soroló

„somewhere along the line, the fake life that we created as a cover for me to kill became real. it’s not fake to me anymore. i don’t want to lose it.”

nem igazán volt finálé-hangulatom, ennek talán az lehet az oka, hogy egyenletesen magas volt minden idei epizód színvonala. pedig történt bőven esemény ma, elsősorban a maria nyomozós vonal teljesedhetett ki, kacskaringókkal és egy brutális vége-csavarral -amit jól érzékel dex a vége-monológban is, mindent megváltoztathat. ja, ne felejtkezzünk el a meglepetés-flessekről sem, amikkel tovább erősítették az idei múltba-nézés feelingjét. másokkal ellentétben én örülök a hanna-szál nyitva hagyásának, mert jó karakternek tartom (mégha ma a hidegebb oldalát vette is elő), azt meg tudjuk, mit jelent nekem yvonne (még a börtönben smink nélkül is). (**12.20.)

hálásak lehetünk az íróknak, hogy ennyi év után is tudnak spirituszt lehelni a sorozatba -de még hogy...! és nem kellett sok, hogy igazán naggyá tegyék ezt az évadot, csak megfelelően kellett kijátszaniuk az adu-ászaikat. deb tudását maximálisan kihasználták, kifacsarták vele a karakterekből az igazi drámát. és hogy nem csak deb lelki kötéltáncát élvezhettük, hanem dex további épülését is. amihez kellett egy új, női karakter is, aki végre méltó párja volt a plasztik-királynak, úgyhogy tessék folytatni az utat a karakterrel. az évad-gonosz is meglepőre sikeredett, bőven túllépve a maffia-kliséken, sokszínű és baromi stílusos karaktert hozva. nem rágom tovább, az egyik legerősebb, legszerethetőbb évadot kaptuk, ami egy ilyen magas színvonalú sorozat esetében a dicséret magasfoka. nagyontetszett.

„i am dexter moser, and i’m gonna kill you.”

már itt is itt a karácsony... a múltba kapaszkodva reménykedünk egy szebb jövőbe. ismerősen hangzik... várható volt, nem örülök annak az iránynak, amibe fordultunk, bár én túlságosan szimpatizálok yvonne-nal (jééé...), hogy ne szurkoltam volna, hogy együtt maradjanak. meg szerintem dex-nek igenis jót tett, hogy nem kellett rejtegetnie magát. plusz ezzel debrát is hisztispicsává degradálták. a másik szálon is logikus lett volna, hogy maria mozgatja a szálakat, csak a takony zseléssé kocsonyásította az agyam, így képtelen vagyok gondolkozni... vajon meglepnek jövő héten? nem szép jövőt vizionálok... (**12.13.)

„i know it would be the biggest cliche in the world, the arson investigator turned out to be the arsonist.”

szerencsére az idézetben emlegetett klisét elkerüljük, ugyanakkor kapunk egy tipikus aput, aki a seggfejség díszpéldánya, egy percig sem sajnáljuk, mikor dex plasztikba mártja. nagyon előtérbe került a múltkor felbukkant gyújtogató is, ugye, és érdekes, hogy őt is arra használják, hogy dex újraértelmezze az életét, hogy általa jöjjön rá arra, hogy nem foghat mindent a gyerekkori traumára, hogy a felnőttkori gyilkosságai nagyon is tudatos dolgok voltak. miközben hősünk magát rakosgatja össze, addig maria a puzzle darabkáit. valakinek rossz lesz a fináléban, riaszt a gyík-agyam... (**12.13.)

„how is it you can be absolutely fearless in the face of death and yet so afraid to live?”

az érzelmekről sosem hagyhatja abba az ember a tanulást. és nem csak egy gyönyörű nő képes oktatni, hanem akár az ellenségünk is. igazán meglepő fordulat volt, ahogy egy oldalra állították dex-et és bosszúszomjas ellenpontját. méltó búcsú volt ez egy karaktertől. és ha már lezártak egy szálat, gyorsan nyitottak is egy újat -az nem lehet, hogy nincs egy igazi sorozat-gyilkos egy dexter-évadban. nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem minden porcikám azt kívánja, hogy dex legyen boldog ezzel a szöszivel. megérdemelné. (**11.29.)

„i love kids.”

egy jólelkű gyilkos és az őt megölni kívánó gengszter egy meleg-bárban nagyszerű párbeszédet folytat a bosszúról -ezt hogyhogy nem tarantino vetette papírra...? dex két nő között őrlődik, furán érzelmes és őszinte volt itt ma mindenki. mindkettőnek örülünk, színészeink kihozhatják magukból a maximumot, és nem kell a titkok fárasztó görgetegén átrágniuk magukat a karaktereknek. még ha régen húztam is az orrom a megboldogult feleség gyermekeire, most örültem, hogy újra láthatjuk őket, mondjuk az elmúlt években nem sok karakter-változáson estek át. kidumálósabb, elmélkedősebb, mégis nagyon ütős dexter részen vagyunk túl, tessék megbecsülni minden percet belőle. (**11.19.)

