soroló

„i really do think that god gives people as much as they can handle.”

kicsit azt érzem, hogy a sorozat megpróbál időnként a sons of anarchy babérjaira törni, főleg ha a külsőségekre gondolok, mondjuk a zene-használatra, de valahogy az ott meglévő érzelmi mélységet sosem sikerült még eddig elérni. bár dicsérendő, hogy próbálkoznak derekasan, és ezért is lehet az, hogy ma a beszélgetős részek emelkedtek ki a legjobban, mind a szaunás mester/tanítvány eszmecsere, mind a lisa/ryan ’hogy lehet feldolgozni a halált’ elmélkedése, mind a kulina tesók őszinte (és őszintén vicces) beszélgetése is nagyon működött. pedig volt egy nagy meccs is az epizódban, de arra a szomorkás felvezetés miatt most nehezebb volt felspanolódni, ráadásul a valóságnak megfelelően a több felkészülés és koncentráltság egyértelművé tette a harc kimenetelét. de hát számíthattunk erre, hisz’ jay még napokkal ezelőtt is meg volt halva a teremben edzés közben, plusz tudjuk róla, hogy egy érzelem-vezérelt ember, és ők nehezen viselik a gyászt... egy nagyon kis megnyugvást azért lehetett érezni a végén, nate nagy titkából szerencsére nem akarnak nagy ügyet csinálni, és talán anyuval is rendeződik kicsit a viszony... (hiányoltam alicia-t az epizódból, de talán nem akarták az ő fájdalmával is terhelni a részt.) ($$10.29.)

ti is unjátok, és én is rohadtul unom már, hogy minden egyes értékelőben a túlzásba vitt drámáról papolok a sorozat kapcsán, de valószínűleg nem csak én tehetek arról, hogy ez az első dolog, ami mindig eszembe jut vele kapcsolatban... de ez azért is van, mert kötődök a karakterekhez, és nem akarom, hogy ennyi baj történjen velük -valamint azt érzem, hogy egészségesebb arányokkal sokkal jobban működne a show, és én jobban akarom szeretni, és ehhez ez az egy dolog kéne, hogy ne idegenítsen el magától ezzel a sok negatívságával, ami ömlik belőle hétről/hétre. mert a többi tényező nagyon rendben lenne, a verekedések dinamikusak és látványosak, az operatőri munka és a rendezés magas színvonalú, és a színészek is kipréselik magukból a maximumot. úgyhogy legközelebb jó lenne, ha kihasználnák végre a készítők, hogy los angeles-ben annyit süt a nap, és beengednének egy kis fényt a sorozatba... (btw, nem tudom, hogy jövőre hogyan lehetne fokozni bizonyos elemeket, mert például a bunyós oldalon mi jöhet annál durvább, hogy két barátnak és harcostársnak egymással kellett megküzdenie -kétszer is...)

„this business will always turn its back on you, so you need people in your life that never will.”

bassza meg, hogy már az első jelenettől kezdve összeszorított seggel kell végigülni az epizódot, rettegve attól, kivel milyen borzalom fog történni... és az a legdurvább, hogy a vége még így is baromi hatásos lett, még akkor is, ha egy olyan karaktertől kellett elbúcsúznunk, akinél sohasem törekedtek arra, hogy megkedveltessék velünk -valószínűleg azért, mert komoly kihatással lesz a halála azokra, akiket viszont nagyon is a szívünkbe zártunk (plusz erősen dobott az érzelmi faktoron a rendezés is, hogy letompították a hangokat, és teret engedtek a szomorkás zenének). de az előtte lévő háromnegyed órában is végig a szakadék szélén egyensúlyoztunk. keith-nél még épp időben fordultunk vissza, mondjuk nála várható volt valami hasonló őrület, de nehezen viseltem volna, ha tényleg erre az útra léptetik a karakterét. lisa is közelít a mélyponthoz -bár nem nagyon tudom, hogy miként lehetne jobban feldolgoznia a feldolgozhatatlan drámáját, de nem hiszem, hogy ez az alkoholba fojtott düh a legüdvözítőbb (minden tiszteletem alvey-nak, ha tudja kezelni majd ezt a helyzetet)... és hát jay nyomozásától is gyomor-idegem volt, mert ott is benne van, hogy komoly sebeket szerzünk a végén... ($$10.29.)

