soroló

„a crippled little rata.”

lehetsz bármilyen hideg, aki minden lépést jó előre lát, lesz egy gyenge pontod, és az lesz a veszted... ha van spoiler, amit nem tudott kikerülni az ember, ha sorozatos honlapokon járt, akkor ez az. de annyira nem zavart, mert a ’hogyan’ ugyanolyan érdekes maradt. kellett már egy walt-terv, amiben minden összejön (úgyis olyan szerencsétlennek ábrázolják sokszor, nézd meg ma is hányszor esett/kelt), az már egy más kérdés, hogy milyen áron, milyen mélységekbe kellett lemennie, hogy véghezvigye ezt. nincs több morális gátja? vagy maradt még valami az ártatlan lelkéből? vagy ő is kétarcú lesz, mint mr.gus? (bocs, nagyon adta magát, egyébként sejtek emögött némi írói szándékot is, nem csak azért sérült úgy-ahogy, mert végtelenül cool volt, hanem erre is utalni akartak.) talán a négy évad során most jön leginkább őszintén a kérdés: hova tovább? lejjebb? ennél? (++07.05.)

szégyellem, hogy már negyedszer kell ugyanazt az érvet felhoznom, hogy jó, sokszor nagyon jó, de... főleg, ha részleges amnéziába esem, és csak az évad második fele jut eszembe hirtelen... plusz fel tudok sorolni érveket, amikben jobb volt ez az évad, mint az előzőek: skyler érdekesebb lett így, hogy nem csak hisztizik és kötekedik, hanem a nagy titok tudójaként cselekszik; örültem annak is, hogy jobban belemélyedtünk a drog-bizniszbe, a kartell-ügyekbe; kiteljesedhetett egy igazán markáns antagonista. ugyanakkor nem tett jót a hangulatnak, hogy a két főhőst eltávolították egymástól, hogy az elején szokás szerint kicsit érdektelen volt minden szál, valahogy mindig el kell jutni a lökés-pontig, hogy igazán élvezni tudjam. (az arcát a kezébe temeti) tetszett.

„i alone should suffer the consequences of those choices, no one else. and those consequences... they’re coming.”

kicsit sajnálom, hogy az agy-robbantó coldopen-eket hanyagolják mostanában, bár lehet, hogy minden percre szükségük van a történet elmeséléséhez. vagy ez is az ívet segíti, mert olyan mesteri szintre fejlesztették a feszültség fokozását, hogy elértek a tökéletességhez legközelebbi határhoz. mert walt könnyen kibeszélte magát az őrizetből, majd már-már samcro-san merengett egy jó zenére (első szint), a mosodánál tudtuk, hogy nem lesz lebukás, de azért zizegtünk (második szint), aztán amikor jesse-nek realizálódott, hogy miért beteg a kissrác (harmadik szint), aztán a gonosz által megtervezett konfrontáció (nehezen tolerálható szint, két briliáns színésszel), és a várakozás a parkolónál (elviselhetelen szint). most már csak az a lehetetlen feladat áll az írók előtt, hogy ezt a fináléra fokozzák... (++07.05.)

„you lose your hair, go on a couple stakeouts... all of a sudden you’re, what, kojak?”

próbálom megfejteni, hogy az öreg miért a híd a kwai folyón-t nézte, de még nem jöttem rá a szimbolizmusra... hihetetlen, ahogy csupán az arcával játszik a sorozat kezdete óta, felesleges béklyók csak a szavak. de van, amikor nagyon tudnak marni, amikor kimondatnak. mondjuk ha egy sivatagban közlik veled, hogy kinyírják az egész családodat, ha... a vége megint erős lett, ahogy a pénzügyi mellékszál fontossá változott, ahogy walt végleg elvesztette az eszét, és a zene zajfüggönnyé változott. ezért kell ellenpontnak a morbiditás, hogy el tudjuk viselni (rip, hehe, ted, hehe), mert különben csak az ujjaink közül kinézve tudnánk csak közelebb lopózni -ahogy (figyelj!) hank teszi a megoldáshoz... (++07.05.)

„-i speak english.