„lab tech seduced by femme fatale?”

hogy hová tudnak sodródni az emberek... az eredetileg aszexuális és érzelem-mentes dexter egy gyönyörű nő karjaiba, az erkölcscsősz debra a törvénytelen, de igazságos útra, egy piszkos rendőr bűntudatba. szegény deb, továbbra sincs szerencséje a férfiakkal... öröm nézni, ahogy dex vergődik a rengeteg érv és ellenérv között, az agya és a szíve között zajló háborúba. és deb még csak most lépett be a frontra. yvonne bizonyíthatta, hogy csak nem csak a szép pofija miatt került be a show-ba. (**11.13.)

„rabbits kill my plants, so... i kill them.”

dex eléggé leegyszerűsítette ma a dolgokat -minden figyelmét a szöszinek szentelte. a legnagyobb örömünkre. mert yvonne szerencsére nem csak egy üres mosoly forró-nadrágban. és az íróknak is céljai vannak vele. már bőszen mormoltam a ne-ne-ne-t a végén, amikor meglepő beteljesülés következett. (itt most kérnék pár perc szünetet, belegondoltam...) vajon azért került elő most a lumen-szál, mert hasonló szerepet szánnak ennek a szőkének is, vagy csak ügyesen építkeznek a múltra? azért néhány egyéb szálra is jutott néhány perc, a nyomozó-srácok nem izgattak fel, deb meglepően visszafogott volt, a gonosz ukránnak csak pillanatok jutottak, de most mondjam megint azt, hogy yvonne, yvonne, yvonne, és minden meg van bocsátva? csak mert lassan valami perverz vén fasznak néztek így... (**11.06.)

„we’re looking for the fucking terminator.”

hőség van miami-ban, de nem csak a napsütés miatt egyre melegebb a helyzet. maria nagyon nyomon, ukrán bácsi nagyon bosszúálló típus, (a még mindig olvasztó mosolyú) yvonne-nal megy a gyilkos flörtölés. közben deb érdekes utat jár be -a ’meg kell védenem a bátyámat és ezért még hazudni is hajlandó vagyok’-tól a ’nem akarok belefolyni ebbe a szarságba mert nem fér bele az értékrendembe’-ig. és hát nem kell mondanom, hogy fuck-ok jelzik a lába nyomát. örültem, hogy az írók újra felfedezték masuka humorát. bár enélkül is horzsolna az évad, csak jólesik. (**10.29.)

„i suddenly have no idea what’s the truth and what’s a fucking lie with you anymore.”

(nagy volt a kísértés, hogy yvonne lábaira tett megjegyzés legyen az idézet, de lassan megtanulom már, hogy ne a farkammal gondolkozzam...) heti jelentés miami-ból: a jog-rendszer újabb kiskapuja lehetővé tette, hogy deb átérezze dex álláspontjának helyességét. persze egy ilyen nagydarab gonosszal nem mehetett minden simán. fontos hozadék még, hogy dexter is elgondolkozik az új szituációban, hajlandó fontos lépéseket tenni a testvéréért, a családjáért. gonosz oroszunk is hajlandó sokáig elmenni, ettől lesz hatásos negatív szereplő, meg attól, hogy igencsak stílusosra van írva. és akkor a maradék sorokat yvonne mosolyáról írott mondataimmal tölteném ki... (**10.23.)

„an alarm is going off inside my lizard brain.”

yvonne! yvonne!! yvonne!!! bocsi, ennek ki kellett jönnie... ismét nagyszerű epizóddal ajándékoztak meg minket. egy látszólag heti-ügy (a.k.a. egy badguy plasztikban végzi) szépen deb-okításba csapott át, gyönyörűen fel van építve ez az egész testvér-kapcsolat, a viszonyulások, érzések. egy szálat hirtelen elvágtak az írók, inkább egy sokkal nagyobb fenyegetettséget raktak a helyére, szépen kerekítve így az orosz vonalat. plusz ray stevenson-nak is sikerült jó kis mondatokat írni. és azt mondtam már, hogy yvonne milyen gyönyörű...? (**10.16.)

„i found this website... ’how to cure a serial killer in ten easy steps’, and this is the first step.”

szeretjük, amikor az írók maximálisan lecsapják a feladott labdát. jelen esetben deb reakcióira gondolok, stációkra a ’whadafakk’-tól a ’segítek mindenben bro’’-ig. és kell is a segítség, mert a dex előtt felbukkanó pozitív példát egy ütős csattanóval kifordítják. mint ahogy henry kódja is kezd új olvasatba kerülni. a mellékszálak közül a techguy-os és a mariá-s jó (bár abból a szempontból nem mellékszálak, hogy mindkettő veszély-forrás hősünkre nézve). a sztrip-vonalat meg elnézzük a csöcsök miatt... (**10.09.)

„she’s not as comfortable lying to the world as i am.”

mondtam már hogy michael c. hall mekkora zseni? nem elégszer szerintem... hello dex, jó hogy itt vagy újra! és jó, hogy végre léptünk egy istenest, olyat, amire évek óta vágyunk, amivel minden meg fog változni, blablabla, nyomás megnézni, nagyon erős a cucc. persze el kellett indítani az idei átívelést is, úgy néz ki, szláv rosszfiúkat kapunk, nem lesz velük sem gond úgysem. visszatért a flashback is (head-apu helyett), gondolom annak is lesz folytatása. so, hatásos volt a kezdés, megnyugtató látni, hogy egy régi kedvenc évről évre szállítja a megszokott minőséget. (**10.03.)