soroló

„i know this world can suck, but at least it’s real.”

ha az anyád megmentése és az emberiség túlélése közül kéne választanod, te mit tennél...? hát eljött a végső harc ideje, le kellett győznünk a mesterséges intelligenciát, hogy emberek maradhassunk a magunk gyarlóságaival... és ez pont úgy történt, ahogy elvártuk, két részen át rohantunk és izgultunk, mert az írók nem kímélték a szereplőiket -és a nézők idegrendszerét és lelkivilágát sem... tök jó látni, amikor egy fináléban előjönnek régebbi témák és motívumok, és az is tetszett, amikor jasper elkezdte sorolni az eddigi holtakat, de az még jobban, amikor a mount weather-i vérátömlesztős módszer lett az üdvözítő a nagy csatában -és valahol ide tartozik ocatavia ’a vér vért kíván’ elve is, mert egy igazi vadlány nem felejt és nem bocsát meg... alig vártam, hogy clarke-ból újra nagy megmentő legyen, egy igazi parancsnok, igaz, kicsit fura lett ennek a módja, hogy az utolsó rész nagyrészét végleg mátrix-hangulatba borították, de végülis hogy máshogy lehetne legyőzni egy mesterséges intelligenciát, ha nem a virtuális valóságban...? viszont a szokásos erdei háttértől nagyon elütő hideg városi környezetet ellensúlyozta a mindig hatásos belépőt kapó lexa, és a végső nagy érv-küzdelem, amikor allie és becca mint vállon ülő ördög és angyal próbálták a maguk oldalára állítani hősnőnket. a chip hatásának elmúlása is erősen sikerült, ahogy a lelki fájdalom sokkal nagyobb erővel tört rá a felszabadultakra, mint a testi fájdalmak. no. hosszas küzdelmek, sok vörös és fekete vér kiontása után az emberiség szabad lett, de ez nem azt jelenti, hogy mostantól nyugalomban élhetnek a földön. de az miért is lenne jó bárkinek is? még a nézőknek is kell a fájdalom néha, mert attól érzik, hogy igazi valami... ($$05.20.)

van olyan, amikor az írószobában gondosan kitalált történet-szál nem működik, és ilyenkor nincs visszaút, végig kell menni, hátha a végére kikeveredik valami értékes, mert előfordulhat, hogy csak az utazás kellemetlen, de a célból visszanézve megérted a göröngyöket... mert valljuk be, az évad elején azért döcögtünk jócskán, a pike-féle vonal az istennek nem akart működni (ráadásul magával hozott pár karakter-idegen momentumot is), és az a.l.i.e.-szál miatt is húztam a számat, mert nem simult szépen abba a képbe, ami kialakult bennem a sorozatról. viszont a polis-os történet nem hagyta bennem kialudni a lángot, és aztán a végére a problémás szálak is szépen kisimultak, és felzárkóztak mellé. az viszont mindenképp érdem, hogy amikor morogtam is egy kicsit az epizód közben (vagy után), akkor sem éreztem azt, hogy ne szórakoztatna a sorozat, hogy ne várnám, hogy a következő hétre milyen váratlan vagy fárasztó fordulattal állnak elő. és még izgulni is tudtam, mert volt tét, volt pörgés, és sajnos volt halál is, nem kevés... és alig várom, hogy visszatérhessek jövőre is ebbe a sötét jövőképbe.

„-how many lives would be lost to pay for those i would save?

-some causes are worth killing for.

-not to me.”

háború idején nem megengedhető a pacifizmus... de tényleg, mi kell még ahhoz, hogy valaki megértse, hogy nincs más lehetősége, mint felvenni a felelősség terhét...? és persze, a való életben én is vidám hippi vagyok, aki könnyedén kivonja magát a konfliktusok alól (sőt, kifejezetten nehezen viselem őket), de a fikciós történetekben tikkel a szemem az ilyen vonakodástól (és nézd csak, mostanság már kellett erről írnom...). de azt pozitívumként hoznám fel, hogy nem a szokásos recept volt, mikor a végére a vonakodó hős a komoly fordulatokat látva meggondolja magát -legalább luna-ban egy karakán vonakodót írtak meg... pedig milyen jó lenne látni, ha a mai intenzitással rúgná szét a seggeket... egyébként az epizód remek finálé-előkészítő volt, főleg amikor minden helyszínen majdnem sikert értek el hőseink, azokban a percekben egyre jobban szorítottam a nem-létező karfámat. és nem csak az izgalmak miatt, hanem mert érzelmileg is erős volt a támaszték, murphy és monty is komoly lelki megterhelést kaptak. no. tovább a fináléra -de hogyan tovább...? ($$05.07.)