„i fucking hate you. i want to rip off your face, throw it in the fucking toilet, flush it. do you want to stay the night?”

múltkor még csak alvey-val találkozott lisa, most viszont szépen végigvettük a teljes csapatot, hogy kire hogyan hat a visszatérése. és jó látni a különbségeket, hogy ryan-nel még mindig megvan az erős kötődés, hogy jay miatt egyből van egy kis félmosoly a száj-szegletben, hogy alicia és az ügyvédnéni is kényelmetlenül érzi magát a helyzettől, és hogy alvey-vel valószínűleg örökre megmarad ez a szeretlek/utállak kapcsolat (lásd az idézetet is)... szokás szerint nagykanállal faltuk a drámát, de ilyen töménységnél az ember legtöbbször már csak hátradől és várja, hogy kinek fog jobban fájni (jó példa volt erre az a zenés rész, amikor egymásra volt vágva az, hogy kirabolják christina lakását és az, hogy alicia komolyan összeszólalkozik a húgával -szóval ja, tessék választani...). (a bunyós rész szokás szerint olyan intenzív volt, hogy levitte a fejemet -de előre rettegek attól, hogy mi lesz, amikor alicia nem győztesen hagyja el a ketrecet. persze, hisz’ a sorozat adott már elég okot a rettegésre...) ($$10.20.)

„i’m ready to come back.”

minden tiszteletem kiele sanchez-nek, hogy nem csak engedte, hogy beleírják a gyermeke elvesztését a sztoriba, de hajlandó volt újra-játszani is egy részét, biztos, hogy emberfeletti erő kellett hozzá. bár már múltkor előre féltem a visszatérésétől, de szerencsére azért nem telepedett rám teljesen a jelenlétének a szomorúsága. talán azért, mert sokáig erősnek mutatta magát, és ez nekem is erőt adott. persze nincs jól, és jellemzően nem az akasztja ki lisa-t, hogy alvey vonakodik őt visszavenni a munkájába, hanem az, amikor kiderül, hogy van egy másik nő is a képben... (és akkor még nem borították az ’apu csekket adott’ feliratú bilit...) igazság szerint alvey ’csak a dráma meg a hiszti megy az edző-teremben’ mondatát ki lehet terjeszteni az egész epizódra, mert tényleg a dráma meg a hiszti uralta az egész epizódot, még igazából az edzéseket is sikerült gondosan becsomagolni velük... pedig azért örülnék, ha kicsit komolyabban vennék a felkészülést, mert egy egészségesebb aránynál sokkal jobban működne a show... (keith durcázása szórakoztató, de miért érzem úgy, hogy baj lesz még abból, hogy zavarja őt, hogy egy alpári nő hangos szexet hozott a házába...?) ($$10.12.)

„how fucked up are you right now?"

