soroló

„nature abhors a paradox. it has to heal itself.”

az ilyen nagyívű történetek lezárására csak egy út van: ha az érzelmeken át közelítik meg. én végig mosolyogtam ezt az utolsó 40 percet, és nem azért, mert vicces lett volna, simán csak jó volt nézni. a sok utalás miatt (régi nyomozati anyagok kerültek elő, meg olivia cool képessége), és persze a kapcsolatok miatt. az évek óta fejlődő apa/fiú szeretet, walter és astrid nosztalgiázása, szívet melengető dolgok ezek. ugyanakkor kellő mértékben epic is volt, ahogy a terv megvalósult. nincs jogom bántani, nagyítóval keresni a logikai bakugrásokat (időutazós sicifnél olyanok mindig vannak), a lágy rajongói szívem nem engedné. (+01.19.)

az előző évad végén kaptunk egy kis ízelítőt, hogy mi vár ránk idén, szép sötét jövőképet. még a fringe eddigi etapjaihoz képest is lehúzósabb hangulatút. és persze, hogy fura volt, hiszen az írók a szokásuknak megfelelően egy teljesen új vonalat találtak ki, idén elmaradtak a nyomozások (ezt némiképp pótolták a tárgy-kereséssel), így a heti-ügyek drámai hátterei sem erősíthették a felépítményt. nem ugrálhattunk az elmúlt években megszokott párhuzamos univerzumok között sem. ugyanakkor nem is volt igazi rajongó, aki nem élvezte még ezt a hidegebb utolsó kört is, ahol még egy kicsit az oly' megszeretett hőseinkkel lehettünk. én ugyanúgy vártam minden szombat estét, mint az elmúlt években. csakazértis nagyontetszett. az odaáti énem viszont hiányolta belőle a gusztustalanságokat, de egy kis medvecukor majd jobb kedvre deríti...

olyan furcsa visszagondolni a kezdetekre. letöltöttem a pilot-ot, aztán idő hiányában (másfél óra!) megnézés nélkül letöröltem. így járt másodszor is. harmadszorra már elindítottam végre a lejátszás, sőt még két részt abszolváltam, aztán annyiban maradt a dolog. jóval később folytattam csak, de meggyőzve nem lettem, inkább egy különleges nyomozós sorozatot láttam benne, heti-ügyekkel, gusztustalanságokkal. aztán valahogy megszerettem a hangulatát, nem is ez a jó kifejezés, inkább a bőröm alá mászott, és ott ragadt. persze ekkor már a karakterekhez is kötődni kezdtem, minden fringe-néző imádja walter-t, az őrült poénjaival és drámai mélységével, minden fringe-néző fülig szerelmes oliviá-ba (és így anna torv-ba). és amikor a hozzám hasonló nézőket magukkal rántottak az írók, akkor vették elő igazán a nagy ecsetet, és kezdték felfesteni a nagyobb képet, és gyönyörűen épült és állt össze az univerzum. ahogy mindig, most is ezeknél a nagy átíveléseknél, a cliffhangerekkel gonoszul tűzdelt hosszú történeteknél lettem igazán megfogva. és nem nagyon érdekel, hogy hány felé indultunk, miket változtattak meg a készítők egy-egy tollvonással, szerintem ez egy scifi-sorozat velejáró evolúciója volt. a legfontosabb az, hogy ha majd visszagondolok a sorozatra, akkor a hangulata, az íze fog bevillanni, a mélyben dolgozó igazi emberi drámák, az agyfacsaró wtf-ok, és a nagyszerű karakterek. meg egy-két képernyőre épp hogy beférő csúnyaság. és hogy a vállvonogatástól hogy jutottam el a feltétlen szeretetig. nagyontetszett. (és itt szeretnék külön köszönetet mondani a fox-nak, hogy ennyi éven át elnéző mosollyal vette tudomásul, hogy hullik ki a zsebéből a pénz...)

„sacrifice is hard, son, but you’re no stranger to it.”

az nem lehet, hogy nem megyünk még egyszer odaátra. hogy nem látjuk még egyszer az ott élő, szeretett karaktereinket. hogy nem kerül elő még egyszer a cortexifan. hogy olivia nem indul még egyszer utoljára életmentő küldetésre. …és közben készül az egész évadban gyűjtögetett darabkákból a gép is. sőt, a kopaszokkal is foglalkozunk eleget. nem csoda, hogy néhány szempillantás volt csak, és elpörgött az epizód. hjaj, 99 letudva, már csak egy van hátra. szomorú. (+01.19.)