„i get it... trying to teach us to fight back.”

hát nem túl rózsás a helyzet polis-ban... de tényleg pillanatok alatt eljutottak a keresztre-feszítésekig, azért a földiek láthatóan nehezebben törnek meg, mint arcadia puhány lakói, ezért allie úgy gondolja, hogy a példastatuálás majd segít. pedig van egy módszere, amit hatékonyabban tud használni, már többször is láthattuk ezt -amikor valakinek a gyengeségére játszik rá azzal, hogy egy szerettét fenyegeti. (plusz van még egy nem mindig hatékony módszere, amit viszont nem könnyű elviselni -amikor úgy kiforgatja magából az embereket, mint most abby-vel is tette.) de nem is a véres felszín az érdekes a városban, hanem a félhomályos börtön-szint, mert érdekes szövetség van kialakulóban. pike ’rossz döntéseket hozok és a makacsságom fog a sírba-vinni’ kancellár máris új színben tűnik fel -természetesen indra-val együtt mi sem felejtettük el, hogy mit művelt, de a keményfejűsége még jól fog jönni a harcban. plusz nem véletlen, hogy megmutatták a bárkán végzett tevékenységét, ahogy próbált egy kis túlélést verni a fejekbe. és ezekkel a flashback-ekkel szépen reflektáltak is a jelen eseményeire (a radioactive felcsendülése szép emlékeket hozott elő, azt kicsit sajnáltam, hogy nem nagyon tudtak olyanokat megszerezni, akik már nincsenek a sorozatban). a blake-tesók is kaptak némi játékidőt, igaz a viszonyukat továbbra sem sikerült rendezni... a vége meg... tud még cool lenni a sorozat, ha akar... ($$04.30.)

„a warrior doesn’t mourn the dead until the war is over.”

de véresszájúak az írók mostanság, lassan már nem is tudom számon tartani, hány karaktertől búcsúztunk az elmúlt hetekben... kicsit megijesztettek az elején ezzel a buta horror-filmes-klisés kezdéssel, és bevallom, sosem szerettem, amikor előásnak egy karaktert a múltból, hogy bosszút álljon, mert értem, hogy feszültséget akarnak velük ilyenkor generálni, de fáraszt az elvakultságuk... azt is értem, hogy a múltat nem szabad elfelejteni, mert legyenek következményei a tetteknek, de esetleg lehetne valami nem ilyen tipikus sorozatos húzásba manifesztálni ezt... egyébként a rész tetszett, főleg az, ahogy láthatóan fejlesztik fel az elején nem túl szimpatikus allie-szálat, ahogy ügyesen lépésről/lépésre növelik a tétet vele, ’ma egy kis sziget, holnap a világ’ elven. és kristálytiszta logikának tűnik, hogy a parancsnoki hatalmat bitorló emori-t könnyű megkörnyékezni -ilyenkor érződik az, hogy az írószobában szoktak gondolkozni is, amikor megterveznek egy évadot... (szegény alessandro juliani-t nem használták ki eléggé, bár ez a mindent-tudó-techguy szerep mindig is jól állt neki.) ($$04.23.)

„-i’m sorry.

-people like you always are.”

ránéztem jasper savanyú fejére a kocsiban -ajjaj, nem fogom szeretni ezt az epizódot, éreztem máris... de aztán egész jól kijöttek ebből a túldramatizált kulimázból, kicsit feltépték a sebeket, hogy kitisztuljanak. mert raven ördögűzős jeleneteit egy idő után nem arra használták, hogy szerencsétlen ártson magának, hanem arra, hogy mindenkit szembesített azokkal a tettekkel, amiktől bűntudata van (és lindsey morgan egész jól hozta az őrült vigyorokat meg az allie-s fura fejmozgásokat). mert pont olyanok gyűltek össze az évadnyitóban látott ócskásnál, akik neheztelnek egymásra, akiknél ideje volt, hogy kicsit rendezzék a viszonyukat, hogy megbocsássanak egymásnak. ez persze sosem egyszerű, főleg ha valaki olyan makacs gyerek, mint jasper... bár raven megmentésénél is kicsit közelebb ültem a tévéhez az izgalom miatt, ami miatt viszont nagy pacsit adnék az íróknak, az a drop-ship-nél történt brutális dráma -mert igaz, hogy eddig egyetlen pozitív vonással sem sikerült felruházni monty anyukáját, de azért nem ezt a sorsot érdemelte volna ez a család, hogy ilyen brutális drámával érjen véget a közös történetük... ($$04.16.)