nem mondanám, hogy az epizód rendezője, padraic mckinley ne tett volna meg mindent a figyelem-felkeltésért... először kicsit zavart, hogy egymást érik a zenés összevágások, bár egy idő után azt gondoltam, hogy akkor lehetett volna még radikálisabb, és szöveg nélkül kellett volna bemutatni jay megzuhanását... mert kétségtelen, hogy tele voltak hangulattal ezek a részek, csak amikor fél óra alatt több dal csendül fel, mint az előző 8 részben összesen, az kicsit kizökkent (aha! most néztem utána, az eredeti szakmáját tekintve vágó a srác, ez azért sokmindent megmagyaráz...). a legjobban viszont az tetszett, hogy a legmegfelelőbb pillanatban, a meccs közben tompultak el a hangok, hallgatott el a zene... de nem csak az ember füle tudott izgalomba jönni az epizód közben, de vizuálisan is összetett volt az élmény, sok hosszúra vágott kézi-kamerával felvett jelenettel erősítette a realizmus érzését, plusz rendre hagyta becsillanni a fényeket is, és még a fröccsenő vércseppek elől sem hagyta, hogy elugorjon az operatőr... szeretném ha vége lenne a jay-féle drogos mámornak, mert nem jó érzés nézni, ahogy ön-pusztít a srác -még ha a barátnője dögös is mellette, de ha dögös csajt akarnak mutatni, akkor már inkább vágjanak hosszasan alicia-ék üzekedésére, mert abban most épp kevesebb a dráma... hjaj, elkezdték előkészíteni lisa visszatérését is, előre rettegek tőle, hogy milyen lesz kiele sanchez-t újra a képernyőn látni, beszakad-e majd tőle a szívem... ($$10.05.)

„what exactly is itthat you wanted the fuck to say to my mother?”

kicsit megrekedtünk a nagy meccs leintése óta, nem? legalábbis ez már a második rész, amikor ugyanazokat a köröket futjuk... oké, az jól jött, hogy a megzavarodott pszichiáter-srác épp jake kezei közé tévedt, mert a tökéletes hasizmait mindig szívesen mutogató lüke srác fel tudta dobni így a részt a kikérdezős jelenetével, és jonathan tucker most is nagyszerűen hozhatta a túlzó manírjait. egyébként egy felől christina-val együtt mi is aggódunk a srácért, mert elég riasztó méretet öltött már az önpusztítása, ugyanakkor nekem is megfordult a fejemben, hogy egy szolid fuckyou-t mormoljak feléje amiatt, hogy leszarja azt, hogy az anyja épp tiszta, ugyanúgy csapja szét magát otthon, nem érdekli, hogy mennyire erős a kísértés szegényben... jó látni alvey-t kicsit boldogabbnak az átlagosnál, mi változást tud hozni az ember életében egy jóleső punci... a többieknél tényleg mennek a szokásos körök, ryan hisztizik egy sort (btw, egész pofás volt vele a vágatlan kezdés, igaz, az én ízlésemhez mérten már kicsit túlhúzták az edzőteremben keringést), alicia edz a meccsére, nate meg barátkozik a melegsége gondolatával... lehet, hogy baj volt azt kívánnom, hogy ne legyen annyi dráma a show-ban...? ($$09.27.)

„i have been living like a fucking mormon for the past three months.”

lecsendesednek a hullámok, és finoman kifutnak a partra... azaz az előző rész következményeit vezettük le nagyobb csúcspontok nélkül, viszonylag csendesen kieresztve a múltkori feszültséget -és istenuccse, jól állnak a sorozatnak ezek az emberi pillanatok... a rendezés is jól erősíti ezt az érzetet a képek komponálásával, például nagyon tetszett, hogy a pszichológus-jelenetben végig alvey arcát láthattuk csupán. de a vén kujon akkor is szerethető volt, amikor randira ment a nagyon is hozzá passzoló milf ügyvéd-nénivel (viszont annak nagyon tudnék örülni, ha alicia-val megmaradna ez a mentor/tanítvány viszony, nem kell mindenkit ágyba rángatni csupán a dráma kedvéért, nem igaz...?). a leglátványosabban persze jay eresztette ki a gőzt, amihez kitűnő partner volt ava, akivel számtalan közös érdeklődési pontjuk van -a szex, meg aaa... dohányzás, és a kokain...? persze én azt értékeltem a leginkább, hogy reggel nem takargatta magát az ágyban, mert egy ilyen nő ne szemérmeskedjen már egy kiadós dugás után se... a legnagyobb bajom most az, hogy az ilyen csendesebb epizódok után szoktak a leginkább fejbe-kólintani legközelebb... ($$09.19.)