-so you understand what ’asshole’ means. now, go get me my phenylacetic acid, asshole.”

tíz percig reménykedtem, hogy meg merik lépni, hogy kihagyják a főszereplőt egy epizódból, de aztán kimászott walt a véres takaró alól... de továbbra sem rajta volt a reflektor, igaz, hogy a testi megtörés mellé beszedett lelki zuhanást szépen prezentálta. volt egy kis mellékes skyler-is, akinek a a legnagyobb jellemhibája, hogy naivan hisz az emberek jóságában -pedig vannak szar alakok is, drágám. a fő hangsúly (nagy örömömre) a kartellen volt, ahogy a gyíkoktól örökölt hidegvérével mr.gus bosszút állhatott ugyanannál a medencénél, ahol húsz éve megfogadta azt. olyan stílusosan, ahogy csak ő tud. jesse meg szépen felnőtt minden feladathoz a szemünk előtt. (nem csak chile-ben tenyésztenek stílusos embereket, a kisrepülős nyitány alapján vágtam, hogy ms. maclaren nevét fogják kiírni a főcímben, gyönyörű volt a kép, mint mindig.) (++07.05.)

„two hours and 18 minutes”

amikor egy jellegzetesen csúnya cipő kerül a középpontba... van, amikor tettlegességig fajul az egymásnak feszülő feszültség. megérthető, sok szar kavarog hőseink körül az elmúlt időszakban, a fejükbe szállhatott mindez. egyébként sem értem, hogy jesse miért végez el minden alja munkát másodállásban. oké, hogy így ott lehet a western-filmes lövöldözésnél (kellett ez a támadás, hogy kicsit felélénküljön a rész tőle). vicces, hogy mr.gus ugyanazzal a módszerrel próbálja meggyőzni őt, mint walt-ot annak idején –a hasán keresztül... az epizód legmeglepőbb momentuma az volt, hogy a korábban sokat szidott skyler hozta a legjobb jelenetet a buta szőke karakterrel, hitelesen, viccesen. valahol éreztem én, hogy az ex-főnöke még vissza fog térni, szerencsére szakmai alapon tette ezt csupán. (++07.04.)

„sangre por sangre.”

mucho gusto, mr.gus. ideje volt egy epizódot rászánni a nagy háttéremberre, kicsit az ő (kamerás) szemszögéből látni az eseményeket. és aztán a végén jött az igazán kellemes meglepetés, a flashback. az egy dolog, hogy sütött belőle a karteles mexikói hangulat, de a várható fordulatok ellenére feszült tudott maradni végig. remélem a chile-i rejtélyre is fény derül az évad végéig. back to the usa, hank természetesen ragaszkodik a gumicsontjához, egyre nagyobb pánikba sodorva walt-ot, aki körül megint egyre tornyosulnak a hullámok, retteg, hogy mi lesz a nyomozással, az életével, nem bízik senkiben (mire fel?), és még a leletét is gyanúsan elmismásolta. (napi vigyorgós jelenet: amikor a parkolóban felbukkant mike a szomszédos autóban.) (++07.04.)

„rebel without a cause”

mindenkinek kell feszültség-levezetés. lövöldözős játék (biztos, hogy megfelelő megoldás egy gyilkosság feldolgozásához? viszont az önsegélyező csoport sem tökéletes -mert kibeszélni jó, de attól még a problémák megmaradnak.), egy kis autókázás, egy robbantás... két irányból is rádobták mr.gus nyakára a kötelet, milyen jó lesz nézni, ahogy vergődik majd ezek között. várható volt, hogy amint egy komoly jelenetben jesse megkapja a ricint (már megint, nem szabadulunk ettől a portól -szerencsére), egyből találkozni fog a csirkekirállyal -de elszalasztja a lehetősséget. hank sem most fogja még a jelvényt a képébe nyomni a kriminális elmének, szépen lépésről/lépésre halad (mostanában nem tudok kihagyni egyetlen ziccert sem...). (++07.04.)

„boss has to be tough.”

mr. önérzetes white. már az előző rész végi részeg monológnál is lehetett érezni, de másnap is ki-kitört belőle ez a mentalitás, vagdosva mindenkit maga körül az egójával, jó nagy csapásokkal, hogy biztos magas legyen a kárérték. jesse-ről még lepergett a dolog (egyébként is bírjuk őt, amikor az eszét is használja -vagy a meth-esek közt gyűjtött tapasztalati pontjait). junior-ral sincs gond, csak jó apa módjára meg kell neki adni, amire vágyik, ez az igazi gyereknevelés a huszonegyedik században. skyler más téma, de nála előre lehet tudni, hogy fog reagálni bizonyos dolgokra (bár az államhatárokon átívelő pénz-dobálása tetszetős volt). …ez ilyen kicsit ’átvezetős-nemszeretem’ epizód volt, de túl lehetett élni. (++07.02.)

