soroló

„you think vengeance is the missing piece of the puzzle that it will make you whole again, but all it does is break you further.”

bár a való életben sosem szerettem a ’ki nevet a végén’ típusú játékokat, itt most jól szórakoztam a kereszt-mizérián, mert jól játszottak velünk végig, hogy ne csak tippeljünk a halott kilétére, de izguljunk is minden alkalommal, amikor az ékszer gazdát cserél (látjátok, így volt értelme flashforward-ot tenni a félévad-nyitóba, mert épp annyit árult el, ami miatt beindult az agyunk)... annak ellenére örülök daisy lelkiállapotának, hogy nem jó nézni, hogy szenved, mert hiteltelen lett volna, ha nincs rá hatással az, hogy behódolt a hive-nak. de jó, hogy nem kizárólag ön-marcangolásba forgatták, hanem egy ponton meg is törték, majd feltöltötték haraggal (ez utóbbi egy baromi látványos verekedést eredményezett, ahol a képesség-használat is igen cool módon jött elő). és most, hogy egy újabb csapás érte szegényt, teljesen logikusnak tűnik az utolsó jelenetben látott továbblépés, még ha nem is mindent értettünk ebből a hirtelen jött jövőbe-tekintőből. na de ne szaladjunk ennyire előre, igaz, maga a dupla-epizód is eszeveszett tempót diktált végig, csak apró pillanatokra álltunk meg a lelkünk ápolni (vagy álmodozni a seychelle-szigetekről), de egyébként egymást érték a pofás akciójelenetek, a fura fejű mutánsok segg-szétrúgásai, ahol végig érezte az ember a tétet, én legalábbis alig bírtam megülni a seggemen a tévé előtt. no, beteljesedett a látomás, lett áldozata a világ megmentésének, ősszel egy új korszakba léphetünk (a tervek szerint sötétebb hangulatú lesz az évad -azért remélem a szórakoztató faktort megtartják), és talán végleg búcsúztunk brett dalton-tól, bár lehet, hogy az írók találnak neki még valami szerepet... ($$05.18.)

szegény sorozat, már sosem fogja levetkőzni a prekoncepciókat, hiába bizonygatnám bárkinek is, hogy a jelen egyik legszórakoztatóbb show-jává nőtte ki magát a kezdeti bizonytalan lépések után. nagyon szépen építgetik a maguk inhumánokkal teli univerzumukat, következetesen magas szinten tartva a tempót és a meglepetés-faktort, ugyanakkor nem felejtkeznek el a karakterekről sem. logikusan pipálgatják ki a köztünk élő idegenek koncepciójának összes aspektusát, megmutatva mind-a-két felet. ugyanakkor természetesen ez egy képregény-sorozat, tehát kellett egy igazi gonosz is, aki kellő erővel rendelkezik, hogy kihívás legyen a legyőzése. de ez így jó, mert egy csomó emlékezetes jelenettel gazdagodhattunk általa is. ha így folytatják évről/évre a szintlépést, akkor jövő ilyenkor is nagyon elégedettek leszünk -mármint azon kevesek, akik félre tudták tenni a prekoncepcióikat, és kitartottak a sorozat mellett...

„this is exactly why the sokovia accords were created. this is a nightmare scenario. she’s a nuclear weapon in the wrong hands.”

egy kicsit megijedtem, hogy annyi lesz a filmes crossover idén (is), hogy bedobják cap nevét, de szerencsére ennél sokkal mélyebben beleágyazták a sztoriba a regisztráció gondolatát. mert general talbot máris ott termet a nagyon titkos shield-bázison, lobogtatva a papírt, hogy itt most minden inhumán ezt aláírja saját-kezűleg, meg ad mellé egy kis dns-t is, hogy biztosak legyünk a dolgunkban... és persze coulson húzza az időt, de nem baj, mert jó páros ők a folyton morgó tábornokkal. és kivételesen van is igazság abban, amit a felnyírt hajú katona-ember mond, mármint nem a regisztráció szükségességében (#teamcaptain!), hanem hogy igen nagy a veszély. mert a hive már buta ámde engedelmes katonákat gyárt, és ez a terve nagy-tételben is, úgyhogy muszáj keményen fellépni ellene... kicsit sajnáltam, hogy a lincon művelet ennyire átlátszó volt, mert az egész alatt csak az járt az eszemben, hogy kell jönnie valami fordulatnak, mert nem lehet ennyire félkegyelmű a srác. és jött is, menetrend-szerűen. de legalább azt elérték, hogy daisy kikerüljön a rabiga alól, és kaptunk egy cool akció-jelenetet lash-sal is. és így minden adott, hogy jövő héten dupla tempóban zúzzuk végig a finálét. ($$05.12.)