„this is the night that we have all been waiting for: ryan wheeler versus jay kulina.”

régóta a fejemben dédelgetem azt az ötletet, hogy kéne írni egy olyan sport-filmet, amiben a két egymással versenygő csapat egyforma időt kapna a vásznon, mindegyik szimpátiát keltene a nézőkben, így amikor egymás ellen esnek a film csúcspontján, akkor ne lehessen tudni előre, hogy ki lesz a győztes, vagy hogy kinek a győzelmének örülnénk is igazán -és most megerősödhetett ez a titkos kis álmom, mert valami nagyon hasonlót vittek véghez a sorozat írói... mert eljött végre a nagy meccs, barát barát ellen, két srác, akiket egyformán megszerettünk az elmúlt másfél szezon alatt (oké, kétségtelen, hogy jay a szórakoztatóbb figura, de ryan is ugyanúgy beköltözött a szívünkbe), ezért úgy tudtam végignézni az egész harcot, hogy nem húztam egyik irányba sem, leginkább annak szurkoltam, hogy tisztességes legyen a bunyó, hogy tiszta küzdelemben győzzön valamelyikük. persze azt tudtam előre, hogy a sérült térd befolyásoló tényező lesz, de ezzel is lehetett játszani az írószobában, hogy jay kihasználja-e ezt az előnyét -és lehet majd ezt tovább görgetni a későbbiekben is, mert mindkettejükben maradt emiatt tüske... pedig a rész elején még úgy tűnt, hogy ez ismét frank grillo epizódja lesz, mert alvey lelkizése megint kiemelkedett, de aztán elkezdtünk felkészülni a nagy meccsre, és így más problémák felé néztünk. nem is baj, hogy hosszabbra hagyták a játékidőt, így nem kellett semmit sem megkurtítani -és így nagy örömömre a mendez-lányoknak is jutott néhány pajkos pillanat... a vége meg... már csak mosolyogva tudom tudomásul venni, hogy mindig oda tudnak bökni valami kőkemény drámát a végére... ($$09.17.)

„nature... god's video game."

azért frank grillo hálás lehet ezért a szerepért, hogy végre megmutathatja, hogy sokkal többre képes, mint hogy üres erőembereket játsszon... sok szálon futottunk ma, és nem igazán van kedvem rendszerbe foglalni róluk a mondandómat, úgyhogy csak idehányok mindent, ha nem baj... szóval tetszik a kulina tesók közti kapcsolat, az is, hogy együtt edzenek -de aztán persze jön az este, és amíg jay kellemesen lazít egyet, addig nate-el megint csak szarságok történnek... (btw, ki gondolta volna az ifjú disney hercegről, hogy egyszer bevállal egy biszex jelenetet...) christina nem is lenne önmaga, ha nem keveredne bele valami esztelen hülyeségbe az elvonón is, mondjuk hogy pillanatok alatt magába szippantja a pszichiáter/pszichológus(?) farkát... (és persze ismét mélységes hódolatom a bevállalós joanna going-nak!) alicia-nál a jól bevált ’a semmiből felbukkanó rokon’ fordulatot szedték elő, de egész jól működött így elsőre a sister-ség, úgyhogy nem hánytorgatok -maximum azért, hogy az írószobában itt sem bírták ki, hogy a felhőtlen szórakozás mellé ne keverjenek egy kis drámát... ($$09.05.)

„everyone wants to be the alpha. fuck the beta. fuck the other wolves. they bring the kill home to me.”

