többi aspektusáról csak annyit kérdeznék: ioan gruffudd? (+05.21.)

„500 pounds of fur and death, mate. eyes like a rabid dog, but smart, you know?”

nem az volt az érdekes, hogy richard megint hit valami hihetetlen dologban, hogy most meg is magyarázták az egész ’hívés’ hátterét -méghozzá egész jól, mondhatnám hitelesen... jól záporoztak a poénok, még az alexis-szálat is odakötötték ehhez a hit dologhoz. ja, és nyomoztak is, létező személy volt a tettes, minő meglepetés. csak egyszer, egyszer, légyszi... (+05.12.)

„you’ve actually gone ’rear window’.”

századik epizódnak csinálni egy hitchcock hommage-t -pofátlan stílusosság, így is mondhatnánk. a végére meg egy kis fincher is keveredett. a humor dominált ma is, nagyon helyesen, castle újra igazi megszállott lehetett. ami változás a korábbi hasonló esetekhez képest, hogy beckett mennyire kimutatja a szeretetét. fura, de nagyon jó őt így látni. ...mivel nálam már jó ideje megkopott a szeretet, ezért még száz részt nem kívánok, de azért örülök, hogy eddig a százig eljutottunk közösen. (+04.12.)

„i am fenton o’connell.”

nonézd, milyen jó rész -a maga várható fordulataival együtt is. az eleje vicces volt, castle hozta a dumáit, volt reggeli ellentét kate-tel, humor a hulla körül. aztán jött a csavar, és eltoltuk a fókuszt -ryan-re! és minden erőlködés nélkül merültünk alá az ír maffiába. seamus dever megmutathatta egy új arcát, és tényleg nem csak a frizura miatt vált új karakterré. annyira élveztem a részt, hogy még a túlcsöppenő befejezést is megbocsátom (vagy csak itt a kies moldáv pusztaságban egy kis szeretetre vágyom...). (+04.03.)

„you saw... midnight on the third day... you die!”

horror-mártogatós, akciós áron! az a jó, hogy kellően meta volt, hogy lemenjen a torkomon, kacsintottak sokat, cabin in the woods, rossz ötlet, érted (nudge, nudge), még wes craven-t is belecsempészték, mégiscsak a sikoly a legalapabb meta-horror. és persze jött a kötelező man of science/man of faith, ami szerintem jól áll a sorozatnak, még ha sokadszor is sütik el. lehetne egyszer fordítva is, hogy beckett hisz, castle meg hitetlenkedik. áhhh, nem... (+03.23.)

„he’s liam neeson now?”

event! és ahogy szokássá vált az elmúlt években, bizony ezeket a castle duplákat egyben szabad csak nézni. vagy inkább csak az első felüket. de erről majd később... lazán, viccelődve indítottunk, de tudtuk, hogy úgyis lesz csavar, kell a muníció, meg is érkezett a 15. perc környékén. az idei nagy ötlet az volt, hogy a nagyszabás helyett inkább személyessé teszik az eseményeket, helyes, volt is benne spiritusz. nathan végre előhozhatta a drámai oldalát is, hitelesen, megszakadt az ember szíve, ahogy látta a szemében a kétségbeesést. azért is jó volt alexis-t a középpontba állítani, mert jól ismerjük a viszonyukat az apjával, jobban működött a dráma. a to be continued előtti csattanók mindig mentek, de ez most igazán áll-leejtősre sikerült, nemzetközivé lett a világ. a bajok (már megint) a folytatásban kezdődtek. oké, vigyük új helyszínre a cselekményt, de könyörgöm, ne lógjanak már ki ennyire a bitek és bájtok a háttérből. de ezt még elnézem, véges a költségvetés. de a huszadik perc körüli éles hangulat-váltást már nehezen. mi történt az írói szobában, chuck maratont tartottak éjszaka? fura kém-katyvaszba keveredtünk, egyszerűen buta fejjel ülök most is, le sem tudom reagálni rendesen... az addig épített dráma elszállt, így persze megint maradt a negatív szájíz. plusz hozzátenném, hogy tök jó, hogy leszerződtetik dylan walsh-t, de esetleg használni is kellene rendesen, nem csak lógatni a semmiben a karaktert. christopher heyerdahl legalább keménykedhetett kicsit... (btw, nekem tetszett beckett rúgása is.) (+02.28.)

