soroló

„well, that show was insane. good insane. highbrow, lowbrow, comedy, drama, heartache, violence, at a fucking wedding?”

mert minden fináléba kell egy esküvő -ahogy én is szoktam mondogatni nagy bölcsen... de tudják ezt a glow háza táján is (mind az igazi sorozat írói, mind a sorozat-a-sorozatban kiötlői), és olyan glow-san meg is adják a módját, nagy kavarodással a ringben, vőlegény jön-megy, csajok esnek egymásnak pankrációra átalakított koszorúslány-ruhában, van régi, van új, van meglepetés és van unikornis is, mint minden kislány titkos vágyálmában... de a legfontosabb, hogy feelgood az egész, főleg amikor a srácok is megérkeznek, és egyszerre látványosabb és izgalmasabb lesz az évadzáró nagy bunyó... kicsit rendezzük a karakter-viszonyokat, elcsattannak azok a csókok, amiknek el kell csattanniuk, és vesszük a hátizsákot, hogy jövőre egy megújult környezetbe folytathassuk a szexi harcokat... (kicsit húztam a számat, hogy az alapjáraton mindig pozitív szemléletű bash-nek ilyen komor szálat kellett írni a végére, de az esküvővel az ő életkedvét is visszalendítették a megfelelő helyre...) (##08.26.)

azért az elején jól rám-ijesztettek a csajok... a nyitány borongósnak és rosszkedvűnek tűnt, inkább félre is raktam egy kicsit -de aztán megtaláltam neki azt a helyet a naptáramban, amikor egyébként is a nyolcvanas évek neon-fényében sütkéreztem egy kicsit, és szerencsére maga a sorozat is helyrebillentette az arányait a második résztől. volt idő a pankrációra és a magánéletre egyaránt, jól vezették végig sam-et a morgós medvéből a szívvel teli apa szerepéig, minden csaj megkaphatta a maga pillanatát, miközben elmosódott hátteret biztosított mindennek a sorozat-készítés kulisszája. összességében jól szórakoztam ezen a tíz részen is, mert szerencsére az igazi sorozat sokkal kevésbé guilty, mint az az alkotás, aminek a készítéséről szól...

„-rhonda has a stalker!

-i know! why don’t i have a stalker?”

minden a kapcsolatokról szól... a csajok nagyon egymáshoz nőttek a harcban, úgyhogy most természetes, hogy ragaszkodnak egymáskor akkor is, amikor közel a vég... sam közel került justine-hoz, mégis éretten viselkedik akkor, amikor arról van szó, hogy ki kell költöznie a lánynak tőle (az anyut játszó annabella sciorra ismerős volt, de nem tudtam hova tenni -manapság gyakran járok így, isten áldja az imdb feltalálóját)... nem igazán örülök annak, hogy ruth körül ilyen érzelmi hullámokat keltenek, hogy két bajszos fickó harcával akarják rombolni az idillt... pár szóban hátteret kaptunk rhonda-hoz és az angol múltjához is, a csajokkal töltött időből viszont arthie/yolanda pillanatok voltak a legjobbak -szurkolok nekik, leszbikus kapcsolatokból sosem elég! (##08.26.)

„i love america! democracy, coca-cola, walter disney, mickey rourke. ooga!”

eddig mindig csak a hátteret láttuk, csak átszűrve érzékeltük, hogy milyen show is készül a ring környékén, hát most megkaptuk teljes valójában, főcímtől főcímig, reklámokkal együtt, 4-3-ban felvéve -és ööö... nem vagyok róla meggyőződve, hogy néztem volna egy ilyen show-t a nyolcvanas években (már ha amerikába születek, ’82-nél egy kicsit korábban, persze)... mert oké, a készítők remekül szórakozhattak, amíg összerakták ezt a goofy-ságot az aláröhögős betétekkel, a falig túltolt színjátszással, a bájos esetlenségekkel, de azért félórában kicsit fárasztó volt ez az ’annyira-rossz-hogy-már-jó’ szórakozás... (##08.26.)

„your use of jumping the line in ’how it ate’ and the dysfunctional disorientation factor is masterful.”

sose vidd a ringbe a valós dühödet... mivel láttam pár fotót az évadból, így könnyen ki tudtam találni, hogy mi lesz a fájdalmas fordulat a rész végén, reméljük ez a sokk majd kihúzza debbie-t ebből a fárasztó ön-sajnálatból... na de nézzük, hogy mi volt a cliffhanger előtt az epizódban (btw, annyira azért nem volt ez drámai fordulat, hogy néma végefőcímet kelljen betenni mögé): a zenés montázs most kifejezetten jól működött, ahogy a csajok megkeményítik magukat, és sport-filmekbe illő képeken fejlesztik fel a mozdulataikat egyre jobban... na, csak megtalálták az írók a módját, hogy sam végre jó fejnek tűnjön, és elpárologjon belőle a morcossága egy része -kellett ehhez az egója simogatása (én is szeretnék többet látni a horror-filmjeiből!), kellett ruth, aki megint empatikusan állt hozzá, és kellett egy kis gőz-kiengedés, amit egy szegény szélvédő bánhatott igazán... (##08.25.)