amióta kikerült a sajtóba szegény kiele sanchez története, mindenki azt találgatta, hogy a terhessége után beleírják-e a drámáját is a sorozatba -és most már tudjuk, hogy igen. igaz, elsőre nem volt egyértelmű a dolog, mert elég furára vágták a rész elejét, ugrálva kicsit az időben, és hát alvey-nak is kellett jó pár pohár ital, hogy ki tudja mondani az elmondhatatlan fájdalmat... mert ugye nem kell mondanom, hogy ugyanolyan rossz passzban kezdtük ezt a félévadot is, mint ahol pár hónapja otthagytuk a srácokat. alicia lenne a kivétel, aki a kitartó melójának köszönhetően egy sima győzelemmel csal mosolyt az arcunkra, de aztán ryan el tudja rontani ezt az apró örömöt is... még jake is másképp viselkedik a szokásosnál, nem csak külsőségeiben hozza az úriembert, de kiegyensúlyozottabbnak is tűnik (sőt, még a káros szereket is kiiktatta az életéből) -pont ezért zseniális, ahogy a riporteri baszogatásra villan egyet a szeme, majd újra kedélyesbe vált vissza, de aztán a szerencsétlen firkász így sem veszi a lapot, persze hogy előtör jake-ből a jól ismert agresszió... no, jó volt újra öklözni egyet a srácokkal, csak félek, hogy most jönnek majd újra a gyomrosok... ($$08.30.)

„i’d say we hit bottom. but i had a great fight. everyone’s alive. we’re together.”

furcsa volt ez így, hogy kettévágták a küzdelmet, míg jay-t az előző epizódban láttuk meggyőzően győzni, addig ryan a mai epizód elejére jutott -szintén egy gyors győzelemmel. bár lehet, hogy akartak adni valami kis bunyót a fináléban is, mert azon kívül csak a magánéleti zűr ment, extra formában, mert ugye ez a félévad-finálé, itt kell még jobban megnyomni a drámát... úgyhogy szegény srácok egy pillanatig sem élvezhették ki a sikeres estét, mert csak úgy ömlött a képükbe a sok negatív élmény. volt itt öngyilkosság és eutanázia, túladagolás és könnyes búcsú, de olyan töménységben, hogy egyre jobban fulladoztam tőle... egész sokat foglalkoztunk nate-tel is, akitől az egész epizódban vártam a commingout-ot, de csak nem jött el, viszont megint tudott rideg fasz lenni, most épp az anyjával -mondjuk azt valljuk be, hogy ő legalább megérdemelte, hogy valaki keményebb legyen vele. de a végén az alvey-val való beszélgetés is arra utal, hogy talán találtak a srácnak egy új utat az írószobában... ha végiggondolom, csak egyetlen helyen hatott igazán a dráma -amikor ryan megtette, amit az édesapja kért, mert nagyon okos volt a rendezői munka, a közelivel és a csönddel. ($$04.11.)

az egész (fél)évben azon panaszkodtam, hogy mennyire túlzásba vitték a drámát, úgyhogy nem hiszem, hogy másra számítottatok, minthogy most is erről fogok írni. mert még valahol meg is érteném, hogy nem érzik elégnek az írószobában, hogy tényleg csak a harccal foglalkozzanak, csupán az edzőteremben töltsük minden időnket, felkészüléssel a következő bunyóra, de az nem megoldás, hogy átessünk a túloldalra, és minden szereplőt csak nyomjunk egyre lefele a szarba, mert ha kiölünk minden szórakozást a sorozatból, akkor minek akarna visszatérni a néző -mert azért annyira meg nem mélyek a karakterek, hogy igazán (le)építeni lehessen őket. jelenleg bizonyos hangulati elemei és jay még a sorozat mellett tartanak, de ezek nem tudom, hogy meddig lesznek elegendőek...

„look at me. i am transcended.”

