soroló

„just because you’re paranoid, doesn’t mean they’re not trying to kill you.”

pénzfeldobással dönthették el az írók, hogy a fináléba melyik szálakat is vegyék elő... de igazából mindegy is lett volna. a tempó jól zakatolt, a bele-a-közepibe-kezdésnek itt sem volt értelme, kaptuk a jó karakter-pillanatokat, jött rég várt fordulat (a két nyomozó kapcsán, ugye), jött meglepi csavar, amy acker hozta a régóta megszeretett formáját, talán több pénz volt ma robbantgatni. lényeg a lényeg, nagyon egyben volt ez a rész is. (**07.26.)

hát ezt nem vártam volna a cbs-től... hogy összehoznak egy nyomozós-sorozatot, ami más, frissebb ízű, élvezetesebb, mint az elmúlt évek átlaga. kellett hozzá a kitartó írói munka, hogy a heti-ügyek mellett érezzük azt, hogy ez egy nagy egész, hogy vannak kirakós darabkák egy nagyobb képhez, de mégsem erőltetett a sok kis és nagy átívelés, a karakterek színesedése és mélyülése. helytállónak érzem a batman analógiát magányos, kemény hőssel, techzseni orákulummal, gordon felügyelővel, aki itt nő és színesbőrű. mindez persze realista kosztümben -ha rábólintasz a kütyükre, akkor mindenképp... és még a színészeket is sikerült eltalálni, j.c. az egyik legcoolabb főhős ever, michael emerson hozza a kötelezőt, a rendőri mellék-alakok is a szívemhez nőttek egy idő után. de akár írhatnék néhány fontos apróságot is: baromi könnyen csúsztak a részek, végig jó volt a tempójuk, lekötöttek, jó volt elmerülni a hideg hangulatukban, felmosolyogni a jól elhelyezett poénokon, várni, hogy mr.reese milyen keménykedéssel áll elő aznap... so, bitang erős, seggberúgós tetszett. ha már a többi nyomozósomba bele is fáradtam, ezt simán viszem magammal ősztől is. csak aztán semmi lanyhulás... (u.i.: üdvözletem a zenei szerkesztőnek!)

„i’ve never regretted building the machine. but i didn’t fully realize the personal cost.”

ideje volt megint kicsit a gép körül ólálkodni -az üzembe helyezés előtti napokat és a leleplezést láthattuk. és persze a csúnya nagyon fontos embereket, akik mindent megtesznek egy titokért. mr.finch nem gép, ember, erre már láttunk példákat, de most ástunk le a karakter érzelmi mélységéhez (m.emerson megint benyomta a kedves feleségét, ejjejj... viccelek ám, bírom én carrie-t a trueblood-ban is.) mr. reese meg végre elég erős ellenbe botlott, csak hogy igazán látványos legyen a harc. és hogy mindig van valami laza beszólása... (**07.26.)

„when i was first building the machine, i kept seeing the same numbers come up... a week, a month, six months apart. usually women.”

az elején azt hittem, megint egy kicsit csavarunk a fogaskerekeken, megnézzük, hogy kapnak el valakit a többiek mr.reese nélkül. de aztán a családon belüli erőszakról kezdtek mesélni, és ebbe gyönyörűen belesimították hősünk szomorú szerelmi históriáját is. jim caviezel megint érzékenyen nyúlt a karakterhez, zseni ez az ember is, ahogy egyensúlyoz a drámai vonások és a badass-ség között. (de azért muszáj leírnom, hogy türelmetlen voltam a részhez -my fault.) (**07.25.)

„you get what you take.”

néhány epizódonként szeretnek eljátszani az írók azzal, hogy akit áldozatnak gondoltunk az elején, az bizony az elkövető. de most ezt oda-vissza még egyszer megcsavarták. helyes. fless-ben megkaptuk mr.reese last mission-jét, ami tök jó, furcsaság maximum csak az lehet benne, hogy ekkora mennyiségű múltat egy epizódban még sohasem kaptunk. jj lostosat álmodott az éjjel...? örülök annak is, hogy a két zsarunkat megfelelően, és kellő mértékben használják. (**07.25.)