„according to the data, all human behavior revolves around the avoidance of pain.”

van az a pont a történetekben, amikor minden rossz felé fordul, amikor fájdalmasan elérjük a mélypontot, ahol diadalmaskodni látszanak a rosszak, és ahonnan már tudod, hogy csak felfelé vezethet az út -és gyorsan tisztázzuk, hogy most a sztoriról beszélünk, nem a sorozat vagy az epizód minőségéről, mert ott most épp nincs gond, pikkpakk elpörgött a rész, eszembe sem jutott az órámra nézni, sőt, nem bántam volna, ha még tovább tart... pedig ez az időszak általában a ’nemszeretem’ állapottal jár együtt, mert mi nézők szeretjük azt látni, hogy legalább egy kis reménysugár csillan a jók győzelmére. és ezt most csak egyetlen helyen kaptuk meg, mert a polis-i ál-parancsnok bár szórakoztató, azért szurkolni nehéz neki, arcadia-ban meg a gonosz ai bevetette a teljes arzenálját a hatalomátvételért (raven szenvedéseiért még számolunk, te mocsok!), viszont az erdőben az izgalmak után legalább adtak egy kis megnyugvást. remélem, hogy bellamy-t végre irányba tarják, sőt, talán eleget is bűnhődött már a bűneiért. ($$04.10.)

„your duty is to the flame now... fleimkepa.”

azt hiszem elértük azokat a network-tévés határokat, amik még benne lehetnek a sorozatban, de mutatni tilos őket -ilyen például egy gyerek levágott feje... egy kifejezetten jól pörgő epizóddal tért vissza a sorozat a három hetes pihenőről, ahol minden szálon lehetett izgulni, és az egészet végig belengte valami fenyegető árnyék. kicsit mindig tudok sajnálkozni azon, hogy követem a tévés világ híreit, így mindig jól értesült vagyok, ha egy aktuálisan futó sorozatból elszerződtetnek egy színészt egy új helyre, mert ez legtöbbször az adott karakter halálával is együtt jár, így a magas várhatósági faktora miatt csökken a drámai hatás -de azért mindenképp nagyon szépen vezényleték le az utolsó perceket a zenével és a kamera-szögekkel, méltó búcsút adva a karakternek és a színészeknek. és bár a skaikru-knál is tele volt izgalommal és érzelemmel minden perc, megint a polis-ban eltöltött perceket élveztem jobban. az ice nation tagjai megint hatásos belépőt kaptak, jól belekavarva a várható mitológiai továbblépésbe, de valahogy nem tudok haragudni az új (imposztor) parancsnokra, sőt, alig várom, hogy murphy-vel közelebb sodorják őket egymáshoz. annak meg kifejezetten örülök, hogy clarke új küldetést kapott, mert az ő habitusához az ilyen történet-szálak illenek a legjobban. bár idén morogtam már egy kicsit a sorozatra, ez a visszatérés most a hitem is visszaadta kicsit. ($$04.03.)

„you’ve become a dictator, charles. you realize that, don’t you?”

a múlt heti izgalmak és szívszaggatás közepette örültem, hogy elkerültük arcadia-t, mert nem jutott eszembe, hogy igen hamar meg kell még inni ezt a fekete-levest... bár ha most visszagondolok a mai részre, nem volt annyira szörnyű, mint lehetett volna, mert tulajdonképpen egész jól lejátszották a két nagy párt fondorlatos sakk-játszmáját. a legnagyobb bajom talán azzal volt, hogy kane továbbra sem engedik ki a moralitás gúzsa alól -pedig azt gondolom, hogy az a kane, akit még a bárkán ismertünk meg, már rég átlépte volna azokat a határokat, amiket most képtelen. de még az is lehet, hogy ez is a terv része, hogy mártír lesz a nagyobb jó érdekében. de ha ez kell, hogy néhányan észhez térjenek, akkor nem szabad szomorkodnunk. szerencsére az iránytűjét vesztett bellamy-nál is van egy határ, amin túl megszűnik a vaksága, nagyon remélem, hogy most már a jó irányba tartják majd. ahogy az is felvillanyozott, amikor raven rádöbbent a chip mellékhatására. egyébként is gyanúsan sokat emlegették ma finn-t, hisz’ épp egy éve éltünk át vele hasonló szituációt -és a történelem gyakran ismétli önmagát... (ejj, a verekedős rész alatt mennyire nem lehetett követni az eseményeket -egy lassabb kezű vágót szeretnék a stábba, köszi...) ($$03.13.)