azt hiszem megtalálták a legjobb módját, hogy humor csempésszenek a sorozatba -izzadó srácok hülyeségeket beszélnek a szaunában... nagyon is kellett már egy kis mosolygás, mert továbbra is nyomják az írók a túl-drámát. de komolyan, még az olyan cuki jeleneteket is tönkre tudják tenni, mint mikor alicia kislányként örül az ajándék-autójának, mert nate szokás szerint egy fasz, és lelomboz mindenkit maga körül... de a végén sem tudsz igazán lelkesedni jay hatásos győzelme után, mert párhuzamosan vágják a meccset anyu megzuhanásával... de ha már alicia-t emlegettem, közelebb hozzák, amikor évelődik ryan-nel, utána meg eltaszítják, amikor előadja a hisztispicsát lisa irodájában... de tényleg, most így végiggondolva, mindent megkeserítenek, ryan is rendezte a viszonyát az apjával, erre most szarabbul lesz az öreg. elég volt a komorságból, most már ki kell mondanunk! ezt nem lehet pár percnyi fogyástól kába aggyal előadott bullshit-tel ellensúlyozni... (de azért szavazásra bocsátanám a kérdést, hogy melyik fantázia volt a jobb? a bora bora-i tengerparti ejtőzés, vagy a német hegyek és mellek közti wurst-zabálás...?) ($$04.10.)

„-mr. mac. what are we having?

-mr. wheeler, cocaine from the cocaine plant.

-beautiful. i’d love to try that.”

ezek harcosok? nem inkább rinyapinák...? de komolyan, szinte mindenki tud szenvedni valamin, amitől a rész első felét elég alacsony érdeklődési szinten vegetáltam csak végig, mert most komolyan érdekeljen az, hogy ryan féltékeny a csajára, mert több figyelmet kap, mint ő...? de alicia is megéri a pénzét, ha látszat-drámáról van szó, nekünk nem az kell drága, hogy könnyes szemmel meredj magad elé, hanem hogy bemenj a ketrecbe, és kőkemény pörgő/forgó rúgásokkal tedd tönkre az ellenfeled csinos pofikáját -pont úgy, ahogy az epizód végén is tetted, és suprise, suprise, máris működni kezdett a rész. bár igazából nem itt kezdődött a figyelmem felkeltése, hanem egy kicsit korábban, egy napsütötte medence-parton, mert fel tud villanyozni egy parti hangulata, és néhány pucér hölgy látványa... a show-t ma is jay lopta el, de kőkeményen, mert az anyja móresre tanításában végre ott volt az a dráma, amire ennek a sorozatnak nagyon-nagyon szüksége van. (ja, és nate még mindig nem jött ki a szekrényből...) ($$03.30.)

„you don’t look like a dick. you look like a glass of milk.”

kísértések és problémák -ez a két dolog, amivel a legnehezebben küzd meg az ember az életben... jay persze kivan a sikertelen fogyástól, főleg, hogy kísértés veszi körbe, bárhol is jár, mert az emberek vannak olyan mocskok, hogy nem koplalnak vele együtt, hanem van pofájuk enni... ez még oké, de hogy anyut miért kellett visszatolni a start-mezőre, azt nem nagyon értem -tényleg olyan rossz volt a helyzete, hogy újra a droghoz meg a stricije farkához kellett nyúlnia...? máris elértünk nate underground meccséhez, aminél egy pillanatra elhitették velünk, hogy ez lesz az a pozitív lökés, amire a srácnak szüksége van, de persze aztán lenyomták megint, mert nem is értem, hogyan gondolhattuk, hogy az ilyen helyeken tisztességesen játsszák ezt a játékot... már várom, hogy alvey-nál mire akarják kifuttatni ezt a sok szart, amit öntenek rá, mert szerintem egy idő után nem lesz elég az ital, hanem az öklét fogja előszedni, és akkor sok vér fog folyni... örülök, hogy mindenkivel ellentétben ryan ilyen jól van, és hogy végre rendberakták a dolgaikat az apjával. ($$03.24.)

