soroló

„dear lord, make this day pass well. let none get hurt and make them that do not shelbys.”

pont, mint a pilot elején, a hajnal a kínai negyedben talált minket, csak most nem tommy érkezik a mosodához, hanem a felügyelő, hogy végképp alámerüljön a sötétségbe. lassan ébred a város is, ott van a levegőben a puskapor szaga, aztán hamar meg is tudjuk, hogy tényleg közeleg a baj. nem könnyű megúszni a gengszter-létet sérülések nélkül. röpülnek a golyók, elárulnak a nők, sebek kívül, sebek belül. amikor megállt a két csapat egymással szemben, cool módon egymásra tartva a fegyvereket (nagyszerű zenével támogatva), akkor bevillant, hogy én hogy oldanám fel ezt a konfliktust, ha ez az én történetem lenne. és majdnem az is történt, ami az én ínyemnek megfelelő, bár azt gondolhatjátok, hogy én gyereket nem írtam volna bele... fináléhoz mérten eljutottunk néhány fontos lépcsőfokra, a shelby ltd szintet léphet a bukmékerkedésben, de a szerelmi szálat fátyolosan lebegősre hagyták. pedig az milyen tökös lett volna, ha oda is kiteszik határozottan a pontot, mindenki ujjal mutogatna, hogy itt a példa, hogy nem kell rétestésztává húzni a romantikát... (huh, viszont mennyire kellett a ’love is blindness’ a végére...) ($01.15.)

kezdünk kicsit túltelítve lenni a huszadik század elején játszódó sorozatokból, kell valami plusz, amivel ki lehet tűnni a tömegből -itt két egyértelmű utat választottak: a modern zenék emblematikussá tették a hangulatot, valamint bivalyerős színész-csapat vállára helyezték a terhet. és ezek jó döntésnek bizonyultak, ha az ember visszagondol erre az évadra, akkor a cool-sága fog eszébe jutni, hogy nem volt szépelgő, nem csipkekesztyűben fogta meg az urak péniszét, hanem szívesen mártózott meg a koszban (jó döntésnek bizonyult részemről, hogy párhuzamosan néztem a downton-nal, a kontraszt még jobban kihozta az előnyeit). és szívesen követtem a cillian murphy által vezetett csapatot ebbe a világba (fura belegondolni, hogy az itt keménykedő színész ugyanaz, aki tökéletesen hozta a meleg karaktert az egyik kedvenc filmemben, a ’reggeli a plútón’-ban). de mit adtak még a rómaiak...? szóval ezeken az extra faktorokon kívül miben volt másabb ez a történet, mint a szokásos gengszter-miliőben játszódó alkotások? hát igazából nem nagyon tért el azoknak a dramaturgiájától, karakter-típusaitól. ezért van az, hogy csak ’tetszett’-et tudok adni. sajnálom. a következő évad előtt ledöntök néhány whiskey-sör kombót, hogy szebbnek lássam az összképet...

„i’m an old man, and my heart’s a battered vessel. but within there still beats the fluttering pulse of a dream ’the shelby casino and hotel’...”

szegény tommy flanagan már olyan idős, hogy apa-szerepbe kényszerül...? és ahogy azok a szülők szokták, akik el- és feltűnnek a családjuk életében, jól felkavarta az érzelmeket. mert mindig lesznek olyanok, akik a múlt sérelmei miatt elutasítják a hirtelen jött közeledést, míg a többiekben felpislákol valami remény, hogy talán most más lesz. de sosem lesz más, itt is ez a keserű tanulság... de ezen kívül is dúltak az érzelmek az epizódban, a szöszi mindenkinek a szívét megdobogtatja, csak hogy az ilyen fellángolások után szoktak jönni az összetörések. a zsaru már megtapasztalhatta ezt, tommy-nak viszont még hátravan a keserű pirula. és érdekes, hogy mi tudunk mindent a nőszemélyről, mégis mosolyogva nézzük, ahogy egymásba gabalyodnak szerencsétlen hősünkkel. fura, hogy itt lezárult a fegyveres szál, és személyes háborúvá változtatják az utolsó epizódot -de van benne ráció. ($01.14.)