„it’s the spirit of the commander.”

már az is tetszett, hogy nem csak az előző epizód végén hallhattunk a tizenharmadik űrállomásról, hanem korábban is, de arra nem számítottam, hogy képesek ennyire összefűzni mindent mindennel, úgyhogy le voltam nyűgözve... (btw, javier grillo-marxuach mióta ír a sorozatnál?) de tényleg, már az űrhajón töltött flashback-ek is értékes információkkal szolgáltak a föld pusztulásáról és a mesterséges intelligenciáról, de ahogy ez aztán átfolyt a már látott fekete vérbe, a földiek vezetőjének fontosságába, a hitük alapjaiba, úgy lett igazán gyönyörű egész a kép. de. lehetett volna ez egy olyan száraz epizód, ami átad egy csomó információ, de nem lesz maradandó, mert hideg marad -no, erre valók az érzelmek, hogy két 'aha' élmény között jól szíven üssenek... tudtuk, hogy alycia debnam-carey elszerződött máshova, így várható volt, hogy kevesebb szerepet kap majd, vagy ez történik vele, ami... (eddig sem volt a szívem csücske a fear, de most már kifejezetten utálom...) és annak ellenére, hogy egy percig mondogattam a tévének, hogy 'ne-már-na-ne-már', nem tűnik rossz döntésnek ez a fordulat, pont azért, amiről az egész epizód szólt: mert minden mindennel összefügg. csak mire meglesz minden válasz, addigra darabokban lesz a szívünk... ($$03.06.)

„you only get scars once you’ve healed.”

érdekes párharcok vannak itt kialakulóban -csak győzzük kivárni... mert lexa-ékban pont most buzgott fel a béke-vágy, az ’erőszakra nem az erőszak a válasz’ elve, amikor a túloldalon az új kancellár semmi mást nem ismer, csak az erőszakot. ez főleg azoknak lesz rossz, akik eddig is már a két oldal közé lavírozták az életüket, gondolok itt elsősorban octavia-ra, aki lassan mind a két oldal szemében probléma lesz. de végre kane is belátta, hogy akadnak gondok ezzel a demokráciával... hű partnere, doctor abby egy másik szálban is érintett, mert a segítséggel kezdtünk el többet megtudni a jaha-féle szuper fájdalom-csillapítóról. és tök jó ötletnek tartom, hogy fián keresztül érzékeltetik, hogy valami nem stimmel ezzel az egész misztikus csodaszerrel, mert nagyon is emlékszünk még, hogy mennyire tönkrement, amikor megtudta, hogy meghalt a fia. fura, hogy amíg az elején húztam a számat, ebben az átmeneti időszakban ez a szál vált a legérdekesebbé. vagy csak sikerült mellé olyat sodorni, ami jobban felbosszantja az embert -igen, még mindig nem tettem túl magam bellamy zombi-üzemmódján... ($$02.29.)

„sorry we had to do this the hard way.”

látom már, hogy mire megy ki a játék, hogy jól fognak csavarodni a szálak, csak addig túl kell esni ezen a ’túl kell esni’ szakaszon... pike kancellár minden döntése bicskanyitogató, de az az egyszerű népnek kellenek a rossz vezetők, hogy belássák, hogy többé nem választanak meg ilyet... ööö... hagyjuk... bellamy-nek is kiosztanánk néhány virtuális pofont, de azt meg kell hagyni, hogy hatásos volt, amikor clarke fejére olvasta a bűneit. kicsit összébb vonták a szálakat, így megérkezett jaha is arcadia-ba, és amíg idegenkedtem az elején a szálától, most már érdeklődve várom, hogy mi lesz a nagy térítésének a vége, bár ez a messiás-tudatos nyugodtságot sugárzó arc még mindig fura látvány... kicsit megúszósnak éreztem, hogy csak elmondásból hallhattuk a nagy mészárlást, de gondoltam sebaj, mert ez jó felvezető lesz a nagy csatához, erre... ööö... lexa döntéseivel folyton meg tudnak lepni, de oké, lássuk a nagy békét... (egy darabig néztem-néztem clarke arcát, hogy mi olyan fura rajta, aztán leesett, hogy nincsenek meg a sebei, sőt, még a koszt is lemosták róla...) ($$02.22.)