„your use of jumping the line in ’how it ate’ and the dysfunctional disorientation factor is masterful.”

sose vidd a ringbe a valós dühödet... mivel láttam pár fotót az évadból, így könnyen ki tudtam találni, hogy mi lesz a fájdalmas fordulat a rész végén, reméljük ez a sokk majd kihúzza debbie-t ebből a fárasztó ön-sajnálatból... na de nézzük, hogy mi volt a cliffhanger előtt az epizódban (btw, annyira azért nem volt ez drámai fordulat, hogy néma végefőcímet kelljen betenni mögé): a zenés montázs most kifejezetten jól működött, ahogy a csajok megkeményítik magukat, és sport-filmekbe illő képeken fejlesztik fel a mozdulataikat egyre jobban... na, csak megtalálták az írók a módját, hogy sam végre jó fejnek tűnjön, és elpárologjon belőle a morcossága egy része -kellett ehhez az egója simogatása (én is szeretnék többet látni a horror-filmjeiből!), kellett ruth, aki megint empatikusan állt hozzá, és kellett egy kis gőz-kiengedés, amit egy szegény szélvédő bánhatott igazán... (##08.25.)

„an intellectual sexual predator! you’re so lucky!”

eddig mindig csak felvettük a show-t, és nem igazán foglalkoztunk annak a következményeivel, hogy a produktum adásba is kerül. úgyhogy ideje volt megismerni a rajongókat, akik persze egy kicsit őrültek, egy kicsit perverzek, de legalább hűségesek, mint egy jól nevelt farkaskölyök... kell is ez a kemény-mag, mert persze a nézettség a szimbolikus béka feneke alatt tanyázik, és ez általában nem szokott tetszeni a pénz-embereknek... először csak arra gondoltam, hogy a csatorna-tulaj ruth felé közeledésével csak egy újabb perverziót akartak a részbe illeszteni az íók, aztán kiderült, hogy igazából nagyon komolyan reflektálnak épp' a manapság olyan fontossá vált zaklatási ügyekre -és sajnos azt kell látnunk, hogy harminc év alatt nem igazán haladt előre a közgondolkozás. merthogy van aki szerint ruth-nak bele kellett volna mennie a játékba, a csapat érdekeit kellett volna előtérbe helyeznie egy kis megalázkodással... (bash szála kicsit kilógott, ahogy lógatja az orrát, bár azt nem értettem, hogy miért érzi magát olyan kellemetlenül a melegbárban...) (##08.24.)

„what’s a mother without a child? just a... person.”

hmm, érdekes szemszögből néztük végig a cím-meccset: végig a két harcoló félre koncentrálva... eddig nem gondoltam bele, hogy mindketten az anyaság problémáival küzdenek, és most jól kijött a kontraszt is (és nem csak azért, mert a két gyermek különböző korban van)... debbie még mindig dühösen reagál a házassága csődjére, de ezt ellensúlyozták némi humorral (impulzív bútor-vásár), tammé-t viszont inkább megsajnáltuk, amiért szégyelli azt, ami a jelenlegi szakmája... és a meccsen is kijött ez, ahogy a látványos (mű)bunyóból dráma lett -hogy aztán megint ruth mentse meg a dramaturgiát... (btw, most először igazán pankrációsnak éreztem az összecsapást, komolyan betanulták a csajok az összes kötelező elemet a szék-töréstől a kötélről való visszapattanásig...) (##08.23.)

„this is my lucky jacket, jenny. last time i wore it, scott baio hit on me, and i made out with his cousin.”

ehh, már a nyolcvanas években is létezett egy a mai ’aggódó szülők’-höz hasonló kártékony tömörülés, ami bele akart pofázni a műsorrendbe (ahelyett hogy odafigyeltek volna a tagok arra, hogy mit néz a retardált gyerekük)...? ohh, megleptek azzal, hogy cherry még része a show-nak (mert nem nézem a stáblistát), sőt, mielőtt még visszatérne a csajok közé, kapott egy külön sztorit a színészi kudarcról... hmmm, mindenféle fiziológiai problémák felmerültek ma, a szex-hiányt még értem is, mint jópofa témát, de hogy a kaki-szálat csak egyetlen poén miatt húzták végig a részen, az elég szomorú... grr, debbie mindig visszalép kettőt a szimpatikussági listán, amikor épp’ olyan kedve van, hogy kínozza az egykori legjobb barátnőjét... (##08.21.)

„oh my god, are you doing a ’white girl trying to breakdance’ act for the match?”

aha, szóval az apaság próbálgatásával (és egyúttal justine-t a show-ban tartással) próbáljátok emberré tenni sam-et? jaj, hosszú út áll előttünk ezzel kapcsolatban... ma azért nagyrészben a pankrációval foglalkoztunk, így az epizód is jobban tetszett, mint a nyitány, jobb-rosszabb ötleteket dobtak be a csajok az események gondtalan folyásáért, és persze megint ruth volt az mvp azzal, hogy egy vesztes szituációból győztesen került ki. no de ki tudná letörni a break-tánc erejét a stílus csúcspontján, a nyolcvanas években...? (##08.20.)

„you’re all replaceable.”

egy évadnyitó általában nem csak felveszi a tavaly év végén eldobott fonalakat, ugyanakkor meghatározza azt a tónust is, ami egész évben várhat ránk -és ha ez az (okoskodó) állításom igaz, akkor sokat veszítünk abból a szívmelengetően szórakoztató sutaságból, ami miatt közel kerültek hozzánk a bunyózó csajok... bár még nem nagyon értem, hogy sam-ből miért csináltak a szünet alatt ekkora seggfejet (de tuti lesz valami magyarázat), de az biztos, hogy minden morgós megszólalásánál ráborítanád azt asztalt, hogy ’szedd már össze magad te vén fasz!’... debbie pénzügyi machinációiban is csak a mesterségesen generált feszültséget látom, pedig lehet(ne) őt jól is használni, például a törékeny kapcsolatuk ruth-szal jól van kiegyensúlyozva... ha már hősnőnknél járunk, ő legalább a régi, lelkes és túlpörgős, és mindent megtesz lelkiismeretesen, hogy a show jó legyen és még a csajok is jól érezzék magukat. az ilyen érzékeny szívek szoktak a legkönnyebben összetörni... (##07.27.)