„nothing says ’happy valentine’s day’ like a ’star wars’ toy.”

sok mindent tanulhatunk ebből a valóság-show áradatból: például, hogyan adjuk ki a dühünket. vagy, hogy a nők mennyire pénzéhes törtető ribancok. én kérek elnézést. az apró vigyorgásaim közepette szomorúan vettem tudomásul, hogy hiába hozták be meglepibe gina torres-t, effektíve nem volt közös jelenete nathan-nel... viszont legalább a valentin-napot aranyosan rendezték le. (+02.16.)

„there’s no right choice.”

eljött a szokásos, évad-közi borongósabb, átívelős epizód ideje, idén némi csavarral a felszínen. mert az unalmas lett volna, hogy beckett megint csak kesereg, inkább lelki dilemmába taszították, hogy az igazságérzete melyik szeletét válassza, hogy becsületes rendőr vagy bosszúálló gyermek legyen-e. és ez jó. jack coleman-t mindig öröm látni. szemüveggel vagy anélkül... (+02.09.)

„college girls gone crazy: girls take manhattan”

szoft-erotic forgatás, és mi csak ennyit látunk a csajokból (női olvasóim részére: pasikból)...? hát így nem fogunk úgy begerjedni, mint esposito nyomozó (kelly hu felszedett magára pár évet, de megérthető a tetszési index). fura volt, ahogy a végére a lányos apáknál lyukadtunk ki, de hé, mit értek én az ilyen dolgokhoz... (+01.29.)

„killer party.”

a soho is van olyan mocskos hely, mint hollywood. az elején legyintettem, úgyis egy britney típusú analógia vezetődik majd végig, de azért ennél többet kaptunk, modern twist olivér sztorit esposito nyomozóval a főszerepben. ismét egy könnyed, semleges kikapcsolódás vasárnap estére, a főcsoport-döntőkre várva, és ennyi billentyűzet-kopogtatás pont elég is volt... (+01.20.)

„oh, wow. a troublesome ex-wife?”

hjaj, ezek az ex-ek, mennyi probléma van velük... rosszkor bukkannak fel, alkalmatlankodnak, törnek-zúznak, pénzért harcolnak, gyilkolnak, egyéb kellemetlen galádságokra képesek. persze személyesítették a szitut, hogy végig vigyorogni tudjunk castle kétségbeesett arcain. jól el is szórakoztam az epizód közben, csak a vége, ehhh... most komolyan kellett ez az idióta incepció kate fejébe...??? (+01.13.)

„a secret society of santas, who are the guardians of time. oh-ho! oh, that’s good.”

az idézet egy tipikus példa castle lelkesedéséből, amiket én annyira szeretek, most is imádtam, ahogy beleélte magát, hogy az igazi santa fekszik a hullaházban... kedves és aranyos részt kaptunk, átjött a karácsony szelleme, megérdemeltük mi is, de a srácok is. a nyomozóknak is jár az ünnepi hangulat, nem...? a gyanta-illatot leszámítva a szokásos mederben folytak az események, de nem untatlak titeket a szokásos blablámmal, szóval irány kikapcsolódni... (**12.19.)

„the priest and the mobster. it’s a classic story.”

rágjuk a kapcsolatot a szülők segítségével -ez is egy klasszikus húzás. vagy meneküljenek ide-oda a városban hőseink, még ha ez a bujkálás nem is illett kate-hez. de legalább fun volt. és nekem most nem is kell több, legyen vicces, és elégedett vagyok. megvolt, köszi. (**12.19.)

„the 27 club.”

mindig fura egy ál-doku epizódot látni egy alapvetően más profilú sorozatban, de a készítők mindig szeretnek játszadozni. ráadásul én szeretem a kézikamerát meg a természetes hatást, így nem érzem támadásnak az ilyen próbálkozásokat. most is elvoltam vele, mosolyogtam, ahogy a srácok túljátszották magukat a „kamerának”. ami fura volt, hogy ahhoz képest, hogy ez egy doku-stáb volt, túl sok kamerát használtak. szokatlannak meg azt mondanám, hogy nem volt zene, és a hangerő is dokusan ingadozott. (**11.18.)