„do not, under any circumstances, walk on the mats with your shoes on.”

oh man, egy kis fun-t nem lehetne becsempészni a sorozatba? mert az már kezd egyre fárasztóbb lenni, hogy mindenkit csak nyom egyre lejjebb-és-lejjebb ez a búvalbélelt író-csapat... oké, ryan és az új-csaj üzekedéseit jó nézni (főleg most, ahogy harcosok módjára vitték végbe a kinyalást a ketrecben), és keith bénázásainál is akadt egy-két halvány mosoly, éééés ennyi. mert nem elég, hogy a srácok körül örvénylik a szar, de a két idei új női karakterről is fokozatosan derülnek ki a problémák (rossz családi háttér, anyagiasság, ilyesmi). mondjuk ők még mindig kispályások a három nagyvadhoz (a.k.a. a kulina-fiúk) képest... mert jay teljesen belegárgyult ebbe a nő-ügybe, még az a szerencse, hogy csak verbálisan inzultálta a faszfej ügyvédet, mert lehetett volna ez sokkal rosszabb is (mondjuk még messze az év vége...). alvey-t egyre viszi bele a bajba a bajkeverő haverja (mondjuk a csöcs-parádé miatt itt kicsit megbocsátóbb az ember...), nate meg teljesen veszett fejsze lett néhány rész alatt. szóval ja, kicsit ki kéne szellőztetni a navy st.-ben, nem gondoljátok, srácok...? ($$03.16.)

„alicia mendez sweats no man.”

kicsit úgy érzem, hogy feleslegesen túlbonyolítják a drámát, illetve szeretik olyan irányba elvinni a problémákat, amiktől mélységet várnak, de el nem tudok képzelni olyan nézőt, akinek ez tetszik. ezt elsősorban christina-nál éreztem, ahol belengették a stricijével a régi életéhez való visszatérést, igaz a drogot elvetették (most még?), de azért maradt a kurválkodás, mert gyorsétteremben gány melót végezni úgy tűnik, nem kifizetődő... nem tetszik az sem, hogy jay-t ilyen féltékeny pulikutyává változtatták, pedig az elején még tetszett az őszinte párbeszéd a csajával, de aztán a vége-veszekedésre már kicsit besokalltam. azt meg már megszoktam, hogy nate mindig bosszantó szálat kap... ami viszont működik, azt el kell ismerni -ha a drámát nézzük, akkor szépen épül ryan kapcsolata az apjával; ha viszont a hangulati elemeket, akkor a latino lánynál kell lengetni a pompont, mert végre rágyúrtunk az ő edzéseire is, és nagyon jól sikerültek ezek a jelenetek -csak azt nem értem, hogy minek kellett az ő életét is bonyolítani némi hajléktalansággal... ($$03.10.)

„lisa, i don’t know what the fuck i’m doing. look at the two kids i got. one’s a mute, the other one’s a fuckin’ lunatic.”

a történet olyan, mint egy izom -időt kell neki hagyni, hogy fejlődjön, edzeni kell, hogy erősödjön... ez csak azért jutott eszembe, mert olyan szakaszba értünk az évadban, amikor minden kicsit lelassul, amikor úgy nézel minden percet, hogy tudod, hogy később kifizetődő lesz, hogy ha túlélted a kellemetlenebb részeket... mondom inkább a kedvencemet: ryan és a verekedős lány kapcsolatát igazán remekül építették fel, kezdve a közös (összeizzadós) edzéssel, majd az (izzadós) szauna-jelenettel, és persze a koronával, a közös italozással, keith-szel és egészséges szexszel... mennyivel másabb hangulata volt ennek az iszogatásnak, mint amit alvey-ék előadtak az irodában, ahol pontosan érzed azt, hogy ez a pénzügyi machináció rossz irányba fog menni (plusz a végén bevágták a magányos lisa-t is, hogy még rosszabbul érezd magad). ...nem is tudom, valamiért úgy érzik az írók, hogy egyszerre csak egy jó kapcsolat jár nekünk -mert amíg ryan sínre kerül, addig jay-nek hirtelen rossz lesz -csak azért, mert nem mondta el, hogy az anyja tolta a cuccot...? nők... azt már inkább megértem, ha valaki kiakad, mert meleg pornót talál a faszija telefonján... ($$03.03.)