„i’ve spent a thousand years wondering what would happen should the blue angels ever return.”

mondtam én, hogy jó ötlet volt daisy-t átállítani, mert így van a legtöbb érzelem bevonva az eseményekbe... de tényleg, meg tudott szakadni a szív, amikor mac próbálta visszaterelni a helyes útra, akkor meg főleg, amikor ököllel is egymásnak estek... de hasztalan minden szó és minden verekedés, mert a hive túlságosan befészkelte magát a fejébe -és még mindig azt hangoztatja, hogy így lett teljes, mert a shield-nél csak átképezték hacker-ből katonává, és egyébként is űrt érzett magában (ja, csak volt egy szerelmed meg barátaid, csajszi...). a hive egyébként is megmutatta az erejét, már a teremtőitől sem fél -bizony, itt szaladgálnak a sorozatban a kree-k, bár ezek nem arról a bolygóról jöttek, amit a guardians-ban emlegetett ronan, hanem itt fagyoskodtak a naprendszerben, várva a jelre, hogy visszatérjenek. szépen megismerhettük a hive eredetét, és még azt is megtudtuk róla, hogy szeret a nézők felé kikacsintani, mert valahogy egy csomó utalás jött a szájára a nagyokról... (tudjátok, ilyenek: ’milliárdos páncélban’, meg ’szuperkatonák’, és persze az, hogy ’kitört a polgárháború köztük’...) ez az a pont a sztoriban, amikor nem látszik a remény a jók győzelmére, de mi azért erősen reménykedünk, hogy megtalálják a megoldást fitzsimmons-ék... ($$05.04.)

„infected inhumans not only feel bulletproof, they actually are.”

mi ez a vonzódása az íróknak manapság a testmódosítások felé...? bár tulajdonképpen itt logikus ezeknek az embereknek a behozása, mert ahogy az is természetes, hogy vannak olyanok, akik félnek az inhumánoktól, úgy mindig lesznek olyanok is, akik vonzódnak az ilyen felettük álló lényekhez. a hive-nak meg jól jön majd egy olyan ember, aki már eddig is kísérletezett az emberi test módosításaival (és persze üdvözlünk kedves john hannah!). mint ahogy a közös-tudatú gonoszunknak szüksége van társakra is, úgyhogy szépen gyülekeznek a korábban látott inhumánok, és számomra az a legérdekesebb ebben a szálban, hogy nem csak a kötődést erősíti fel a parazitáival, hanem az agy boldogság-központját megbirizgálva kitölti azokat az űröket, amik egész életükben kínozták ezeket az embereket (a magány és az egyedüllét tipikusan ilyen űrök). így érzelmileg sem lesz egyszerű harcolni ellenük -főleg daisy ellen nem... a fitzsimmons ma megint hengerelt, cukin léptek tovább a következő fázisba, de tetszik az is, hogy fitz-et milyen tökössé tették az elmúlt időszak eseményei. de a mai csapat-felosztásnál a may-coulson páros is nagyon működött, mert volt mit megbeszélniük (és phil megkaphatja a ’legcoolabb shield főnök evör’ díjat simán!). huh, megint jól elpörgött a rész, úgy, hogy a romániai részek bőven adtak érzelmi katarzist is. ($$04.28.)