„i am the evolution of organized crime.”

godfather 2.0. dübörög a főszál, megy a pörgés ezerrel. és ezzel már le is írtam volna mindent, hogy miért is imádtam az epizódot, de volt itt bőven még adalék. például az elias-építés hangulatos 80-as / 90-es flessek-el, carter nyomozó fiát is bevontuk a balhéba, és hát persze ez az egész maffiás hangulat is nagyon ült. nincs szarakodás, csak badass-ségek és nagy fegyverek. de ha ezek után kiszámítható standalone részekkel mernek jönni nekem... (**07.24.)

„two people living one.”

az ember éhezi a csavarokat -még ha kissé kiszámíthatóak, de működőek, mint itt. közben utalgatunk az előző részekre, elmerülünk az ecstasy-gyártásban, személyiség-lopásban, egyéb bűntényekben. már az fbi-t is bevonjuk a játékba. whatever. ami maradandó emlék, az úgyis michael emerson lesz, ahogy zseniálisan hozza a drogtól megkészült állapotot. pedig szegény mr.finch-re ráférne egy normális kapcsolat. (**07.24.)

„amber alert.”

csak kutyát meg kisbabát ne... bár most viszonylag jól jöttek ki az alkotók a kiskorú szerepeltetéséből, tele volt humorral, ahogy mr.reese és mr.finch belemerült a gyermeknevelés rejtelmeibe. így még jobban ütött a keménykedés a végefelé. persze a legjobb az volt, ahogy ezt a szálat szépen bekapcsolták a nagyon gonosz elias bácsihoz. oké, a mellékesen csordogáló b-vonalból tudtuk, hogy ma nem maradunk kopaszodó talján nélkül, de akkor is. (**07.23.)

„he seems to be your typical overeducated, overcompensated wall street highflier.”

nekem ez a bróker-világ még mindig magas... de sebaj, mert közepesen izgalmasan tudták prezentálni nekem ma az írók, és ez elég volt, hogy negyven percre lekösse a figyelmem. külön-pontok meg természetesen az átívelés látszatáért, a ’nagy egészbe illeszkedik minden’ érzetéért járnak, gondolok itt a korábbi gyógyszer-gyártó cégre, a sebhelyes ál-rendőrre és elias-ra. persze azért is jutalmazok, hogy a heti-védenc jól volt alapozva drámailag. (**07.20.)

„one of you is a cop.”

szeretem, hogy belecsapunk a közepébe, csak néhány infó, és mehet a zúzás. de a csavarok is hamar jöttek, nem is az, akinek gondolod, sőt, még az sem... ez az undercover cop hálás téma, igaz, a rész közepén volt egy erős reservoir dogs-érzésem, de elhessegettem magamtól. azt kicsit sajnálom, hogy jó network-tv-s hagyományokhoz mérten nem igazán tudunk izgulni a főhősért, hisz úgyis… (de tudod te is ezt...) jól használták ma is fusco detektívet, remélem tényleg jól elmerülünk ebben a dirty cop témában a közeljövőben. (**07.19.)

„you’re a ronin.”

nem elég, hogy nagyon badass mr.reese-t kaptunk ma is (lásd: autó-visszaszolgáltatás, plan b táska), de azt lehetett érezni, hogy próbálják még jobban a geek kultúrához kötni. elmagyarázom. volt ugye képregénybolt, volt ronin-ozás, és elmélkedés arról, hogy nem minden hősnek van köpenye meg szuperképessége, so... némiképp ma is az alvilágot érintettük, csak a gangxtarappel terhelt bandázós-változatot. de az írók leginkább a kis-csoki okításánál voltak elemükben. mr.finch körmére meg igazán ráég már ez a ’halott barát fia túl sokat kérdez’ dolog. (és végre több fusco-t kaptunk megint!) (**07.16.)

„not a big fan of the congressman.”