„the boy had a 0.0001% chance of surviving, yet he did.”

az emberiség megmentéséhez kell egy jó terv. az observerek jövő-ideje és reprodukciós képessége jól sikerült bemutatóval került képernyőre. az érzelem-mentes emberek, akiket az érzelmek vezérelnek. sokat nézünk hátrafelé ma is, a régi dolgok felbukkanásánál fura melegség jár át. elárasztják az emberi agyat a hormonok, azt mondják ez a szeretet, nehezen értelmezhető fogalmak ezek. ahogy egy időt és teret másként értelmező lénynek, hogy valami megszakad, véget ér egyszer. a kapuban állunk. hideg és meleg egyszerre éri testünket. (és minden monoton hangon elhangzott mondat után képzeljétek oda a tipikus fej-döntéseket...) (+01.12.)

„he is no child. he is a chromosomal mistake.”

megint behúztak a csőbe... azt hittem, hogy a gyermekkel foglalkozunk (aki ráadásul nem is gyerek, hopp!), de igen hamar nina került a középpontba. ami jó, mert szeretjük őt, ráadásul a mostani fordulat vele kapcsolatban már érezteti azt, hogy bizony tényleg nagyon közel a vége. és ahogy walter-re és oliviá-ra, úgy ránk is hatással volt az esemény. apropó walter, sok kis aprósággal érzékeltetik, hogy az agya másképp működik, mint a hiányos, bogaras verzióban. jó volt, még tech-kütyükkel is hoztak vissza valamit a régi érzésből. (**12.22.)

„are you tripping?”

az elmúlt évadokban a tizenkilences részek voltak a különlegesek ugye, de idén már ilyen nem lesz, akkor jó lesz a nulla-kilences is, gondolták. és mihez nyúlnának, ha egyedi látványt akarnak, ha nem a pszihedéliához és terry gilliam-hez. de nem csak vidáman röpköd walter, ismét tudnak mélységet adni a karakterhez, a furcsa szituációhoz (harc a gonosz énnel). az epizód többi részét rejtélyes kalandozós hangulattal töltik meg, kicsit lost-osan megy a jövés-menés a vancouver-i erdőben, begyűjtünk ismét néhány puzzle-darabot. (**12.15.)

„emotion is our weakness.”

a-szál: peter bosszút forral és observeresedik (az a fej-mozgás!). b-szál: walter-ék a tech-cucc és a kopaszok mibenlétét vizsgálják, információkat szolgáltatva nekünk. c-szál: olivia külön akciója, mert vele is kezdeni kell valamit. nem ám, ma ő húzta a bölcs-kártyát, amivel szintén nincs baj. először azt hittem, hogy a hit vs hideg logika tételen megyünk végig, de inkább a szeretet vs érzelem-mentességre kanyarodtunk rá. de akkor minek kellett a mindenttudó néni...? kicsit széttartó, de kellemesen hideg és mégis érzelmes epizód. (**12.11.)

„matter sublimation device.”

heti-ügy nincs, talán már nem is lesz, van nekünk viszont heti megszerzendő dolog a nagy tervhez. ami meglepő módon egy első évados tárgy, de egyéb utalás is van a kezdetekre. tetszik, hogy peter átalakulásán és tettein keresztül értjük meg jobban a kopaszok életet, látásmódját. egyéb meglepetéseket is tartogat a rész, nina és belly kapcsolaton át jön elő újra walter természete. ismét egy olyan téma, ami figyelmet érdemel, amiben john noble brillírozásra van esély. már ha jól látom a jövőt... (**11.17.)

„since the pocket universe exists in inter-dimensional space, many of the usual laws of physics won’t apply.”

még nem értünk el a főcímig, de már tudtam, hogy david fury írta az epizódot. a scifi-hívők (moi?) jól megkapták ma a magukét, hologram, kamera-szem, egy újabb fura univerzum. az operatőr, valamint a fény- és szín-technikusok is adták alánk a lovat, szép munka volt na. ugyanakkor nem felejtettük el ettát sem, vagy peter újdonsült power-jét. még egy kis walter-drama is belefért a végére, hogy száz százalékig elégedetten álljak fel a guruló székemből. (**11.11.)