„hive destroyed the most sacred thing for a team... trust.”

gyanús volt, hogy egyből secret warriors bunyóval kezdtük, így várható volt, hogy nem fogják tartani ezt a tempót, de aztán egész meglepő irányt vettünk -secret warriors, élt egy epizódot... gonosz dolog ez a kétely elültetése a karakterekben és a nézőkben, mert végig azon jár az eszed, hogy vajon melyikükre böktek rá az írók, hogy ’ő lesz az áruló’ -szépen végigmész mindenkin, ’át, ő túl logikus lenne’, ’áh, őnála csak nem lépik meg’, satöbbi. aztán persze simán megvezetnek, hogy egy tökönrúgással felérő fordulattal csavarnak még egyet. de jó lesz ez, így okozhatták a legtöbb kárt a csapat-dinamikában (és a repülőgép-hangárban), meg egyébként is, jó lesz nézni chloe bennet újabb arcát -volt már skye, a naív hacker, daisy, a szuperhős, most jöhet daisy, a szupergonosz. szuperjó lesz...! (nem mehetünk el szó nélkül a fitzsimmons mellett, mert annyira édes volt a közös jelenetük az űr fényképe előtt, hogy nincs az a szív, ami ne olvadt volna el tőlük...) (ja, és respekt a sok spanyol-nyelvű jelenet bevállalásáért.) ($$04.21.)

„a parasite that retains the memories of the body he took over.”

kicsit lassítottunk, de csak azért, hogy jobban megágyazzunk a karaktereknek. mr.malick kapott egy nagyobb flashback-et, hogy kicsit jobban megértsük a motivációit, és ez nem is a halott testvére működött igazán, hanem mert bekukkantott mr.whitehall is, aki a hydra cinikus ágát képviselte már ekkor is, és akit nem tudott lázba hozni, hogy egy ősi szörnyet hozzanak vissza erre a világra... lincoln-ról is megtudtunk pár dolot, hogy milyen problémás volt az élete, mielőtt elkerült volna a tavaly látott inhumán paradicsomba -ami már el is veszett, hogy utaljak az epizód címére is kissé sután... végre hagyták, hogy mark dacascos azt tegye, amihez a legjobban ért, azaz írtak neki és ming na-nak egy pöpec verekedős jelenetet, és hát még mindig nagyon tud a két öreg... bár nem sokat ért ez a látványos segg-szétrúgás, mert a shield-nek ma kicsit bénának kellett lennie, hogy előre tudjon gördülni a cselekmény a jövő hétre, és jöhessen végre a daisy vezette secret warriors csapat... (azért a ward testét birtokló dögről is felvillantottak pár dolgot, azaz simmons hozta a tudományos blabláját a mikroorganizmusokról, valamint részben felfedték a szörny valódi arcát is...) ($$04.14.)

„daisy’s so confident in her ability as an inhuman, she believes she can change the future.”

sokat panaszkodtunk már a flashforward-os kezdésre a sorozatoknál, de ez a mostani jövőbe tekintés egy kicsit más volt. mert nem csak az volt érdekes, hogy hogyan jutunk el a jövőnek ennek a bizonyos pontjára, hanem hogy meg lehet-e változtatni ezt a meglehetősen drámainak kinéző jövőképet. és jól játszottak ezzel, ahogy fitz elmagyarázta a megmásíthatatlan jövő-elméletet, ahogy felkészültek a harcra, aztán ahogy odaértünk a megfelelő időbe, és kiderültek azok a részletek, amik nem voltak benne a látomásban. btw, nem is lehetne drámaibb módot választani a jövőbe-látásnak, mint hogy a különleges képességgel megvert inhumán csak a halált látja előre -és így képtelen megérinteni a szeretteit, mert akkor is csak a halál lebeg a szeme előtt (ez rogue-ra emlékeztet, aki szintén nem érinthet meg senkit, és nekem ettől mindig megsajdul a szívem). de nem csak érzelmes volt az epizód utolsó negyede, hanem pörgős és izgalmas is, kevin tancharoen megint összerakott egy látványos vágás nélküli bunyót. de egyébként is magas volt a részben a coolság-faktor -ezt ward mátrix-os belépőjével érték el leginkább... (mellékszálként may és andrew is kapott pár érzelmes pillanatot.) ($$04.07.)

„we are the watchdogs. you will obey.”