„he’s a fucking fighter that doesn’t like to hurt people.”

nem gondoltam volna, hogy a vagány jay-nél jobban fog tetszeni a szerelmes jay, de ez az igazság, jó nézni őket a kedvesével. igaz, hogy meglepően gyorsan haladnak, már be is mutatta az édesanyjának, és megízleltette vele a bunyó hangulatát -mondjuk nem a legjobb meccset sikerült választani... nagyon benne volt a levegőben a vereség, de lehet hogy csak sorozat-írási szempontból kellett ennek bekövetkeznie, mert eddig mindig kiizzadtuk a győzelmet -valószínűleg a cél az, hogy így akarják még jobban lehúzni nate-et, és még egy kis drámát kicsikarni (nem szerencsés, ha egy karakter ennyire pofozógép az írók szemében). egyébként minden fronton átmeneti időszak van -anyu mindig időzített bomba lesz, lisa nem tervez házasságot, ryan még megbirkózik a gyülekező problémákkal (bizalmatlanság, keith, apu), de még nem tudja, hogy mi készül ellene -igen, a jay-jel való összecsapásra gondolok, amivel sikerült engem is felvillanyozni, mert ez nem csak a plakáton hangzik jól... ($$02.25.)

„you’re an exhibitionist. you like to be looked at.”

kicsit megijedtem, hogy csak azért hozták be a bunyós csajt az edzőterembe, hogy kavarjanak vele magánéletileg, de mivel aztán ki is mondatták vele, hogy nem bírja ő sem az ilyen típusú drámát, egy kicsit megnyugodtam, hogy talán nem így lesz... egyébként is jól feldúsult a magánélet szerepe a mai részben, aminek vannak pozitív és negatív következményei is. jay természetesen a jobbik végén áll a fasznak, de meg is érdemli, mert aki ilyen dumákat tud nyomni egy csaj befűzéséhez, mint amiket ő szokott megereszteni, attól nem sajnálom, ha jutalmul meg is kapja az egyébként is szimpatikus hölgyet. nate természetesen a másik véglet, mint mindig, szegény srác nagyon küzd a melegsége ellen, és biztos sok zűr lesz még abból, hogy próbálja elnyomni, hogy kamu-barátnőt tart. alvey-nál még nem tudni, hogy mi ez az egész ’felbukkan a régi barát’ vonal, de jól értettem, hogy a fickó meleg? mert akkor van egy tippem, hogy mire akarják kifuttatni... szegény ryan sincs toppon, baszogatják több oldalról, találkozik az egyre félelmetesebb keith-szel is, és még maszturbálni sem hagyják egy jót... ($$02.18.)

„i’m a fucking fighter. i’m not a sportsman, sir.”

nem csökkent a keménység tavaly óta a navy st. küzdőteremben, ezt jó látni... sőt, jay még talán rátett még egy lapáttal -harsány és kötekedő. de azért a filozofikus oldalát is ki tudja domborítani -a kokain segítségével... egyből egy maszatolós nagymedvés bunyóval kezdtük bemelegítésként, de aztán a végére is jutott egy összecsapás -eddig mindig olyan küzdelmeket kaptunk, amik sok érzelmi töltetet adtak, ahol fel tudott villanyozni a győzelem, így most nagyon furcsa volt ez a pontozásos vég, és egy olyan győzelem, ami egyáltalán nem elégít ki senkit, sem a nézőket, sem a szereplőket. de nincs azzal baj, hogy valami újat, valami szokatlant kapunk. az is rendben lesz, hogy új szereplőnek egy női harcost hoztak, mert igencsak frissítőleg fog hatni ebben a kan-szagban, amit a sorozat eddig árasztott magából. oké, itt volt eddig is nekünk kiele sanches, de őrá most még inkább máshogy kell néznünk, bár eddig sem szex-szimbólumként használták (reméljük a terhességnek a legjobb aspektusait írják bele a sorozatba). no, összességében valami ilyesmi kezdésre számítottam, visszatérünk az edzőterembe, átmozgatjuk magunkat, majd a végén azért megérezzük, hogy bekaptunk egy-két alattomos pofont... ($$02.14.)