„i’m a fan of good sci-fi: star trek, battlestar, that joss whedon show.”

köszönjük szépen ezt az epizódot. köszönik az igazi scifi-fanatikusok, a con-ok népe. köszönik a kitartó firefly-őrültek, a klingon-mániás trekkie-k, a darthvader kispárnával alvó sw-sek. köszönik a meta-humor rajongói, akik bogarászhatták a millió apró utalást. köszönik azok, akik úgy érzik, hogy itt nem alázták meg a kissé zakkant rajongókat, ms.beckett szépen összefoglalta a mániák igazi esszenciáját. köszönik azok, akik a vigyorgós, lelkes castle rajongói. gorram és frak, lehetne minden rész ilyen! (**11.16.)

„the evidence isn’t the whole story.”

az ezévi szokásos, menetrendszerű komolykodós epizódunk megérkezett az első vágányra. csodálom, hogy öt év alatt most először jutott eszükbe, hogy castle-t is lehetne vádolni -or wait... szorgos gonosz sorozat-gyilkosunk is visszatért, jól működött indokként. kár, hogy a vége olyan rosszfilmes lett, golyó-állás, folyóba zuhanás, ugye nem kell sorolnom. viszont jó, hogy a bizalom-kérdést kapargattuk ezzel valamennyire. (**11.14.)

„i’m on vacation.”

épp azon elmélkedtem, milyen érdekes lenne egy ügy nélküli epizód egy nyomozós sorozatban, mikor beesett az ajtón (illetve a medencébe) egy hulla. és hát meg is oldottuk ezt az ügyet -úgy mellékesen, a poénokon volt a hangsúly, hiszen egy sokkal fontosabb nyomozás is folyamatban volt -ki lehet beckett pasija... hampton-tól lett egy kis revenge-hangulat, kár, hogy nem utaltak rá egy nagy kacsintás kíséretében... (**10.26.)

„long island expressway. literary institute of excellence. love is everything.”

szoktátok nézni a licitvadászok című műsort? a raktáros jelenetnél egyből beugrott. sajnos a 23. perc környékén az is, hogy melyik tárgyba lesz a megoldás... de sebaj, jól szórakoztam végig, jók voltak a dumák / utalgatások / szikrák hőseink között. azért érzelem is jutott alexis költözésével (azért ugye felbukkan még majd néhanap?), az arányok megfelelőek voltak a nyomozás mellett. és szépen haladunk a ’ki tudja már’ listán... ja, és jó játék ez, titok – széf, raktár – dobozolás, analógia-szakosok hajrá! (**10.20.)

„she had the best... forecasts.”

vihar a biliben...? tipikus írói húzás, hogy minden jelenetet, minden mondatot úgy alakítanak, hogy az a hőseinkre utaljon. jelen esetben a nagyon titkolt kapcsolatra. és szó se róla, nagyon cukik együtt, de egy egész évadon át húzni, hogy kiderül a dolog, az túl hálivúdi lenne -és az is lesz, sajnos... viszont örömmel üdvözöltem a visszatérő felröhögéseimet, hiányoztatok drágáim... (**10.09.)

„i have information that will destroy your career, and i will use it, unless you do exactly as i say.”

tudom, tudom, azt mondtam tavasszal, hogy majd tömbösítve nézem a sorozatot, de mivel nyáron a rokonokkal heti program volt a szinkronos verzió az ertéelen, plusz csak baszta a csőrömet a cliff, hát itt vagyok. és ezt tapasztaltam: a két főhős tényleg olyan aranyos együtt, mint várni lehetett. végre kaptunk egy arcot beckett-anyu-gyilkosnak, méghozzá nem is ismeretlent, jack coleman-t bírjuk nagyon. persze ez nem azt jeleneti, hogy lezártuk az átívelést, csak szépen elcsomagoltuk az évad közepéig/végéig. helo gonoszat is úgy játszik, hogy fittyeszti az ajkát. valamint: az operatőr kölcsönkért néhány sárga és kék szűrőt michael bay-től. ha igaz, hogy a könnyedebb vonal jön vissza idénre, akkor én is jövök vissza. (**09.28.)