értem én, hogy nagyon aktuális, hogy az anyagilag lecsúszottak vonzódnak a radikális eszmékhez, ennek ellenére nehezen tudtam megérteni mac jr. problémáit -de legalább jól kijöttek vele a gödörből a végén, mert láthatta a srác a saját szemével, hogy daisy hiába más, mint ő, mégsincs oka utálni. és csak ennyi kéne a kirekesztő rasszista embereknek -hogy kicsit kinyissák a szemüket. oké, ennyit a napi tanulságról... reméltem, hogy ezzel az ’emberek terrorista módszerekkel is az inhumánok ellen fordulnak’ fordulattal már a civil war-t kezdték előkészíteni, de a végén ezt a szálat is az évad fő-gonoszához kanyaríntották. plusz hoztak mellé egy kis-gonoszt is, de azért elég megmosolyogtató, hogy elvárják, hogy emlékezzek ilyen rég látott arcokra (még ha titus welliver-nek elég jellegzetes arca is van). sőt, még az agent carter első évadára is tettek némi utalást, szóval el szeretnék érni, hogy nagy egészként lássuk az univerzumot, csak az a baj, hogy ehhez nem mellékelnek erősebb emlékezőtehetséget is grátisz... (sőt, daisy emlegette a damage control-t is, akiknek a sorozatát még be sem rendelték, csak tervbe vannak véve...) ($$03.31.)

„-bobbi and i were on holiday, picking mushrooms...

-in the woods of siberia in the dead of winter.”

hmm, azt hittem, hogy a bobbi-ra és hunter-re koncentráló részben csak ők lesznek majd, ahogy szétrúgnak pár segget, de így sem volt rossz, hogy a többiek is ott sertepertéltek szibériában, mert azért a címből az 'agent'-en volt a hangsúly. mert lopóztak sokat a titkos katonai létesítményben, kikémlelték az oroszok rejtett titkait, és még az idegen-nyelvi készség is fontos szerephez jutott. a gonosz orosz sztereotípia most nem annyira játszott, hisz' amerikai földről importálták a gonoszt, a ruszki elnök inkább csak opportunistának volt ábrázolva, aki elsősorban ki akarja használni az inhumánokban rejlő lehetőségeket -és persze egy percre sem bízik meg az amerikaiakban (ezek a régi beidegződések...). a sok kergetőzés, orosz nyelvlecke és vicces beszólások után eljutottunk a lényegig -most már tudjuk, hogy milyen indokkal léptetik le a sorozattól a két legszórakoztatóbb karaktert (remélhetőleg, hogy a saját útjukat járhassák, hajrá abc!), és kifejezetten szép búcsút kaptak. salute, my friends! (a kinti felvételek kicsit csalódás-keltőek voltak a kevés műhóval (ez a szibériai tél..?), de bent jól dolgoztak a kellékesek, nem csak az elavult technika stimmelt, de még rusnya szovjet-szürke festéket is szereztek a falra...) ($$03.24.)

„a symposium on the alien contagion.”

...és akkor összegyűlnek az emberiség jeles képviselői, hogy eldöntsék, hogy hogyan használják fegyverként az inhumánokat... tényleg kezd zavarni, hogy mindig ide lyukadunk ki, hogy bármilyen dolog vagy lény kerül képbe az amerikai filmekben/sorozatokban, azt biztos, hogy katonai célokra akarják csak felhasználni -oké, talán direkt rá is játszanak erre... amikor múltkor feltűnt talbot tábornok, már akkor gyanút kellett volna fognom, de talán elhessegettem ezt magamtól, amikor most láttam, hogy az egyenruháját kimonóra cserélte... de egyébként is jó volt a ’ki-lehet-az-áruló’ játék, főleg, hogy egy szívélyes orosz is ült az asztalnál... közben a srácok a legszebb mission:impossible hagyományokat bevetve trükköztek egy sort, majd persze nagy lövöldözés lett a kaland vége, ahogy azt már el is várjuk (jövő héten meg a várható bobbi/hunter külön sorozatot teszteljük majd?). a mellék-szálakon nem is a ward-ot uraló lény éhsége volt az érdekes, vagy daisy-ék első nagy veszekedése és békülős szexe, hanem az a tény, hogy a fitzsimmons véletlenül ráakadt az inhumánosodás ellenszerére, mert ez megint megváltoztatja a játékszabályokat, mert lesznek majd olyanok, akik meg akarnak majd szabadulni a képességüktől. és lesznek olyanok, akik majd fegyverként használhatják ezt az ellenszert... ($$03.19.)