„long live the king.”

a politika borzasztóan kétélű fegyver -mert lehet jól és érdekesen is csinálni, és lehet olyan borzasztó döntéseket is hozni, amivel magad ellen fordíthatod az embereket... és pont ez a kettősség volt meg az epizódban is. mert míg a földiek nagy tornya körül kifejezetten ügyesen komponált események zajlottak, addig az égiek táborában már komoly gondok adódtak. a törékeny koalíció erős fantasy-s hagyományokkal van átitatva, klánok fordulnak egymás ellen a hatalomért, személyes párbajokat vívnak az uralkodók nevében -illetve, ha egy vezetőben van elég tisztesség, akkor ő maga vívja a saját véréért a csatáit. és tele vannak a termek ármánnyal és vonzalmakkal, az ember minél több időt el akar tölteni ezek között a karizmatikus nők között, ráadásul még a harc koreográfiája sem lehet panaszunk (és lehetett is aggódni közben, mert két olyan színész fogott fegyvert, akik más sorozatban is dolgoznak, úgyhogy lehetett volna ez bármelyiküknek is hattyúdal), de... de folyton vissza kellett vágni arkadia-ba, és ott muszáj voltam minden egyes percben a fejemet rázni... az egy dolog, hogy írtak egy tipikus egybites rasszista seggfej szerepet, aki elég hangos, hogy a nép kövesse őt, de végtelenül csalódott voltam, hogy két év után bellamy-t is vissza vezették arra a nemszeretem szintre, amin a sorozat elején állt. és soha nem éri meg kidobni több évnyi karakter-építést néhány drámainak szánt jelenet kedvéért -ezt miért nem tanulják már meg az írók...? (plusz jasper-nél ugyanez pepitában. sajnos.) ($$02.15.)

„i will not let the fear of war dictate our agenda.”

...na most hajították ki minden apró kételyemet a toronyház legfelső emeletéről... mert lehet, hogy a szálak felvétele nem megy tökéletesen az íróknak, de a politikai keverés nagyon is az ő terepük. lexa eleve jó karakter, de nagyon tetszik, hogy még összetettebbé teszik, hogy keményen rúgnak vele, ha kell, ugyanakkor szétszakad a tévé az érzelmektől, ha clarke-al összekerülnek. és nem lehetek elég hálás, hogy ennyire belementünk a földiek vezetőségi kultúrájába, mert a törzsek törékeny koalíciójából még sokat ki lehet hozni. de nem csak a legfelsőbb szinteken néztük meg a helyieket, hanem a mindennapokban is beleshettünk, és baromi hangulatos is lett a jelenet a piactéren. de ehhez kellett az is, hogy kane megint a jobbik arcát mutassa -ideje őt tényleges vezetővé tenni. igaz, hogy ott már nem ezt a kedves, hanem a határozott arcát kell majd hogy mutassa, mert nagyon gyorsan be fognak indulni az események ennyi árulás és halál közepette... (mindig bőkezűen bántak a zeneszámokkal a sorozatban, de idén eddig valahogy több az ’élő’ zene, nem? mondjuk a tanácskozáson előadott gyönyörűség sokat hozzáadott a jelenet erősségéhez.) ($$02.09.)

„the commander of death.”

el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet az íróknak egy ilyen visszatérést összerakniuk. először is azt kell eldönteniük, hogy közvetlenül folytatják-e a finálé eseményeit vagy időt ugranak (itt egy ügyes átvezetővel léptünk túl három hónapot). aztán végig kell rágniuk magukat, hogy melyik karaktert milyen élethelyzetben találjuk, hogy kire milyen hatással voltak a közelmúlt eseményei. azt tudtuk, hogy clarke külön utakon fog járni, de arra talán nem gondoltunk, hogy a túlélő ösztön mellett kialakul benne az igazi vadászat iránti szenvedély is -és ledöf minden állatot, és megszerez minden nőt... de azért nem olyan könnyű számára sem ez a vad élet, hiszen mindenki a fejét akarja. és persze a társai sem hagyták annyiban, hogy eltűnt a szemük elől. de azért a hangulatos (és zenés) keresés mellett jutott idő az ő update-jükre is, például bellamy láthatóan próbál továbblépni (egy új nő karjaiba), jasper meg remélem nem formálódik át az új finn-né a lelki fájdalma miatt... egy évadnyitónak illik az új átíveléseket is felvetnie, behozni új karaktereket, netalántán új gonoszokat is. úgyhogy új csoportok garmadája masírozott a képernyőn, nem lesz gond ezekkel a szálakkal sem (zach mcgowan olyan menő, hogy egyszerre két sorozatban is tud keménykedni!). illetve... a jaha szállal még kivárom, hogy mit szeretnének, mert ez a 'vegyél be valamit a szádba, és eljutsz a tökéletes mátrix-ba' dolog még kicsit kilóg a többi szál közül... sok agyalás után minden felkerült a fehér táblára az írószobában, csak egy igazán jó varró hiányzott, aki egységbe foglalt volna mindent, mert egy nagyon picit széteső lett ez a nyitány. de azért jó érzés volt újra itt lenni a földön. ($$02.07.)