„before going on a journey of revenge, dig two graves.”

szombat este? akkor jöhet egy kis nyomasztó jövő-kép. főleg most, hogy még friss a gyász. és mindenki másképp reagál, walter egy kis emléket szeretne, olivia szép lassan törik meg. peter járja a legérdekesebb utat, ahogy átmegy kegyetlen terminátorba. a boldog jövő reménye egyre vékonyabb. viszont, amikor a kopaszok bekapcsolták a gépet, csettintettem egy nagyot, megcsapott a régi fringe-hangulat szele, de walter szemléletes magyarázása is hasonló reakciót váltott ki. a pupilla-vizsgálat meg gondolom nem leplezett blade runner hommage akart lenni. (**11.03.)

„there was a time when we solved fringe cases. now i think it’s time we created a few of our own.”

légből-kapottnak tűnhet, hogy most derül ki, hogy minden régi ügyhöz kapcsolódó dolog el lett tárolva, pedig nagyon is walter-re vall ez. meg whocares, ennyi írói belenyúlást el kell tudni viselni, egyébként is, nosztalgia-faktor! a fontosabb írói húzás úgyis a végén volt. először is: drámaként hatott, szívtépő halál. másodszor is: igazán meglepő tökös húzás volt, négy rész után kiírni egy ilyen fontosnak tűnő karaktert. harmadszor is: lehet, hogy megtalálják a módját a visszahozásnak, ha ötletes a dolog, akkor nem baj, de most mindenképp fáj. negyedszer is: a sorozatban mindig fontos volt a gyermek-elvesztés téma -lásd még: walter mit meg nem tett peter-ért témakört. (külön pacsi broyles-bácsi visszahozásáért.) (**10.27.)

„someone has to survive to tell mankind’s story.”

az emberiség megmentéséhez az első lépés megtéve. egy nagyon fringe-es lépés... de tudjátok, az a jó, hogy nem unalmas és nem önismétlő, egyszerűen csak érzed, hogy ez olyan, mint amit eddig nyújtott, hogy az elemek valami kényelmesen ismerőssé állnak össze -a gusztustalanság, a heti-dráma, a rejtély-faktor, a karakterek interakciója, a walter-poénok. ugyanakkor mindent körülvesz a scifi-hangulat, ezzel adva egy új ízt a főzethez. ismeretlen ismerős, mint walter fejében a kusza gondolatok. (**10.13.)

„i became a loyalist because i’m a coward.”

kicsit többet ismertünk meg újra a jövőből -az emberekről, az árulókról. hogy ez a kor mennyire megkeményíti a benne élőket. persze azok, akik még csak most kerültek ide, még a régi szemléletüket hordozzák, van bennük még tűz (vagy egy kis walter-ség!). kelleni is fog ez, hisz’ kis csapatunk nagy küldetésre indul. nakérem: tudom, hogy már megint lost-ozni készülök, de aki az agyon-gyűrt videokazettánál nem szisszent fel, az nem is volt a rajongója a nagy elődnek. (viszont úgy néz ki, nem kapunk több desmond-ot, hogy harapná ketté a készítőket egy kopasz kalapos időutazó...) (**10.06.)

„welcome to 2036.”

az ember vajon másképp néz valamit, ha tudja, hogy utoljára teheti? mindenesetre fura kimondani, hogy ez az utolsó fringe évadnyitó -és ez az írók szeme előtt is ott lebeghetett, mert igencsak odatették magukat erre a kezdésre. és nem csak az izgalom-faktorral, hanem a jövő világának felépítésével (amber gypsies, piac, park-átalakítás, autó-roncsok, minden, ami egy sötét jövő-képhez jól mutat a háttérben), plusz a drámáról sem felejtkeztek el (család-egyesítés, walter-kínzás). a karaktereink hozzák magukat a jövőben is, a kis-szöszi jól beilleszkedett. eddig bizakodtam, de most már az egekben a várakozási faktorom az utolsó 12 részre. so say we all! (**09.29.)