„we can’t put the terrigen genie back in the bottle. powers are the new normal.”

az inhumánok köztünk vannak -és ahogy ez lenni szokott a képregényekben, két csoportra oszthatóak: jókra és rosszakra... annyira nyilvánvaló már a tevékenységük, hogy már az elnök is felfigyelt rájuk, és gyanítom, hogy a potus behozásával már a következő captain america filmre húznak fel bennünket -na jó, csak remélem, hogy ott is megjelenik majd az atcu, és persze a shield is... kicsit tartottam attól, hogy a kolumbiai szál csak egy szokásos heti-ügy lesz, ahol kergetőznek egy inhumánnal, de szerencsére többszörösen is rám cáfoltak -nekem sem kéne elsőre ítélnem, hogy ki a jó, és ki a rossz... mert nem csak daisy-ék gondolják úgy, hogy a képességüket jól kell használniuk, vannak mások is, akik a környezetük nyomorúságát látva önállóan is ugyanerre a következtetésre jutnak -plusz ez egy nem is burkolt kritikája volt a latin-amerikában garázdálkodó egyenruhás rosszfiúknak, akik első pillantásra jófiúknak tűnnek... (plusz jó volt hallgatni a csodaszép spanyol nyelvet ilyen hosszasan). közben nem felejtkeztünk el coulson bosszújáról sem, és úgy tűnik, hogy minden módszert megengedhetőnek tart ennek elérésében. és persze a régi/új gonoszunk is ott várakozik a partvonalon, hogy támadásba lendülhessen. tök jó, hogy tudod, hogy még ennél is feljebb tudják majd csavarni a pörgés-mérőt... ($$03.11.)

„this is how s.h.i.e.l.d. works. you make a plan, plan turns to rubbish, we make a new plan. oh, just to be crystal clear, this is the part where the plan turns to rubbish.”

kezdhetem azzal, hogy ’ejj, megint milyen pörgés volt itt’, de inkább az volt a feltűnőbb, hogy milyen vicces volt az epizód -telenyomták popkult utalásokkal (tatooine, power rangers), meg felröhögős egysorosokkal, és ez sokat segített az élvezetében. pedig történtek itt drámai dolgok is. például, hogy simmons-nak most együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy bár lash megmentette őt, aztán viszont kinyírt egy csomó inhumánt. vagy nézzük az egész idegen-bolygós szálat, ahol kiderült, hogy szegény will-en már nincs mit megmenteni, hogy az egykor virágzó bolygó belviszály miatt pusztult el, és hogy milyen kemény döntéseket kellett hozniuk fitz-nek és coulson-nak. és hogy milyen véget szántak ward-nak az írók -mert amikor elkezdett monologizálni, már akkor sejthető volt, hogy búcsúzunk a karakterétől -mert aki arról értekezik, hogy mennyire megváltozott, hogy magasabb céljai vannak, annak nem sok szokott hátralenni. az a szerencséje a színésznek, hogy ragaszkodnak hozzá az írók... jó kis félévad-finálé volt ez, az idén megszokott pörgéssel, amit az utolsó percekre még fel tudtak fokozni, amikor végre bear kiengedhette a fortissiomo-t az összes hangszerből... ($12.10.)

biztos vagyok benne, hogy az elmúlt tíz epizód után minden értékelőben leírtam a ’pörgés’ szót... mert ez az igazság, nem álltunk le egyetlen percre sem, baromi jó volt a tempója eddig az évadnak, és ez dobott az élvezeti faktoron is -mert ja, idén ősszel ez volt a legszórakoztatóbb heti sorozatom, a drámai pillanatok ellenére is végig ott volt benne a fun faktor, ami ráadásul okosan is volt összetéve, nagyon szépen összeértek a szálak a végére. nem hiszem, hogy kéne ennél több ajánló-levél, pokoli szórakoztató képregény-adaptáció, mire vársz még, irány bepróbálni!