„you got me riding shotgun to every dark anal recess in the state. be nice if you clued me in a little.”

az ember annyira hozzászokott már a rész eleji flashfoward-okhoz, hogy akkor is azt vár, amikor épp nem ugrunk előre a desszerthez. de egyébként is végig próbáltak minket átverni az epizód során. pedig sokszor egyértelmű volt, hogy nem az fog történni, ami a legegyértelműbb lenne. túl evidens volt, hogy jesse-nek más sorsot szánnak, mint hogy ássanak neki egy lyukat a sivatagba (egyébként is, mr.gus-nak mindig van egy terve). de ott volt még, amikor jesse törte a cuccot, aminek hogy/hogynem lövés hangja volt... meg egy csomó ilyen apróság. de hé, van, amikor jó dolog átverve lenni. egyértelmű! mint ahogy az is, hogy a spanyol rap szexi... (++07.01.)

„to w.w. my star, my perfect silence.”

banda-háború van kialakulóban, és ezzel csak a szokásosan zseniális nyitányban foglalkozunk csak? gonosz. bár most nem volt baj a feldobott szálakkal sem, csak mondjuk a ’gondosan találjuk ki, mit is hazudunk’ jelenet nekem egy pár perccel hosszabb volt a kelleténél. utána már hank-éknél működött, főleg, amikor előkerült a videó (tipikus, humorral vezetjük fel a komolyabb probléma kikerülését), majd a két férfiember ügy-átbeszélése is működött. tényleg eljött a múltkor kért atyai pofon ideje, jesse átcsúszott a nem tolerálható kategóriába a komoly üzlet-emberek szemében. várható volt, most egy kicsit aggódunk érte. hogy jöjjön meg az esze... (++07.01.)

„attitude adjustment.”

az ott egy blackeye? hát perszehogy egy blackeye, hát nem emlékszel az előző részre? tegnap este nézted... így kezdtem a részt, de hogy miről tudnék írni ezen kívül...? kár, hogy az ’if i had a heart’ már véglegesen a vikings-hoz kötődik nálam, mert itt is felfedezhettem volna ezt a nagyszerű dalt. illet is jesse megborulásához, a srác már vészesen a ’leszarom’ fázisban van, illene már kiosztani neki egy/két atyai pofont. igaz, az ráférne hank-re is, hogy kijöjjön az apátiájából (a kedves hazudozó feleségéről már nem is beszélve). és akkor ott volt még a white-család, akik elég jól menedzselik a pénz legálissá tételét. jó páros ők, akárki akármit mond. az apró lépések meg haladásnak minősülnek… (++06.30.)

„can’t get more dependable than a wheel gun.”

mindenki elfoglalja magát. van, aki köveket ásványokat gyűjt. van, aki mindent számításba vesz egy leendő üzletnél (csak az emberi tényezőt nem). van, aki komoly elhatározásra jut, hogy változtasson a főnök/beosztott viszonyon (csak nem gondolja át rendesen, hogy milyen védelme lehet ennek a bizonyos főnöknek). és van, aki képtelen a fejében lévő gondolatokkal együtt élni, így mindent megtesz, hogy kiűzze őket onnan, jöhet a drog meg basszus, a lényeg, hogy dübörögjön. a recept nem változott, idén is lassan kezdjük felépíteni az évadot. (++06.29.)

„everything comes down to following a recipe.”

olyan ez, mint a fény/árnyék játék -ahogy kezelik a csendes karaktereket a sorozatban. mert láthatóan félelmetesebbek, mint ha sokat beszélnének -ezt jellemzően most is meghagyták walt-nak a nagyjelenetben. mr.gus az egyik legkeményebb karakterré lépett elő a sorozatvilágok nagy panteonjában. és még a motivációja is megalapozott, példát kellett statuálnia, alacsony a hibatűrése, meg kiadhatta a felgyülemlett feszültséget a zöld sniccerrel. aztán megint jöhettek a lassan folyó részek, meg a vérről a ketchupra vágás. egy a lényeg, az ember szívesen oldódik fel ebben a hangulatban (ehhh, legrosszabb utalásos viccem ever, bocsibocsibocsi...). (kenny rodgers ftw!) (++06.29.)