érdekes az elején mindig, hogy mi sem tudjuk, merre indulunk ma, csak hőseinkkel együtt ássuk magunkat egyre mélyebbre. most képviselő-ölés jött elő, csavart okokkal, nem volt rossz, de azért én már várom, hogy mikor kanyarodunk vissza a maffia-sztorikhoz. igaz, egy újabb ellent dobtak be, szuper-profi-hackert, mondjuk nekem van egy tippem, ki a körömlakkos techgirl... örültem a probléma-megoldó néni visszatérésének is, mert jó karakter, meg ad egy kis átívelés-ízt is. jim caviezel meg hogy belejött a bunyóba. (**07.16.)

„everyone deserves a second chance.”

a felügyelő-tisztek és a családvédelmisek között is akadnak korrupt, mocsok emberek... tetszik, hogy a rendőr-nénit egyre jobban vonják bele a megmentésekbe. bírom, hogy mindig próbálnak egy kis mosolygós humort is belevinni a hideg hangulat és a kemény közelharcok közé. jó, hogy mr.finch építése továbbra is zajlik, most a klasszikus ’rég látott ismerős’ klisét vetik be, de hé, amíg működik, miért is panaszkodnék. (**07.16.)

„if one apartment building were the entire world.”

a fájdalmas cliffhanger után sikerült érdekesen kifacsarni a dolgokat, szerepcsere történt, mr.finch akciózott, mr.reese meg a kompjúterekkel babrált. plusz a rendőrnénit is bevontuk egy megmentésbe. plusz az egész epizódot belengte némi ’hátsó ablak’-os hitchcock-hangulat. plusz minimál térrel is jól tudnak dolgozni a készítők, nem kell mindig körbefutni ny-ok. plusz bírom, amikor a gép keletkezésével is foglalkozunk. plusz david zayas-t mindig jó látni a képernyőn -bár most is túl ártatlan arca volt, hogy... (**07.15.)

„young guy, fast car, cocaine, cash.”

sok újdonsággal szolgált a rész: több szám érkezett, nem mindenki menekült meg így, jobban láttuk működni a gépet, bekavart a cia is, mr.finch ben linus-i magasságokra tört a cinikus beszólásaival, az eddigieknél nagyobb volt a cliff. ami maradt: a politikusok is korruptak és gonoszok, pöpec közelharc és lövöldözés-felvételek, egyre izgalmasabb macska-egér játék -főleg így, hogy két rész alatt letudtuk az oda-vissza megmentést. (**07.12.)

„day in the life of a homicide detective.”

azt kell mondjam, hogy ideje volt, hogy carter néni több legyen, mint egy hősünkre vadászó néger-akcentusos zsaru. jó volt látni, hogy ő is ember (behoztak mindent, gyereket, családon belüli erőszakot, irakot), hogy jó felé mutat a morális iránytűje (nem úgy, mint a rendőr-társak többségénél), és mindezt még a főszálhoz is tudták simítani. és ha azt hiszed, hogy csökkent a keménység azzal, hogy mr.reese kicsit háttérbe szorult, hát tévedsz... más nézőpont, ugyanaz a minőség. (**07.12.)

„the spy is back.”

bár ez most standalone rész volt (?), mégsem ölt meg az unalom, tudom, hogy elcsépeltek, de én bírom mind a hidegháborús múltat, mind a bosszú-hadjáratokat. jól kijött az öreg stazi-s és mr.reese közti hasonlóság, amit jól megtámogattak egy flessel is, ami (már nem lepődünk meg semmin...) a kicsit moszkvának kinéző budapesten játszódott. az alan dale tour meg dübörög tovább... érzelmekkel alapozott akció-sorozat, országos tévén, továbbra is hitetlenkedem... (**07.08.)