„your dream? revenge? that’s just vanity, mr.ward. that’s weakness.”

ha már ’lezárás’ a cím, elvártam volna, hogy elbúcsúzunk végleg a kicsinyes bosszúját most már igazán túltoló ward-tól. de nem, inkább felbosszantanak vele mindenkit, majd továbbra is a sorozatban tartják. persze, értem, ez a cél, hogy mindenkinél kihúzza a gyufát, és a legrosszabb énjét hozza elő, csak szegény srácban az ezerszer kivesézett fájdalmas gyerekkoron túl nem sok van. ráadásul nagyon keménynek hiszi magát, aztán simán behódol egy vénember őrültségének... azt hiszem, nem láttuk még coulson-t ennyire kiakadni, de így reagál egy egészséges ember, ha elveszít valaki fontosat. sajnálom, hogy a sokk-faktor kedvéért kiírták a teljes actu-t, mert lehetett volna még mit kezdeni egy kormány-közeli szervezettel. no, úgy tűnik, hogy panaszkodom, pedig piszkosul élveztem a részt, baromi jó, hogy nincs tökölés idén, rohanunk előre, úgy hogy azért némi érzelmi bombát is szórunk a lelkünkre. (közben a háttér-események is jók, alakulgat a secret warriors első csapata is.) ($12.05.)

„we really have to figure out other ways to flirt.”

it's a long con. a long, long con... hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy coulson már mennyi ideje űzi a kém-szakmát, hogy nem lehet csak úgy megvezetni érzelmekkel. hihetetlen jó volt látni, ahogy kijátssza a kártyáit, ahogy a csapata elindul a titkos küldetésre, míg ő verbális tűz alá veszi a célszemélyt -akivel történetesen már le is feküdt... és nem vallott szégyent a csapat, baromi szórakoztató volt az álcázott akció, hunter-rel, a nagyon brit hacker-utánzattal, valamint mockingbird új játékaival. eközben ward is hozott néhány faarcú akciót, nagyon rá akarják sütni az írók a ’cool’ jelzőt. de ez az egész csak a szórakoztató faktor volt eddig, a felszín, ássunk hát le a mélyre egy kis történelem-leckével. mert ezek az őrültek képesek voltak mindent mindennel összekötni, az összes szál gyönyörűen adja ki a nagy egész képet, ahová tökéletesen beleillik minden darab a monolittól a hydra-ig. és miután az állunkat kerestük a hatásos jelenet után, akkor jött a megvilágosodás -ha behozzák a most belengetett gonoszt, akkor még csak az út elején járunk a zúzásban... ($11.20.)

„who the hell made you judge, jury, and executioner?”

azt hiszem, most már minden szemszögből megvizsgáltuk az inhumánok témáját, de még mindig vannak érdekességek. mert nézzük az emberi szempontokat, felbukkan egy csomó lény, akik potenciális veszélyt hordoznak -így mit tehetünk? nem bízunk egyikükben sem, és jól elzárjuk őket, mint problémaforrást? vagy próbálunk különbséget tenni azok között, akik jók, és azok között, akiknek ösztönösen gyilkolniuk kell (ahogy a racionális és joviális doktorból is így lett minden értelemben szörny). és akkor rögtön ott van az ellenkező oldal, hisz’ az inhumánoknak sem mindegy, hogy hogyan reagál az emberiség rájuk. szerencsére az írók nem csak az agyunkat dolgoztatják, hanem a szívünket is. mert andrew sajnálatos esetét may-en keresztül hozzák hozzánk közel, szegény nőt elég csapás érte már az életben, és most itt egy újabb, nem csoda, ha úgy érzi, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot. de a többi szálon is ott van ez az értelmi/érzelmi ráhatás, mert felfigyelsz arra, hogy fitz mit talál a kinyert adatokból, de közben szomorúan sóhajtozol, ahogy a reménytelen romantikust látod. és igazán fáj, amikor a plusz-jelenetben felfednek egy újabb titkot -mert nem akarod, hogy a hőseiddel együtt a te szíved is összetörjön. ($11.12.)

