soroló

(the dirty south)

az utolsó epizódoknak minden szezonban kötött a szerkezete, még egyszer a rookie-kra kell koncentrálni, az utolsó pre-season game-nek is róluk szólnia, aztán a végén jöhet a dráma, a cut-day, ahol egy kicsit még izgulhatunk értük, de sajnos (mint ahogy most is) ritkán maradnak benn azok a végső elszámolásban, akik igazán a szívünkhöz nőttek az elmúlt hetekben. de ahogy egy szurkolónak is el kell fogadnia, hogy minden off-season-ben el kell búcsúznia néhány kulcs-játékostól, úgy egy hardknocks néző is pontosan tudja, hogy mire vállalkozik, amikor belevág egy újabb szezonba... (#09.08.)

ahogy azt már sokszor megénekeltem, a hard knocks legfontosabb összetevője a személyiségek, mert érdekes arcok nélkül a show is csak üresen pörög -mert oké, hogy a háttérmunka is tud érdekes lenni, de nem öt részen keresztül... idén szerencséjük volt az hbo-nál, mert akadt az edzőtáborban néhány srác, aki előre tudott lépni, hogy szórakoztasson és magával ragadjon minket. így már képesek voltunk arra az érzelmi befektetésre, ami ahhoz szükséges, hogy mi is úgy érezzük, hogy részesei vagyunk ezeknek a megpróbáltatásoknak... a vágók idén is embertelen munkát végeztek, és értő kézzel találták meg az arányokat az edzések és a magánélet között. az viszont feltűnő volt, hogy az edzői stábból nem sikerült igazán karaktert faragni, de mint mondtam, a játékos srácok kárpótoltak ezért... shit, szimpatikussá tették ezt a tampa-t nekem is, most mi lesz velem ősszel, amikor kétszer is szembenéz majd velük a kedvenc new orleans-om...?

(football weather)

mocsok egy érzés lehet, amikor egész nap kidolgozod a beled az edzésen, aztán a barátnőd legyőz valamiben otthon -mondjuk súlyemelésben vagy kosárlabdában... szép hullámzáson ment át az egész csapat, mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai, ahogy az időjárás is küldött rájuk meleget és esőt is... az epizód hangulata is ettől változott organikusan, volt idő viccelni és kellett néha komolynak is lenni -eljött az a pillanat, amikor már izgulunk a rookie-ért, hogy bent-ragadjanak a csapatban. csakhogy nagyon szűknek tetszik minden évben ez az 53-as keret... (#09.08.)

(ass-kick and street-foot in jacksonville)

jamies winston-nal kell kezdenem ma is, mert igazi csapatkapitányként ő áll a középpontban, villog az interjúkon, együtt röhög a többi játékosokkal, maximum akkor nehéz követni, amikor túlpörgi a győzelmi vágyát... mert kiléptünk kicsit tampa-ból, nem csak egy meccsre, de közös gyakorlásra is, és ezzel csak az volt a baj, hogy szegény jags-es srácok csak arctalan (sisakos) ellenségek voltak csupán... a meccses részek megint brutálisan voltak összerakva -ahogy az is kemény volt, hogy valaki kvázi térd nélkül csinálta végig a meccset... (#08.31.)

(superheroes competition)

ajjaj, saints szurkolóként kezdek bajban lenni -mert ez a bucs tele van szimpatikus fiatalemberekkel... hardknocks nézőként viszont jó jel, hogy tudok egy maréknyi játékossal szimpatizálni, mert jobban érdekelni fog a sorsuk, mire elérünk odáig, hogy ősszel/télen a pálya két oldalán állunk majd... de tényleg nehéz elbújni jamies winston lelkesedése elől, vagy az elkapók alázata elől, vagy a batman-relikviákat gyűjtő kíméletlen defensve back elől... és így persze drámaibb lesz az ember hangulata attól is, ha valaki a tehetségénél gyengébb teljesítményre képes csak, így búcsút kell mondania a csapatnak... (#08.19.)

(launch and construction)

a hard knocks pont olyan, mint az nfl, amiről szól -fel kell építeni mind a két helyen a csapatot, és meg kell találni a kulcs-játékosokat, akikre mindig lehet támaszkodni... ígéretek vannak bőven idénre is, egy fejlődőben lévő csapat nyomába szegődött az hbo stábja, ahol úgy tűnik, hogy nem lesz nehéz dolguk megtalálni a vezéregyéniségeket, akik szórakoztatni fogják a nézőket a következő hetekben, mert jól lehet majd építkezni a két sztárjukra, a közvetlen (és az akcentusa miatt nehezen érthető) jameis winston-ra, és a nagy mókamester szerepében tetszelgő desean jackson-ra... minden hardknocks néző kedvenc aspektusára, a rookie-k megismertetésére még nem szántunk elég időt itt a kezdeteknél, bár már akad olyan nagyszájú újonc, aki egyből képernyő-időt követelt magának... (érdekesnek találom, hogy amíg az atlanta-s évadot végig utálkozva néztem, addig az újabb nfc south konkurencia esetén csak érdeklődést fedezek fel magamban, a negatív érzések messze elkerülnek...) (#08.11.)