soroló

„it’s the loneliest thing in the world, waiting to be found.”

miért éreztem eső után köpönyegnek ezt a dupla-részt? oké, hogy a múlt héten letaglózott a sorozat, de még nem kaptuk meg a gyilkos kilétét. de talán nem is fontos, hogy ki volt -sokkal inkább, hogy hogyan hat hőseinkre a felfedezés. azokra a hősökre, akik a rész elején szerepet cseréltek (linden mosolyog! holder szomorú.). aztán jött egy apró pillanat, amikor mind a ketten felszabadultak, de a napfény piszok illékony dolog tud lenni. nem sok lehetősségük volt az íróknak, a lehetséges kettőből ráböktek valamelyikre, so what? kapott egy mondvacsinált indokot, monologizálhatott néhányat, amíg linden-nel nem játszottak hetedik-eset. mert van az a pillanat, amikor a hihetetlen a mocsok maga alá gyűr, amikor képtelen vagy tovább nyelni a sarat, és elbuksz. azt hitted, nincs még lejjebb a pokolban? (+08.16.)

sokan éreztették nemtetszésüket, hogy a szépen lekerekített két évad után van merszük folytatni a show-t, hogy öntenek még vizet az esőztető berendezésbe. pedig volt értelme újra megmártózni. és tényleg nagyon fura, hogy ennél depresszívebb sorozat nem nagyon van jelenleg a palettán, és nem is kíméltek minket (halott 12 éves prostik, börtön-szál), és mégis... mégis hétről-hétre alig várod, hogy fojtogassanak, hogy gyomron rúgjanak. fura állatfajta a sorozatnéző, mi? azért is, mert a legtöbben jól veszik a változások akadályait is, itt is mást kellett kapnunk, mint eddig, már csak az új történet miatt is, de a mellék-alakok ismét jól működtek (egy teljesen új közeget ismerhettünk meg, lenn, egészen az utca-szinten), szép organikussá alakult az egész. mondjuk holder és linden vannak annyira zseniális karakterek, hogy bármilyen körítéssel néznénk őket (nagyontetszett). de vajon fogjuk-e még...?

„think about the trees outside your window!”

... (kiszáradt száj, bennragadt levegő)

... (hány perc még?)       ... (csönd) ...

csodálom az ilyen epizódokat. egy helyszín, néhány karakter, a párbeszédeknek kell elvinniük a hátukon a részt. nagyon tudatos írói munka kell az ilyenhez. és persze azok a hús/vér színészek, akik elhitetik velünk. mert hitelesség nélkül nem megy. és a legnagyobb csoda a rohanós huszonegyedik században, hogy mégis van rengeteg ember, aki hagyja, hogy lassan őrölve darálják be, aki értékeli a sok apró gesztust, a szavakat és a csöndeket, a teljes pompájában felvezetett érzelmi skálát. ilyenkor érzi az ember, hogy van még remény az emberiség számára. köszönöm. (+08.08.)

„the words do the killing for me.”

a vér, mint az eső, hull, hull, hull... áh, nincs ehhez kedvem. először ott szisszentem fel, amikor linden-t ütni kezdték. aztán szó szerint hangosan kiabáltam („ne-ne-ne-ne-ne-ne-ne...”), amikor realizáltam, hogy holder miért ne nyissa ki a csomagtartót. aztán jött a bűntudat, a megzuhanás és a majdnem... (joel kinnaman-t idén sem jelölték semmire?!?!) és ott volt még a börtön, egy színvallással, majd a végén egy gyerek-gyilkos. …ma olyan meleg volt kinn délután az utcán, hogy minden lélegzetvétel égette a tüdőmet. de esküszöm, ez a negyven percnyi visszatartott levegő sokkal jobban fájt... (ja, és nem akartam elhinni, amikor jonathan demme nevét láttam a főcímben.) (+08.08.)

„you have no idea what being a cop is like. you try, but you have go to home at night, worried you didn’t do enough... maybe you missed something. you fail every day, and you keep coming back. that’s what i do every day.”

ha nem az esővel, akkor a fényekkel csinálnak hangulatot. vagy killing-esen használják ki a múltheti cliffhanger-t: 20 percen át beszéltetnek két ember egy autóban. hogy is lehetne máshogy érzéseket, múltbeli traumákat közvetíteni hatásosabban? és még azt is megállják, hogy a folyamatosan feszültséget okozó fegyvert végül elsüssék. ezek után csak rövid látogatást teszünk a börtönbe, bullet-tet megnyomkodjuk a keserűségben újra, és beszéltetjük még egy kicsit hőseinket. mást vártál? (szép analógia rajzolódik ki egyébként a régi hibák pecsétjével.) (+08.03.)