„may i at least have your name, before we commit ’grand theft auto’ together?”

oh, mily’ szépen kerekednek ki a dolgok, öröm nézni. és akkor még inkább magam alá csinálok, ha tényleg kiterjesztik ezt a banda-háborút egész new york-ra. az oroszok és az olaszok már a táblán (hello enrico colantoni, hello enver gjokaj) (sőt, bolgár dílerek is bukkantak már fel), jöhet a zúzás. a helyszínek is rendben voltak, szép realistán pukkantak. és a szokásos pörgés mellett most még agyalni is lehetett, hogy ki is a rejtélyes gonosz a háttérben. nekem mondjuk más tippem volt... (u.i.: töri-tanárnak lenni jó!) (**07.08.)

„we’re in the same business. fixing problems. i had information that you might be in danger.”

mr.reese nem csak hideg gyilkológép, de a nők nyelvén is ért... jó karakter volt a probléma-megoldó néni, jöhetne még vissza, működne ez párosban is (btw, mr. finch is ráérzett a hideg leszámolás ízére). a keret ismét panelekből állt, gonosz gyógyszervállalattal, ahol csak a pénz számít, az emberélet nem -de amíg van stílus, hangulat és pörgés, nem nagyon izgat, hogy kiszámíthatóság is van. sőt, még az átívelés is búvó-patakként bukkant elő. (**06.28.)

„judges get plenty of death threats.”

az az én hibám, ha egyszerre látom a nolan nevet és a pénzmosásos maffia-szálat, akkor a batman ugrik be...? meglepetés most sem volt, de gördülékenyen haladtunk, a közel-harc részek is dinamikusak voltak, épp jól vannak vágva. és ezúttal a lengyelekre osztották a rosszfiú-szerepet, nem ránk... (**06.28.)

„she fixes people... not like us. we break them.”

egy újabb komolyabb téma, bosszúból, gonosz emberen elkövetett, jogos gyilkosság. ami ugyanúgy megöli az ember egy darabját, mint bármely élet-elvétel. úgyhogy lélek-vájkálás megy ezerrel. jó látni, hogy hősünk sem sebezhetetlen. és jó volt újra látni linda cardellini-t, szegény, nem nagyon szabadul a kórházi környezettől. flesst viszont nem kaptunk ma (ejjejj...), de a rendőrségi vonal szépen halad. (hidegen írok, pedig nem halott a lelkem.) (**06.27.)

„what the hell are we fighting for?”

amerikában szeretik pedzegetni a katonák helyzetét, a nehéz visszailleszkedést az iraki és afganisztáni pokol után -hát szívük rajta, tegyék. főleg, ha ilyen pörgős epizódok születnek belőle (nem mintha eddig gond lett volna a tempóval!). ráadásul belefért egy mini-fless mr.reese-nek is (valahol ez is kapcsolódott a katona-léthez), valamint úgy néz ki, egy komolyabb átívelést is szabadon-eresztenek az írók. nagyon rendben van ez így... (**06.26.)

„guys who kill kids aren’t popular in jail.”

(itt a nyár, lehet pótolni ezerrel!) nekem ez most is működött; ismét nem egy gyilkost dobott ki a nagy mindenható gép (szerencsére); tapsikoltam mr. reese cool-ságán; örültem, hogy mr. finch-et építeni kezdtük életkörülményekkel és flessekkel (két ex-other egy csárdában...); volt tempója, stílusa, így könnyen csúszni fog a többi rész is, ha marad ez a norma. (**06.20.)

„watching us with 10.000 eyes”

a jónevű készítők és színészek garanciák a minőségre? ez esetben igen (+michael emerson-nak a telefonkönyv-felolvasást is, ugye...). érdekes alapokat kaptunk (egy ny-i batman és orákulumja megelőzi a bűnt...), jó ötletekkel (sosem tudhatjuk előre, hogy goodguy or badguy a heti megfigyelt), volt benne stílus (a massive attack-számért pluszpontok!), volt benne keménység (hősünk a megtestesült coolság...), van benne lehetősség, hogy érdekes legyen, kicsit másabb, mint egy hagyományos cbs-nyomozós. ha épp szükségem lesz egy új nyomozós-sorozatra a repertoáromon, biztos, hogy ehhez fogok nyúlni. (*10.03.)