soroló

„we have to stop your atoms from oscillating. so get your body to a temperature of absolute zero.”

mennyivel menőbb egy szuperhősös sorozatban heti-hullának lenni, mint egy átlagos helyszínelőkben, nem? itt például kinőhetnek kardok is a kezeidből... új eredet-történetet kapott killer frost, ami még rendben is lenne, logikusan volt felépítve a retcon, ami nem igazán tetszett ezen a szálon, az a baráti összeveszés volt, mert utálom, amikor valaki felháborodottan megsüketül, és nem hajlandó hallgatni a hozzá közelállók logikus mondandójára... hálistennek caitlyn-nek nem kellett sok, hogy belássa, hogy mennyire elvakították a nosztalgikus érzések, de akkor már megvolt a baj, össze kellett csapni a gonosszá változott apjával... cecile nekem most kicsit sok volt, ahogy előadta a keménykedést -bár az cuki volt, ahogy fellépett a kanapéra, hogy egy-magasságba kerüljön az arca ralph-éval... remélem nem várják az írók el, hogy sajnálni kezdjem az évad-gonoszt azért, mert a gonoszkodása közben most megsérült egy kicsit... (hogy mennyire csapat-centrikus sorozattá változott a show, az abból is látszik, hogy csak utólag tűnnt fel, hogy barry-nek milyen kis szerepe volt a mai részben...) (×04.30.)

„this is a meta investigation, not date night.”

csak nem csúsztatott be valaki a küszöb alatt egy adag detective comics-ot, mert gyanúsan mindkét szálat egy-egy nyomozásra fűzték fel... először is a heti-meta után kellett járni, akinél örültem volna, ha ritkábban kerül a képernyőre, mert ritka nyugtalanító volt az a hanghatás, amivel a teste tekergetése járt (btw, pacsi az íróknak, hogy találtak egy új eseményt, amivel indokolható, hogy ennyi év után is bukkannak fel új arcok)... a csapat másik fele a snow-rejtély után járkált, miközben csipegették fel a következő morzsákat, cisco is egyre közelebb kerül a végzetéhez (a múltkori sérülése miatt)... bár panaszkodhatnék egy sort, hogy milyen fárasztó nora tini-drámázása, de mivel a végére szépen kikerekedett a család érzelmi vonala, így talán be kell látnom, hogy néha igazuk van az íróknak abban, hogy kicsit elidegenítenek minket egy-egy karaktertől, ha látják előre, hogy megéri... (eltekintve a cgi-tól, azért milyen menő volt már, amikor ralph rákapott a pókember-életérzésre...) (×04.06.)

„fake news taken to a whole new level.”

már film-szerető ifjúként, a kilencvenes évek közepén is találkozhattam azzal a jelenséggel, hogy valaki a hírek manipulálásával akar előnyöket kovácsolni saját magának, legyen az hatalom vagy pénz (lásd mondjuk abból a korszakból a ’wag the dog’-ot vagy a ’tomorrow never dies’ című bond-filmet), és persze ezek az alkotások az életből vették az ihletett, mert akkoriban pörgött rá igazán az emberiség a hírekbe (lásd a cnn-en közvetített öböl-háborút). és persze manapság még hatványozottabban érzékelhető ez, amikor véglegesen belegabalyodtunk az internet hálójába, ahol ellenőrizetlenül ömlenek ránk az igaz- és ál-hírek, egy félelmetes befolyásolási zóna közepére lökve minket fogyasztókat... a flash írói szuperhősösen reagáltak erre a jelenségre egy heti-metával, illetve egy meta-telefonnal, mert a képességekkel rendelkező embereket már kezdték kimeríteni, úgyhogy úgy érezték, hogy ideje bedobni a szuper-tárgyakat is... az epizód érzelmi góc-pontjában egy problémás anya-lánya kapcsolat állt, ami elsőre kicsit fárasztónak tűnt, ahogy iris próbál közeledni és ahogy nora folyton ellöki magától, de aztán a ridegség magyarázata után elkezdett működni a dráma... (heti-ügy ide-vagy-oda, azért egy aprót léptünk a nagy évados átívelésen is.) (×03.31.)