„okay, there might be a small anger issue.”

szerintem nincs menőbb annál, hogy a sorozat két legtökösebb karaktere nő -és főleg akkor csodálatos ez, amikor összerakják őket, hogy közösen rúgjanak szét minden segget. és akkor is szerethetőek, amikor egymást kóstolgatják. kellett már bobbi-nak ez az önbizalom-erősítés, nekünk meg az, hogy legeltessük a szemünket a tökéletes mozdulatain. az a baj azzal, ha ilyen sok szálat sodornak egyszerre, hogy az sem jó, ha valami kimarad egy-egy részből, de az sem mindig célravezető, ha az van, mint itt most, hogy mindenből kapunk egy kicsit, mert nem tud az epizód egysége ütni, nem áll össze. pedig külön-külön nem volt baj, mint írtam, a csajokat élvezet volt nézni, daisy-ék is ügyesen tevékenykedtek, érdekes látni, hogyan alakítják coulson-ék kapcsolatát, jemma-ékra is jutott pár perc. és hát ott volt a meglepőnek szánt fordulat a végén, amit már páran pedzegettek két hete az interneten, így igazán nem jöhetett a wtf-érzés, viszont ez a karakter-fordulat több kérdés vett fel, mint amennyit megválaszol, úgyhogy várjuk ki a végét. ($11.05.)

„there’s no hope on this planet.”

hmm, én bírom, amikor meglepnek a sorozat-készítők egy-egy különleges epizóddal, és ez már nagyon érett, hogy megnézzük, mi történt jemma-val a portál túloldalán -és jó döntésnek tartom, hogy nem szedték szét a flashback-eket, hanem egy részbe tömörítették a sztorit. ez persze azzal is járt, hogy elizabeth henstridge vállára helyezték a súlyt, de szerencsére ügyesen helytállt, meg egyébként is órákig el tudnám nézni a simmons-os cukiságait („you’re dinner, biatch!”). és tetszett, hogy végigjárták vele az utat, hogy nem tagadta meg a tudós énjét, hogy egészen sokáig optimista tudott maradni, és szeretnivaló volt, amikor végül megtört. ahogy várható volt, a bolygó a kietlensége ellenére nem lakatlan, de azt eddig is tudtuk már, hogy mentek át a földről emberek (és pont a nasa maradna ki egy ilyen kutatásból?), magáról a nagy rejtélyről viszont nem sokat tudtunk meg. de megyünk még úgyis vissza. mert... izé... csak nem bírták ki, hogy a több hónapos összezártságot ne fordítsák át egy erősebb kötődéssé, szerintem csak azért, hogy a fitzsimmons rajongókat bosszantsák... no, most már van az mcu-nak is egy martian epizódja, jövő héten jöhetnek vissza az inhumánok... ($10.29.)

„ever since i turned, i feel like my skin is on fire and there’s a jackhammer in my head. i wake up thinking that the pain will go away but it doesn’t. the only thing that helps is when lash does his thing: sends us freaks back to where we belong.”

nagyon bírom a felvágott nyelvű daisy-t, akinek mindenkihez van valami csípős megjegyzése, és egyébként is baromi dögös, hogy mindenhova ő megy be először pisztollyal a kézben... már negyedik hete vagyok ’kénytelen’ megállapítani, hogy nem csökkentik a tempót a srácok az írószobában, de miért is tennék, amikor jól áll a sorozatnak ez a rohanás. egy kis lelkizésre így is van idő, jemma-nál megértő vagyok, főleg, hogy még mindig nem tudjuk, hogy mi történt vele odaát, azonban bobbi-nál már kezd kicsit zavarni, hogy ennyire az oldalvonalra állították. és hát ott vannak még may-ék is, ahol azért kavartak annyi homályosságot, hogy az ember elvárja, hogy legyen némi csavar abban, hogy a kedves férj lelépett a nyaralás közepén. örülök, hogy nem húzták el a ward-dal való találkozást, igaz, jó gonosz módjára ismét élve hagyta el a helyszínt. de a főszálon sem álltunk le, a nagydarab rasztásunk megint kiiktatott pár fajtársat -és még meg is ideologizálják ezt... (inhumánokra allergiás inhumán, elég egy gonosz egy képesség ez írókáim…) ($10.23.)