„bullet’s got herself a little love bunny.”

végre elzárják kicsit az égi ereszcsatornákat, beengedve egy kis napfényt, mégis dermesztő hideg árad a sorozatból. hogy csinálják ezt...? oké, ne tagadjuk, a holder/bullet páros továbbra is becsempész egy kis fény-pislákolást, csak a többi esemény, lélek-vájkálás elnyomják ezt. mert tényleg belegondolsz, hogy milyen lehet egy szülőnek, ha eltűnt a gyereke. mert egyszer mindenkit összenyom a halál közelségének a súlya. mert már az önzetlen lelkipásztorokban sem bízhatsz meg többé. és fény nélkül, remény nélkül, nehéz elűzni ennyi sötétséget. (+07.30.)

„we’ve been going at it all copernicus, when we need to be galileo on this bitch, you feel me?”

minden nézőpont kérdése. lehet azt mondani, hogy túl hideg a sorozat, de belőlem (is) annyi érzelmet vált ki, tehát ez csak egy félrecsúszott nézet lehet. már az elején felhúztak a rendőri inkompetenciával. aztán meggyőztek az anyaság előtörésével. és persze olvasztották a szívemet az első csókkal. kell ilyen is, ne csak könnyek mossák (az eső helyett) a lelkünket. mrs.linden esetében esetleg hajlok rá, hogy elismerjem ma a hidegséget, nem igazán volt formában, túl hamar kiterítette a lapjait többször is, de nézzük el neki, ha ezzel áttörést ért el az ügy(ek)ben. (+07.23.)

„it’s like ’csi seattle’ back there.”

kopp, kopp, kopp, ez itt a killing, mondja az eső már a nyitójelenetben. vérfoltos úton járunk, ennyiben hasonlít a csi-ra a dolog (lásd fenn), de persze az egyéni íz dominál. ahogy be tudják hozni a hideg szörnyű nyomasztás közepette a mosolyokat. holder-hez kapcsolódóan elsősorban, persze (vonatkozó hivatkozások: visszalényegülés a pulcsival, elfelejtett valentin-nap). jól működik bullet harmadik kerékként, feldobja a dinamikát, de maga a karakter is piszok erős. ezek mellé mindig be tudnak dobni olyan apró jeleneteket, amikre elégedetten csettint az ember, ma pl. a moteles néni anyává változása volt tipikusan ilyen. (+07.16.)

„hidden panel, secret room, and you don’t know nothin’?”

(esküszöm, nem direkt választom a viharos estéket a sorozat nézéséhez...) rendőri erőszak, pfff, blabla, néha igenis oda kell csapni. amikor akadékoskodnak meg seggfejkednek. oké, lehet, hogy a börtönőrök már átléptek egy határt, de az teljesen rendben van, mikor holder-ék rálépnek egy-két tyúkszemre. nyomozósabb részt kaptunk, annak minden kellékével (úgymint eligazítás, kikérdezés, azonosítás), néhány kicsit jelenleg, még feleslegesnek tűnő mellékessel. a hangulat egyébként is adott, amíg megvannak linden csúnya pulcsijai, meg szegény szerelmesek szomorkodnak az esőben, vagy leányanyák szívják a cigarettát megtörve, addig nem lesz itt gond. (mi történt michael rymer-rel, hogy nem rázta a kamerát...?) (+07.07.)

„i’d like to disabuse you of any notion that we're out searching for hannibal lecter. we’re not gonna be finding any skin suits. he’s not gonna be sending us some lady’s head in a box.”

kint szakad, a laptop-monitoron is esik az eső, tökéletes kombináció. így lehet igazán alámerülni a kimondhatatlan mocsokba. jobb, ha nem gondol bele az ember a tinédzser-prostitúcióba, ami lehet, hogy sarkosan van itt ábrázolva, de attól még létezik. a kölykök bemutatásával idén kicsit máshogy fogják megtörni a szívünket, mint a larsen-családnál, de ugyanúgy fájni fog piszokmód. (mellékes: ha múltkor nem nézek utána az imdb-n, rá nem jöttem volna, hogy bullet lány, most legalább kimondatott a hozzám hasonló fogalmatlanok számára is.) (+07.05.)

„yesterday, a working girl was found in west seattle with her throat cut ear to ear...”

borzasztó, hogy egy ilyen sötét és kiábrándító sorozatnak így tud örülni az ember -már a nyitó esőcseppek láttán... (itthon meg pont kisütött a nap, mire nekikezdtem...) megtalálták a legjobb módot, hogy visszacsábítsák linden-t az eke szarvához, persze azzal az üggyel, ami már egyszer kikészítette. és ha megszállott vagy, akkor semmi nem fog számítani. és hát holder ismét nagyszerű partner lesz ebben, még kimosakodva is, lazázva, ahogy csak ő tud. az ügy megint nem lesz egy kellemes alászállás, gyerek-prostik, sorozat-gyilkos, már most borzongok. pedig még csak a kisujjunk dugtuk bele a hideg vízbe. (kellemesek az új útitársak is, erős a kanadai különítmény (jewel staite, aaron douglas, elias koteas), és szokásosan őrült peter sarsgaard.) (+06.11.)