„sherloque is the best detective in the multiverse.”

tudom, hogy a képregény-iparban szokás a füzet címében ellőni a nagy poént (rá kéne keresni, hogy hány ’the death of...’ sztori jelent meg az elmúlt évtizedekben), de a sorozatoknál szerencsére ez még nem szokás, így biztosra vettem, hogy vibe velünk lesz a végefőcím után is. illetve hogy cisco velünk lesz, mert az alteregójától akár most búcsúzhatunk is egy időre... apropó, alteregó, szerencsére nem kell tovább várnunk, hogy megkapjuk az idei wells-ünket, aki a csapat mellé csöppen a multiverzumból, hogy tom cavanaugh ismét kiélhesse a komikusi vénáját, úgyhogy ezúttal egy simlis ám jó-szemű detektívvel gazdagodtunk, aki biztos hogy hasznos és szórakoztató lesz a továbbiakban... caitlin továbbra is az apa-szálon csüng, és meglepően jó párost alkottak digby-vel, főleg mert a srác elég empatikus tud lenni az ilyen ügyekben... és úgy tűnik, hogy empátiát akarnak építeni az évad-gonosz felé is, majd meglátjuk, hogy mennyire vagyunk képesek megsajnálni őt, de az mindenképp örömteli, hogy nem megint egy arctalan gonoszt kapunk, akit köré fújják a füstöt az évad két-harmadáig... kicsi nora megfelelési vágya már kezd egy kicsit sok lenni nekem, remélem most már lenyugtatják őt egy kicsit az írók... (×03.25.)

„bar, all the information this girl has on you comes from that museum. there’re literally statues of you on pedestals. how do you think she wants to impress her hero?”

családi kötelék ide-vagy-oda, nora-nak ugyanúgy végig kell járnia a side-kick lépcsőfokokat, mint a korábbi kölyök-flash-nek, meg kell tanulnia az ereje határait, hogy (kacsint) milyen nagy felelősséggel jár a képessége. és működik is a csaj, jól határozzák őt meg a szülein keresztül, a mosolya is aranyos, maximum akkor tikkel egy kicsit a szemem, amikor erőltetetten akarják ultramodern tinivé tenni... az évad-gonosz kiosztotta az első pofonokat barry-éknek, mert hogy máshogy kéne bemutatkoznia, ha nem egy kis keménykedéssel, de még jól kavarják körülötte a rejtélyeket, és remélem, hogy a sok vígjáték-szerep után komolyan tudom majd venni chris klein-t itt... cisco szívfájdalma volt ma a komikus oldás fő fegyvere, bármennyire is hangozzék ez oximoronként, de azért a nagy vidámkodásba csöppentettek egy kis drámát is a végére. igaz, nem elsősorban cisco-val, hanem inkább caitlin-nel... két rész, és élvezem az évadot -jó az irány...? (×03.18.)

„we have a kid who defied the laws of physics to hang out with her parents. i mean, that’s pretty schway.”

ott lopakodott nora, allen-ék nagyra nőtt gyermeke már az előző évadban is, de most töltötte csak be igazán a képernyőt, feldobva kicsit a show-t -bár nekem túl... hogy is mondjam, bohókás volt, igen, talán ez a jó szó rá. persze hozott magával egy adag drámát is, amin lehet rágódni, meg persze egy rakás utalást a jövőre nézve... egyébként egész szórakoztató kezdést pakoltak össze az írószobában idénre, volt kis bohóckodás barry ruháival (az új álltartó nélküli verzió elég szokatlan), volt egy elviselhető running joke cisco másnaposságával, és nem csak nora-val rúgtuk be az átívelős szálakat, de már egyértelmű, hogy killer frost-ot sem feledtük el idénre, sőt, már az évad-gonosz is letette a névjegyét az asztalra... és könyörgöm, be ne avassátok ralph-ot a nagy rejtélyekbe, hadd jöjjön csak rá mindenre magától, az úgy sokkal szórakoztatóbb... (a képregény mély-nerd-ök ma is élvezkedhettek, leginkább azzal, hogy behozták a flash-gyűrűt a sorozatba...) (×03.12.)