„it is hard to trust them when they are hunting people like me.”

továbbra is nagyon jó a tempója a sorozatnak, két szálat pörgetnek, egyen meg az érzelmeinkkel játszanak. az inhumánoknál nem is az a lényeg, hogy megy a kergetőzés az új szervezettel (az atcu-val), hanem hogy a végén törékeny szövetség jön létre a jelenlegi shield vezetéssel (a.k.a. coulson-nal) -és ez mekkora törést fog okozni a daisy-vel való kapcsolatban. plusz azzal is szépen megágyaznak a későbbi történéseknek, hogy hergelik a népet az inhumánok ellen, és ha ez eszkalálódni fog, akkor tényleg átvehetik majd a filmes univerzumban az x-ek helyét a kirekesztésben is. eközben hunter-éknek az a terve, hogy összeveretik magukat, hogy bejussanak a hydra-ba -illetve csak hunter-nek, mert nincs az az isten, hogy may-t megverje valaki... jemma szervezete még furán reagál a visszatérésre, de fitz természetesen talpig (szerelmes) úriember, és segíti az átállást. és ennyi, kicsit levezettünk meg felvezettünk, rohangáltunk és pörögtünk -nem is kell több. ($10.16.)

„quantum harmonic oscillation theory.”

csak nem akarnak leállni, nem sok szusszanásnyi időt hagynak nekünk, igaz, nincs is szükségünk azokra a levegővételekre, nem igaz? ha úgy vesszük, ez az évadnyitó második fele volt, mert múlt héten okosan nem zsúfoltak bele mindenkit az első 42 percbe, ráértek most visszatérni az eddig kimaradók. may-t egy kicsit noszogatni kell, hogy felvegye újra a tempót, ward meg egyetlen tulajdonságot hagyott meg az eszköztárából -kizárólag keménykedni tud csak (és beszerzett magának egy meglepetés-karaktert is, akivel majd legalizálja a hydra-s tevékenységét). szerintem mindenki azt hitte, velem együtt, hogy még nélkülöznünk kell a kedvenc cuki laborosunkat egy ideig, így nem csak drámainak hatásos volt a visszahozása, de meglepő is (az ilyen ’épphogy kapaszkodós’ jelenetek nagy többsége szétszakadással szokott véget érni). de az is jó volt, hogy ezt megelőzően összefogással sikerült elérni a nagy tettet, meg hogy hoztak be egy kis kalandos történelmet is, és hogy nem felejtkeznek el a köztünk élő asgard-iakról sem. ($10.08.)

„you’ve experienced what’s called a bio-morphic event. short version... your dna changed.”

sosem árt egy hatásos belépő -mind a sorozatnak, mind a szereplőknek. és ezt most megkaptuk, jól pörgött az egész évadnyitó, és az sem mondhatjuk, hogy skye daisy ne kapott volna hatásos megérkezést (de fritz is cool volt a marokkói felbukkanásakor). érkezett egy új arc (papíron az első nyíltan meleg karakter a cinematic universe-ben -a phase 3 a diverzitásról (is) szólni fog, lásd még a filmekbe érkező fekete és női főszereplőket), aki azért kellett, hogy a nézőket könnyebben vissza lehessen rángatni a sorozat világába, a feledékenyek és újoncok megkapják az infókat. mert nyakig vagyunk az inhuman-szálban, terjed a tengerbe borult lötyi, egyre több képességes emberrel lesz tele a föld, nem lesz könnyű feladatuk a srácoknak a kármentésnél. de van új kormányzati ellenfél is, meg nem túl barátságos inhumanok is (comic-os harcot is hozva magukkal). ...na meg a többi, a filmes utalások, a karakter-pillanatok, és néhány wtf moment. (sokatmondó, hogy minden őszi network-sorozatomat el akartam tolni darára, de a shield-nél nem tudtam megállni, hogy ne nézzem...) ($10.02.)