„a cut-throat gangster with a secretary.”

az epizód nagyrészében arra koncentráltunk, ami összetartja az egész showt -tommy shelby-re. minden fontosabb szálból találkozott valakivel hősünk, élvezet nézni, ahogy próbál lavírozni ebben a mocsokban, amit birmingham-nek hívnak. de persze nem egyszerű még egy olyan nagyrabecsült embernek sem, mint ő. mert van olyan ügy, amihez elég egy kézfogás (vagy írjak inkább kézfogót...?), de vannak olyan veszett emberek, akikkel képtelenség tisztességesen szót érteni, még ha külsőleg a (törvény szerinti) jó oldalon is állnak. mert belülről rohadnak. aztán persze az epizód második felében már a többiek is nagyobb szót kaptak. fura, de a rész végét nézhetjük úgy is, mint egy kurva királydrámát, amikor a fiatalok feje felett elrendeznek egy házasságot, amikor egy kis napfényes boldogságot engednek be, mielőtt a felhők teljes sötétségbe borítanák a színpadot. de hogyan is élhetnének boldogan ebben a koszfészekben, amikor ennyi közöttük a patkány...? ($01.13.)

„everybody’s a whore, grace. we just sell different parts of ourselves.”

van, amikor a jó szándék nem sokat segít. hiába akarja hősünk békében és csendesen intézni a családi problémát, nem hallgatnak rá. hiába szeretne legális bizniszt, ha ehhez faszfejekkel kell üzletelnie. és közben egyre gyűlnek az ellenségek, akár önhibáján kívül is (lásd: az ira bepipulásának szerencsétlen esetét). vicces, hogy két epizódon át készülünk a lóversenyre, aztán egy fia lovat sem láttunk a verseny ideje alatt. de nem bánja az ember, jó helyettesítő volt cillian murphy tánctudása és annabelle wallis szépsége. minden baljós háttér-történet ellenére nagyon jó páros kezd kialakulni belőlük. btw, fokozatosan fedik fel a világháborúban átélt borzalmakat is, ahogy tisztul a kép, úgy szörnyülködik el az egyszeri néző. ($01.08.)

„it’s thomas shelby against the whole bloody world, right?”

(érdekes párhuzamra leltem abban, hogy mostanság sokszor hallgatom jack white különböző inkarnációit, és erre most egy általam nézett sorozat epizódjait is telepakolják az ő zenéivel...) elérkeztünk az un. ’kóstolgatás’ időszakába, amikor a különböző felek bepróbálkoznak egymásnál, hogy lássák, ki meddig mer elmenni. egy zsaru mit csinálna, ha nem az egyszerű népet vegzálná, de hősünk megfelelő válaszlépéseket tesz, fitogtatja a hatalmát a városban, és a sütnivalóját a fejében. de bekopogtat egy profi buki is, és nem meglepő módon tommy-nak vele szemben is van egy terve. az viszont jól látszik, hogy hiába van nagyon is helyén az esze, a szíve lesz a gyenge pontja -a múltbéli sebek nem gyógyulnak, a szép nők felpuhítják, és a családja védelmezéséért mindent megtenne, és ezek nem azok az értékek, amiket keményebbé tesznek egy gengsztert. (mostanában figyelem magam, hogy hogyan reagálok egy-egy felbukkanó terhes-szálra, és elrettenve tapasztalom, hogy egyre kevésbé zavarnak...) ($01.07.)

„what kind of a list would have the name of a communist and the name of a bookmaker side-by-side?”

kezdjük valami stílusossal -cillian murphy, egy lovon, sáros utcákon, nick cave-re... (érdekes dolog ez az anakronisztikus zeneválasztás, nem mindig működik a történelmi sorozatokban, de vannak ihletett pillanatok. ez az egyik.) óhatatlan, hogy elsőre az amerikai nagy testvérhez akarjuk hasonlítani a sorozatot (a boardwalk-ra gondolok), és egyből látszik a legnagyobb különbség -angliában járunk... azaz minden sokkal sötétebb, lepukkantabb, veszélyesebb, sehol a felső tízezer dekadenciája. de az az igazság, hogy jól áll a sorozatnak ez a kosz-réteg, a sikátorok bűze, a világháború okozta mélyebb seb. nem sietünk sehova, komótosan mutatják be a karaktereket, a motivációikat, kihasználva a sorozatos formátum egyik nagy előnyét. az ember elsősorban cillian murphy miatt kapja fel a fejét, de a többiek is ismerősek innen/onnan, karakteres arcok, imádnivaló akcentussal. láthatóan nem csak a bökővel akarnak keményen bánni, hanem mélyebb vágásokat is ejtünk majd a társadalmi problémákon. és ez így van rendjén. ($01.05.)